Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-21 / 143. szám

(CSÜTÖRTÖK, 1973. JÚNIUS Zt, 3 Miért több a kevesebb? Gyálaréti asszonyok Egy szóra megakadtam. Ha csak egyszerűen azt írom, milyen szép, hogy a gyálaréti asszonyok tavasztól őszig kint dolgoznak a határban, tarthatok tőle, félreértenek. Lenne, aki azt mondaná: célunk a jól gépesített nagyüzem, a kínnal, fáradtsággal végzett kézi munka a múlté. És ez olyan ellenvetés, amit csak erősíteni lehet, nem cáfolni. Mert nemcsak célunk, de jelenünk is a jól gépesített nagyüzem. Mit akarok én akkor Gyálaréten? De mit tegyen az a nagyüzem, amelyik a kapát még nem tudja nyugdíjba küldeni? Ügy tudom, teljesen egyik sem tudja még. Hatalmas területet bejárhatunk, csak gépeket látunk. Egyszercsak előbukkan a paprikatábla, a szabadföldi paradicsom, vagy káposzta, közepén dolgozó asszonyokkal. A gép nem tudta fölváltani mindenütt az erejével, kitartásával dolgozó embert, bár napról napra jobban kíméli. HAJNALOK HAJNALÁN Aki annyit dolgozik, amenynyi a fizetésért jár, megérdemli a jó szót. Aki ennek sokszorosát adja, legalább a jó szóból többet érdemel. Két csapatban 26 asszony kapál a paprikaföldön. Megpróbálom megtudni, ki hánykor kel reggel. — Hatkor? Senki. — ötkor? Senki. — Négykor? Hárman. A többi vagy fél négykor, Vagy háromkor. A téeszben hétkor kezdődik a munka, de a kapát legalább este nyolcig szorongatják. És hajnalok hajnalán is ezért kelnek föl. Indulás előtt ott a háztáji, aztán reggeli a családnak. Munka a ház körül, koszt a jószágnak — és hétkor mindenki kint van a határban. Egy fél műszak már elvégeztetett. Nem tudom az itteni szokást, tizenegykor azon veszem észre magam, hogy majdnem egyedül maradtam. Fogják a biciklit, szaladnak haza. Asszony dolga az ebédfőzés, oda sietnek. Egyig meg is főzik, esznek is belőle. — Hamar-ebéd, ugyan mi lehet? — Megtanultunk gyorsan főzni. Akár a rántott csirkét is meg tudjuk sütni, ha úgy jön ki a lépés. — A mai ebéd? — Zöldborsó leves, krumpfis tarhonya. — És ha mégis tovább fő az ebéd? Ha elkésik valaki délután? — Még nem fordult elő. Aki hajnalban kezdi a háztájiban, gondolom — belém szállt az ördög —, kipiheni magát a közösben. Megint csak tévedtem. Most sem tudom megállítani őket beszélgetésre. Mire két mondatot följegyeztem, arrébb jártak jóval. Egyszer van csak pihenő, tíz perc lehet. Az üzemi kosztot régen föltalálták már. Van, ahol ki is viszik a mezőre. Ebben a szöyetkezetben azt mondják, ilyen próbálkozás hamar befulladna. Nem a fönntartások nagyobbak, csak a körülmények mások. Igaz, két órát takaríthatnának meg vele, de az aszszonyok ebédgondja nem ér véget ott, hogy ők maguk jóízűen esznek. Ebéd kell a családnak is. Jön haza a férj délután, meleg fazekat találjon. Ott a gyerek, ott vannak az öregek is. Okoskodnék tovább, hogy én inkább hajnalban főznék és hűtőbe raknám az ételt. Van is hűtőszekrény, jóval több házban, mint nincs. Hát akkor? — Hajnalban kapálni a jobb, mert hűvös van. Délben meg főzni, mert különben mi főnénk meg a kapanyél mellett. Ha a férfiak nem járnának máshová dolgozni, ha minden gyereknek jutna napközis óvoda, ha volna üzemi ebéd, ha a háztáji nem lenne külön kolonc, de sokkal könnyebb lenne Gyálaréten asszonynak lenni. Az szinte történelmi tény, hogy a férfiak többsége eljár. Iparban dolgozik. Az óvoda ugyan kicsi, de ígéret van rá, hogy az egykori tanácsházából hamarosan óvoda lesz. Nagyon sok asszony számít rá a faluban. A háztáji viszont nemcsak mun-« kát jelent, hanem kiegészítő jövedelmet is. Ez a szisztéma máról holnapra nem változik meg tehát. Pedig eddig még csak a délelőttről beszéltünk. Délután hatig újra kapálnak a közösben, utána sötétedésig megint a háztáji ad munkát. Azután jön a család. Itt a város, biztosan sokan itthagyják a szövetkezetet és mennek oda, ahol fix a munkaidő és fix a fizetés. — Aki elment, csak az óvoda miatt ment el. Az egyik csapatban összerakjuk, ki hány éve dolgozik ugyanígy. Tíznél kevesebb nincsen. Sokan vannak, akik 23 éve tagjai a szövetkezetnek, munkahelyük a szabad ég alja, szerszám a kapa, és közlekedni ott a bicikli. KEVÉS A FÉRFI Kicsi a szövetkezet, géppel csak apránként léphet előre. Számon tartják azért, hány új gépe van a téesznek. Üj kombájnt is vettek, minden évben nagyobb területen „kapálnak" vegyszerrel, a palántát is gépen ülve ültetik, és ősszel már a kukoricát se kell kézzel törni. Nagyon örülnek is minden gépnek. — Nagy darab téeszeket kéne bejárni, hogy ennyi asszonyt találjon. Itt meg férfi van alig. Csak a majorban néhány, a Zetoron meg a kazlaknál. Eső után vagyunk. Áldás itt az áztató és a pihentető eső. — Pihenésről nincs szó akkor se. Ott a mosás, vasalás, tésztagyúrás. A gaz meg csak nő, több a munka vele. Mi köthet akkor összesen 65 asszonyt ehhez a szövetkezethez? — Az hogy itt együtt vagyunk. Meg az, hogy figyelnek is ránk. Ha azt mondom, délelőtt nem tudok jönni, mert közbejött valami, abból nálunk még nincsen harag. De ami a legfontosabb: mutasson olyan helyet, ahonnan délben hazamehet az asszony ebédet főzni, megnézni, hazajött-e a gyerek az iskolából, gondját viselni az idősebbnek. Az elnök szava: — Asszonyok nélkül ez a szövetkezet becsukhatná a kapuját. Létezni se tudna. Horváth Dezső M

egvan az iskola új tantervi, rendtartási előírása, mely immár elismeri az egyéni hajlam, a tehetség polgárjogát. Elismeri? Mi több: megteszi az első lépést a jövő iskolája felé, mely a diáktól kevesebbet követel, hogy többet tudjon. Kevesebb tényismeretet — mélyebb (a lényeghez közelítő) tudást; kevesebb leckefelmondást — több gondolkodást; több önállóságot, aktivitást. Csak így válik a tanuló kezdeményező, alkotó személyiséggé. Pár éve mondogatják a pedagógia vezető szakemberei: az egyéni képességet, a személyiséget kell kibontakoztatnia az iskolának diákjainkban. De volt-e rá lehetőség korábban? Az általános „jeles rendűség" törekvése, a felduzzadt tananyag nem nyomta-e agyon az ifjúban az egyéniséget? Hadd válaszoljunk Aczél György szavaival : „... a mindenirányú túlterhelés éppen attól foszt meg, ami a szocialista ember sajátja: a sokoldalú, kulturált, teljes emberi életre való felkészülés lehetőségétől". Oktatáspolitikánk hangsúlyozza, hogy „a túlzott lexikalitás, az életben hasznosíthatatlan ismeretek fékezik az önálló gondolkodást, az: ítéletalkotás képességének kibontakoztatását". A felesleges tényeknek és adatoknak a könyvekben a helyük, a tanulónak, s majd a felnőttnek e forrásokból meríteni, feldolgozni kell tudniuk. A holnap iskolája valóban a tanuló személyiségét kívánja kibontakoztatni. A tananyagcsökkentés és az új pedagógiai követelmények számolnak az egyéni hajlammal és képességgel már az általános iskolában, de különösen a középiskolában. Az ősszel életbe lépő új tanterv és rendtartás első lépés ahhoz, hogy majd iskolánk eljusson a fakultatív tantárgyak oktatásához. Az egyéniségnek, a tehetségnek ugyanis ez kínálja