Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

/ . . I teEDB, 195S. JÜNTOS 28; \ 3 A hidászok elutaznák a helyszínre, az én beszélgetőpartnereim Algyőre, ahol a •már elkészített alapokra .„felhúzzák" a hídszerkezetet. Igen, ók úgy húzzák a szerkezetet, mint a falat a kőműves. „Ez lesz itt az ország egyik legfontosabb hídja" — magyarázza Kun Árpád, a hidászok csoportvezetője. „Azt már nem tűrhetjük, hogy gépjárművek százai meg ezrei várakozzariak a híd bejáratánál, amíg egyetlen vonat áthalad rajta." Mindezt úgy magyarázza, mintha naponta várakozna a bid előtt — helyettem. De csak addig csodálkozom, amíg el nem mondja, hogy az idén pontosan negyven esztendeje építette az első hidat „Azóta sem lettem hűtlen a mesterséghez." Épített már hidat Egyiptomban, a heluánit, amely ezerméteres, és idehaza, nem is tudja hányat NAGYON SOKAT Ahogy ő mondja: „ÉZf zel a kis baráti társasággal együtt." A társasággal, akik huszonnégyen vannak. Közülük Nagy Szilveszter, Szabó István meg Nagy József és persze, ő, maga is „az öreg szakik", ami nem annyit jelent, hogy öreg emberek, hanem „a legfiatalabb is húsz-huszonöt éve mestere a hídépítésnek". A többiek fiatalok, négy-öt éve tagjai az együttesnek. Igen, a huszonnégy ember, mint a jól hangzó zenekar, kitűnő együttes. Aki a túloldalon dolgozik — az is együtt cselekszik a többiekkel. „Nézzen körül, fiam, lát-e itt embert álldogálni?" Megteszem. Nem látok! Beszélgetésünk során bárkit is kérdezek, mindenki pontosan tudja: mit és mennyit kell ma délelőtt dolgozni, tenni ahhoz, hogy jövő év augusztusában átadhassák a hidat a fővállalkozónak. Kérdezem őket: ismerik-e a hálódiagrammos tervezést, hallottak-e róla? Árpi bácsi — mindenki így szólítja őt — magyarázza: „Mi már akkor is percre pontosan kiszámítva tudtuk, hogy melyik órában, mivel kell elkészülnünk ahhoz, hogy időre adjuk át a másiknak a munkát, amikor még fel sem találták, meg sem álmodták a hálós tervet!" Én elhiszem nekik. Elhiszem, mert tessék csak elképzelni: mi mindent takarnak a következő — nem unalmas — számok. A fővárosból, a Ganz-MÁVAG szerelőműhelyeiből, huszonöt vasúti kocsiban szállították ide a hídszerkezetet, darabokban. Az anyag értéke, amit beépítenek, „felhúznak", tizennégymillió forint Tizennyolc hónapon keresztül huszonnégyen, havonta 2500 órát dolgoznak: mérnek, hegesztenek, sűrített levegővel szegecselnek, emelnek, de sokat: kézzel, tehát emberi erővel is meg csörlővel és daruval is, mázolnak és festenek, ötven-hatvan tonnás hídtagokat készítenek és emelnek helyre. A végleges fészkében — akkor mondják ezt, amikor már a pilléren áll a szerkezet! — újra hegesztenek, szegecselnek, festenek s — itt már — szépítenek. már mindkét oldalon, saját „lábán" áll a part feletti szakasz.* És pontosan egy hónap múlva, jön az „Ady" vagy a József Attila" — ez mindegyik ötven- illetve száztonnás úszóemelő daru — és a víz fölé emeli a két új tagot, melyek „fejenként 56 tonnát nyomnak". Ezeket állítják most össze. Egyiket az innenső parton, a másikat szemben. Az ember mindehhez segítségül hívja a gépet. Hatalmas kompresszor „termeli" a sűrített levegőt, amivel szegecselnek. Régen, a hagyományos módszerekkel 20Q, a sűrített levegővel 500 szegecset „intéznek el", minden órában. Segítőtárs a fúrógép, a hegesztőpisztoly, a bakdaru, a kompresszor, a szegecselőpisztoly, az egyszerűbbek közül: az ék, a karos emelő, az ecset meg a gurítógerenda stb. Az ötvenhat tonnás szerkezet utolsó darabját építik be: a bakdaru megemeli a 18 méter széles, öt és fél méter magas, húsz milliméter vastag táblalemezt, mint a harapófogó — egy ember' irányít, a daru helyére emeli a táblát. Egy ember kezeli a kompresszort, adja a sűrített levegőt, ketten szegecselnek: a darabot ráakasztják az egészre. A darunak gyorsan tovább kell menni, más munkára. Egy ember míniummal festi a sima-gömbölyű szegecseket, mert „mi, magunk adjuk és garantáljuk a korrózióvédelmet". 217 MÉTER HOSSZÚ ASZÓI Elnökségének ülése A SZOT Elnöksége hétfőn a szakmai bérek országos táblázatának kidolgozásával kapcsolatban eddigi munkákról tárgyalt. Egy korábbi SZOT-határozat ugyanis kimondta, hogy a SZOT Elnöksége és a szakszervezetek elnöksegei vegyenek részt a főbb szakmai kereseti arányok kimunkálásában, továbbá a szaKmai országos bértáblázatok kialakításában, amelyek részei az alapbérés besorolási rendszernek. A szakmai bértáblázatok — a béremelések, preferenciák, besorolási tarifarendszerek stb. mellett — jó eszközei lehetnek a korszerűbb és hatékonyabb bérpolitikának. Az elnökség megállapította, hogy a bértáblázatok kidolgozásával , kapcsolatos munkálatok megfelelően haladnak. A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT — mindkét szerv saját területén — konzultációkat szervezett ez év első felében, ezek nyomán kialakultak a főbb tennivalók és a bértáblázat elvei. Júniusban a vállalatok statisztikai adatokat szolgáltattak, illetve szolgáltatnak a meghatározott szakmák kategóriánkénti május havi béréről, teljesített munkaóráiról, s ezek feldolgozásával a második fél év folyamán kidolgozzák a bértáblázattal kapcsolatos konkrét javaslatokat. A SZOT Elnöksége az említett munkákkal kapcsolatban meghatározta a szakszervezetek további teendőit. Utolsó számadat, amit említek, és amit a csoportvezető fejből szorzott be nekem: — A szerkezetet összesen húszezer-kétszáz darab szegeccsel fogtuk össze. Pedig a híd „mindössze" 217 méter hosszú. S hogy Kun Árpád nemcsak a szorzást, a számokat, hanem a hídépítés törvényszerűségeit, de mindenekelőtt — önmagukat is ismeri, arra íme egy rövid példa: „Mennyire fontos a hidász precíz munkája?" „Valamivel fontosabb, mint azé az emberé, aki a karórákat gyártja." „Miért?,, „Mert a híd — mi így mondjuk —; örök életre épül." „És ha leszakadna?" „Olyan nincs. Mi a hidat úgy építjük, hogy ennek még a gondolata is ki van zárva." „Negyven év alatt megismertem a saját képességeinket, ez idő alatt a mi hidainkra még sehol nem emeltek panaszt, és — nem is fognak." „Ebben benne van az ember tudománya." Láttam a munkájukat, hiszek Kun Árpádnak. Balogh György Az ember mint ügyfél G

yakran hangzik el a különböző hivatalokban, intézményeknél a panaszos megállapítás, hogy: „az ügyfél is ember". Mintha ez nem lenne természetes, s a jogi műszó mögött valamiféle sajátságos, az embertől „elidegenedett" tartalom húzódna meg. Az állami, államigazgatási szervek, feladataik intézése közben az állampolgárok sokaságával kerülnek rendszeres vagy idő-i szakos kapcsolatba. Ez a kapcsolat sajátos, mivel a résztvevők jogviszonyba, tehát jogilag szabályozott társadalmi viszonyba kerülnek egymással. E jogviszony jellemzője, hogy létrejöttét — az esetek többségében — az ügyfelek, tehát az állampolgárok, vállalatok, intézmények, szövetkezetek, stb. kezdeményezik, ami érthető, ha meggondoljuk, hogy — a törvény szavaival szólva — olyan ügyekről van szó, „amelyek intézése során az államigazgatási szerv az ügyfeleket érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, részükre adatot igazol, vagy nyilvántartást végez". E rendkívül tömör meghatározás mögött az állampolgárok mindennapi életének számtalan lehetséges mozzanata húzódik meg. A születési anyakönyvezéstől a halotti anyakönyvezésig, az építési, ipari, kereskedelmi tevékenység engedélyezésétől a lakáskiutalásig, az örökbefogadás engedélyezésétől a kisajátításig, s még hosszan sorolhatnánk. Az egyes embereknek, sőt, nem egyszer az egyes osztályoknak, rétegeknek, önálló, esetenként a magasabb szintű érdekektől eltérők az érdekeik. Hazánkban a lehetséges — és a meglevő — érdekkülönbségek, ellentétek nem antagonisztikusak. Az össztársadalmi érdekekkel antagonisztikus ellentétben nem álló érdekek érvényesítése magától értetődően nem ellentétes társadalmi rendünkkel. Társadalmunkban a különböző érdekek érvényesítésére számos lehetőség van. Ezek egyike, hogy az ügyfelek, ügyeik intézése során, saját érdekeik érvényesítésére törekszenek; azon érdekekre, amelyek jogaikban, jogos érdekükben, jogi helyzetükben jutnak kifejezésre, testesülnek tneg; másfelől kötelezettségeik megállapítása során is lehetőségük nyílik erre: igénybe vehetik a jogszabályokban meghatározott jogorvoslati lehetőségeket. E szempontból — nyugodtan állíthatjuk — az ügyfelek vannak „könnyebb" helyzetben, részükről ugyanis az érdekeik érvényesítésére irányuló törekvés természetes, és magától értetődő. Nem ilyen egyszerű a hivatalos szervek helyzete. Kötelességük ugyanis, hogy az eljárás, az ügy intézése során az egyén és a társadalom érdekeit egybehangoltan érvényesítsék. Ez nem egyszer bonyolult, egyik-másik ügyben megoldhatatlan feladat. Alapelv ugyanis — és ez a társadalmi érdek magasabbrendűségéből következik —, hogy az egyéni érdek (legyen az bár az ügyfél szempontjából még oly alátámasztott is), nem érvényesülhet a társadalmi érdek rovására. Ha a két érdek ellentéte ilyen konfliktussal fenyeget, a társadalmi érdeket kell előnyben részesíteni. Az államigazgatási munka tökéletesítésének egyik kulcskérdése viszont, hogy megtalálja (m alkalmazza azokat a módokat, törvényes lehetőségeket, amelyek segítségével mind jobban biztosítható az egyéni és a társadalmi érdek harmonizálása. Nyilvánvaló, például, hogy a társadalmi érdekből — a jogszabály szavaival: közérdekű célból —• történő kisajátítás adott esetben ellentétes az ingatlan tulajdonosának érdekeivel. Az államigazgatási szerv a törvényességi kö» vetelmények szigorú betartásával, a felek közötti egyezség elősegítésével azonban sokat tehet azért, hogy a kisajátítást szenvedő jogos egyéni érdekei is érvényesük jenek. Gyakori az is, hogy különböző esetekben ellenérdekű felek egyéni érdekei között keletkezett problémát kell megoldani. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi érdek ilyenkor sem hagyható figyelmen kk vül, tehát az egyéni érdek semmiféleképpen nem érvényesülhet a társadalmi éodek rovására. Mégis, gyakran előfordul, hogy többé-kevésbé mindegyik ellenérdekű ügyfél érdekei tartalmaznak érvényesíthető és érvényesítendő elemet. Ebben az esetben az ügyintéző szerv döntése különösen felelősségteljes — a törvényes előírások és a körülmények gondos mérlegelésén kell alapulnia. A döntések nem mindig „népszerűek". Különösen így van ez akkor, ha a szerv kötelezettségeket állapít meg. A jogszabályokon alapuló kötelezettségek — például adófizetés, kötelező előírások betartása építkezéseknél stb. — alapvetően a társadalmi érdekek kifejezői, objektíve tehát azoké is, akiket köteleznek. Más kérdés azonban, hogy ennek tárgyilagos elismerése ritka eset, ilyenkor a „legnépszerűtlenebb" intézkedésnek, a végrehajtás kényszerítésének kell következnie. De csak olyan, törvényes és egyben nélkülözhetetlen végrehajtási eszközök alkalmazhatók, amelyek nem hátrányosabbak, mint a határozat alkalmazása lenne. Erre való tekintettel írja elő az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, miszerint: „Az államigazgatási szervnek a végrehajtás elrendelése előtt meg kell kísérelnie, hogy a kötelezettet a határozat rendelkezéseinek teljesítésére, vagy tűrésére rábírja". A

z említett törvény széles körű tírzs tosítékokat tartalmaz az eljárás törvényessége, az ügyfél jogainak érvényesítése érdekében. Ezek közül néhányat említünk: az ügyfelet a kezdeményezésére indult eljárás során meg kell hallgatni. Az ügyfélnek egyébként is biztosítani kell, hogy az eljárás során nyilatkozatot tehessen, jogait érvényesíthesse. Az ügyfél jogosult bizonyítást kérni. Az államigazgatási szerv köteles az ügyfelet jogaira és kötelességeire figyelmeztetni, a gondoskodni arról, hogy a jogszabályok ismeretének hiánya miatt ne kerüljön hátrányos helyzetbe. Rendkívül jelentősek az ügyfelek jogorvoslati jogai (fellebbezés, panasz, jogosultság). Az ügyintézés folyamatos javítása, s az ügyfél „szerepének" tudatos vállalása társadalmi valóságunk egymást feltételező, s erősítendő jelenségei. Dr. Donath Róbert Vietnami küldöttség Szegeden A Vietnami Demokratikus Köztársaság hazánkban tartózkodó hattagú szakszervezeti delegációja tegnap, hétfőn reggel Szegedre érkezett. A délelőtti órákban Nguyen Tam Ngo, a Vietnami Szakszervezeti Szövetség végrehajtó bizottságának tagja, a delegáció vezetője, valamint munkatársai: Nguyen Duc Thuan, Le Trong Huu, Tram Trong Can, Phan Van Chuong. Luu Thi Mui a Szakszervezetek Csongrád Onltfzőfiirt Elkészült és megkezdte próbaüzemelését a rakamazi öntözőfürt. Építésére mintegy 70 millió forintot fordítottak. Az új öntözőfürtöt, az ország egyik legkorszerűbb ilyen telepét, minta öntözőfürtté nyilvánították. Létesítéséhez a FAO is hozzájárult: különböző öntözőberendezéseket adott. A telepen időnként bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét rendeznek a fejlődő országok öntözési szakemberei szá -máza. megyei Tanácsának Eszperantó utcai székházába látogattak. A küldöttséget Juhász József, az SZMT vezető titkára fogadta, majd Csongrád megye, Szeged szakszervezeti mozgalmának helyzetéről, időszerű feladatáról adott tájékoztatót. A baráti hangulati} találkozón ott voltak az SZMT titkárai, vezető munkatársai is. Délután a delegáció Juhász József kíséretében a Szegedi Kenderfonógyárat kereste fel, ahol a vendégeket dr. Viktcr Sebestyén főmérnök, Gyulai Zoltán, a gyár párt- és Joó György, a szakszervezeti bizottság titkára fogadta. Az üzem tanácstermében lezajlott beszélgetésen a Vietnami Demokratikus Köztársaság szakszervezeti funkcionáriusai elsősorban szervezési módszerekről érdeklődtek, majd megtekintették az üzemet. Mint a delegáció vezei rtője elmondta, a- UDK-ban most a békés építő munka szakasza következik, az ország életét új feladatok töltik be, s ezekből nagy rész jut a szakszervezeti aktivistáknak, a mozgalomnak. Magyarországi útjuk során, igy Szegeden is szeretnék alaposan megismerni a szakszervezetek tevékenységét, a szervezés módszereit, a dolgozók és a vezetők kapcsolatainak formáit. A tapasztalatokat feldolgozzák és saját munkájukban kívánják hasznosítani. Nguyen Tam Ngo az egész vietnami oép baráti üdvözletét tolmácsolta a kenderfonógyár munkásainak, a szegedi dolgozóknak A VDK szakszervezeti delegációja ma, kedden a konzervgyárban szakszervezeti mühelybizottsági titkárokkal, szocialista brigádvezetőkkel és brigádtagokkal találkozik, megtekinti az üzemet. Ezután a vendégek szerdán visszautaznak a fővárosba.