Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

a VASÁRNAP, 1973. MÁJUS 27. 3 Engedély nélkül drága Szigorú bírságok a szabálytalanul építkezőknek Dr. Gaái Endre. Ez év elején látott napvilágot a 3/1973. I. 27. ÉVM sz. rendelet, mely szabályozza az építésrendészeti bírság kirovásával kapcsolatos államigazgatási feladatokat. A rendelet életbe léptetését indokolja, hogy az utóbbi időben egyre több helyen építkeznek engedély nélkül, illetve a kapott engedélytől eltérő módon. Példa erre, hogy Budapesten ötezer engedély nélküli építkezést, a Balaton-parton hatezret, Csongrád megyében pedig hozzávetőlegesen kétezret tartanak számon. Az említett rendelet 1973. március 1-én életbe lépett. Ennek értelmében tíz évre visszamenőleg kivethető az építésrendészeti bírság akkor, ha az engedély nélküli építkezés ténye, tehát az eset a hatóság tudomására egy évnél nem régebben jutott. Ebben az esetben ki kell vetni az építésrendészeti bírságot! Az épület vagy épületrész értékének 10 százalékát róják ki bírságként az engedély nélkül építkezőkre. Az épület vagy épületrész értékének meghatározásánál a kisajátítási jogszabály az alap. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a rendelet birtokában, értelme szerint, hatályba lépése óta a bírságot a tanácsi szakigazgatási szervek kötelesek kivetni. Mégpedig akkor, ha az engedélyhez kötött munkát valaki engedély nélkül végzi el; engedéllyel épít ugyan, de a ka. pott engedélytől jelentősen eltér; engedélyhez nem kötött munkát végez, de a város vagy községrendezési tervet megsérti; az elkészült épületet nem a használatba vételi engedély alapján használja. Az utóbbi esetre példa: valaki a lakóépülethez csatlakozó mellékszárny — nyári konyha — építésére engedélyt kér, de míg nem készül el a főépület, a mellékszárnyban lakik. A rendelet szerint ahhoz, hogy a melléképületben lakjon, ugyancsak engedélyt kell kérnie. Másik példa: aki kiadjíf albérletbe a melléképületet, úgymond nem eredeti rendeltetésének megfelelően használja, tehát őt is megbírságolják. Ha állami vállalat telephelyet az Országos Telephelyi Központ vagy az ÉVM engedélye nélkül vesz igénybe, ugyancsak megbírságolják. mégpedig a beruházás értékének tíz százalékát kell fizetnie. Ebben az esetben a rendbírságot az építési és városfejlesztési miniszter szabja ki, tehát fellebbezésnek helye nincs. Az engedély nélküli építkezésért a magánosok épp úgy, mint az állami vállalatok, szövetkezetek, bírságot fizetnek, a kivitelező ellen pedig szabálysértési eljárást indítanak. Amennyiben a kivitelező kisiparos — s nála az eset sorozatosan ismétlődik — az iparengedélyét is megvonhatják. Engedély nélküli építkező nél, ha a hatóság bont -.t rendel el, az erre való felszólításkor rendbírságot nem kell fizetni. Amennyiben a határozatban megjelölt időre valaki az épületet nem bontja le, kiróják a rendbírságot, s újabb határidőt kap a bontásra. Mindaddig fizetnie kell a kikényszerítési bírságot, míg a határozatot végre nem hajtja. Maga a rendelet mérlegelésre — tehát a szociális helyzet miatt az összeg bizonyos százalékának elengedésére — nem ad módot. A panaszfórumokon csak azt mérlegelik, hogy a szakigazgatási szerv helyesen állapította-e meg az ingatlan értékét! Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet fellebbezni. Az első fokú építési hatóság szabja ki a bírságot, a panaszfórum a másodfok, a járás, a megyei város, illetve a megyei tanács, tehát a területileg illetékes hivatal, tanács. Az ügy végül is a panaszfórumokon zárul. Az építésrendészeti bírság kirovásával kapcsolatos államigazgatási feladatokat meghatározó ÉVM-rendelet elég szigorú szankciókat helyez kilátásba, illetve alkalmaz. Szigorát az indokolja, magyarázza, hogy az utóbbi tíz évben elszaporodott engedély nélküli építkezéseknek végre valóban határt kell szabni! Varga Edit Mozaik a nyomdai munkások mozgalmáról O A századforduló utáni első években, külö1 nősen 1903-ban gyors ütem! ben gyarapodott a szakszeri vezeten belül alakított, 1897 óta működő szakegylet taglétszáma. 1899 közepétől az „anyaegylet" csak segélyezéssel foglalkozott, az önképzés. a szocialista agitáció a szakegyletben folyt. Ez irányította a gazdasági helyzet javításáért folyó harcot, és feladata volt a munkások bevonása a szociáldemokrata párt akcióiba is. (Lényegében ugyanazt a szerepet töltötte be, amelyet a többi szakmák szervezeteiben is mindinkább kialakuló szabadszervezet.) Ellentétben az anyaegylettel, a szakegvlet valamennyi tagja szociáldemokratának vallotta magát. A nyomdászszakegylet első a túzok Az elmúlt esztendőkben a hajdúsági településektől távol eső legelőkön, szikeseken a fokozott védelem következtében növekedett a túzokállomány. A tavaszi vadszámlálás szerint több mint ötszázra tehető a ritka óriás madarak száma a Hajdúságban. Nagy csapatokban tanyázik a túzok a csökmői, a nagyrábéi, a darvasi, a biharkereszte-,i határban. A vadászok a következő hetekben fokozottan őrködnek a fészkükön ülő állatok fölött, hogy minél több fiókát nevelhessenek feL Miért cölöpöznek Odesszában ? DÖNGÖLŐ 0 • • • •. * ..BETON'MM hagymaÚjszegeden, a volt ládagyár területén néhány hét óta reng a föld: Odessza városrész újabb építési ütemének keretében megkezdték egy tízszintes lakóépület cölöpalapozását. Szegeden korábban is épültek középmagas házak (például a Nádor utcában, a Bécsi körúton), de „szokványos" alapozással. Bizonyára vannak, akikben felötlik a kérdés: miért szükséges újabban a különleges, cölöpalapozási mód használata? Ismeretes, hogy az építés ideje alatt és egy ideig még utána is minden épület némileg süllyed, az alatta levő talaj összenyomódása következtében. Az épületre azonban többnyire csak az veszélyes, ha egyes részei eltérően mozognak, ha tehát süllyedéskülönbségek keletkeznek. A károsodást még nem okozó, megtűrhető sülylyedéskülönbség nagymértékben függ az épület anyagától és építési módjától, pontosabban: szerkezetétől. A hagyományos, téglafalú épületek egyenlőtlen mozgásokra kevésbé érzékenyek, általában néhány centiméteres süllyedéskülönbség esetén sem repedeznek. A vasbetonvázas épületek ebből a szempontból már kényesebbek. A gyári elemekből épülő paneles épületek pedig a süllyedéskülönbségre igen érzékenyek. A paneles épületek legközelebbi falai között legfeljebb néhány milliméteres süllyedéskülönbség engedhető meg. A paneles építési mód ismert előnyei: az építési idő viszonylag rövid, a kivitelezés gépesített. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy ezek az épületek olyan alapozást igényelnek, amely biztosítja a szigorú süllyedési határérték betartását. Az építés előtti talajvizsgálat — talajmechanikai előtervezés — alkalmával a várható süllyedések előrejelzése céljából számításokat végeznek. Ezekhez az adott talajok összenyomhatóságának ismerete, laboratóriumi vagy helyszíni meghatározása szükséges. A feltöltés (hordott föld), a humuszos talaj és puha agyag terhelés hatására erősen összenyomódik. A homok és a szívós állapotú agyag közepesen, a kavicstalaj kevéssé összenyomható. Városunkban a szegedi oldalon az alapozás szempontjából számításba vehető legfelső réteg általában sárga iszap: alatta sárga, mélyebben kékesszürke agyagrétegek fekszenek. Újszegeden pedig 6—7 méter mélységig barna, sárga agyagrétegek találhatók, alattuk pedig finom homok. A felső szintbeli iszap-, illetve agyagrétegek mindkét oldalon az összenyomhatóság szempontjából közepesnél kedvezőtlenebbek. Ezért szükséges középmagas paneles épületek esetében különleges alapozás: cölöpözés. Az Odessza lakónegyedben folyamatban levő cölöpözést Franki-féle eljárásnak nevezik. Magyarországon először 1964-ben használták. A módszert rajzzal szemléltetjük. Függőlegesre állított acélcsőbe körülbelül 1 méter magasságig nedves betont öntenek (1). Ezt hosszúkás döngölővel a csőben betondugóvá tömörítik. A további döngölés hatására a betondugó a csövet a talajba magával viszi (2). A kellő mélység elérése után a csövet — további süllyedések megakadályozása céljából — rögzítik. Újabb betonadagot töltenek bele, és a beton döngölése után a cső alatt betonhagymát alakítanak ki (3). Ezután a cső fokozatos visszahúzása közben, további betonadagolás és döngölés mellett a lyukat betonnal töltik ki (4). A beton döngölése következtében hullámos oldalfelületű cölöp keletkezik. Az épület terhét részben a „betonhagyma" alatti talaj hordja, részben pedig a icölöp kidudorodásai révén az oldalt levő talajrétegek viselik. Átlagos körülmények között egy cölöp teherbírása mintegy 100 .tonna. A cölöpözés — facölöpök használata — ősidők óta ismeretes. Korszerű változatai — amelyeknek egyike a Franki-féle módszer — lehetővé teszik, hogy átlagosnál kedvezőtlenebb talajadottságok mellett is nagy súlyú ipari építmények és modern, gyári technológiájú lakótelepek épüljenek. Dr. Ungár Tibor országos kongresszusa 1903. augusztus 15—16-án valamennyi szakegyleti tagnak kötelességévé tette, hogy a pártot teljes erejükből támogassák. A Szegeden 1899ben létrejött nyomdászszakegyleti csoportnak 1903 végén 122 tagja volt. A szakegylet! szervezkedés országos előrehaladása tette lehetővé, hogy 1903 őszén a vidéki nyomdai munkásság eredményes harcot indítson az egységes vidéki árszabály, azaz kolektív szerződés elfogadtatásáért. Az országos vezetőség által kidolgozott árszabály tételeit az első szakegyesületi kongresszus hagyta jóvá. (Figyelemre méltó, hogy az árszabályba a szegedi szakegylet mindhárom javaslata bekerült: a hírlapszedők egyéb munkát nem vállalhatnak, a gépmester gázmotor kezeléséért és tömöntésért külön pótlékot kapjon, sztrájkmozgalom esetén a művezetők is kötelesek kilépni.) A harc nagyjából egyicfőben indult meg a fontosabb nyomdászvárosokban; Szegeden szeptember 27-én nyújtotta át az e célból alakított bizottság a követeléseket a főnököknek, akik azt elutasították. Erre valamenynyi helyi nyomda munkása sztrájkba lépett. A nyomdatulajdonosok ekkor meghátráltak, a Traub-nyomda tulajdonosának kivételével aláírták a szerződést.- A Szegedi Híradó kiadótulajdonosa, Endrényi Imre azonban már a szerződés aláírását követő napon megszegte azt: a sztrájk miatt három munkásnőt azonnal. felmondás nélkül elbocsátott. Erre egész személyzete újból sztrájkba lépett, követelve a három munkásnő visszavételét. Endrényi erről hallani sem akart: telefon és távirat útján Budapestről kért és kapott munkásokat 14i szedő Endrényi költségén leutazott Szegedre, az állomásról fiákereken, rendőri fedezettel vitték őket a nyomdába, azok azonban nem kezdték el a munkát, hanem — kijelentve, hogy a sztrájkolókat nem támadják hátba — ugyancsak Endrényi költségére visszautaztak Budapestre. ..Így fogtak susztert Szegeden az úrnak 1903. esztendejében" — írta az eset kapcsán a Népszava. (A nyomdai munkások á sztrájktörőket, testvérárulókat, árszabályon alul dolgozókat nevezték „suszternek",) Az öntudatos nyomdai munkások szolidaritása folytán tehát a Szegedi Híradó nem jelenhetett meg; Endrényi — éppen a lap megjelentetése érdekében — kénytelen volt aláírni egy nyilatkozatot, hogy az árszabályt szigorúan betartja, hat hónapig senkit el nem bocsát. Az itt vázlatosan leírt események jól mutatják a gazdasági harc formáinalfl változásait. Szeptember végén támadó sztrájkkal kényszerítették ki a munkások az árszabály elismerését. E kollektív szerződés biztosította a 9 órás napi munkaidőt. ami különösen Endrényi Imre nyomdájában hatalmas vívmány volt. A mozgalom előtt ugyanis az újságszedők itt napi 14—15 órában az újságszedés mellett még egyéb szedést ia végeztek. A szerződés Szegeden a nappal dolgozó szedők számára 24 K heti mi-" nimális bért írt elő az addigi 18 K helyett. Ez 33%os béremelésnek felel meg. Az elért nagy eredmény biztosításáért azonban Endrényi Imre. majd Engel Lajos, nyomdájában is védelmi harcba kellett lépni. Mind a támadó, mind a védelmi harc a vidéki mozgalmat vezető fővárosi szocialisták szervező bizottságának — elsősorban Venkovits Károlynak — hathatós segítségével folyt. A harcban — amelynek csupán egyetlen epizódját emeltük ki. és amelynek fejleményei 1904re is áthúzódtak — a gazdasági jelleg mellett politikai mozzanatok is jelentkeztek. A munkások követelték május elseje megünneplésének jogát. Főként azonban az tette politikai jellegűvé a harcot, hogy annak az országos mozgalomnak a része, amely a nyomdai munJ kások szervezete, illetőleg a Vidéki Nyomdatulajdonosok Országos Szövetsége, tehát egy szakma szervezett munkás- és szervezett munkáltató osztályai között folyt. (A befejező rész következik.) Szeged a hazai lapokban 1973/21 Külföld! gépek szerelése. Kenderipar, ápr. 26. [Fényképek a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gyáraiból.] (király): A IV. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál Szegeden. Népművelés, május. SZÁRAZ Pál: Lehet-e „sógorkoma-jóbarátság" eredménye Szegeden az arany fokozat? Kábel, máj. 10. [A kábelgyári Április 4. szocialista brigádról. Fényképpel.] NÁDASDY Péter: Epitész-patrióták. Képes Üjság, máj. 12. [Interjú Takács Mátéval, Szeged főépítészével. Fényképekkel.) IRACZ Lajosi : Több mint 400 kút. Kisalföld, máj. 12. IA szegedi szénhidrogén-medencében.1 Kiváló gyár. — Ünnepély, kitüntetés, jutalom Szegeden. Gumiipari Hírlap, máj. 15. [A gumigyárról.] Szegedi nyár. Szolnok megyei Néplap, máj. 17. [Az ünnepi hetek programjáról.] Működik a szegedi szénhidrogén-medence szivattyútelepe. Magyar Hírlap, Népszava, máj. 18. Kemény Gábor-emlékülés. Magyar Hírlap, máj. 18. [Szegeden.] Ovárl Mikiús látogatása Csongrád megyében. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava, Szolnok megyei Néplap, máj. 19. KGST tudományos szimpozion. Magyar Hírlap, máj. 19. [Szegeden.] LANTOS Gábor: Szegedi párbeszéd. Népsport, máj. 19. [Interjú Bundzsák Dezsővel, a SZEOL labdarúgócsapatáról.] A szegedi ünnepi hetek sportműsora. Népszava, máj. 19. BOSSANYI Katalin: Kereskedő, szervező házgyárak. — Lakást exportál a szegedi házgyár? — Jó üzleti módszerek. — Üjabb százmillió forint a város lakásépítéséhez. Magyar Hírlap, máj. 20. Szeged: Üjabb kutak az olajmezőn. Hétfői Hírek, máj. 21. Gyógyintézet bányászoknak. Esti Hírlap, máj. 22. Népszava, máj. 23. [Fizikoterápiás rendelő nyílt Algyőn.) GYÖRGYI Géza: Wigner Jenő és a szegedi katedra. Magyar Nemzet, máj. 22. [Wigner Jenő 1929-ben a szegedi egyetemre pályázott.) Üjra lesz János vitéz. — Szeged vendége Igor herceg. — Hegyen-völgyön lakodalom. — Norma és a gálaest. Esti Hírlap, máj. 23. Élelmiszerek, Iparcikkek. — Vásári készülődés Szegeden és Pécsett. Magyar Hírlap, máj. 23. )H. VALACHI Anna] H. V. A.: Csongrád megyei kezdeményezés. Egyetemisták a falu közművelődéséért. Magyar Hírlap, máj. 23. Szegedi szabadtéri játékok, 1973. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava, máj. 24.