majd a kiteljesedés szabadságát. Oktatáspolitikánk vallja: A túlterhelés csökkentésének egyik fontos tényezője a tanulók aktivitása, érdeklődésük felkeltése. A diókok a tényeket ismerve önállóan vonjanak le következtetéseket, mintegy újból /.felfedezve" az emberiség által már megszerzett tudást... Nos, e „felfedezés" gondol a munka élményével, • kíváncsiság felkeltésével. Világszerte vitatják, hogy az oktatásra jellemző tantárgyi •* szétaprózottság gátol abban, hogy egyrészt a természeti jelenségeket a maguk egységében (biológiai, fizikai, kémiai vonatkozásaiban) ismerjük meg; másrészt az így szerzett tudás kevésbé nyújtja a felfedezés örömét. Arszenyev szovjet tudós szerint a tárgyak mai felosztása a XIX. századi helyzetet tükrözi, vagyis a tudományok differenciálódásának korát, míg ma már a tudományok integrálódásának vagyunk tanúi. Az oktatás tartalmát is ehhez kellene igazítani. (Persze, ez bonyolult feladatot jelent a tanításban, hiszen egyidőben több szaktanár együttműködését feltételezi.) Jelenleg gyakran előfordul, hogy a gyermek ugyanazzal a problémával több tantárgy keretében találkozik, sőt a fizikai vagy kémiai jelenségek megértéséhez szükséges matematikai ismeretek megtanulásóra a tanterv alapján később kerül sor, mint ahogy arra a jelenség megértéséhez szükség volna. Az integrált oktatás megszünteti ezt a helyzetet. Oktatáspolitikánk törekvése, hogy az oktatás tananyagait egységes alapokon, egymásra építve tervezze meg. Az állami oktatás fejlesztéséről szóló párthatározat hangoztatja: „Keresni kell a jelenlegi tantárgyi szétaprózottság felszámolásának útjait, a több tudományág keretébe tartozó és lenleg külön tantárgyakban oktatott Ismeretanyag közös tantárgy keretében történő integrált oktatásának lehetőségeit". Persze, ez még a jövő feladata. Annak az útnak távolabbi állomása, melyen oktatáspolitikánk most elindult. K

evesebb ismeretanyagot — a több tudásért? — kérdezheti kétkedve bárki. Kevesebbet ma, amikor a tudomány rohamosan fejlődik? Kérdéssel válaszolunk: Az iskola megtanithat-e min-., dent? Nem. Nos, akkor a tanulás képességét, készségét kell elsősorban megtanítani. Lábon járó lexikon helyett — gondolkodó, ismereteit és képességeit önmaga és a társadalom javára hasznosító, szüntelen megújhodásra képes emberek nevelése. Éz több, alkotóbb. B. Ö. Újabb gyógyüdülő szállók épülnek A negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakában több nagyobb gyógyfürdőkomplexum készült el, néhány pedig befejezés előtt áll. Az előző kategóriába tartozik a hajdúszoboszlói, a büki gyógyfürdő, a balfi gyógyfürdő és gyógyüdülő-szanatórium, a gyulai gyógyfürdő. Az utóbbi esztendőkben több helyen — egyebek közt Sárváron, Csongrádon. ZalaKihasználatlan öntözési lehetőségek Múzeum utca Pécs történelmi városközpontjában egyedülálló múzeumegyüttes — valóságos múzeumutca — kialakítása kezdődött meg. A múzeumok a Mecsek-aljai város egyik legrégibb ép utcáját foglalják majd el, az ódon hangulatú Kaptalan utcát, amelynek két oldalán XVIII. és XIX. században épült, úgynevezett kanonoki házak sorakoznak. Ezeket a szép barokk épületeket teszik alkalmassá az értékes b^jzőművészeü gyűjtemények befogadására, bemutatására. Az öntözési szakemberek számára bizonyos fokig érthetetlen, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek miért nem használják ki maximálisan az öntözési lehetőségeket. Az öntözőkapacitás országosan 426 000 hektárra tehető, s ebből eddig csak 170 000 hektárt öntöztek meg, a területnek hozzávetőleg 40 százalékát. Ez alapjában véve nem is számítana rossz eredménynek akkor, ha normálisan alakulnának a csapadékviszonyok, de miután az elmúlt hónapokban időnként aszályos volt az időjárás, lényegesen több mesterséges csapadékot kellett volna juttatni a növényekre. Az ország egyes vidékein a gazdaságok éltek a lehetőségekkel; Hajdú-Bihar megyében a terület 56.6 százaléka kapott eddig öntözővizet, a szolnoki vízügyi igazgatóság területén 50 százaléknál tartanak, a gyulai vízügyi igazgatósághoz tartozó részeken is csaknem ilyen mértékben kapott mesterséges csapadékot a talaj. Ugyanakkor Szeged környékén június 10-ig az öntözési lehetőségeknek csak alig több mint 18 százalékával éltek. A vízügyi szakemberek szerint öntözésre másodpercenként 270 köbméter víz áll a gazdaságok rendelkezésére, és 5000 esőztetö berendezés, öntözőszivattyú maximális kihasználására van jelenleg is lehetőség. Az Agrotröszt kereskedelmi hálózatának értékesítési adatai azt mutatják, hogy a tavalyinál kisebb az érdeklődés a szivattyúk, az öntözőcsövek és más felszerelések iránt. 1972. első félévében 500 szivattyús gépcsoportot adtak el, idén eddig csak 200-at, és amíg tavaly 130 000 öntözőcső kelt el, idén június elejéig csak 48 200-at értékesítettek. (MTI) karoson, Nagyatádon, Szolnokon — olyan átalakítást végeztek, aminek eredményeként az ottani fürdők alkalmassá váltak mozgásszervi és más betegek kezelésére is. Ilyen jellegű munkák még több helyen folyamatban vannak, s előreláthatólag a tervidőszak végéig befejeződnek. Bővítik a miskolci. a debreceni, a nyíregyházi gyógyfürdőket, illetőleg fejlesztik azok gyógyító részlegeit, A már elkészült, továbbá a befejezés előtt álló gyógyfürdőkre, szanatóriumokra, valamint a fürdőkhöz kapcsolódó gyógyító részleges fejlesztésére eddig felhasznált összeg megközelíti a 300 millió forintot. A tervidőszak második felére előirányzott fejlesztés révén ez az összeg előreláthatólag megkétszereződik. A következő években két nagyobb beruházás megvalósításához kezdenek hozzá. As egyik a margitszigeti gyógyfürdő és gyógyüdülő-szálló, a másik a hévízi gyógyüdülőszálló. Várhatóan mindkettő 1976-ban kerül tető alá. A későbbi tervekben szerepel gyógyfürdő-szálloda komplexum kialakítása Harkányban. Amint az Egészségügy Minisztérium országos gyógyfürdőügyi igazgatóságán elmondották: tekintettel arra, hogy 400-nál több gyógy-, illetve melegvíz-forrás van hazánkban, és ezek egészséges környezetének biztosítása feltétlenül szükséges, az ásványvizek védelmét szolgáló jogszabály kiadását tervezik. Említésre érdemes az is, hogy jelenleg az országban tíz gyógy- és 78 üdülőhelyet tartanak nyilván. Szakszervezeti küldöttségünk Csehszlovákiában Gáspár Sádornak, a SZOT főtitkárának, az MSZMP PB tagjának vezetésével szerdán reggel SZOT-küldöttség utazott Prágába. A küldöttség tagjai: Gál László, a SZOT titkára. Méhes Lajos, a SZOT-elnökség tagja, a Vasés Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Mónus Gábor, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője, Sima Tibor, a SZOT kulturális, agitációs és propaganda osztályának vezetője és Zsidi Gyula, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának alosztályvezetője. A küldöttség a csehszlovák szakszervezetek központi tanácsának meghívására hivatalos látogatást tesz Csehszlovákiában. Szerdán délelőtt a magyar szakszervezeti küldöttség megérkezett Prágába.