Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

6 VASÁRNAP, 1978. MÁJUS í£ m|a|g alz KISS ATTILA RAJZAI A

hldépIlM tudományát nem akarja megtanítani mostani képsorozatával Somogyi Károly né, csak azt akarja igazolni, hogy megteszitett emberi erő, figyelem és pontosság kell ehhez a munkához. Egyébként szemközt néz már egymással Algyőn a készülő köt úti h(d árterek fölött nyújtózkodó két vasszerkezete, a parton moit a teljes találkozást készíti elő: négy darabban állítják össze a meder fölötti ívet — minden darab 80 tonnát nyom burkolat nélkül. Érdemes legalább képről megnézni a hídépítőket — hiszen hasonló munkát láthatunk majd a makói MarosMdnál Is, és remélhetően nemsokára közvetlen közelről figyeljük munkájúkat Szegeden is, ha a második hidat építik. r r MŰHELY A Tiszatájnál Ha a helyadottsugok meghatározóak, akkor „kivételes helyzetben" vagyunk. Itt élünk egyetlen emelettel elválasztva (bárha összekötve élnénk), a Sajtóház első és harmadik szintjén, s — meglepően keveset tudunk egymásról: a Tiszatáj és a Délmagyarország szerkesztősége. Ehhez persze nemcsak szakmánk sietős tempója a ludas, meg munkáink jellegének különbözősége. Sőt, az sem lehet igazi mentség, hogy a Tiszatáj szinte kizárólag „külső", a Délmagyarország pedig belső munkatúrsakkal dolgozik zömmel, vagyis nincsenek jó lehetőségeink a személyes találkozásokra. A Tiszatájban sokan publikálnak, akiket személyesen nem ismerünk. Tulajdonképpen a jó szomszédi kapcsolatok jobb ápolásának igényével ültünk asztalhoz dr. Ilia Mihály egyetemi adjunktussal, a Tiszatáj főszerkesztőjével. — Egy ilyen beszélgetéskor — ha csupán emlékeztetőül is — nélkülözhetetlen a kérdés: mi lehet a célja, rendeltetése ma egy vidéken megjelenő folyóiratnak? Ezen belül mi a célja, funkciója a Tiszatájnak? — Abból a látszólag közismert tényből kell kiindulnunk, hogy ma Magyarországon nincs tájlrodalom, nincs szegedi vagy debreceni irodalom, mint volt a századfordulón, tehát a Szegeden vagy Debrecenben szerkesztett folyóirat csak összmagyar irodalmi, kulturális igények, szempontok szerint lehet szerkeszteni. A magyar szellemi életnek nincsenek és nem is lehetnek olyan területei, amelyek nem tnrtoznak a vidéken megjelenő folyóiratok munká iának körébe. Mindenfajta olyan törekvés, mely az egységes hazai magvar irodalmat, kultürát lakóhely szerint osztályozza, szeparatizálódáshoz vezet, a nagy egészből zárja ki önmagét, s ezzel azokat az alkotókat, kiket a területi szempont szerint látszólag favorizál, elzárja a jótékony értékösszevetéstől. Természetesen a Szegeden. Miskolcon. Debrecenben. Pécsett megjelenő folyóiratoknak a budapestiekhez képest van speciális föladata: a legközvetlenebb környezetének hagvománvait ápolni, ébren tartani, a hely vonzásúban élő írók jó müvei közlésének előnyt biztosítani. számot adni arról a közvetlenül meghatározó szellemi környezetről, melyben létezik. De ez a speciális föladat nem nőhet az egész fölé, hiszen ez a speciális csak az egész részeként nyeri el igazi értékét, attól való nem természetes elválasztása torz önítéleteket szül. Mindez természetesen vonatkozik a Tiszatájra is. Huszonöt éves történetének esztétikailag és politikailag Is azok voltak a leggyöngébb periódusai, amikor a helyi szempont, a helyi mérce érvényesült a szerkesztésben, szemben az egészséges országos irodalompolitikai lehetőségekkel. Szerkesztőségünk úgy látja, hogy a kulturális élet decentralizálásának abban is meg kell nyilvánulnia, hogy egy olyan hagyományú és szellemi potenctéjú város, mint Szeged, kell hogy fölneveljen és fönntartson egy olyan irodalmi, kulturális fórumot, mely a teljes magyar szellemi életre tekint, vonzáskörébe azt igyekszik befogni, s olvasótáborát ennek megfelelően igényli. (Hadd utaljak csak a Szegedi Szabadtéri Játékokrn. mely más vonatkozásban már ezt a szerepet tölti bé.) Ilyen meggondolásból a szerkesztés jelenlegi munkájában már korántsem játszik akkora szerepet a helytörténet. mint régen, és a szaktudományos munkák közlését is jobban szeretnénk abban a régen tervezett helytörténeti-tudományos folyóiratban látni, melynek meglelenéséért tudom, hogy nagy erőfeszítések történtek a megyei és a városi vezetésben Is. — Amióta átvette a folyóirat irányítását — ennek éppen egy esztendeje — véleménye szerint módosult-e a Tiszatáj profilja? — Részben az előzőek folytatásaként mondom, hogy az elmúlt években a Tiszatáj _a magyar folyóiratok sorában néhány olyan szerkesztési. tartalmi jeggyel gazdagodott, mely megküiönböztetővé tette folyóirattársaltól. Ityen volt a külföldi magyar irodalommal való intenzív foglalkozás. mely hosszú idejű mulasztások pótlását szolgálta; ilyen volt a környező népek nemzeti kultúrájával. irodalmával való fog-' laikozás Is a Most — Punte — Híd rovatban, melynek kedvező visszhangja volt itthon, s külföldön is; idesorolnám a folyóirat tematikus számainak megjelenését (finnugor népek irodalma, néprajzi, régészeti, nyelvészeti, Ilylyés Gyulát köszöntő számok), melyekhez hasonlót a jövőben is tervezünk. De hogy egyenesen a kérdésre válaszoljak: a föntiek nem jelentenek lényeges módosulást, hiszen ezek a jegyek mar megvoltak akkor is a szerkesztésben, amikor Havasi Zoltánnal szerkesztettük a folyóiratot. Ha van valami módosulás az utóbbi évben, akkor uz a teljes magyar irodalomból való közlés, válogatás, a külföldi magyar iro^dam szelektívebb szerepeltetése, egy hosszú időre megtervezett tematikus folyóiratszám sora, s legvé. gül pedig a folyóirat kelet-európai orientációjának fokozódó tervszerűsége. Ez utóbbi munkát rendkívül fontosnak tartjuk, hatalmas lemaradásokat kell pótolnunk, és úgy hisszük, hogy a Tiszatáj nemcsak kulturális föladatot teljesít, hanem sürgető történelmi követelésnek is eleget tesz. Közismert, hogy irodalmi közvéleményünk erősen nyugati orientációjú volt, hatalmas rokonkultúráról mondott le, nem ismerte meg máig sem igazán ..tejtestvérei" kultúráját. Most. hogy a szocializmusban való azonosság kapcsol össze bennünket, szerencsés lehetőség van a mulasztások pótlására, az elkövetkező hónapokban Kelet-európai Néző címmel új rovatot indítunk. Talán az is bizonyos módosulás, hogy a szerkesztői munkában fokozott figyelmet fordítunk a „népben, nemzetben" gondolkodó, « szocializmust természetes lételemként fogadó, erősen közösségi, közéleti igényű irodalom közlésére, kritikai fogadtatására, méltatására. Ez a törekvésünk szerencsésen találkozott irodalompolitikánkban megnyilvánuló nagyon pozitív jelekkel Is. — Milyen olvasótáborra tart igényt a lap, és milyen olvasótábora van? Tart-e valamiféle érzékelhető kapcsolatot az olvasókkal? — Azzal kezdeném a választ, hogy szaktudományunkból szinte teljesen hiányzik a komoly, megalapozott ízlés- és olvasásszociológia. Ezért aztán egy-egy folyóirat csak esetlegesen értesül pontosan olvasóinak véleményéről, igényéről. A Tiszatáj nem nagy példányszámú folyóirat, sok-sok levélből nagyjából tudósítást kap egy-egy szám visszhangjáról. Természetesen vannak pontosabb értesüléseink is, például a kiadónk Jelentései az elfogyott példányszámról. De hadd említsek két másfajta példát az olvasókkal való kapcsolatra. Nemrégen Martonvásárra hívták meg a szerkesztőséget. az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézete Széchenyi István Klubjának vendégei vol-