Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

SZOMBAT, 1973. ÁPRILIS 7. Kádár János beszéde Angyalföldön Tisztelt nagygyűlés! KedV&S elvtársnők! Elvtársak! őszintén köszönöm a szíves fogadtatást és a magam részéről én is szívből köszöntöm nagygyűlésünk minden résztvevőjét. Átadom önöknek és az önök személyében Angyalföld dolgozóinak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának forró elvtársi üdvözletét. Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! A tanácsválasztás alkalmából rendezett mostani választási nagygyűlésen az a feladatom, hogy képviselői beszámolót tartsak, tehát elsősorban az ország dolgairól kívánok szólni. Szeretném jelenteni a választóknak, hogy a képviselői testület, az országgyűlés, becsülettel végzi feladatát. S ami nagyon fontos: azért tudja ezt tenni. inert élvezi a dolgozó nép bizalmát. Két évvel ezelőtt szívből jövő, őszinte köszönetet mondtam önöknek a bizalomért, amellyel képviselőnek jelöltek és megválasztottak. Engedjék meg, hogy most a magam és képviselőtársaim nevében is megköszönjem azt a szilárd támogatást, amit önök országgyűlésünknek a két év alatt nyújtottak. Kedves élvtársak! A szocializmust építő magyar nép vezető ereje a munkásosztály forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Következésképpen társadalmunk életét, népünk alkotó munkáját a párt X. kongresszusának határozatai és irányelvei határozták meg. Az országban — a K. kongresszus állásfoglalásának megfelelően — jelenleg a szocialista társadalom teljes felépítésének munkája folyik, a korábbinál magasabb szinten. A kongreszszus határozata mintegy felhívás volt az egész magyar társadalomhoz, hogy e szocialista építőmunkát folytassuk tovább teljes következetességgel és lendülettel. A párt kongresszusát követő időszakban a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, az összes tömegszervezet, s végül a Hazafias Népfront kongresszusa megtárgyalta a pártkongreszszus iránymutatásait, azokat sajátjuknak érezték és elfogadták. Ezekben az állásfoglalásokban mintegy megtestesült népünk napról napra szilárdabbá kovácsolódó szocialista nemzeti egysége. A kongresszus határozatai az életben, a gyakorlati munkában megvalósulnak. A kongresszus kijelölte úton haladunk Két évvel a kongresszus Otán. tavaly novemberben a Központi Bizottság külön ülést szentelt annak, hogy megvonja a kongresszusi határozatok végrehajtásának mérlegét. A novemberi Központi Bizottsági ülés betöltötte feladatát; a mérleget elkészítette és megmutatta az utat, amelyen járva a kongresszus határozatait teljes mértékben meg tudjuk valósítani. Hangsúlyozottan és nyugodtan mondhatjuk, hogy a Központi Bizottság mérlege pozitív volt. Belpolitikai életünk élénk, a Központi Bizottság ülését követte társadalmunk úgyszólván minden szervezetének tanácskozása és állásfoglalása. Valamennyi tömegszervezet és a Hazafias Népfront, végül az országgyűlés mostani márciusi ülésszakán a Minisztertanács beszámolója is részleteiben megvizsgálta, hogy a pártkongresszus útmutatásának megfelelően halad-e a munka: mely területeken jó az eredmény, hol van hiányosság vagy elmaradás, amit meg kell szüntetni. E mérleg általános összefoglalása az, hogy a kongresszus útján haladunk., Az országgyűlés munkája különleges fontosságú a Magyar Népköztársaság, népünk életében. Az országgyűlés legfőbb államhatalmi szervünk, amelynek legfőbb feladata: őrködni azon, hogy új szocialista alkotmányunk teljes mértékben érvényesüljön. Másik feladata, hogy szükség szerint, és funkciójának megfelelően kellő időben, megfelelő törvényeket' alkosson. Feladata továbbá, hogy ellenőrizze az állami irányítás, a kormány munkáját és tevékenységét. Szocialista irányvonalunk, a kongresszus iránymutatása, a párt politikája az államéletben nem automatikusan érvényesül. Pártunk mindig nagy súlyt helyezett arra — s most különösen nagy súlyt helyez rá —, hogy politikai programját, céljait ne erőltesse rá más testületekre, az egyes állampolgárokra. De a meggyőzés erejével igen is szüntelenül dolgozunk azért, hogy pártunk irányvonala, szocialista törekvéseink és céljaink az élet minden területén, így az államéletben is érvényesüljenek. Ilyen értelemben állíthatom: az országgyűlés, a népszuverenitás legfőbb szerve, az elmúlt két esztendőben megalkotta azokat a törvényeket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy szocialista politikánk az államéletben, a gazdasági, a társadalmi élet minden fontos területén teljes mértékben érvényesüljön. A helyi politika feladatai A tanácsválasztásokra készülünk. Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni arra, hogy az országos politika és a helyi politika egymással szoros összefüggésben van; kiegészítik egymást, ugyanakkor önállóan is fontos szerepet töltenek be. Az általános politika az ország, a nép sorsát, útját határozza meg. A helyi politika — vagy másként: a községpolitika, a tanácsi politika — az állampolgárok millióinak mindennapi gondjaival, kérdéseivel, megoldást váró problémáival foglalkozik. Ha arra keressük a választ, hogy milyen a politikai hangulat, tudnunk kell, hogy azt az egyes embernél két tényező határozza meg: az általános és a helyi politika. Ügy lehet, az általános politikát megfelelőnek tartja, helyesli, azzal egyetért. Ez azonban csak akkor érvényesülhet teljes mértékben, ha személyes életének mindennapi problémáit az állam, a hatóság, a tanács oly módon intézi, hogy őt sérelem, vagy hátrány nem éri. Ekkor nyugodt és megelégedett az ember. Az országos politikában azért dolgozunk, hogy a munkásosztály, a dolgozó osztályok, a nép általános közérzete megfelelő legyen, és azt mondják az emberek: „most elégedettek vagyunk, helyes irányban mennek a dolgok". Nagy munkát kell végezniök a helyi hatóságoknak is — és végeznek is —, hogy az állampolgárok nagy többsége elégedett legyen helyzetével. Néha azonban elegendő egy kis hiba ahhoz, hogy az egyes állampolgárnál a megelégedettség elkeseredettséggé változzék. Nem is folytatom: ennyiből is mindenki megérti, hogy a tanács munkájának milyen nagy a fontossága. Talán azt is megérti mindenki, hogy a választott tanácsokban és a tanácsapparátusban dolgozó emberek megfelelő megbecsülést és tiszteletet érdemelnek azért a munkáért, amit nap mint nap végeznek — még akkor is, ha egyes kérdések nem oldódnak meg olyan gyorsan. ahogyan egyes érdekelt felek azt szeretnék. Általános politikánkból következően, és a megfelelő törvényes intézkedések eredményeként a tanácsok jelenleg nagyobb önállósággal és nagyobb hatásfokkal végezhetik munkájukat, mint korábban. Teljes meggyőződéssel állítom — s ezt mindenki tanúsíthatja —, hogy a tanácsi munkában az új tanácstörvény hatályba lépése óta, tehát az utóbbi két esztendőben nagy fejlődés tapasztalható. S ha ez az irányzat folytatódik, mindnyájan remélhetjük, hogy néhány éven belül a tanácsi munkában még további fejlődés következik be. A rövidesen esedékes tanácsválasztásoknak megvái\ a határozott célja. Egyrészt — magát a választási kampányt is felhasználva — azt szeretnénk elérni, és reméljük, el is érjük, hogy általános politikai törekvéseink még jobban behatolnak a tömegekbe, még nagyobb megértésre és támogatásra találnak. A választási kampányt a helyi községpolitika továbbfejlesztésére is szeretnénk felhasználni, és reméljük, hogy ez is sikerül. A választás célja, hogy jó összetételű tanácsok alakuljanak, és dolgozzanak a következő négy esztendőben. Ez a célunk itt. a XIII. kerületben is, a fővárosban, s mindenütt az országban, ahol tanácstagokat választanak. A választás betölti szerepét Kijelenthetem, hogy a választási kampány a törvényes előírásoknak megfelelően, jól halad. A választási munka politikai tartalmát illetően elmondhatom, hogy a párt általános politikáját nagy megértés fogadja. A választói gyűléseken a párt politikájáról és a helyi politikáról megfelelő elmélyültséggel tárgyaltak. A jelölő gyűléseken — amelyek már befejeződtek — két és fél milliónyian vettek részt, kereken háromszázezren szólaltak fel, fejtették ki véleményüket az általános politikáról, a helyi tennivalókról, valamint a jelöltek személyéről. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a választási előkészületek a szocialista demokratizmus elveinek megfelelően, rendben haladnak. A szocialista államokon kívül nincs a világon olyan ország — a polgári demokráciák hiába szólnak néha olyan dicsekvően az ő demokráciájukról —, ahol megvalósult volna, hogy a választók csaknem 40 százaléka jelöli ki azokat, akikre a választás napján leadják majd szavazatukat Demokratikus eljárás ez olyan értelemben is, hogy ahol a megvitatás után szükségesnek látták — kereken 1700 választókerületben — két vagy több jelölt indul majd a választáson, s a szavazás napján dől majd el, ki lesz közülük a tanácstag. A munka tehát jól megy, s bízunk abban, hogy ugyanilyen lesz a folytatás is: a választás be fogja tölteni szerepét, hozzájárul politikánk megerősítéséhez, biztosítja a tanácsok megfelelő összetételét. Kádár János ezután a XIII. kerületi program során szerzett benyomásairól, tapasztalatairól beszélt A továbbiakban szólt a budapesti lakásépítkezésekről, a metró új szakaszának üzembe helyezéséről. Az ország egészének munkájáról és a munka eredményeiről beszélt ezután a Központi Bizottság első titkára: A gazdasági munka 1972ben kielégítő eredményekkel zárult: az ipar 5,6 százalékkal, a mezőgazdaság 4 százalékkal növelte termelését, a közlekedés és a kereskedelem a tervelőirányzatnak megfelelően teljesítette tervét, a nemréti jövedelem 5 százalékkal növekedett. A beruházások a tervnek megfelelően alakultak. Az ország külkereskedelmi és fizetési mérlege 1372-ben az előző Kádár. János beszédét mondja a választási nagygyűlésen évhez viszonyítva jelentősen javult. Mindez nagyon jó eredménynek tekinthető.' Megelégedéssel lehet szólni az országban végzett munka más területeiről is. Az ország általános kulturális színvonala biztató, szép, megelégedésre adhat okot, és további, még messzebbre mutató, még nagyobbra törő terveink vannak. Az ország lélekszámát figyelembe véve, Magyarország 90 ezres egyetemi és főiskolai, valamint három és félszáz ezres középiskolai hallgatói létszáma mindenféle összehasonlításban megállja a helyét, és nagy kulturális előrehaladásunknak egy fokmérője. Ugyancsak megfelelően előrehaladtunk 1972-ben az • életszínvonal fejlesztése terén is. Megvalósul életszínvonal-politikánk, amelynek fő elve, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az 1972-ben a lakosság egy főre számított reáljövedelme és fogyasztása országos átlagban három és fél százalékkal növekedett. Kilencvenezer lakás épült fel a múlt évben Magyarországon. Jóllehet ennek a lakásmeny nyiségnek az összetételét nem tartjuk kielégítőnek, de magát a számot igen. Évente ennyi lakást Magyarországon soha korábban nem építettek. Az a lendület, amelylyel most ezen a területen találkozunk, biztosítja, hogy a mostani öt évre tervezett 400 000 lakás fel fog épülni az országban. Ami a fogyasztást illeti: országosan egy főre számítva 1972-ben Magyarországon 61 kilogramm hús, 14 kilogramm tojás, 114 kilogramm tej. 84 kilogramm zöldség és főzelék, s 72 kilogramm gyümölcs jutott. 1972-ben Magyarországon minden száz háztartásban 37 porszívó, 46 hűtőszekrény, 61 mosógép, 61 televízió, és 71 rádió volt. Tehát ezen a téren is nagyon jelentős az előrehaladás. Életszínvonal-politikánkat illetően természetesen további céljaink vannak. 1973-ban a lakosság reáljövedelmének és fogyasztásának — a múlt évi három és fél százalékkal szemben — négy és fél—öt százalékkal kell emelkednie, s ezt biztosítanunk is kell! A

. •• w jovo — a szocialista nagyipar A Központi Bizottság első titkára külön szólt az állami iparban és építőiparban március elején végrehajtott béremelésről. Ennek kettős célja volt — mondotta. — Egyrészt úgy gondoltuk, hogy most a nagyüzemi munkásság kapjon külön béremelést, mert — és ez az igazságosságnak is megfelel — egy viszonylagos elmaradást be kellett hoznunk. Másrészt: politikai szándékunk is volt, és van a külön béremeléssel. Mi a dolgozó osztályok között politikailag nem szoktunk különbséget tenni; nem szembeállítjuk, hanem összeforrasztjuk a munkásságot, a parasztságot és az értelmiséget. De meg kell őszintén mondani, hogy a munkásosztály, a szocialista nagyipari munkásság nélkül nincs szocializmus, nem lehet szocializmust építeni. A béremeléssel azt is kifejezésre akartuk juttatni, hogy a legbiztosabb jövőt a szocialista nagyipar jelenti. Továbbra is az a programunk, hogy biztosítsuk a munkával arányos keresetnövekedést a dolgozó emberek számára. Célunk, hogy tovább könnnyítsünk a nők helyzetén, csökkentsük a családfenntartás, a gyermeknevelés költségeit, tovább javítsunk valamit a nyugdíjakon. Ha a termelés olyan ütemben fejlődik, ahogyan tervezzük, akkor céljainkat el is érjük. Elvünk, hogy minél nagyobb mértékben biztosítsuk: aki dolgozik, az kereshessen, és aki nem dolgozik, az ne kereshessen. Belpolitikánk alapvető céljai közismertek, s azokhoz szilárdan ragaszkodunk. Ezek: a népgazdaság általános fejlesztése, a műveltség, a kultúra szocialista jellegének erősítése és színvonalának emelése, az életszínvonal további javítása és végül mindezek summázataként: belpolitikánknak alapvető célja a fejlett szocialista társadalom teljes felépítése. A békés egymás mellett élés szellemében Külpolitikai kérdésekre áttérve, Kádár János hangoztatta: Országunk szocialista ország, a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodunk — ebből következnek bel- és külpolitikánk törvényei is. Külpolitikánk elvi alapokon nyugszik, célja — világméretekben — a nemzetközi haladás, a szocializmus és a béke ügyének szolgálata. Ez külpolitikánk lényeges vonása, ezt követjük a mindennapi gyakorlatban. Külpolitikánk rendithetetlen törekvése, hogy nemzetközi síkon hozzájáruljon a szocialista országok egységének és összeforrottságának növeléséhez. Ezért szorosan együtthaladunk a Varsói Szerződés tagállamaival, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának országaival, valamennyi szocialista országgal és a nemzetközi élet minden haladó erejével. A kapitalista országokkal folytatott külpolitikánk ugyancsak elvi alapokon nyugszik. Mi a békés egymás mellett élés elvét akarjuk — mind nagyobb mértékben — gyakorlattá tenni, a szocialista országok és a kapitalista országok mindennapi kapcsolataiban, így a Magyar Népköztársaság és a kapitalista államok viszonyában is. Politikai lépéseink ennek az elvnek felelnek meg. Kreisky osztrák kancellár látogatására utalva hangsúlyozta: a két ország példája is mutatja, hogy lehetséges és kölcsönösen előnyös a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élése. Ennek megfelelően alakítjuk viszonyunkat más kapitalista országokkal, köztük az Egyesült Államokkal is, ahol a közelmúltban kormányküldöttségünk járt. Kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés érvényesítésével akarjuk normalizálni, tehát az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Az államközi kapcsolatokban mi tudomásul vesszük, hogy az Egyesült Államok olyan, amilyen. Az Egyesült Államoknak is el kell fogadnia, hogy Magyarország olyan, amilyen, s mint szocialista népköztársasággal kell tisztességes viszonyt kialakítania. A Magyar Népköztársaság képviselői — általános külpolitikai elveinket követve, törekvéseinket realizálva — ott vannak mindazokon a nemzetközi fórumokon, ahol az államok viszonyait, kapcsolatait szabályozzák és alakítják. Jelen vannak mindenütt, ahol lényeges kérdésekről esik szó. Okkal és meggyőződéssel vallhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvései eredményesek, országunk biztonságban, békében él, népünk szocialista társadalmat épít. Erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten hozzájárultunk és a jövőben is hozzájárulunk a haladás nemzetközi ügyéhez. Ennek az elvi külpolitikának köszönhető, hogy ma a Magyar Népköztársaságnak becsülete van, barátaink számontartanak bennünket, s ellenfeleink is megtanulták, hogy velünk csak tisztességes eszközökkel lehet boldogulni. Ügy azonban lehet, mert mi becsületesen törekszünk a békés egymás mellett élésre a kapitalista országokkal is. Örülünk a párizsi megállapodásoknak Az egész világ tudja, hogy a Magyar Népköztársaság a vietnami néppel rokonszenvezett a háború egész időszaka alatt. Minden megbeIFolytatás a 4 oldalon.) i