Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-17 / 89. szám

KEDD, 1973. APBIL1S 17. Körkép Szegedről Reggel a járásban (Folytatás az 1. oldalról.) leadta szavazatát. Ekkor in­dult el a szavazatszedő bi­zottság két tagja a mozgó­urnával, hogy a betegeket és az öregeket lakásukon ke­resse meg. Otthon, a Kecs­keméti utca 2. szám alatt ad­ta ót Nagyivá n Károly bi­zottsági tag a szavazólapot Kojics Gyulának és felesé­gének, azután Indultak to­vább. Délben és kora délután alig volt dolguk a szavazat­szedő bizottságoknak, ké­sőbb azonban újabb szavazók érkeztek még. A tanácsnál 5 óra tájban elevenedik az élet, egyre több körzetből je­lentik: kész az összesítés. S egymás után indulnak az au­tók, hogy — a szabályok szerint — rendőri kísérettel szállítsák ]?e az urnákat. Pél­dául a 2-es körzet szavazó­helyiségéből, a Radnóti gim­náziumból. ahol 18 óra előtt öt perccel láthattak hozzá a szavazatok megszámlálásá­hoz. Délután 6-ig már 38 körzetből behozták az ur­nákat, s több mint 50 vá­lasztókerületben befejezték a munkát. Délután fél 7 tájban mór pillanatnyi szünet nélkül cseng a telefon, egymás után jelentkeznek a körzetek: ké­szen vannak, összeszámolták a szavazatokat. Sorban in­dulnak az autók a 73-as. 66­os, 9-es. 22-es. 117-es körzet­be. A községekből szintén beérkeztek az urnák — Sző­regen. Algyőn és Tápén ko­ra délután befejeződött a szavazás. Csak Dorozsmán tartott kissé tovább. Cseng a telefon, s már nem csupán a körzetek jelentkez­nek, hanem a vendéglők is. Érdeklődnek, mikor oldhat­ják föl a szesztilalmat. Fél 7-lg vagy öt helyről telefo­náltak ilyen ügyben. Később, negyed 8 után az urnák nagy része már beér­kezett, halomban tornyosul­nak a kapu alatt. Fent, az emeleten a szavazatszedő bi­zottságok képviselői adják át sorra a jegyzőkönyveket a választási elnökségnek. Gyors ellenőrzés: rendben van-e minden? Aztán egy kávé, jólesik a napi munka után. Elmúlt este 9 óra. Kedves, rövid ünnepségen dr. Biczó György, a város tanácsának elnöke köszöni meg a vá­lasztási elnökség és a válasz­tás előkészítésében, lebonyo­lításában résztvevők munká­ját. Este 10-re pedig elké­szül a jegyzőkönyv is, a fő­összesítő, melyet sorban alá­írnak, hitelesítenek a válasz­tási elnökség tagjai. Ezzel Szegeden, 1973. ápri­lis 15-én, vasárnap befejező­dött a választás. Bizalommal Tanácstagokat valasztott vasárnap az Ország. Közel hét és fél millió választó­polgár járult az urnákhoz, hogy szavaza­tával állást foglaljon és megbízatást ad­jon négy esztendei munkára a Hazafias Népfront programját képviselő jelöltek­nek. Nem látványos program ez, inkább le­hetne a hétköznapok, a mindennapi élet, a valóság programjának nevezni, amely­nek megvalósításában a dolgozók egyre szélesebb rétege cselekvően vesz részt. A jelölő gyűléseken bebizonyosodott, nem­csak az érdeklődés nőtt mieg a közügyek iránt, hanem a felelősség is. A felvetett javaslatokat minden esetben a valóság ta­laján állva, kívánják megoldani, felmérve a lehetőségekel, és az anyagi erőt is. Ezért történt sok helyen, hogy a javaslat el­hangzása után a jelölő gyűlések résztvevői nyomban megszervezték és vállalták a társadalmi munkát is a felvetett kérdések megoldására. A vasárnapi szavazás jó politikai lég­körben zajlott le, és az eredmények birto­kában politikai barométernek is nevezhet­nénk. Hiszen a lakosság 98,1 százaléka járult az urnákhoz. Kádár János mondot­ta a Láng-gyári nagygyűlésen, hogy nap­ról napra szilárdabbá kovácsolódik né­pünk szocialista nemzeti egysége, és ki­jelentette: „Bízom abban, hogy a tanácsválasztás olyan hitvallás lesz politikánk mellett, olyan támogatás lesz központi és helyi politikánknak, amely méltó szocializmust építő népünkhöz!" A szocialista nemzeti egység összeková­csolódását leghívebben az mutatja, hogy egész dolgozó népünk, társadalmunk min­den rétege szilárdan felsorakozott a párt és a népfront programja mögé. És ez nemcsak a nagy, országos politikában mondható eL A kisebb községek, falvak, üzemek, teremelőszövetkezetek, állami gazdaságok, sőt körzetek, utcák Is ennek az összefogásnak a jegyében élnek, dolgoz­nak, és oldják meg a mindennapi felada­tokat. Olyan feladatok ezek, amelyek a köz ér­dekeit szolgáliák; hétköznapi problémák es a megoldásukra való összefogás is csu­pán egyszerű tett, hétköznapi cselekedet. De összességükben meggyőzően bizonyít­ják, hogy dolgozó népünk egyre aktívab­ban vesz részt szocialista hazánk építésé­ben. Egyik szegedi járási faluban egész­ségházat építettek összefogással, másutt az öregeknek létesítettek napközit, aztán a fiataloknak klubot. Alig van község, ahol társadalmi munkában ne építettek volna járdát, utat. Óvodákat bővítettek és bőví­tenek, könyvtárakat szerveznek, egészsé­ges ivóvízért fognak össze, és hogy köny­nyebben menjen ezeknek a közérdekű fel­adatoknak a megvalósítása: olyan embe­reket jelöltek tanácstagoknak és olyan emberekre adták le vasárnap szavazatukat az ország 12 ezer választókerületében, akik lelkiismeretes, becsületes, helytállás­sal, minden erejük és tudásuk latbaveté­sével fáradoznak vielük együtt ezek meg­valósításáért. Valóban olyan hitvallás volt ez a va­sárnapi tanácstagválasztás, olyan támoga­tás nemcsak a helyi, de az országos politi­kának is, amely méltó népünkhöz. És a tanácstagok nemcsak bizalmat kaptak a voksokkal, hanem útravalót a választó­polgároktól. Ütravalót a holnapi munká­hoz, amivel nemcsak a mindennapok fel­adatait oldja meg sikeresen, hanem széle­síti, fejleszti és gazdagítja a helyi de­mokráciát, erősíti a szocialista hazafi­ságot. Így vált a tanácsválasztás jelentős poli­tikai cselekedetté, olyan tetté, amely a nép egységes akaartat fejezi ki. bizalmát a párt politikájában, és egyben eltökélt szándékát is, hogy ezt a politikát munká­jával, minden erejével támogatja. Hétköznapok következnek, a cselekvé­sek napjai. Munka bőven akad. hiszen a javaslatok százait, ezreit viszik tarsolyuk­ban a megválasztott tanácstagok. És a ja­vaslatok mellett népünk bizalmát, egész társadalmunk szilárd összefogását. Találkozni akartunk va­sárnap reggel Tiszaszigeten azzal a választóval, aki elő­ször lépi át a szavazásra át­rer^jezett iskola küszöbét. Jóval hat előtt kint voltunk, mégis elkéstünk. Megszá­molni se tudtuk, kifelé jön­nek-e már többen, vagy be­felé mennek. A kezdés se úgy indult, hogy jön valaki elsőnek, másvalaki második­nak, mindig többen, mindig többen — egyszerre jöttek sokan. Egymás után Pedig nem a szomszédból ugrottak át. Ismerős gátőr a hazafelé induló Venkei Mik­lós, vele váltunk szót elő­ször. Az ő szavazata már benne van az urnában. Mes­tersége elárulja, a Tisza mellől jött. Németh János is, Szekeres István is, feleséges­től mindnyájan. — Mielőtt munkához lá­tunk, ide jöttünk. Még mindig nincsen hat óra, már teherautó érkezik, tele emberrel. Három kilo­méterre lehet ide Térvár, vagy négyre, onnan jönnek. Két kocsi állt szolgálatba, ne kelljen biciklit elővenni. Ismerkednék néhánnyal az érkezők közül, éppen tisz­tázzuk Tokár Ferencnével, azért akart Szabó Máriát mondani, mert jószerével még meg sem szokta a férje nevét, és Szabolcsból jött ide, a férje pedig tehenész — amikor újabb autó érke­zik, katonai rendszámmal. Várnám, hogy határőrök bújnak ki belőle, de kettő híján mind civil. — Szívességből jöttünk — mondja Kovács Gábor fő­hadnagy. Eső után nagy a sár, tanyáról nehéz lett vol­na bejönni. Előre megbeszélték, kit hol vesznek föl, azt is, mikor jönnek. — Én is voltam tanácstag — hallom a főhadnagytól —, ennyi segítség szót se érde­mel. Hat óra után öt perc: a kettes szavazókörben két te­herautó népe és egymást érő gyalogosok sora borítékba tette már szavazatát. Ketten Kistelekről Nagy ugrás ide Kistelek, mire ideérünk, hivatalos tá­zenegy körzetben fél hétig átlagosan ötven-ötven ember szavazott. Három körzetben itt is pngedélyezték, hat óra előtt nyithassák ki a kapu­kat. Az állattenyésztők, vál­tásra sietők voltak az elsők. Szünet nélkül nyílnak az öreg iskola ajtói. Szólítsunk meg valakit, „semleges" te­rületen, a folyosó végén! — Svihrán Dániel vagyok, itt születtem, itt is lakom. írhatom rögtön a neve mellé, két leánya van, ta­nárnő a egyik Kalocsán — de itt szavaz, ha fölébred —, és másodikos gimnazista a másik. Kitűnő nyelvérzéke van, az atyai büszkeség úgy tudja, viheti még vele vala­mire. Akkora falu Kistelek, majdnem város már. Mit mond erre a választópolgár? — Jó falu, nagyon jó. In­dul is az ipara, de több a kéz még, mint a munka. Ha egyszer elkezdi ez a falu, hogy város legyen, szép ki­látásai vannak. Csajka József neve áll Itt a szavazólapon. — Szívvel-lélekkel dolgo­zik, jól ismerem. Biztosra veszem, jóra szavazunk. Harmath Andrásné baba­kocsival, abban pedig a Kis Andrissal jött szavazni a szépen fölújított művelődési házba. Meg is áll minden is­merős gyereket csudálni. Gyógyszertári asszisztens Harmathné, most éppen nem dolgozik. Igazítsuk helyre rögtön a botlást: most éppen otthon dolgozik, állami tá­mogatással. Gyermekét gon­dozza. — Érdemes volt otthon maradni. Látom, hogyan fej­lődik, ha kedvünk kereke­dik, játsszunk nagyokat. — Ha most találkozna a leendő tanácstaggal, mit mondana neki? — Csak az utakat először! Nagy a falu, • sok az utcája. Van, ahová alig lehet kocsi­val bemenni. Babakocsiról van itt szó, nem autóról. Volt kormá­nyos is, úgy nyerték, de el is adták. Beleépítik az új ház­ba. — őszre talán benne le­szünk. — Rengeteg. Induljon akármerre, mindenhol talál. Az itteni urnában Szögi László és Rehájk Sándor ne­ve vetélkedik a tanácstagsá­gért. jékoztatást is kapunk. A ti- — Sok ház épül? Össze­tartozunk öten jöttek szavazni a Tú­ri családból Máriatelepen. Bakson van ez a telep, de a falutól állandó víz választja el, és az egykori szegények­nek könyörületbá osztották a házhelyeket. Piroska először választ a családbóL Felnőtt felelősség­gel, egyenrangú polgárként beleszól a község dolgába azzal, hogy meghagyja vagy áthúzza a szavazólapon a Je­lölt nevét. Arra kértük, első közéleti szereplése után szó­val is szóljon bele Baks éle­tébe. A fiatalokról kérdez­tük, reá szabott kérdésseL — Sokan vagyunk, sokfelé járunk. Akik Kisteleken ta­nulnak, együtt vannak, ösz­szetartanak. A Szegedre já­rók egyszerre mennek, egy­szerre jönnek, ők is össze­tartanak. Aki dolgozni jár, úgy látszik, másik csoport tagja. Az itthon maradók szintén. Könnyű kitalálni a foly­tatást Egy elszalasztott vagy elhibázott mondat, alkalmi sérelem, idétlen szóváltás elég, hogy kimondják: fönn hordod az orrod! Észre se veszed, aki itthon marad. — Orvosságot mit adna egy új választó? — Van egy klubunk, de lassú folyású. Ezt lenne jó úgy életre dajkálni, hogy együtt lehessen a baksi fia­tal a baksiakkal akkor is, ha máshol tanul, vagy máshol dolgozik, összetartozunk. Ezt az orvosságot nem lesz nehéz bevenni. Amíg ez a néhány szó el­hangzik köztünk, hallani a motorzúgást. Az öregeknél, betegeknél járó urnát hoz­za vissza a szavazatszedő bi­zottság két tagja, Boda Fe­renc és Pölös István. Kilenc óra van, Máriatelepen befe­jezték a szavazást. Hat ura előtt Gszaszigeiea Babakocsival jött szavaz n. Harmath Andrásné Időtöknek és betegeknek házhoz viszik az wrrát \ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom