Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-05 / 129. szám

KEDD, 1973. JTTNIÜS £ II munkaviszony igazolása nyugdíjnál SE. F. S«FRD( olvasónk ké­ri: ismertessük, hogy a régi munkáltató állal a társada­lombiztosítási szervhez be nem jelentett munkavissony igazolása nyugdíjnál lehetsé­ges-c, és milyen bizonyíté­kok, igazolások stb. alapján? A munkaviszonynak nyug­díjra jogosító szolgálati idő­ként való elfogadásához el­sődlegesen a társadalombiz­tosítási szervek nyilvántar­tásainak adatait veszik fi­gyelembe. A társadalombiz­tosítási szervhez történő be­jelentés elmulasztása azon­ban megnehezíti a munkavi­szony, illetőleg a szolgálati idő igazolását, és ebben az esetben rendszerint hossza­dalmasabbá válik a nyugdíj­megállapító eljárás. Ha a munkáltató a mun­kaviszonyt annak idején biz. tosításra bejelentette, és a társadalombiztosítási szerv a bejelentést elfogadta, a nyug­díjmegállapító szerv a beje­lentés. illetőleg a társadalom­biztosítási nyilvántartások alapján — rendszerint egyéb igazolás nélkül — figyelembe veszi a nyugdíj megállapítá­sánál. A be nem jelentett munkaviszony szolgálati Idő­ként való elfogadásához szük­séges adatokat azonban a nyugdíjigénylőnek külön kell igazolnia, bizonyítania. A be nem jelentett munkavi­szonyt elsősorban a munka­könyvvel. vagy egyéb egyko. rú okirattal (szolgálati bizo­nyítvánnyal stb.) lehet iga­zolni. Munkakönyv alapján általában csak azokat a munkaviszonyokat fogadják el hitelt érdemlőnek, ame­lyek a munkakönyv kiállítá­sakor is mér fennállottak, vagy ennél későbbi munka­viszonyok. A munkakönyv kiállítása előtti időben léte­sített, illetőleg megszűnt munkaviszonyok hitelt ér­demlő igazoláséra a munka­könyv nem alkalmas. A nyug­díjmegállapító eljárás során tanúkkal is lehet bizonyíta­ni az okirattal nem igazolt munkaviszony fennállását. Tanúvallomás alapján azon­ban csak a fellebbviteli szer­vek (társadalombiztosítási bizottságok. albizottságok stb.) fogadhatnak el munka­viszonyt szolgálati időnek. Ezek azonban összesen leg­feljebb két évet ismerhetnek el. Nem minősül tanúvallo­mással bizonyított szolgálati időnek a társadalombiztosí­tási szerv által lefolytatott helyszíni vizsgálat (üzemel­lenőrzés) során megállapított és nyilvántartásba vett idő. Ha a nyugdíjat megállapí­tó szerv akár okirati bizo­nyíték, akár tanúvallomás, vagy helyszínt kivizsgálás alapján olyan munkaviszonyt vesz figyelembe, amelyet a munkáltató a társadalombiz­tosítási szervnek elmulasz­tott bejelenteni, s amely nél­kül a dolgozó nem lenne Jo­gosult a nyugdíjra, a mun­káltatót a megállapított nyugdíj egyévi összegéig ter­jedhető megtérítés fizetésére lehet a társadalombiztosítási szerv részéről kötelezni. Dr. V. M. Természetvédelem A szovjet természetvédelmi program keretében meg­kezdődött az Altáj vidéki sztyeppék erdősítése. A szán­tóföldek peremére több mint tízmillió facsemetét ültet­nek. hogy megakadályozzák a talajeróziót, és megvédjék a széltől a kultúrnövényeket. A Kászpi-tenger mentén, a Volga, az Ural és más folyók partjain tisztítóberendezések épülnek, hogy kiszűrjék az ipari szennyvizekből a mér­gező anyagokat. I. KERÜLET SzcRcrtr Baracsi László ésdilp­pay Zsuzsanna. Gyuris Zoltán és Fülöp Varonlka. Csesznek Jozset és Vlncze Katalin. Laka­tos Lajos és Hajnal Judit. Ter­hes Ferenc és Kakuszl Eszter, Kocsis Antal es Förgeteg Ilona, Lakatos László és Nagy Eszter, Zslgrl András és Reggel Allce Csilla. Szabó László és Abra­ham Zsuzsanna, Arany László es Gulyás Ilona. Kiss László és Juhász-Vödrös Erzsébet, Hutter György és Korom Katalin, Bartkó János és Makal Mária. Erdödl J ózsef es Garal Ilona. Alexi János és Marián Orsolya. Simon Miklós és Sutka Rozáila. Bognár Jenó és Mlszlal Marta. Simon József és Erdei Katalin. Lajkó Gyula és Nagy Mária Kovács Iván és Fodor Edit, Tóth Mlhálv és Kassal Róza. Miklós József es Czene Mária. Ábrahám Jenő és Marczlka Edit házasságot kötöttek. Szőreg: Demeter Lásztó és Kapust Ilona házasságot kötöt­tek. H. KERÜLET Szegett: Domonkos Imre és Szabó Erzsébet. Kotróczó Ká­roly és Lőríncz Zsuzsanna Er­zsébet, Jenel László és Varró Anna, Danyl László és Szekeres Mária Magdolna. Acs-Sánta Im­re és Gábor Mária Magdolna. Kukle János és Molnár Arrna got kötöttek m. KERÜLET Szeged: Horváth János és Horváth Ilona. Német János és Korom Anna. Lőrinc Ferenc es Simon Eva, Tóth Mihály Zoltán és Dinnyés Julianna házasságot kötöttek. Születés I. KERÜLET Szeged: Szerletics Józsefnek és Vas Arankának Mónika. Ra­dics Jánosnak és Keszeg Irénnek László. Bezzeg Mátyásnak és Tandarl Idának Dezső, Tóth Sándor Józsefnek és Farkas Piroskának Piroska Eva. Miklós Józsefnek és Csorba Etelka Ka­talinnak Andrea. Német Imré­nek es Kts-Imre Rozáliának Hajnalka, Német Imrének és Kis-lmrc Rozálianak Csaba. Ba­logh Ferencnek és Rácz Julian­nának Attila, Berta Vendel Vil­mosnak es Locskai Annának Vendel Róbert, Árva Tibornak és Mátó Évának Beáta Eva, Ormándi Mihálynak és Tóth Rozália Juliannának Erika. Szo­kol Ferencnek és Ekő Ilonának Zoltán László, Zöldhegyi Gyula Zolánnak és Cvianov Máriának Norbert. Farkas József András­nak és Dauda Magdolnának Hajnalka. Sánta László György­nek és Perneki Maria Magdol­nanak Beatrix Nóra, Mlskolczi Józsefnek es Bobár Mária Mag­dolnának Nóra Judit, Tornyal Jenőnek és Hevér Máriának László, Kovács Károlynak és Hancz Magdolnának Károly At­tila. Kónya Jánosnak és Szabó Ilonának Tünde. Forró Imrének es Szalma Irénnek Zsolt. Ritt­gasser Istvánnak és Szkendero­vlts Teréznek István, Ferenezl Istvánnak és Pataki Annának Judit Krisztina. Major Imrének és Szakmány Editnek Zsolt, Ge­rebie Lászlónak és prágai Má­riának Mariann Zita. Fülöp An­talnak és Kéri Máriának Attila. Vlncze Istvánnak és Révész Évá­nak Klaudia. Szűcs Jánosnak és Kárász Gizellának Róbert. Nóg­rádi Istvánnak és Varga Julian­na Erzsébetnek László István, Dobronyai JOzsefnek és Csányl Annának Márta Judit. Gémes Ferencnek es Bárkányi Anna­Családi események rrak Attila, Hunvölgyi Emilnek és prágai Julianna Máriának Emil. Kiss Kálmánnak és Bu­gyi Etelkának Zoltán. Böhler Jenőnek és Fodor Klára Kata­linnak Tünde, Nagytllés Gaspár­nak és Magony Piroska Jullan­nanak László Róbert. Dunai Jó­zsefnek és Murvai Zsuzsannának Mária, Dunai JOzsefnek és Mur­vai Zsuzsannának Veronika. Balog Vilmosnak es Császár Irénnek Ildikó Irén. Szlatnek Bélának és Koncsék Etelka Má­riának Attila, Pállnkó Jánosnak es Kiss Etelka Rozáliának Eva. Etelka. Zánthó Csabának és He­gedűs Máriának Csilla. Galiba Józsefnek es Tóth Teréziának József. Galiba Józsefnek és Tóth Teréziának István. Kovács Istvánnak és Nagy Ágnesnek Ágnes. Lőrlncz Jánosnak és Forral Juliannának János, Szarva Máté Lászlónak és Sza­bó Ilonának Máté Attila, Török Józsefnek es Temesvári Irénnek Csaba nevű gyermekük szüle­tett. ÜL KERÜLET Szegeti: Farkas Gusztávnefc és Csurár Évának Hajnalka. He­,-cdús Imrének és Németh Va­lériának Gábor. Lajtár Jánosnak és Bakó Mária Etelkának Edit Erika. Zika Lászlónak és Batki Ilonának Róbert László. Faragó Ferencnek és Gémes Rozáliának Rozália Zsuzsanna, Kovács-Ze­men Pálnak és Varga Rozáliá­nak Beatrix. Szegedi Ferencnek és Kosztándi Irénnek Helga. Ábrahám Istvánnak és Batkl Erzsébetnek István. Csehó Jó­zsefnek és Kalapács Mária Ibo­lyának Ibolya, Jakab József Mátyásnak és Kiss Mária Gi­zellának Éva. Papp Györgynek és Kővágó Györgyi Júliának Kornélia Györgyi. Szabó Már­ton Jánosnak és I.endvai Julian­nának Zoltán Attila, Schneider József Árpádnak és Költzl Ju­ditnak Dusán. Dani Andrásnak és Nagygyörgy Herminának András. Kolompár Jánosnak és Csurár Klárának Erika nevű gyermekük született. Halálozás I. KERÜLET Szeged: Fagler László József­né Horváth Julianna Göltl Mi­hályné ZUgn Terézia, Sípos Má­ria. Révész Mihályné Hódy Ju­lianna. Kószó József. Berta An­talné, Bereczkl Etelka, Csonga Istvánné Kormos Piroska. Ba­log Antalné Tanács Erzsébet, Pukánszky Béla, Czirok József­né Tokos Ilona Piroska. Hácsik Mihályné Mersán Mária. Szauer Sarolta. Jeremiás Jánosné Ku­blna Julianna. Sárosl József, Lévai Ignác, Nagymihály Ist­vánné Krajnikker Etel. Vankó Ernő. Tuska Ferenc, Kókal Já­nos meghalt. Szőreg: Rúzsa Antal meghalt. n. KERÜLET Szeged: Takács István, Rá­kóczi Gábor meghalt. IH. KERÜLET Szeged: Csendes Pálné Borsi Vernika. Börcsök Imréné Szabó Ilona, Gyulai Lajos. Oszter Já­nos. Golics Róza. Antal István, Kósa Józsefné Havrlncsák Etel­ka, Mathlász Henrik, Tárkány Istvánné Vagyon Teréz, Sánta Antal, Csonka Istvén, Gábris Imre Ferencné Vlaslts Rozália Emília meghalt. Magyar kikötő­berendezések Odesszában Váltonnak az idők, változ­nak az elnevezések. Valami­kor az odesszai kikötőben a dinnye rakpart, gabona rak­part, praktikus rakpart volt Napjainkban viszont vietna­mi, kubai és magyar rak­parttal találkozunk. Az első kettő a Vietnamba és Kubá­ba Induló hajókról kapta a nevét, a harmadik viszont a Ganz feliratú hatalmas por­táldarukról. — A magyar kikötőberen­dezéseket kifejezetten szeret­jük, mondotta a szovjet ki­kötőkben hírneves darukeze­lő, Nyikolaj Moszpan. — Ganz-darukkal már több mint egymillió tonna terhet emeltem. Vagyis hát millio­mos vagyok — tréfálkozott mosolyogva. Több mint negyven ma­gyar daru működik az odesz­szai kikötőben. Megbízható­an teljesítik feladatukat, amikor városunk kikötőjé­nek munkásai szocialista versenyt kezdeményeztek az éves terv határidő előtti tel­jesítésére. Ez az év döntő je­lentőségű, a kilencedik öt­éves tervben. Amikor munkatársaim megtudták, hogy Budapestre utazom, azt mondták: ha ta­lálkozol a daruépítőkkel, mond meg nekik, hogy mun­kasikerünkben nekik is nagy szerepük van. Az SZKP KB, a szovjet Minisztertanács, a Komszomol KB és a Szovjet Szakszervezetek Központi Szövetsége a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója alkalmából szervezett szocia­lista munkaversenyben elért kiemelkedő eredményeink elismeréseképpen Jubileumi Diszéremmel tüntette ki az odesszai kikötőt. A testvérvárosokról már sokat hallottunk. De vannak testvérbrigádok is. Ha erről bővebben akarnak hallani, keressék fel az odesszai ki­kötő második rakodási kör­zetének gépészeit. Itt egy drága serleget, egy vándor­dijat őriznek, amely a Ganz darugyárból került ide. A történet még húsz évvel ezelőtt kezdődött. A műsza­ki fejlesztés keretében ki­kötőnket öttonnás elektro­mos portáldarukkal kíván­tuk felszerelni. Sokáig ta­nulmányoztuk ezt a kérdést, és végül a magyar gépek mellett döntöttünk. — Nekünk nemcsak telje­sítményük és megbízhatósá­guk tetszett — mondotta az odesszai kikötő gépészeti ve­zetője, Vlagyimir Tureckij —, hanem a magyar daru­gyártás távlati terve is. A darugyáriakkal azonnal ba­ráti kapcsolat alakult ki. Gépészeink között sok az újító, ők szívesen bocsátották magyar barátaik rendelke­zésére tapasztalataikat és korszerűsítési javaslataikat. — Mivel nekünk nincs tengeri kikötőnk — mondta tréfálkozva Odesszában jár­va Hornyák Miklós, a gyár küldötté —, az odesszai ki­kötőben folytatunk Ipari mé­retű kísérleteket. A szovjet darukezelők, gépészek és mérnökök segítségével ta­pasztalatokat szerzünk a még korszerűbb daruk gyártásá­hoz A darugyártók közül Odesszában járt Pancsovai János, Vince Istvén. Frankó Vilmos. Együtt törték a fe­jüket a korszerűsítésen szov­jet barátaikkal. Amikor az odesszai kikö­tőben félportál darukra volt szükség az új rakparton, is­mét a Ganzhoz fordultak. A gyár hamarosan 10 egyedi gyártmányú és néhány há­romtonnás darut küldött. A darugyártók és a kikö­tőbeliek barátsága szocialista munkaversenyre vezetett. Budapesten Bánki Donáth névvel mérnök-tervezőbri­gád alakult, amelynek ver­senykihívását a kikötőnk műszaki dolgozóiból álló Ba­rátság nevű brigád fogadta el. Ez volt az első munka­verseny országaink egyes munkakollektívái között. A jó ügynek mindig van Jövője. Az odesszalak és • darugyáriak versenyéhez ha­marosan csatlakoztak más fekete-tengeri kikötők gépé­szei. A vándordíj első őrzői az odesszaiak lettek. Elhatá­rozták, hogy a serleg ahhoz a daruhoz kerül, amelynek személyzete győztesnek bizo­nyul a terv túlteljesítéséért folytatott versenyben. Az odesszai kikötő közös­sége volt a kezdeményezője annak az optimális ki- és berakodási módszernek, amely elterjedt a Szovjet­unió kikötőiben. Ez lehető­vé teszi a hajók minél jobb kihasználását, az állásidő minimálisra csökkentését. Ennek megvalósításában fon­tos szerepet játszanak a ma­gyar daruk. I. MedvedovszkfJ, az „Odesszai KikötómunkásT szerkesztője „Egi" elemi részek testünkben Földünkre — az idők kez­dete óta — állandóan „ér­kezik" a világűrből meteor­por, amelynek együttes mennyisége a humusz, a viz és a levegő tömegének még mindig csak körülbelül ez­redrészét teszi ki. A Föld óriási tömegéhez képest el­enyésző mennyiség ez, de némileg más a kép, ha ar­ra gondolunk, hogy jelenleR az emberi szervezet minden egyes grammja körülbelül hatszáztrinió „égi" eredetű elemi részt tartalmaz. A Földre általában csak a meteorpor jut le a kozmosz­ból, a nagyobb meteorok a légkörben felizzanak, elég­nek — ezek a hulló csillagok —, és csak hamujuk szitál le lassan-lassan a Földre. A napi adag, amit a Föld fe­lülete az ezredmilliméternek is csak töredékével mérhető szemcsékből kap, 5000 tonná­ra tehető. Ez azonban csak átlag, mert a meteorpor nem egyenletes megoszlásban ér­kezik a Földre. Az évnek szinte minden hónapjában közelünkbe jut egy-két me­teorraj, amikor a meteorpor mennyisége is erőteljesen megnő. De maguk a mete­orrajok sem mindig egyfor­mán „bőkezűek". A meteoranyag egyébként eléggé erőteljesen befolyásol­ja a Föld magaslégkörének energiaháztartását. Egyetlen gramm másodpercenként 60 kilométeres sebességgel érke­ző meteorporszemcse leféke­zése 180 000 méterkilogramm munkának, más mértékegy­ségben 400 000 grammkaló­riának felel meg. Ez a hó­energia 1 kilogramm víz hő­mérsékletét 400 fokkal emel­né meg. Óriási hőmennyiség ez, de az egész Föld háztar­tásában döntő szerepe ter­mészetesen nincs. Ugyanakkor a Földről is állandóan távozik anyag. Ré­szint a Föld a magaslégkör­be került finom szemcséket, mint valami csóvát húzza maga után egy darabig, amíg csak lassan el nem marad­nak tőle, részint az úgyne­vezett sugárnyomás hatására mindig szöknek meg a Föld­ről könnyű gáz — elsősorban hidrogén és hélim — -ato­mok. Tóth Béla: Céhmesteri irományok 6. — Mostan az egynaposnak is adjatok, mert estére megjön a superplaccról a Fridi gyerök, az övét is ki kell készíteni! A műhely bizisten fényes délben is legsöté­tebb zugában kucorgott két kiszolgált öreg, rozo­ga gyalupad, de olyanok, hogy a saját gyönge­ségüktől is majd összeestek. — Egyik a János gyeröké, másik a Fridi gye­röké — rendelkezett atyamesteresen a majszt­ram, szerszámot, hozzávalót rátenni, aztán hadd szóljon! Én meg tátottam a számat. Valahogy nem fértem hozzá, hogy kezet pusziljak neki, ahogy anyám kitanított. Mert a mester nem adott ke­zet. Amikor bérmáltak bennünket, a püspök úgy hordta körül a kezét előttünk, hogy csak oda­nyomtuk a szánk prémjét a kezeíejére. aztán megvolt. De Spiccer nem hordta oda, hanem csak azt pentyegte a kócosnak; szerszámozzon föl. Kaptam egy gombos végű harapófogót, ilyen apámnak is volt. Ezt a fajtát még a franciák hagyták itt a napóleoni háborúk idején. Kaptam egy lecsorbult pofájú kalapácsot, két olyan gya­lut, aminek a forgácslyukán biztosan keresztül esett volna a lószemú szilva. Tudtam értékelni a szerszámokat, mivel csa­ládomban annyi íakukac élt, örökösen szerszám­mustrát tartottak, míg felcseperedtem, hogyne éreztem volna, mi becse van a jó gyalunak. De hát minek a vita? A vésők nyele olyan szilán­kosra volt hasadozva, mintha fejszével gyújtóé­nak aprították volna széjjel. — Azt mondja a labancos: — Köszörülni tudsz-e — csak így, közvetlenül. — A torkomat! Mert a tanító úr, hogy a templomba énekelni jártunk, hát mindig mond­ta, hogy köszörüljünk. Mert amúgy fátyolos volt a hangunk. A kócos nem tűrte, hogy viccelődök. Hát csak éppen most keltem föl a kecskelábú asztal alól, s már tréfálkozok? Ügy lehet, ha a mester nincs a műhelyben, tán le is ken egyet, de így csak dühösen seppegett velem, s elővette a szerszá­mot. mutatta, mi sora van a köszörűnek. Zsör­tölődött. A tojáshaj még a seggeden röcsög, akárhogy csárogsz! A vésőélezést mutatom, ha az eszed is úgy jár, ahogy a pampulád, akkor segíthetsz magadon. Amikor majd nem hívnak el a se­gédek maguk körül ugrálni, faragod a faszöget! Itt van a pallóhulladék, aztán minden üres kis vakarózásnyi időcskédben faragjad! Jóma­gam harmadéves inas vagyok, ez alatt vagy százköböl szöget bizonyosan meghegyeztem. Ezt vedd a fejedbe! Még beszélt, vésőjével mutatta, hogy egy-egy ügyes szúrótulással milyen egyszerre senderedik elő hulladékból, afféle faszilánkból a szög. — Ebből óránként egy kalappal megcsinál az ügyes, ha vér lüktet a pucájában! Ha csak ká­posztáié, akkor menjen inkább talicskahúzó csi­kónak, ide mindjárt a Tisza-parti homokrakó munkásokhoz. Ott úgyis csak az ereje kell. Ide meg ész és ügyesség! Míg ezt mondogatta, egyre bugyogtak elő en­gedelmesen keze közül a hófehér szögek. S sze­mébe hulló labancos hajsörényén át szeme zu­gában a vadmacskaságok, meg a gorombaságok között kis parázsnyi meleget láttam kicsillogni. Este nyolc órakor már hat kalapnyi szögha­lom garmadázott a padomon. Büszke is voltam rá. Meg arra, hogy nyolcas petróleumlámpa ég a padom fölött. A segédeknek tizenegyes vilá­gított, a mesternek tizenhatos. Nézi a labancos, mikor vacsorára szólítanak bennünket, nézi az én gyártmányaimat a keze közé véve, kicsit fintorogva. Egy kötényre valót odasöpör magához, elmegy a pislatüzű kályhá­hoz, s megszórja faszöggel. Mikor belekap a tűz, megállapítja: tFolytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom