Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-10 / 58. szám
2 SZOMBAT. 1973. MÁRCIUS 10. Érdekek és kereskedelem a posta J IBrP' Aes S, SöTJdor feivétete Szegeden, a Kossuth Lajos sugárút és a Lenin körút sarkán készülő új postaműszaki épület földszint alatti részén hamarosan befejezi az ALÉP a vasbetonlemez építését. Ezután a munkaterületet a DÉLÉP veszi át és elkezdj majd a falak felhúzását. Felvételünkön a vasbetonszerkezet szerelését örökítettük meg Készülődés az országos békekonferenciára Ülést tartott a megyei béke- és barátsági bizottság Tegnap délelőtt ülést tartott a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnöksége mellett működő béke és barátsági bizottság. Az ülésen először Hódi Istvánné, a bizottság titkára tájékoztatta a résztvevőket az 1972. második félévében végzett béke és barátsági munkáról. Beszámolt arról, hogyan segítették a munkát a megyében az aktivisták, a tömegszervezetek. Kiemelte annak jelentőségét, hogy mind többen és egyre hatékonyabban vállalnak szolidaritást a szabadságukért, függetlenségükért harcoló népekkel. Ezt bizonyította a megye egész területén megtartott 384 szolidaritási gyűlés, melyen több ezren vettek részt, valamint a különböző felajánlások. Tavaly 16 külföldi delegáció fogadta el a Csongrád megyei népfrontbizottság meghívását azzal a céllal, hogy megismerje életünket, és eddig elért eredményeinket. A bizottság 1973*as évre szóló munkatervét Eitlerné dr. Szilágyi Júlia, a megyei béke- és barátsági bizottság elnöke ismertette. A főbb feladatok között emelte ki a népek közötti barátság és szolidaritás ügyének ápolását, és azt, hogy segíteni kell az országos békekonferencia és a Moszkvában megrendezendő Béke-világkongresszus előkészítését A békegyűléseken, a baráti találkozókon célszerű ismertetni a résztvevőkkel e feladatokat. Fontos az is, hogy * baráti Lüulkozóktm a. megyénkben élők közül minél többen ismerjék meg más népek életét, eddig elért eredményeit, sikereit. A beszámoló után az ülés résztvevői hozzászólásaikkal, javaslataikkal egészítették ki a munkatervet Koordináció Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével pénteken a Parlamentben ülést tartott a tanácsi koordinációs bizottság. A bizottság kialakította a Tanácsi Hivatal 1973—1976ra tervezett — a megyei tanácsok és végrehajtó bizottságok munkájának ellenőrzését célzó — vizsgálatainak programját. A négy esztendőre szóló munkaterv lehetővé teszi a hivatal és az érdekelt minisztériumok tanácsoknál végzett ellenőrzéseinek jobb összehangolását, a tapasztalatok megfelelőbb hasznosítását. H a az ember vásárlóként, tehát a kereskedelem berkein kívül álló laikusként nem csupán örül vagy bosszankodik, amikor kilép egy-egy üzletből, hanem azon is elgondolkodik, hogy miért kap vagy nem kap valamit, ami megfelel igényeinek és zsebének is, akkor bizony néhány fura dilemma elé kerül. S ezek olyanok, hogy érdemes velük foglalkozni. A magánvállalkozáson alapuló, s mindenekelőtt a j mind nagyobb haszonra tö' rekvő kereskedelem esetében viszonylag egyszerű a dolog. A kereskedőnek ilyen szisztémában ugyanis egyetlen fontos célja, hogy minél többet eladjon, tehát minél több haszonra tegyen szert. Minél többet adjon el: ehhez viszont választék kell, divatokat kell teremteni és minél több, akár haszontalan árucikket is rátukmálni a verőre. A szocialista kereskedelem célja nem ez. Fölösleges lenne elméleteket gyártani, hasznosabb, ha saját praxisunkat nézzük meg inkább. Régebben, tízhúsz évvel ezelőtt kereskedelmünknek egyetlen alapvető feladata és célja volt: ellátni a lakosságot a szükséges, az alapvetően szükséges árukkal. Ezeket az időket manapság is úgy emlegetik, hogy a kereskedelem nem kereskedett, mindössze elosztott. S mást nem is tehetett, hisz áruval igen korlátozottan rendelkezett. Azután meglepő gyorsasággal jutottunk el odáig, hogy az üzletek zsúfolásig vannak áruval — még a sokak által szidott szabályozók, az eszközlekötési járulék ellenére is. Csak legföljebb nem mindig, sőt, gyakorta nem olyan áruval, amilyent éppen keresne az ember. Ezt már sokan és sokszor elmondották, érezték a saját bőrükön. Hallottuk az érveket is: annak oka, hogy a legdivatosabb fazonú cipők csak néhány éves késéssel kerülnek az üzletekbe egyszerűen az, hogy a cipőgyárak nem képesek túlságosan gyakran cserélgetni milliókba kerülő kaptafakészletüket. Egy ok a sok közül. De hasznos lenne ismét visszatérni a kereskedelemhez. Tény, hogy minden kereskedelmi vállalatnak két alapvető feladata van: mind Többen utaznak Sajtótájékoztatót tartott tegnap a Coopturist Utazási Iroda igazgatósága és megyei irodája. Ismertették az immár negyedik évébe lépő szövetkezeti utazási iroda tavalyi eredményeit, és 1973as társasutazási, üdültetési terveit. Az egyik legfiatalabb magyar utazási iroda az elmúlt években jelentősen fejlődött, tavaly már 150 millió forint forgalmat, bonyolított le. Annak idején a MESZÖV-ök anyagi és erkölcsi támogatasával alakult, és eredeti célja is az volt, hogy a téeszek. az ÁFÉSZ-ek, a takarékszövetkezetek, a lakásszövetkezetek és az ipari szövetkezetek dolgozóinak szakmai utazásait, belföldi és külföldi kirándulásait és üdültetését szervezze. Csongrád megyében 1970 márciusában nyílt a Coopturist megyei kirendeltsége, s azóta évről évre több csoportos utazást szervezett. Ma már 240 szövetkezettel tartják a kapcsolatot, és igen jó c&rtMtauíifö*^ ki az ÁFÉSZ-ekkel is. Kezdetben külföldi szakmai utaztatásokat szerveztek, s ma már a külföldi partnerirodákkal kialakított jó kapcsolatok révén kedvező áron tudják utaztatni csoportjaikat. Elsősorban azért népszerű az utazási iroda, mert konkrét programok megszervezését vállalja, tehát nem a jelentkezőnek kell az ő programjukhoz alkalmazkodni. hanem a kért program szervezését vállalják. Utiterveikben az idén is érdekes szakmai utazásokat találhatunk. Vendéglátóipari dolgozóknak például szálloda- és étteremlátogatást, kereskedőknek egy-egy ország üzleteinek. áruházainak megtekintését ajánlják, míg főkönyvelők számára szakmai tapasztalatcsere-utat rendeznek az NDK-ba, ahol a gépesített irodai ügyvitelt tanulmányozhatják. Természetesen, a szakmai utazásokon egy-egy város nevezetességeivel is megismerkedhetnek az utazók. Egyre msiri&b ee j&m a Caa&turist által szervezett külföldi és belföldi üdülésekre is. Igen jutányos áron vállal üdültetést Jugoszláviában, de hazánk egy-egy szép táján is. Különösen jelentős az, hogy egyre több olcsó utazást szerveznek elő- és utószezonban. A sajtótájékoztató résztvevői elmondták, hogy több belföldi utazást igényelnek a termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek és az ipari szövetkezetek dolgozói, s ugyanígy igényelnék a esoportos, megánautós túrákat. Ezentúl ilyet is szervez a Coopturist szegedi irodája, Hoffmann György irodavezető ígérete szerint. A Coopturist igazgatóságának osztályvezetője, Hopp Győző kiemelte, hogy a Szegeden levő Csongrád megyei Coopturist hivatal évről évre több utazást szervez. Tavaly már 2 millió 100 ezer forintos forgalma volt, pedig 1970-ben még csak 950 ezer | forint volt a bevételük. Ez j egyben azt is mutatja, hogy | Csongrád megyében is meg- < sstt ae atessa ksris, k jobb ellátást kell biztosítaniuk, és gazdaságosan kell dolgozniuk. Vagyis haszonra kell törekedniük, mégpedig olymódon, hogy minél hasznosabbak legyenek a társadalom számára. S e két követelményt nem is túlságosan egyszerű egyeztetni, legalábbis ilyesféle eredményre juthat az ember, ha egy kicsit megpróbál a sokféle cél és szándék, no meg az adott lehetőségek által szorongatott kereskedők fejével gondolkodni. Hiszen annyi bizonyos, helyzetük nem a legegyszerűbb. Érdemes néhány konkrét példát idézni. A Kárász utcai világítástechnikai szaküzlet kirakatában nemrégiben megjelent két, meglehetősen jó formájú, mutatós íróasztallámpa. Csak az árukkal van baj, 7—800 forintba kerül egy-egy. Az ember fele annyit is sokall érte, még ha olasz importból valók is. Még akkor is, ha az iparművészeti boltban a liasonló, vagy még szebb lámpák is ennyibe, vagy még többe kerülnek. A lighanem máris a gondok közepébe csöppentünk. A hazai, itthon gyártott lámpák ugyanis jóval olcsóbbak, csak éppen húsz évvel ezelőtt sem lettek volna elfogadhatók egy jó formatervező számára. De vajon miért nem lehet itthon is nagy sorozatban, tehát olcsón előállítani tetszetős formával tervezett, az importnál szebb, az iparművészeti boltban olykor látható nagyon jó lámpákat? Ez bizony szónoki kérdésnek tűnik. Hiszen itt is, ott is olvassuk, hogy az ipari vállalatok nem szívesen alkalmaznak formatervezőket — akiket pedig százezrekért, főiskolán képez a társadalom —, vagy ha van is formatervezőjük, csak ritkán engedik őket szabadon dolgozni, s nem csupán a technológiai megkötöttségek miatt, hanem azért — mondják —, mert a vevők ragaszkodnak a hagyományos formákhoz, idegenkednek az újtól, amit nem lehet megfelelő mennyiségben eladni. S ez nem csupán a lámpákra vonatkozik, évekig hasonlóképpen vallott és gondolkodott a bútoripar, ma is ez jellemzi a konfekciót, a ruhagyárakat és így tovább. Már megint az iparra terelődött a szó a kereskedelemről. De hát ez a kettő szorosan összefügg. Mert sok és sajnos általában a kelleténél több múlik az iparon abból a szempontból, hogy milyen áruk kaphatóak a boltokban. De ezen a helyzeten nem csupán lehet, hanem kell is változtatni, s a változtatás mindenekelőtt a kereskedelem feladata. Az első lépéseket már megtettük. Gazdaságirányítási rend szerünk egyik jól bevált elképzelése : a fogyasztási cikkek — jó és szép termékek — fokozott behozatalával arra kell késztetni az ipart, hogy valóban korszerű gyártmányokat állítson elő. A külkereskedelem tehát már lépett előre, aktívan bekapcsolódva a belső piac igényeinek formálásába, alakításába. hogy a piac igényei követeljék meg a hazai ipartól a korszerűsítést, a jobb minőségű és szebb gyártmányokat. De a belkereskedelmi vállalatok korántsem használják ki lehetőségeikel, csupán passzívan csatlakoztak az akcióhoz, szíves-örömest átvéve a külföldről hozott fogyasztási cikkeket. Igaz, kezdeményeztek eztazt, gyártattak az iparrai számos, valóban jó és újszerű terméket, csak korántsem annyit és olyan mértékben, mint azt az igények és a lehetőségek diktálták volna. Pedig lehetőség is van, igény pedig még inkább akad. Itt az alkalom visszatérni a kereskedelem feladataira. Arról már volt szó, hogy egy kereskedelmi vállalatnak haszonnal és társadalmilag hasznosan kell dolgoznia, gazdálkodnia. E két tényezőt néha meglehetősen bizonytalanul egyeztetik a vállalatok, mintha attól tartanának, hogy a kettő nehezen fér meg egymással. Pedig nem így van. Egy kereskedelmi vállalat társadalmi hasznossága és tisztességes vállalati haszna szorosan összefügg egymással. Az nyilvánvaló, hogy egy olyan kis országban, mint Magyarország, aligha lenne gazdaságos valamennyi fogyasztási cikkeket gyártó vállalattal szemben létrehozni egy konkurrens vállalatot. Ez nem is lehetséges. Konkurrencia híján és egyéb ösztönzők hiányában az ipar pedig általában nem fejleszti megfelelően gyártmányait. De a belkereskedelem a jelenleginél sokkal többet vállalhatna ilyen szempontból. Hathatna, az eddiginél jobban az iparra, aktívan együttműködve a külkereskedelmi vállalatokkal, sok tekintetben befolyásolhatná a hazai ipar termékeinek minőségét és formáit. S ez mindenkeppen érdeke a kereskedelemnek. Mert az haszonnal jár, ha új és jobb termékeket ad el a réginél, hiszen többet vásárolnánk. Ráadásul a kereskedelem úgy válhat társadalmi szempontból igazán hasznossá, he nem csupán mind jobb ellátást és választékot biztosít, hanem igényeket is felkelt az emberekben. Olyan igényeket, melyek a jobb, a kényelmesebb és a kulturáltabb életet szolgálják. E rre is van már jó néhány példa, az új lakások meleg vizes fürdőszobáitól az üzletekben nemrégiben megjelent színes bútorokig. Mindkettő — együtt más, hasonló lehetőségekkel — a jobb. a kulturáltabb életet szolgálja. S e célból még bőségesen akad tennivalójuk a kereskedelmi vállalatoknak, saját jól felfogott érdekükben is. Szávay István Habfólia A fővárosi Műanyagipari Vállalat zuglói gyáregységében szerelték fel az ország első polisztirol habfóliagyártó gépsorát. Pénteken kezdődött meg a próbagyártás m ó» scflseHKrt létezések i*K®aoee. (MSü)