Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-29 / 150. szám

PÉNTEK, 1973. JÚNIUS 29. 3 • • Ülést tartott a megyei tanács Csütörtökön dr. Komócsin Mihály tanácselnök elnök- ban elhangzott javaslatok letével ülést tartott Csongrád megye tanácsa. Az ülésen megvalósításának lehetősé­részt vett Rózsa István, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának titkára is. A napirenden több téma szerepelt. A megye negyedik ötéves területi tervének teljesítéséről szóló beszámoló vitájában felszólalt dr. Máthé Ferenc (Csongrád), Munkácsy György (Szeged), Reinholcz András (Nagylak), Nagyistók Sándor (Felgyő) és Kovács Lajos, a tervgazdálkodási bizottság tagja. Csongrád megye élelmiszer-gazdaságának helyzetét is megvitatta a tanács; felszólalt Molnár Imre (Tiszasziget), Nagyistók Sándor (Felgyő) és Kiss István, az élelmiszer­gazdasági és vízgazdálkodási bizottság tagja. A téma vi­tájában felszólalt még Kiss László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője is. A tanács 1972. évi költségvetési és fejlesztési alap gaz­dálkodásáról szóló anyag vitájában dr. Kutiván Rezső (Sze­ged), a számvizsgáló bizottság elnöke és Vecseri József (Szentes), a tervgazdasági bizottság tagja szólalt fel, tol- sporthivatalának mácsolva a bizottságok álláspontját. gét, ha lehet, illessze be őket a megye ötéves tervé­be. Gyors növekedés Rendhagyó beszámoló "A megye negyedik ötéves tással dolgozni a házgyár. Ez területi tervének teljesítésé­ről szóló beszámoló rendha­gyó volt a maga nemében. Úttörő jellegű munka, az országban először tűzött na­a növekedés azonban még nem oldotta meg az építte­tők gondjait, a feszültség továbbra is megmaradt. Bár pirendjére ilyen részelemzést sok ágazat csökkentette épít­egy tanács. A beszámoló, kezési IGÉNYI a lakásépí­melyet a tervosztály készi­tett, a előzetesen a végre- k°vetkezteben a beru­hajtó bizottság már megvi- házási igények összességük­tatott, a megye — a tanács ben mégsem csökkentek, által 1971-ben elfogadott — A tanács ezután rendele­tet hozott, melyben módosí­totta szervezeti és működé­si szabályzatát, tekintettel a tanács vb testnevelési és létrehozá­sára és az ifjúságpolitikai, valamint a kereskedelmi és idegenforgalmi bizottság mű­ködésére, azután a megye élelmiszer-gazdaságának helyzetéről szóló beszámolót vitatta meg. Igen jó éve volt tavaly a mezőgazdaságnak. A termék­felvásárlás mennyisége — változatlan árakon számolva — 223 millió forinttal, vagy­is 7,3 százalékkal haladta meg az előző évit. E növe­kedés a növényi termékek­ből származik, az állatok és állati termékek felvásárlá­sa nem növekedett. Lassan A beszámoló foglalkozott halad az állattenyésztés sza­,_ _ , - . . kosított telepeinek benépesí­meg a megye gazdasaganak ,. . .,„„„,, ötéves tervének eddigi meg­valósítását és várható telje­sítését elemezte. Készítése­kor igénybe vették a József désével, többek közt a la- állatállománnyal működik, kásprogram megvalósítású- hasonló vagy még rosszabb segítségét, s így rövid idő ^^ A tervidőszakra terve­alatt széles körű informá- zett több mint 19 ezer la­. ciót sikerült összeállítani a kásból 1971—72-ben össze­megye helyzetéről. Sen 8849 készült eL Az ará­Csongrád megye lakóinak nyok viszont eltolódtak a szama 1972. január 1-én 449 tervezetthez képest: a cél­ezer 700 volt, 1900-zal több, csoportos lakásoknak 78,3 mint két évvel ezelőtt. E nö- százaléka épült fel, a ma­vekedés elsősorban a beván- gánerőből épített lakások dorlás következménye. Igaz, száma viszont 40,7 százalék­biztató, hogy a születések kai több a tervezettnél, paritásának kihasználásához, száma az 1968—71 közti Nagyarányú a kapcsolódó visszaesés után 1972-ben nö- létesítmények építésének el­vekedett, de még korántsem maradása a tervtől, viszont eléggé. Csongrád a légin- az óvódák építése jobban kább városiasodott megye haladt az előirányzottnál, az országban, a városi né- Két év alatt a megyében 855 pesség aránya megközelíti a új óvodai férőhely létesült, 60 százalékot Ez elsősorban s a hátralevő években vár­Szeged gyorsan növekvő la- hatóan még 1500 gyermek­kosságának tudható be. Ma- nek sikerül óvodai elhelye­kó népessége viszont csök- zést biztosítani. Csongrád kent, csakúgy, mint a külte- megye már most is jobb rületeké. helyzetben van, mint az or­A foglalkoztatottság hely- száS egésze, zete lényegében nem sokat vita után a tanács elto­változött az utóbbi két év— gadta a beszámolót, s hatá— ben. Valamelyest csökkent rozatában fölhívta a gazda­az iparban és a mezőgazda- ságj szervek vezetőinek fi­sagban foglalkoztatottak szá- gyeimét, a középtávú tervek ma, a népgazdaság más ága- maradéktalan teljesítésére, zatainak javára. A mező- főként a munka hatékony­gazdasagból viszont mind ságának fokozása, a belső kevesebben mennek át az tartalékok feltárása révén, iparba, vagy más területre Határozatában a tanács meg­dolgozni. bízta a végrehajtó bizottsá­Csongrád megye gazdasá- got, hogy mérje fel a vitá­ga az elmúlt két évben tése. A tehenészeti telepek es fejlodésenek számos ker- közül 12 ötven százalékos désével, többek közt ram megvalósítású- ha; a helyzet a sertéstelepeknél is. Ennek ellenére 7,7 szá­zalékkal több vágósertést si­került felvásárolni, mint 1971-ben. A beszámoló vitája után a tanács határozatot hozott, melyben az illetékes minisz­tériumok és a Magyar Nem­zeti Bank segítségét kérik a szakosított telepek teljes ka­Kinevezések, interpellációk Megvitatta és elfogadta még tegnapi ülésén a tanács az 1972. évi költségvetési és fejlesztési alap gazdálkodás­ról szóló beszámolót, azután személyi kérdésről döntött. Július 1-i hatállyal a tanács vb testnevelési és sporthi­vatalának vezetőjévé Mari Kálmánt, az MTS Csongrád megyei tanácsának eddigi elnökét nevezte ki. Végül interpellációkra ke­rült sor. Dr. Csáki Éva ta­nácstag, az egészségügyi bi­zottság tagja az egészségügy műszerellátásának helyzete, Kiss Rozália (Sándorfalva) pedig a község vízellátási gondjai miatt interpellált. terv célkitűzéseinek megfe­lelően fejlődött. A gazda­ságpolitikai célkitűzések többnyire megvalósultak, s kiegyensúlyozott volt a fej­lődés. Bár a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak száma csökkent, a termelés értéke évente átlagosan mégis mintegy 5 százalékkal növe­kedett, teljes egészében a termelékenység javulasának következtében. A fejlődés évről évre emelkedő ten­denciát mutat, 1971-ben 4, 1972-ben pedig 6,8 százalé­kos volt a termelés növeke­dése. Az egy foglalkoztatott­ra számított termelés a szo­cialista iparban tavaly 8 százalékkal nőtt, s ezen be­lül kiemelkedik a szövetke­zeti ipar 16,8 százalékos ja­vulása. » Változott az építőipar helyzete is. Az utóbbi két évben tovább növekedett dolgozóinak száma, nőtt az építőipari kapacitás. Főként a minisztériumhoz tartozó vállalatok fejlődtek, kapaci­tásuk 1972-ben 43 százalék­kal nőtt. hiszen többek közt ekkor kezdett teljes kapari­Nyáron, szezonban, a szí­nésznőhöz hasonlít, akit je­lenés előtt az öltözőben kü­lönféle kenceficékkel mód­szeresen és rettenetesen el­csúfítanak. Hogy mire meg­szólal a gong, és kivilágo­sodik a színpad, szépsége tel­jében pompázzék. A tér is csúnya még, netán az indo­koltnál is elhanyagoltabb, a szabadtéri díszletműhelye deszkák, vasrudak, vásznak, festékes vödrök vásári lera­kata. Az árkádsorok pante­onja Janus-arcot ölt: a né­zőtér túloldalán Kazinczy bedeszkázott domborműve néz farkasszemet a sétálóval, akinek valóságos akadály­pályán kell közlekednie, ha túlontúl kíváncsi. Jugoszláv miniszter hazánkban Dr. Bíró József külkeres- kifizetési mód kihatásait a kedelmi miniszter meghívá- kétoldalú árucsereforgalom sára csütörtökön baráti látó- alakulására, gatásra Budapestre érkezett ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ Muhamed Hadzsics jugo­szláv külkereskedelmi mi­niszter, akit elkísért Teodo­szije Glisics külkereskedelmi miniszterhelyettes. Csütörtö­kön délután dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter hivatalában fogadta jugo­szláv vendégét. A két mi­niszter megbeszélte az 1973. évi árucsereforgalmat szabá­lyozó jegyzőkönyv teljesíté­sének jelenlegi helyzetét. Miután 1973. január 1-től a magyar—jugoszláv áru­csereforfalomban már a kon­vertibilis devizafizetés felté­telei érvényesülnek, a meg­beszélésen értékelték az új DÍSZLETEZÖK dolgoz­nak itt. Szabad ég alatt perzsel a nap, a forróságot elviselik, de a futó szél föl­tupírozza a kiterített díszle­teket, az eső pedig kész ve­szedelem. Májustól 14 aszta­los, 12 festő és 9 varrónő száll itt táborba, elszánt kis hadtáp; mikorra a fősereg megérkezik, feszes rendben sorakoznak a fegyverek: ru­hák, kellékek, kulisszák. Sándor Lajos nap szítta bőr­színét hiú strandolok is el­irigyelhetnék: — Minden halad, bár sem­mi sincs még kész. Legjob­ban a Porgyval állunk, meg a Mózessel, töméntelen mennyiségű anyagot haszná­lunk fel. A belgrádiak nagy­szerű színpadot találtak ki, szerintem ez lesz az idei nyár meglepetése. A színház kitűnő díszlet­tervezője a János vitéz látni­valóit komponálta meg: 1959-ben Szinetár Miklós rendezővel, most Horváth Zoltánnal dolgozik. A fantá­zia mai ízlésű formakincsét kereste, és találta meg a népmesei motívumokban, legfőbb igyekezete az egysze­rűség volt. Makettje egy me­sekönyv, ennek lapjait sze­retné fölmutatni a nézőnek. ratlannál váratlanabb ötlet­tel lepték meg a díszletezők; aki régóta ismerte, rendsze­rint kérdéssel kezdte. Ha az öreg bólintott, minden el volt intézve, ha szörnyülkö­dött — akkor is. Legfeljebb kipróbálták a lehetetlent. Csakhogy a téren már rég­óta nincs lehetetlen. — A Porgy 15 köbméter fát és 1700 négyzetméter díszletanyagot emészt fel, a Mózesben csak az alapemel­vény 8 köbméter fa, s 13—14 köbméter kell a János vitéz­hez. Eddig 12 mázsa szöget használtunk el, s lesz dol­gunk az Igorral, a Normával is, a hatszögletes emelvény­komplexummal. A Belgrád­ból érkező ikonokat hatal­mas csővázakra szereljük, s a csőváztornyok is szelezés­borítást kapnak. Estefelé valamit enyhül a hőség. A kíváncsiakat még távol tartják a kiselejtezett deszkák: a nézőtéri nagy felújítást csak a napokban fejezik be az építő ktsz em­berei. 1959 óta először gene­rálozták a lelátót, s hogy a padlózatot kicserélték, hoz­zájuthattak a vasvázakhoz, melyeket korrózióvédő anyaggal láttak el, lefestet­tek. Az ásító tribün tövében valaki oldalba bökött. AZ ÜGYELŐ AZ ASZTALOSOK főnöke, Kolo­nits Jó­zsef, el­maradhatatlan colstokjával úgy nőtt össze a térrel, mint templom a' harangjával, óra a mutatójával. Kisujjában a szakma. Hányszor hallgat­tam oda félfüllel, hogy vá­Közművesítés a Hortobágy peremén Két. a Hortobágy szélén millió forintos beruházással fekvő községben nagyszabá- építik meg a Fő utcán a ve­sú közművesítési program zetéket, a hozzátartozó kezdődött. Nádudvaron a szennyvízteleppel. «rpe vízmű megépítése után hTzza­hozzákezdtek a szennyvízhá- kezdtek a községi vízmű lózat elkészítéséhez. Hét- építéséhez. (MTI) Sávai János, a szabad­téri régi szerelmese, akit jogtanácsos úrnak szólíthatnék, ha nem akarna érte lenyelni, ke­resztben. Ismerjük a törté­netet, hogyan került Pilátus a credóba, jót nevetünk raj­ta. Hanem Sávai János, mi­előtt jogot végzett volna, Bé­késtarhoson járt zeneiskolá­ba, meg a szegedi konzerva­tóriumba, és éppen tíz esz­tendeje, hogy a Keszthelyi fivérek bemutatták Földvári' György főügyelőnek, itt a színpadon. A színházi ügyelő naponta ismerősökkel talál­kozik — a szegedi szabadté­rié évente köt ismeretséget, új és új művészekkel dolgo­zik együtt. — És más légkörben él, mint a színháziak, így a bennfentes idegen inkognitó­jával érdekes megfigyelése­ket tehet. Mit mondjak? A magamfajta zenekedvelőnek kivételes élmény volt a Don Carlos akkor „csak" szép hangú Gyuszelevjével érett művészként találkozni újra a Borisz címszerepében, vagy Komlóssy Erzsébet éne­kesi-színészi szempontból ki­fogástalan produkcióját cso­dálni meg két olyan ellenté­tes szerepben, mint Amne­risz és a Cigánybáró öreg­asszonya. — Az életben is, a zenében is törvények uralkodnak, melyeket a jogtanácsosnak es a zenés ügyelőnek egy­ként tisztelni kell. Kivált­képp, ha ugyanaz a személy. Am, az élet is, a színház is gyakorta teremt rendhagyó helyzeteket. — A Hunyadinak azt a je­lenetét, ahol a királyi eskü hangzik el, teljes sötétség előzi meg: ilyenkor viszik be hátra az oltárt. A zene csak nagyon rövid időt enged, s az egyik előadáson, miután zseblámpával leadtam a jelet, s beömlött a fény a színpadra, riadtan vettük észre, a lépcsők tetején vésztjóslóan mozog az oltár. Ha picit megbillen, könyör* telenül lezúdul a rivaldához, kész a botrány. Hátulról le­hetetlenség volt megközelíte­ni, ezért hirtelen ötlettel a díszletmunkásokat is aktív statisztáknak öltöztettük be, akik nyílt színen odafészkfe­lődve az imbolygó oltárhoz, az egész jelenet alatt kézben tartották. Ügy tudom, a kö­zönség nem vette észre. — És kinek szurkolt az ügyelő, úgy igazából? — Komlóssy Erzsébetnek, aki a Cigánybáró két előadá­sa közti héten a Balatonra utazott, s csak a második fanfárra futott be, Pedro Lavirgennek, a csodálatos torkú spanyol tenoristának, aki egy nyirkos, esős Aida­előadáson a kegyetlen ro­máncnál elcsüklott, maga füttykoncertet várt, de a publikum viharosan ünne­pelte, s még az előadás vé­gén sem szégyellte könnyeit, úgy meghatódott ettől a nagyszerű, megértő közön­ségtől. Csak mi tudtuk iga­zán, a színfalak mögött, mi­lyen kétségek közepette, mi­lyen lelkiállapotban ugrott be Simándy József a meg­betegedett Brúnó Prevedi helyett, hogy aztan ismét a közönség kárpótolja, az a közönség, mely a szereposz­tás szerint olasz Trubadúrt várt, s amely közönségnek azon az estén ismét szenzá­ciót jelentett — Simándy. Egyszer én is megjártam. A Borisz cári szoba képéhez későn küldtem színpadra Vdvardy Tibort, s a szünet­ben sűrű bocsánatkérésekkel nyitottam be öltözőjébe exkuzálni magam. A művész rokonszenvesen fogadott, ré­széről tekintsük elintézett­nek, hanem mit szól majd Vaszy Viktor. Nem maradt sok időm töprengeni, már vártak a lejáróban, hivatott a karmester. Félve kopogtat­tam ajtaján, de azért őszin­tén előadtam, magam va­gyok a hibás, senki más. Va­szy Viktor, nagy megköny­nyebbülésemre, csak annyit jegyzett meg: túl vagyunk rajta, semmi pAbléma, csak máskor jobban vigyázzak. Hanem a többit már intéz­zem el az Udvardy művész úrral, ha tudom ... Nikolényi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom