Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-17 / 113. szám
3 CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁJUS 17. BESDDEIISGD Restaurálják a várfalat Néhány héttel ezelőtt a tápai réten jártam. Gyakran megálltam hol az egyik, hol a másik dűlőúton és néztem az egyre ritkuló tanyavilágot. Gyermekéveim jutottak eszembe. Akkoriban minden héten át-átmentünk családunkkal a pajori földünkre dolgozni. Olyan sok tanya volt, hogy helyenként kisebb falu is kialakulhatott volna, ha a kerítéseket összeépítik. A 40-es évek végén még sok istálló is állottjamelyben a föld gazdája meghúzódott rossz időben. Ma ezekből már egy sincs. A tanyák java része — főleg a Maros dűlőben — sorra válik lakhatatlanná. Gazdáik a Tisza falu felőli oldalán kialakított ún. „árvizes telepre" költöznek, s ha igy halad az átköltözés, lassan hírmondója se lesz az egykor kiterjedt tápai tanyavilágnak. A legrégibb tanyák egyike a Sírhögyben van, a Büdöstó-parton, Apjok István tanyája. Haszonbéres földön építették a század első évtizedében. Közel van hozzá a Pélitanya, amely egy Víz előtti tanya helyén, tehát igen régi funduson épült. Lakói Makóról jöttek, mint annyi más, e határon még élő tanyatulajdonos, akiknek ősei a hagymatermesztésre kiválóan alkalmas pajori földekre nem véletlenül települtek ki. Régi, híres tanyának számít még ma is a Lebő-dombról messzire fehérlő Farkas-tanya, amelyre a mai középkorúak mint mulatóhelyre emlékeznek csupán. Pedig annak a tanyának, de méginkább a dombnak vagy halomnak sokkal messzibbre nyúló, izgalmasabb vallomása van. Körülötte már Reizner János, majd Móra Ferenc is ásatott, kutatva az eltemetett kultúrkincsek után. Mindezekről szívesen és színesen beszél a tanya gazdaasszonya, Piros néni. Olyan szeretettel beszél a nagy kutatókról, mintha a saját gyermekei lettek volna. Reiznerről elmondta, hogyan szedette velük a „kohátot" (kovakődarabokat), s egy kötőnyi kováért egy kötőnyi narancsot adott. AT APAI RE TEN Móra Ferenc már asszonyként találta Piros nénit a tanyán, nem nagy, de takaros kis mönyecskét. „Én-é, most meg mán beleapadok egy tápai nagyszatyorba ..." Móra ottlétekor gyakran sült a kemencében a púpos kinyér, amit a mindig kedves Vendég csak úgy hajátbélivel fogyasztott elgszívesebben, hogy öröm volt nézni. Kotormány és kubikosai mindig gyalogszerrel mentek a lebői ásatásokra. Mórát lantkocsi, vagy ritkábban fiáker szállította. Szívesen húzta a kompkötelet is. Csak amikor „nagy tanálmány" volt, meg amikor Pestről jöttek le, akkor taxival jött Móra is. Kotormány „belső, személyöm körüli minisztere" egy alkalommal többek között bronzkori fülbevalót talált. Nagy örömnek számított, mert az igazgató úgy beszélt, hogy 10 évre fizetve vannak a kubikosok! Akkor is taxival érkezett Móra, pedig az a járgány akkor még fehér hollónak számított, amely csak az olyan „nömös embert szállította", mint O maga. Leletmentéskor napokig kinn dolgozott, és ilyenkor tarisznyájából falatozott ő is, mint emberei. Piros néni gyakran meghívta ebédre, egyszer paprikás krumplit, máskor meg éppen bablevest főzött kemencében. Néha kikiment Piros néni is az ásatáshoz, de leginkább a földön foglalatoskodott. Csak olyankor „rúgtattam" be, amikor szomjas ember érkezett. Mert Farkasék kocsmajoggal bírtak, éppen Móra közbenjárásával. Ezen a tájon sok tanya, még több földbérlő élt és dolgozott naponta. Ezekre kérték a kocsmatartási engedélyt, de hiába. Piros néni Mórának is „előhozakodott" a nagy bánatával, elmondva törül hegyre a hogyan-mikéntet. „Móra idejött és azt mondta: itt kell a kocsma, én mondom! Kell a szegényembernek néha egy kis nyakolaj!" Azzal csomót kötött a zsebkendőjén, s megígérte közbenjárását odabenn. Tiz nap sem telt el az ígért húszból, amikor hozta a postás a kellemes hírt. Aztán lett bormérés, kocsma és vasárnaponként bál. Az ásatás azonban nem állott le, sőt egyszerre szóba került a tanya esetleges lebontása is, mert hogy alatta is kincs van. Hanem Piros néni hajthatatlan maradt sokáig, ragaszkodott a jusshoz, Móra jussához. Végül abba egyeztek meg, hogy ha az igazgató úr küldi a megváltási díjat, akkor bontanak-ásnak mindenütt. Aztán megváltozott a terv, megmaradt az öreg tanya is. A hajdani, egykor nótázástól hangos „söntésben" beszélgettünk Piros nénivel, aki szinte szünet nélkül mondta egyik élményt a másik után. Piros néni egyedül él a tanyában, s még sincsen teljesen egyedül. Néha, ha hozzám hasonló beszélgetőcimbora kerül, sokat megtud az ember ettől a boldog asszonytól. Boldog! Hiszen széles e határon csak Ö dicsekedhet azzal, hogy kezelt Mórával, evett az író a főztjéből, s szinte naponta beszélt Vele. A „fiatalabbakról" is beszélt Piros néni. Legtöbbet Trogmayer Ottóról és Saliga Laciról, akiket „régebben láttam, mint az "•öregebbeket*'" — mondta nevetve. „Azok is itt ástak, meg kérdezősködtek éntőlem, mert a föld néma, nehezen vall, még akkor is, amikor a hátát ásóval hasigatják." Piros néni meg örül, ha hozzá mennek. Ugyan ki máshoz mennének széles e határba, ha nem őhozzá... If j. Leie József Pécsett, a XIV—XV. században épült belső vár védőfala leghosszabb hazánkban, amely épen maradt. Az Országos Műemléki Felügyelőség feltárja és felújítja, majd parkot es sétányt alakít ki a régmúltat idéző várfal kórnyékén. Képünkön: Az Országos Műemléki Felügyelőség kőművesei restaurálják a pécsi dóm alatt meghúzódó várfalat. MUNKASZERVEZÉSI ANKÉT Ma, csütörtökön délelőtt 9 órakor, a Ti6za szálló hangversenytermeben kerül sor a XIII. műszaki hónap második plenáris rendezvényére. A munka- és üzemszervezési ankéton Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára tölti be a témavezető tisztét, s öt referens — Kovács Imre, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese, Fótos József, a METR1POND igazgatója, Marcsi János, a KSZV vezérigazgató-helyettese, Raffai Zoltán, a BMG makói gyárának főosztályvezető-helyettese. Sipos Mihály, a DÉLEP igazgatója és Tóth Imre. a Csongrád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat főkönyvelője — ad tájékoztatást-elemzést a szervezés időszerű kérdéseiről. ÜZEMI VÉRADÓNAP Az Ecset- és Seprügyár seprűrészlegében üzemi véradónapot szervezett a vállalat vezetősége. part- és szakszervezeti bizottsága, valamint a Vöröskereszt szervezete. A véradónapon hatvanan adtak önkéntesen vért. ÜJ MŰSOR FORRASKCTON Üj műsort tanult a forráskúti páva-kör, ezt is környékük hagyományaiból állították össze. Az új népi játék — a Lakodalmas — 82 szereplője vasárnap áll majd színpadra a falu közönsége előtt. A legfiatalabb szereplő négyéves, a legidősebb hetven. A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉÉRT A gazdasági építőmunka hatékonysága és a termelési tömegmozgalom kapcsolata címmel ma, csütörtökön délelőtt 11 órakor dr. Jandek Géza, a SZOT osztályvezetője tart előadást az SZMTszékház előadótermében. CSEHSZLOVÁK IPARMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA Hatvannégy cseh és szlovák iparművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma, csütörtökön délután 5 órakor Budapesten, a Csontváry-teremben. A csehszlovák iparművészek magyarországi bemutatóját Mikó Sándor iparművész, a Magyar Képzőművészek Szövetsége főtitkára nyitja meg. FOGADÓÓRA A NÖBIZOTTSAGON A városi nöbizottság május 18-án, pénteken 3-tól 5-ig fogadóórát tart a Vörösmarty utca 3. szám alatt levó helyisegeben. Az érdeklődők jogi és pedagógiai kérdéseikre kaphatnak választ. ÜJÍTÖK TANÁCSKOZÁSA Újítási ankétot rendeztek tegnap, szerdán délután a Szegedi Ruhagyárban. Az űjitómozgalom tavalyi eredményei, s az idei újitási feladatok egyaránt szerepeltek a napirenden, ezenkívül az újítók versenyéről, s az újítási kiállításról is tanácskoztak az ankéton. FELMÉRÉS A JUTÁBAN A szegedi jutaárugyárban érdekes felmérést kezdett az SZMT. A szakszervezeti aktivisták a gyárban dolgozó, fiatal munkások életét, munkakörülményeit vizsgálják meg. Gyerekek — A mama azt mondja. hogy a papa azért olyan erős. mint a bika, mert sok marhahúst eszik. — Nem igaz. Az én apám nagyon szereti a halat és mégsem tud úszni! A BÉRTÖMEGGAZDALKODAS TAPASZTALATAI A Gépipari Tudományos Egyesület ma, csütörtökön 13 órakor a Szegedi Textilművekben előadást rendez. A műszaki hónap keretében sorra kerülő előadáson Juhász Géza, a textilművek igazgatója a bértömeg-gazdálkodás problémáit é6 előnyeit ismerteti. PAPÍR A BÚTORLAPON A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszegedi bútorlap üzemében érdekes kísérletet folytatnak: olyan bútorlapot állítanak elő, amelynek felületére ilyen papírt préselnek. Az üzemben most 50o négyzetméternyi ilyen papírral kombinált bútorlapot készítenek, amelyet a kereskedelem és a felhasználó gyárak szakembereinek mutatnak be. A militarista —• Vadászni megy? Akkkor ön gyilkos! Csatornagond LELET Árpád-kori templom alapjait tárta fel a Szarvastól 10 kilométernyire levő Csabacsüd határában T. Juhász Irén régész. A 11. században román stílusban épült kis templom szentélye félkörívben zárt. ALAPANYAG A Duna—Tisza közén a gyógyszeripari alapanyag előállításához fertőzik az anyarozs termelésre kijelölt táblákat. A gabonakalászokon mesterségesen előidézett betegségtől a szemek elszíneződnek, megduzzadnak. Ritka virág Pécsett negyvenévi „csendes vegetáció" után kivirágzott egy agavé. Az amarilliszfélék családjába tartozó trópusi növény őshazája Mexikó. A pécsi agavé a tortyogói vízmű tulajdona, körülbelül negyvenéves, s ma már senki sem tudja, honnan és hogyan került oda. Nemrég a másfél méter hosszú és negyedméter széles levelekkel borított agavétő, „megmozdult", s hat-hét méter magas szárat növesztett, amelyen piszkossárga virágok nyíltak. E ritka trópusi növény sajátossága, hogy életében csupán egyszer virágzik, aztán elpusztul, majd az anyanövényből új hajtás sarjad A modem élethez éppen úgy hozzátartozik a csatorna, mint mondjuk a televízió. • Az embert szolgálja ez is, az is. természetesen, ha hiba nélkül működnek. Sajnos. az előbbi, egyszerűnek mondható szerkezet sem hajlandó mindig erre, eldugul, visszafelé folyik benne a víz stb. Például Tarjánban. a víztorony előtt, a 300-as épületek között, a 115-ös épületek előtt, ahol csak nyílása van az úttestnek, a játszótérnek feljön a víz. Ilyenkor a tarjániak — akik tehetik — kerülnek, akik meg nem, leveszik cipőiket, ölükbe kapják gyerekeiket, s nekiindulnak a „nagyvíznek". (Cipőben hiába próbálkoznának, hiszen a legutóbbi mérések szerint az óriás tócsákban a vízmagasság 10— 15 centi.) Hogy ez nem természetes dolog, azt mindenki tudja, csak talán azok nem. akiknek kötelessége lenne gondoskodni a nem kívánatos víz eltávolításáról. Talán a csatornázási művek? Vagy a DÉLÉP? — amelynek építkezési hulladéka percek alatt eltömi a nyílásokat, a csatornát. Vagy esetleg más valakit illet a tisztítás kötelessége? Megvallom, nem tudok egykönnyen felelni. (Nem is biztos, hogy ez az újságíró dolga lenne — inkább a hivatalé.) Ámbár nem is ez a fő kérdés, sokkal inkább az, mikor elégelik meg a helyzetet a tényleg illetékesek? Elég érv lenne az, ha jóval több. mint tízezer ember érdekeire hivatkoznánk. de van annál egyszerűbb is: a köztisztasági szabályok, rendeletek egyértelműen előírják: a közutakról el kell vezetni a szennyvizet! M. I. SZERDAI PIACI ARAK A csirke kilója 30—32 forint, a tojás darabja )—1,10, az új sárgarépa csomója 2— 2,50, az új gyökér 1—1,50, az új karalábé csomója 3—4,50, a retek 0,50—2 forint volt. A burgonya kilója 6,50—7, a vöröshagyma 10, a kelká, poszta 7—8, a paradicsom 30—50, a paraj 4—5, a sóska 5—6, az alma 7—14, a gomba 40—60, az uborka 25—30 forint volt. A cseresznyét 50 forintért, a földiepret 50—60 forintért kinálták. A dió kilója 16—20, a száraz bab 14—18, a savanyú káposzta 8 forint, a mák literje 30 forint volt. A saláta darabja 0,50—1,50, a zöldpaprika 1,50—4 forintba került. DÉLMAGYARORSZÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi Bizottságának napilapja. — Megjelenik hétfő kivételével naponta, hétköznapokon 8, vasárnaponként 12 oldalon. — Főszerkesztő: F. Nagy István. — Szerkesztőség és kiadöhivatal: S740 Szeged, Magyar Tanácsköztársaság utja 10.— Telefon: 13-335, 13-003. — Felelős kiadó: Kovács László. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zs. «. St. — Index: 29 S53 — Előfizetési dlj egy hónapra 20 forint.