Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-25 / 120. szám

PÉNTEK, 1973. MÁJUS 3K SPORT Sz. Spartacus— Mindszent 4:2 (2:1) Kupagyőztesek r Uttőrőolimpia A tornászlányok megyei úttörő olimpiáján nyolc SZEOL Sportiskolás lány harcolta ki a továbbjutást. A serdülő I. osztályban I.éber Ildikó (Ságvári gyak. isk.) győzött Pataki Katalin (Mező Imre isk.) előtt. A II. osztályúak versenyét Pécsi Emília (Rókus) nyerte, mig a további sorrend: 2. Szögi Teréz (Dugonics), 3. Ballai Ida (Dugonics), 4. Deák Erzsébet (Mező), 5. Boros Andrea (Mező), 6. Gorcsa Judit (Mező). Szeged, illetve Csongrád megye színeiben ók utaznak Kecskemétre Június 10-én, hogy a területi versenyen eldöntsék: kik vehetnek részt közülük az úttöróolimpia országos döntőjében. A megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság 22. fordulójának első mérkőzését tegnap, csütörtökön a Juta-pályán játszották. 250 néző előtt Gallyas játékvezető sípjelére a következő összeállításban kezdett a két csapat: Spartacus: Zoltán — Balogh A„ Varga I., Kun, Balogh Gy., Lele (Stefanik), Dudás, Bába (Szász), Tutrai, Varga 1I-, Keresztes. Mindszent: Gál — Zsindely, Meggyesi, Danics, Csehák, Farkas (Mihály P.), Szegi, Sátor, Nagy, Papp, Mihály L (Kiss). Csalódást okozott a bajnokesélyes, listavezető Mindszent játéka. Az első félidőben a szél is segítette a vendégeket, de gólhelyzeteiket kihasználatlanul hagyták. Szünet után felülkerekedett a Spartacus, és jő csatárjátékával ilyen arányban is megérdemelten győzött A mindszenti csapat vereségével tovább éleződött a harc az NB III-ba jutást jelentő bajnoki címért. Az Apátfalva és a KSZV SE a hét végén hazai pályán fogadja ellenfelét, így minden bizonynyal a Mindszent első helye „pünkösdi királyságnak" bizonyult Góllövők: Dudás (2), Keresztes, Varga II., illetve Nagy T., Papp. Jók: Dudás, Tutrai, Kun, Varga n., illetve Nagy. Valami nincs rendben! A labdarúgáshoz szinte kivétel nélkül mindenki ért. Sokkal többet is, mint talan kellene. Az ezerfejű Cézár hajlamos lelkesedni. égig magasztalni, de kepes azonnal visszavonulni, szidni és elfelejteni is. Szegeden az NB I első fordulója után lenyugodtak a kedélyek, mindenki elkönyvelte. hogy a csapat végre megkapaszkodott Jött aztán az idei „véghajrá". Az eddig lejátszott 11 mérkőzésből a SZEOL összesen 6 pontot szerzett! Ebből ötöt (!) fővárosi csapatoktól (MTK, Honvéd. Vasas, FTC), s csak egyet vidékitől (Rába ETO). Utoljára március 11-én győzött a csapat! Mi is történt ezután? Azok a szurkolók, akik biztos bentmaradást, sőt előkelő helyezést jósoltak, most elkezdtek kételkedni. Amolyan „kiesőhangulat" lett úrrá a városban. Nehéz helyzetben van a csapat, ez tény, ráadásul most fordulnak el a legtöbben a SZEOL-tól, amikor pedig a legnagyobb szükség lenne a biztatásra. Azt hiszem, olyan megállapításokat sem szükséges „népszerűsíteni", hogy egy esetleges hazai vereség akár a kiesést is jelentetné, hiszen ezt még az is tudja, aki évek óta „antifoci"-tablettákat szed. Üjból lelkesednünk kell! Bizonyára többen megkérdezik majd: meddig még. mert Szegeden hosszú évek óta „hegy-völgy játékot" mutatnak a grafikonok. Azt is tudom, sokan belefáradtak az örökös izgalomba, hol a bennmaradásért, hol a viszszakerülésért, de most még egyszer (!) próbáljuk elhinni, hogy NB l-es csapatunk marad. Ez a kritikus év, s ha sikerül megkapaszkodni, a következő bajnoki szezontól talán már hosszú éveken keresztül nem lesznek kiesési gondjaink. A napokban „értő" szakemberekkel és szurkolókkal beszélgettem a labdarúgásról. Főleg a válogatottról, s persze a SZEOLról is. Elgondolkoztam azon, hogy miért emlékezünk mi örökösen a „régiekre" A SZEOL-iroda kirakatában levő fényképeket böngészve a bejárat mellettinél időznek legtöbbet a járókelők. A fényképről Gyarmati János és a „nagy Szeged" labdarúgói mosolyognak a nézőre: Portörő. Vass, Nemes, Zallár, Bénák. Szabó, Reményik, Baráth. Hajó6. Mészáros. Boros. Aztán 10—12 év távlatából ismét végigpásztáz az ember a képsoron, s rájön, hogy bárhonnan is érkeztek Szegedre ezek a labdarúgók, ma már mindannyian szegedinek vallják magukat Pedig akkor még lakásokat sem kaptak, s a győztes mérkőzésekért sem „csurrant-csöppent" annyi, mint manapság. Ráadásul még a munkahelyekre is el kellett, jórniok. S milyen érdekes. Ha végignézzük az akkori csapat tagjait, megállapíthatjuk, hogy mindanynyian egzisztenciát teremtettek, ki-ki a maga területén, napról napra kiemelkedően helytáll! No, persze ők nemcsak labdarúgók voltak, mint mostanában nagyon sokan. De térjünk vissza a mába, s sz érdektelenség okát próbáljuk megtalálni. A kerdéshez mindenki hozzáadta a véleményét: a szakember, a sportoló, a mérnök, a szurkoló, az újságíró. Nem is kellett különválasztani, hiszen amit elmondtak, az mind igaz, és csak így, együttesen az, hiszen mindannyian azt szeretnék, ha lépnénk már legalább egyet előre a labdarúgás terén is. Válogatottunk képtelen 90 percet végighajtani. Játékosaink elpuhultak, s nem tudnak keményen, csak durván játszani! De mi ennek az oka? Az egész NB I színvonala kfhat a magyar labdarugasra. Sok a sétamérkőzéa, Persze értékelnünk is kritikusabban kellene. Az MLSZ elnöke például az osztrákok elleni mérkőzés után kijelentette, hogy évek óta nem látott ilyen jó magyar válogatottat! Az NDK elleni vereség után pedig a szövetségi kapitány jegyezte meg: „...a csapat becsületesen küzdött..." Hát mit mondjunk akkor mi. ha a vezetők, a szakemberek teljes mértékben elégedettek! A beszélgetés során valaki megjegyezte: „Itt van például a SZEOL is. Tizenegy játékosa közül esetleg ha négy NB l-es." Erre a kijelentésre azonnal vissza lehet kérdezni. Mihez és kikhez lehet hasonlítani? A mércét ugyanis már korábban egészen alacsonyra tettük. Aztán itt van a közönség, a „szurkolótábor". Emlékezem arra az időre, amikor egy válogatott mérkőzés közvetítésekor alig lehetett embert látni az utcán, de még az a néhány is táskarádiót szorított a füléhes. Ezzel szemben mi van most? Az NDK elleni találkozó időpontjában sétáló, parki padokon sütkérező, sportszerető emberekkel találkoztam, s táskarádió is csak fiatalok kezében volt, mondanom sem kell, bömbölő beatzenével. A válogatott? Alig-alig érdekelt valakit. „A szurkolókat sem lehet felültetni!" Nem ritka már. hogy egy Ferencváros-mérkőzést is csak kétezer ember néz végig. Felvetődött az is, hogy mi szükség van az NB I-ben egy hetedik fővárosi csapatra, nevezetesen az Egyetértésre! Milyen fejlődést biztosít a magyar labdarúgás számára? Hiszen tudvalevő, hogy az NB F „kiöregedő", „továbbálló" labdarúgóinak „menedékhelye" ez az egyesület Valami tehát nincs rendben! Nincs rendjén az, amikor egy-egy mérkőzés után szinte szétszélednek a játékosok. Kocsiba ülnek valamennyien, és már el is felejtették a sikert vagy a „fájó" vereséget. Szó sem esik róla többször. Mit lehet egyáltalán tenni? Van ebből valami kiút? A vélemények különbözők. Profizmus? A válasz azonnal adott: a játékosok sem mennének bele! Az anyagi juttatás függősége? Talán. Megfontolandó az is, hogy az NB l-es és az NB I B-s játékosok havi átalányt kapnának, ami létfenntartásukhoz elegendő, de helyt kellene állniuk a munkahelyükön is, s a bajnokság folyamán nem járna a pontpénz stb. Egyszeri premizálással viszont a bajnokság végén — a nézőszámtól, az eredménytől függően — kapnák meg a juttatásokat A fejlődéssel persze lépést kellene tartamok a sportvezetőknek is. Nem hátrányos, ha a sportvezető partner tud lenni bármilyen szinten. Még magyar példa is van erre. Azt hiszem, elegendő csak enynyit mondanom: ZTE! Erről jut eszembe: a SZEOL-nak van budapesti képviselője? És egyáltalán, ha van, mi a feladata? A beszélgetés során szinte észrevétlenül is a SZEOL-ra terelődött a szó. A bajnokság kezdetekor biztos kiesőnek könyvelték el a csapatot, a félszezonban aztán a játékosok bebizonyították ennek az ellenkezőjét. Most ismét változott a helyzet. Valami nincs rendben! Egyelőre persze nem az a feladatunk, hogy értékeléseket írjunk, boncoljuk, kutassuk az okokat. Erre ráérünk majd akkor, ha sikerül bennmaradni a legmagasabb osztályban. Hiszen a cél most csakis ez lehet! Később? Még talán azt is elérhetjük, hogy a megye csapata lesz a SZEOL! Ha bentmarad! Márpedig bent kell maradnia! Bagamézy László Sportoldalon ritkán szerepel a Szegedi Védőnőképző Intézet neve. Ha meg odakerül, egyenesen a Népsportba. Mit kellett tenni ezért? Megnyerni egy kupát, jelen esetben az egészségügyi iskolák harmadik országos spartakiádját. A szegedi védőnő-jelölt lányok győztek, 23 tanintézet versenyében szerezték meg az első helyet. Négy sportágban vetélkedtek a jövő ápolónői, orvosasszisztensei, védőnői. Asztaliteniszben szegedi siker született, Csermák Edit győzött, csapatban a szegedi lányok másodikak lettek, ugyanígy kosár- és röplabdában is a dobogó második fokára léphettek feL .Az 50 főnyi csapat igazi sikere mégsem a kupa elnyerése, hanem sokkal inkább az a hatás, amit a győzelem az intézeti sportéletre gyakorolt. Néhány héttel ú verseny után még mindig foglalkoztatja a lányokat a spartakiád, a hangulata, jellemzőek Halász György szavai, aki egyébként az asztaliteniszezőket készítette föl. — Elnyertük a vándorserleget, jövőre is szeretnénk megvédeni! Ha pedig ez cél, készülni kell rá! Rendszeresen, tudatosan, szervezetten! Ami eddig nem volt jellemző... De, hogy is lehetett volna? Az intézeti feltételek minimálisak. Nincs tornaterem, nincs sportpálya, sőt még testnevelő tanár sincs. A kötelező heti két tornaórát a Rózsa Ferenc Gimnázium segítségével óraadó testnevelők tartják. Ezeknek az óráknak a jellemzője a gimnasztika, labdás játékra nincs mód. De ha lenne is lehetőség, a hallgatók kötelező elfoglaltsága olyan nagy, hogy nemigen élhetnének vele. Húsz tantárgy elméleti előadásai mellett rendszeresen sportolni nem lehet. De az anyagi feltételek is korlátozottak, a keretet kimeríti a terembér és a testnevelői tiszteletdíj. A spartakiádgyőzelem hatására joggal vetődik fel a kérdés: hogyan tovább? Dr. Széli Éva, az intézet igazgató-főorvosnője fogalmazza meg a választ: — Mióta a versenysorozat tart, jelentősen lendült iskolánk sportélete. Sokkal nagyobb a lányok érdeklődése, egyre többen sportolnak rendszeresen. Szinte valamennyi hallgatónk megtanult úszni, igény lett a kosárlabda- és röplabdaedzés. Nem minőségi sportot akarunk, hanem tanulóink mozgásigényét kielégíteni. Tapasztalatunk, hogy a sport feloldja a kezdeti zárkózottságot. és a rendszeresen sportolók határozottabb feilépésűek lesznek, ez pedig szakmánk nélkülözhetetlen kelléke. Hiszek a sport nevelő hatásában! Ezért igyekszünk javítani a feltételeinket is. Hallgatóink egyesületben is sportolhatnak, a közeli jövőben pedig megkezdjük iskolánk udvarán egy bitumenes kosárlabdapálya építését. A Téglaipari Egyesülés és a honvédség KISZ-szervezete már felajánlotta segítségét, élni is fogunk vele! A Szegedi Védőnőképző Intézet hallgatói közül bizonyára nem kerülnek ki élsportolók. De a cél nem is ez! Legalább akkora eredmény, ha egészséges szervezetű, hivatásuk magaslatéin álló védőnők lesznek. A sport pedig cseik elősegítheti ezil Forró Tamás Totózóknak 1. Egyetértés (12.)— Bp. Honvéd (4.) B Soroksáron is a Honvéd az esélyesebb, de az is valószínű, hogy békés döntetlen eredmény születik. 2. SZEOL (14.)—Csepel (S.) 1 Létfontosságú a SZEOL-nak, hogy győztesen hagyja el a Tisza parti stadion játékterét. 3. Rába ETO (fc)-MTK (9.) 1 Győrött az MTK-nak kevés esélye van a pontszerzésre. í. Videoton (8.) — Pécsi MSC (13.) I A Videoton győzelme esetén még megpályázhatja a Vidékbajnoki címet. (. Komló (15.)— Salgótarján (10.) 1 Ha nem nyer a Komló, máris búcsúzhat az NB I-től. 6. DVSC (14.)—Dorog (2.) X A debreceniek még bajba kerülhetnek, a Dorog viszont feljutási reményeket táplál, Z BKV Előre (16.)— Danaújváros (4.) 2 Háromesélyes mérkőzés. Az Előre a kiesés ellen küzd, a Dunaújváros viszont még megszerezheti a feljutáshoz szükséges második helyet. 8. Volán SC (17.) — MAV DAC (3.) x A Volánnak sorsdöntő mérkőzése lesz, a MAV OJtC «*> szont az NB I-re pályázik. 9. Szekszárd (124— Ganz-MAVAG (13.) 1 Kitűnően hajrázik a Szekszárd. Bizonyára bebiztosítja a bentmaradást. M. Pénzügyőr <104— Kecskemét (6.) x A Kecskemét hamar feladta a feljutás lehetőségét. Mindkét csapatnak jó a döntetlen. 1L Miskolci VSC (18.)— Várpalota (8.) 1 A hazaiaknak alig-alig van már lehetőségük, csak szerencsés esetben kerülhetik el a kiesést. 12. Gyöngyös (10.)— Kossuth KFSE (14 2 A Kossuth KFSE bizonyára legyőzi a középmezőnyben álló Gyöngyősieket. XS. KOMÉP (10.)— Olajbányász (L) 2 A nagykanizsaiak egy ponttal vezetnek a Győri Dózsa előtt, s ha bajnokságot akarnak nyerni, mindenképpen győzniük kell. M. Pécsi Bányász (124— Győri Dózsa (2.) R 15. Győri Elektromos (94— Bakony V. (7.) t 16. Kaposvári Táncsics (54— Sabaria (14.) | r Az Elektrokémia Műszergyártó Szövetkezet i új címre költözött: Budapest lll.r Laborc utca 1—3. Leveleimiink: 1380 Budapest, Postafiók: 106. Értékesítési osztály: 687-040. Vevfiszolgálat: 688-452 SZERVIZ: 155-473 Budapest II., Lajos utca 2. SZÖVETKEZETÜNK AZ (JJ CÍMEN IS VÁLTOZATLAN KÉSZSÉGGEL ALL AZ ONOK RENDELKEZÉSÉRE!