Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-12 / 109. szám

SZOMBAT, 1973. MÁJUS 12. 3 Tegnap Szegeden, a MÉ­SZÖV Deák Ferenc utcai ta­nácstermében Hunyadkürti Lajos, a Szövetkezetek Csongrád megyei Szövetségé­nek elnöke sajtótájékoztató keretében számolt be a la­kás-, a takarék- és fogyasz­tási szövetkezetek tevékeny­ségéről. Elmondotta, a SZÖ­VOSZ VII. kongresszusa óta alapos változás ment végbe Csongrád megyében, Szege­den, mindhárom szövetkezeti ágazatban. Az ÁFÉSZ-ek az elmúlt két esztendőben növelték forgalmukat. Különösen a kenyérellátás javult meg tö­rekvésük nyomán Csongrád megyében, a szegedi járás­ban. Két szövetkezeti sütő­üzem kezdett működni; 80— 100 mázsa kenyeret sütnek naponta. Az élelmiszercikkek forgalma is nőtt, viszont — s ez okozza jelenleg az egyik legnagyobb gondot — sajnos, a zöldség-gyümölcs­ellátásban nem sikerült tel­jesíteni terveiket, az igények ma jóval meghaladják a bol­tok kínálatát. Kedvezően vál­tozott a helyzet a vendég­látóiparban, például a Sze­geden épült új szövetkezeti éttermek segítségével. Az ét­termek, a büfék megfelelnek az előírásoknak. Az ÁFÉSZ­ek bolthálózata tovább fej­lődik: a következő hónapok­ban Kisteleken 17 és félmil­lió forintos beruházással ad­nak át új, 2 ezer 200 négy­zetméter alapterületű bevá­sárlóközpontot; Szőregen 500 négyzetméter alapterületűt, Sándorfalván 420 négyzet­méter alapterületű ABC-áru­ház épül. Figyelmet érdemel, hogy a községek, falvak „bankjai", a takarékszövetkezetek mind­jobban betöltik hivatásukat. A lakásfenntartó szövet­kezetek napjainkban jó né­hány gonddal küzdenek. A MESZÖV-nél működő tit­kárság felméréséből kide­rült, hogy szervezésükre még nincs jó gyakorlat. Például az új lakásfenntartó szövet­kezetek — bár erre törvény van — ma sem alakulnak meg előre; a házak műszaki átvétele után, az üzemelési engedély kiállításakor még nincs minden esetben a ta­nácsoknak jóváhagyott név­soruk azokról, akik a laká­Kiállítás a korszerű háztartásról sok tulajdonosai lesznek. Tarjánban a 413-as számú épületben április eleje óta 14 tagot jelöltek, a 416-os épület 78 lakásában az ápri­lisi átadás óta egyetlen ta­got sem jelölt a lakáshiva­tal. Sajnos, nem teljesül az a határozat sem, hogy a szö­vetkezetek, amelyek semmi­féle alaptőkével, eszközzel nem rendelkeznek, lehetőleg ne magasházakat, kísérleti épületeket kapjanak. A MÉ­SZÖV lakásszövetkezeti tit­kársága 1971 elején javasol­ta a szegedi tanácsnak, hogy a körülményekre tekintettel az olcsóbb fenntartású háza­kat értékesítse a lakásszö­vetkezeteknek. Ennek ellené­re eddig az előirányzott 480 szövetkezeti lakásból 360 la­kás tízemeletes épületben, 120 lakás pedig ötszintes épü­letben fog elkészülni. Az arány az elmúlt években is hasonló volt. A lakásszövet­kezetek életében ezenkívül sok fejtörést okoz az épüle­tek rendszeres felújítása, karbantartása, megóvása, hi­szen minden költséget a ta­goknak maguknak kell fe­dezni — nem beszélve arról, hogy a munkákra nem min­dig akad vállalkozó. A lakásépítő szövetkezetek működését társadalmi igé­nyek sürgetik; fontos, hogy minél több lakást lehessen építeni. Ehhez elsősorban megfelelő, közművesített tel­kek szükségesek. A tanácsok Szegeden és Hódmezővásár­helyen még csak az idén je­löltek ki szövetkezeti épí­tésre alkalmas területet, ez azonban az igények töredé­két sem fedezi. Ebben a for­mában szorgalmazza a MÉ­SZÖV egyébként a munkás­akciókat, ame­lyekben a vállalatok anyagi támogatását is jól fel le­hetne használni, örvendetes, hogy a Csongrád megyei és Szeged városi KISZ-bizott­sággal együttműködve az idén Szegeden 80 taggal, Hódmezővásárhelyen pedig 60 taggal lakásépítő és fenn­tartó szövetkezet alakult. A tájékoztatóból az is ki­derült, hogy a legellentmon­dásosabb helyzetben a ga­rázsépítő és fenntartó szö­vetkezetek vannak, mivel Szegeden a tanács még min­dig nem értékesítette azokat a telkeket, ahol pedig nap­jainkig már 280 garázs a törvényes előírások figyelem­bevételével felépült. M. L Sínek és emberek Nem kis tisztesség el­nyerni a szocialista címet, még nagyobb megbecsülést jelez a különféle fokozatok odaítélése. S mekkora rang egy-egy vállalatnál a „Vál­lalat kiváló brigádja" cím, micsoda kiemelést, milyen magas szintet fémjelez! ördögh Ferenc tizedmagá­val jól tudja ezt. Arra is szívesen emlékeznek vissza, mikor tavaly, a vasutas szo­cialista brigádvezetők har­madik országos tanácskozá­sán vezérigazgatói elismerés­ben részesítették a brigádot. De a „teteje", a legszebbje idén érte a Szeged-állomá­son munkálkodó kollektívát: a májusi munkaünnep alkal­mából a „Közlekedés és hír­közlés kiváló brigádja" cím­mel tüntette ki őket a MÁV vezérigazgatója és a Vas­utasok Szakszervezetének el­nöksége. A NÉGY LEG­JOBB KÖZÖTT Részlet a kiállításról Tegnap délelőtt 11 órakor megnyílt a szegedi Marx téri új kiállítási pavilonban a „Korszerű háztartás — több szabad idő" kiállítás, amelyet a Csongrád megyei tanács vb kereskedelmi osztálya, a Ha­zafias Népfront Csongrád megyei nőbizottsága és 33 vállalat közösen rendezett. A kiállítást dr. Paczuk István, a Csongrád megyei tanács el­nökhelyettese nyitotta meg. Hangsúlyozta, a nők életkö­körülményeinek javítása ösz­szefügg azzal, hogy a háztar­tásban az asszonyok, édes­anyák mindennapos gondjai­ban egyre nagyobb szerepet vállaljon az ipar és a keres­kedelem. Ma még átlagosan heti 30 órát tölt háztartási munkával a dolgozó nő, s ez bizony igen kiadós második műszak. A kiállítást azért rendezték, hogy megismertes­sék az asszonyokkal az olyan korszerű árukat — kész- és félkész ételeket, süteménye­ket és modern háztartási gé­peket —, amelyek időt taka­rítva könnyítik meg a ház­tartás vezetését. Igaz, az itt bemutatott áruk többsége ismert, hiszen az üzletben már látható, kapha­tó, viszont jó néhánynak a felhasználását, alkalmazását nem ismerik a háziasszonyok, vagy idegenkednek tőle. Ép­pen ezért a kiállítás tíz nap­ja alatt kilenc alkalommal rendeznek szakmai napot. A szakemberek válaszolnak a szakmai napok rendezvénye­in az érdeklődők kérdéseire, beszélgetnek a vásárlókkal, megkóstoltatják az ételeket, italokat, és véleményt kérnek a termékekről. A bemutatók­ra, tanácsadásokra várják az asszonyokat, hiszen a korsze­rű eszközök felhasználásával csaknem felére lehet csök­kenteni a háztartási munkára fordított időt. A Marx téri kiállítócsar­nok több mint ezer négyzet­méteres területén a kiállítás május 11-től 20-ig naponta 10 és 19 óra között tekinthe­tő meg A belépés természe­tesett üíjlaitui. Szép, hosszú cím. De mondhat­ják is azzal a büszkeséggel, ahogy spanyol főnemesek kanyarintják el az őseik ál­tal összegyűjtött hosszú ne­vüket. Mert igen sok mun­ka „van benne" — alaposan megszolgálták a kitüntetést. Hogyan is kezdődött? Ör­dögh Ferenc felvigyázó, ve­zető váltóőr a személypálya­udvari forgalmi végrehajtó szolgálatánál. Nagy időt fog át emlékezetével, mikor a kezdésről, s a mindig újra­kezdésekről kérdezem. — 1960-ban alakult a bri­gádunk. Hatvankettőben el­nyertük a szocialista brigád címet. S aztán fokról fokra jutottunk tovább; az arany brigádérmet 1970-ben kaptuk meg. 1971-ben pedig újabb, ma­gasabb elismerés: a MÁV kiváló brigádja cím ... Ügy látszik, minden sikerült en­nek a kollektívának. Vajon mi vplt a titka? — Termelési vállalásaikat évről évre az élüzem szint7 nek megfelelően teljesítet­ték. A brigád egységes, ösz­szeszokott, jó kollektív szel­lem jellemzi. Tevékenységük kimagasló és követendő — mondotta róluk azon az ün­nepségen Nagy István állo­másfőnök. Azért is célszerű az ő szavait idézni, mert a brigadéros arra kér: csak szerényen ismertessük ered­ményeiket, ha már cikk lesz a dologból, mert hát mind a három fordulóban hason­lóképp igyekvő emberek vannak. Szerénység, láthatóan szív­ből jövő. De a szólással él­ve, „van mire szerénynek lenniök" — végtére is mind­össze négy vasutasbrigád kapta meg a címet velük együtt május elsejére. CSEPPBEN A TENGER Magyar— francia kereskedelem Magyar nap Párizsban A Párizsi Nemzetközi Vá­sár magyar pavilonjának megtekintésére Tordai Jenő miniszterhelyettes vezetésé­vel delegáció érkezett Párizs­ba. Tordai Jenő miniszterhe­lyettes franciaországi tartóz­kodása során látogatást tett a Creusot-Loire cég finom­acélokat és nagyberendezése­ket gyártó Creusot-i üzemé­ben. Tordai Jenőt fogadta Henri Tőrre iparügyi államtitkár, akivel beható eszmecserét folytatott a két ország keres­kedelmi ' forgalma növelésé­ről, különös tekintettel az ipari együttműködés kiszéle­sítésére. Csütörtökön a párizsi vá­sár igazgatósága magyar na­pot rendezett. Ennek során a vásár igazgatója ebédet adott, amelyen részt vettek a pá­üzoi vásár elnökén, és vezető személyiségein kívül a fran­cia hivatalos körök képvise­lői. Este Rédei Jenő kereske­delmi tanácsos és Cseke Ist­ván, a magyar pavilon igaz­gatója fogadást adott a mi­niszterhelyettes tiszteletére. A fogadáson nagy számban jelentek meg a francia üzle­ti körök képviselői. A vásár alkalmából Tordai Jenő miniszterhelyettes nyi­latkozatot adott az MTI tu­dósítójának. Hangsúlyozta, nagy örömmel tapasztalta, hogy a francia üzleti körök mind jobban meggyőződnek a magyar ipar szállítóképessé­géről. Pozitív hajlandóságot tapasztalat a francia hatósá­gok részéről is, hogy elősegít­sék a magyar—francia forga­lom élénkülését, nem utolsó­sorban a magyar exportnak adott fokozötiaöo segítéssel. Néhány­száz mé­ternyire az állo­mástól van a brigádvezető munkahelye. Sínek, csúcssí­nek, váltók szomszédságá­ban egyszerű kis épület. De kulcsfontosságú. Mint mond­juk egy hídfőállás a katona­ságnál. Ördögh Ferenc, a brigadé­ros, ötvennégy éves már, de erről inkább csak a sapka alól kilátszó őszes haja árul­kodik. Eleven, mozgékony, derűs kedélyű. Társával, Ko­togán József váltóőrrel hosz­szú-hosszú évek óta mun­kálkodnak itt. Közmegelége­désre. Figyelgetem a szakmát. Mutatják a kulcsrögzítő biz­tosító berendezést, ami na­gyobb biztonságot ad. A te­lefon minduntalan közbe­csörren, jönnek az utasítások a Rendezőről. Nézegetem a kallantyúkat, kulcsokat, emitt a fényjelzővezérlő szí­nei virágzanak. Most éppen a délelőtti pesti gyors ad munkát a váltóőröknek. Telefoncsen­gés. Ördögh Ferenc veszi a kagylót: — Egyes őrs, Ördögh! Kisvártatva újra ő szól: — Egyes őrs vette. Hétszáz­kettes bejár egy személyről a háromra. Utóbb Kotogán József is visszaismétli katonás fegye­lemmel, átgondoltan. Szabá­lya, ritmusa van ennek is. Minden jelentés, jelentkezés, minden mozdulat, körülnézés a közlekedés biztonságáért alapos. Aztán zöld fény a vezérlő­berendezésen, majd mindkét ember veszi a piros zászlócs­kát, s állnak a kívánt irány­ba váltott sínek mellett. Kétfelől, mert tisztük az is, hogy így megfigyeljék a .vo­natot. Feltűnik a gyors, már a mozdonyvezető int, elhúz­nak a kék kocsik is. Még megnézik, van-e zárjelző az utolsón — vagyis megvan-e a vonat vége — aztán újra be az irodába. — Nekünk az a dolgunk, hogy figyeljünk, résen le­gyünk, érkező vonatnál, in­dulónál, tolatásoknál egyfor­mán. Az a fontos, hogy bal­esetmentesen és menetrend szerint alakuljon minden. A váratlannal, a megle­pővel is számolni kell. Ko­togán József meséli, hogy egyszer egy részeget rángat­tak el egyesült erővel a sí­nekről. Telente, ha köd van, be kell járniok a vágányo­kat, így győződhetnek meg: szabad-e a vonat útja. — Meg a jeget kapargat­juk a csúcssínekről — mutaí a fényes sínekre a váltóőr. Ennyiben, mint cseppben a tenger, talán érzékelhető a brigádtagok felelőssége, munkájuk sokrétűsége. Vál­lalásaik felsorolására jó sok hely kellene: emeljük ki kö­zülük a tanulást Évről év­re jobb eredménnyel teszik le vizsgáikat — úgy, ahogy célul tűzték ki. A BIZONYÍTÁS KÖZNAPJAI Tízen vannak a bri­gádban, amely ezen a szerdai napon a forgalmi szolgálat gerin­cét alkotja a szegedi nagy­állomáson. Néha hallani Fe­renczi Évának, a szolgálat­tevőnek a hangját a hangos­beszélőből. Ö vezeti a brigád­naplót is, amelyben a ne­mes tettek sorakoznak. Egy szóra abbahagyja munkáját az üvegezett fülkében. Arról beszél, hogy csak tavaly került ugyan a brigádba, de nagyon segítőkészek voltak, jól érzi magát a közösség­ben. Aztán közelhajol a mikrofonhoz: „a második vágány mellett kérjük vi­gyázni..." — kezdi az is­mert szöveget. Zajlik a pályaudvar meg­szokott élete. A brigád tagjai közül nincs itt Sándor Dezső tolatásvezető, helyette Para­gi Pál kocsirendező vezeti a tolatást. Bata Ferenc segéd­tiszti tanfolyamon van. De itt van Farkas Mária, Szabó Józsefné, Ördögh Imre, Bá­lint Dezső — az utóbbi há­rom alapító tag is — mind helytállnak a maguk terü­letén. Mert a legnagyobb kitün­tetésre is hétköznapok kö­vetkeznek. S mindennap bi­zonyítani kell. Simai Mihály MESZÖV-tájékoztató Fejlődő bolthálózat • Lakásszövetkezetek gondjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom