Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-09 / 57. szám

8 PÉNTEK, 1973. MÁRCIUS 9. A kolumbiai delegáció látogatásai NEVEN A GYEREKET. Enyodi Zoltán {elvétele A kolumbiai delegáció tagjai a Tisza-parti gimnáziumban A KISZ Központi Bizottságának meghívására Magyarországon tartózkodó, és Szegedre érkezett kolumbiai ifjúsági delegáció tegnap délelőtt városnézésen vett részt. Megtekintették a tarján! és újszeged! építkezéseket, az algyői olajmezőt, és ellátogattak többek között a szegedi Centrum áruházba is. A delegáció öt tagja, Bernando Tobon jogász, a kolumbiai Széles Front aktivistája, Alvaro Bernal jogász, parlamenti képviselő, Luis Castelbanco szakszervezeti vezető, oementgyári munkás, Miller Chacon jogász, a kolumbiai kommunista Ifjúsági szövetség aktivistája és Jaime Parra diák, a bogotai egyetem ifjúsági vezetője délelőtt ellátogatot a Tisza-parti gimnáziumba és vízügyi szakközépiskolába. Az intézményben dr. Valkusz Pálné igazgatóhelyettes, Schmitdh János párttitkár Révész Mihály KISZ összekötő tanár és Sándor Ilona, az iskolai KISZ-bizottság titkára köszöntötték a vendégeket, bemutatták az Iskolát, és elbeszélgettek ifjúságpolitikai kérdésekről. Délután az öt tagú kolumbiai delegáció a József Attila Tudományegyetem KISZ-bizottságában tett látogatást, ahol dr. Vastag Pál, a KISZ vb titkára, a KISZ vb tagjai és fiatal oktatók köszöntötték és beszélgettek a küldöttség tagjaival. Majd a delegáció a SZOTE klubjába látogatott, ahol Koczor Lajos titkárhelyettes köszöntötte a vendégeket. A kolumbiai delegáció programjában ma hódmezővásárhelyi látogatás szerepel. Fogadják őket a hódmezővásárhelyi KISZ-bizottságon, majd látogatást tesznek a porcelángyárban, a vásárhelyi óvodában, és megtekintenek egy termelőszövetkezetet is. A delegáció holnap, szombaton a Hazafias Népfront városi bizottságának vendége lesz, majd a KISZ Csongrád megyei bizottságán folytatandó megbeszélés után elutazik Csongrád megyéből. újítások Egy érdekes kezdeményezés legtöbbet: a 183-öt is. S mind a gyárnak, mind az újítóknak igen tetemesen nőtt az ebből származó hasznuk Is. Ez pedig nem akármilyen ajánlás — hisz az S. M. A magyar ugaron Az újítások elbírálása mindig is kényes és nehéz kérdés volt Különösképp ott, ahol nam voltak rá kényesek, és könnyűszerrel megtalálták a „sógor-koma-jóba- _ _ _ rát" mentalitás érvényesíté- m[nd"en'e'szköz jó, ami senek modozatait Az sem volt éppen ritkaság, hogy fő- Wt°mozgalom megujulasat mérnököt, osztályvezetőt szolgaija, azért „vettek be a buliba", hogy az ő nevével fémjelezzék a javaslatot. Jó „bornak" is elkelt némelykor az ilyen „cégér". Az elbírálók, szakvéleményt mondók objektivitását ilyenformán vitatni lehetett. Akkor ls. ha csupán az alkotást nézték, s valóban reálisan értékelték az érdemeket. Ezért keltette föl érdeklődésemet, egy nemrég megjelent híradás a jeligés újításokról. Az Észak-magyarországi Vegyiműveknél vezették be ezt a névtelen újítási formát, de érdemes elgondolkodni előnyein itt, a szegedi, Csongrád megyei üzemekben ls. Az újításhoz szükséges nyomtatványokkal együtt két kis borítékot is kap a sajóbábonyi gyárban az, aki javaslatot akar beadni. Egyikbe csak a jelige kerül, a másikba — amit letétbe helyeznek az iparjogvédelmi irodán, s csak az elbírálás után nézik meg — nevét is beleírja az újító. Az újítás sorsáról egyébként — a napló számát feltüntetve — nagy táblán értesítik az üzem dolgozóit. (Ez a nyilvánosság még külön ás jót tehet az újítások ügyének.) Mire jó ez a nagy titokzatosság? — kérdezhetné valaki. Hogy mire? Stagnálás, visszaesés után ebben a gyárban 182-re nőtt az újítások száma, túlszárnyalva a „hőskori" — 1965-ös — Fény a tanyai iskolákba A szegedi járási 83 tanyai iskolája közül 75-be már bevezették a villanyt Balástya hatalmas tanyavilágában kilenc iskola működik, mind a kilencben villany világít esténként A közelmúltban Pusztaszeren, az árpádhalml iskolába kapcsolták be az elektromos áramot a DÁV dolgozói, Mórahalmon, a királyhalml iskolához most építik a vezetéket A

ruhagyári műhely aszszonyai azon berzenKecueita múltkor, hogy a jutalmak elosztásánál nem volt igazság. Pontosan megnevezték azt a munkatársukat is, aki szép summa jutalmat kapott azon a címen, hogy munkáját kiválóan végzi huzamosabb ideje. S mit mondtak később a csoport tagjai? Azt. hogy a megjutalmazott kollégájuk sokat hiányzik a munkából, de amikor bent van, akkor sem kifogástalan a tempója, gyakran kisegítik a termelésben. Előfordulhat ilyesmi —, mondhatnánk —, hogy oda is csurran egy kis jutalom, ahova nem kellene. De ebben az esetben nem ily egyértelmű a történet. Ugyanis a műhely csoportjának a tagjait megkérdezték, hogy kik kapjanak jutalmat, kitüntetést, s akik később más véleményt mondtak, azok a tanácskozáson felemelték a kezüket és kinyilvánították egyetértésüket a most kifogásolt személy mellett A másik példa. Egy kisebb vállalat műszaki tisztviselőinek béremelését tárgyalta a vezetőség. Az Igazgató behívatta a főmérnököt és osztottak-szoroztak. megpróbálták azt a 2—3 százalékos lehetőséget igazságosan, a körülményeket is figyelembevéVe elosztani. Sokáig tanakodtak, míg végül sikerült a nevek mellé odabiggyeszteni a béremelés összegét. Amikor ezzel a művelettel végeztek, behívták a szakszervezeti bizalmit és a pártszervezet képviselőjét, s fellapozták előttük a listát, felolvasták a kiosztott pénzöszszeget. A két tisztségviselő nézett, nézett, egyikük halkan megjegyezte, talán Xnél vagy Y-nál másképp kellene, esetleg Z-nek is adjanak. A bátortalan megjegyzésre az igazgató határozottan adott választ; ezt így látják jónak, ahogyan a listára felfektették. A tisztségviselők Intettek a fejükkel, hogy akkor rendben van, és három perc alatt végeztek is a bérrendezéssel. Csupán a folyosón mondta egyikük, hogy egyáltalán minek kérdezték meg őket, ha már előre eldöntöttek min.ÚJ FILMEK Magyar film. Irta és rendezte: Kovács András. Operatőr: Illés György. Főszereplök: Latinovits Zoltán, Horváth Sándor, Drahota Andrea, Mensáros László, Iglódi István, Páger Antal, Major Tamás. Ez után a film utón gondolkodni lehet. kell. Folytatni kell azokat a vitákat, amelyeket a szereplök megkezd Lsk — és nehéz abbahagy ni. Helyesebben: nem tudni, m kor lehet ezeknek a vitáknak vége. A témájuk miatt. Kovács András iró-rendező es Illés György operatőr filmjében ugyanis, amely '919 augusztus-szeptemberében, tehát a Tanácsköztársaság bukása után, az ellenforradalom első heteiben já sz'dik. ma is aktuális, lényegi kérdéstket vizsgáló dialógusokat hallunk. Tömör, feszes, lényegretörő fogalmazásban olyan mondatokat, amelyek emberi magatartásformák különböző típusait elevenítik meg, jellemzik ezeket. A magatartásmódok egymáshoz és a valósághoz való viszonya is elemződik ezekben a mondatokban, nézetek, elvek megméretnek, ütköznek, napvilágra kerül előrevivő vagy visszahúzó hatásuk. Milyen magatartás legyen a helyes a forradalom időleges bukása után, a „tisztogatás" légkörében: szilárd kitartás, magányos és reménytelen szembeozállás a korlátlan hatalmat kapott eszelős tisztogatókkal szemben? Kerülőutak, megalkuvások (és meddig?) a későbbi cselekvés lehetőségének reményében? Néma térdetfejet hajtás, vagy vad vádaskodás mások ellen a magunk bőréért? És mi a háttere, alapja, indítóoka a különböző magatartásoknak? A hit ereje kell a szilárdsághoz, PZ ész érvei pedig alkura késztetnek? A hitek 4a tévhitek milyen összegabalyodása mozgathatja tömegek pálfordulásait? Hova vezet, kell-e. vagy lehet-e, hogy mindent lásson, „titkok" nélkül vezettessen ez a tömeg? Mindezek és még sok más — nyitott kérdés felelős, érett, tudatos vizsgálata Kovács András filmjében intellektuális élményeket ad. A szereplők inkább nézetek, etik"i elvek hordozói, ésn3m gonddal megformált jellemek. Zilahy tanár úr humanista eszméi mögött azonban Latinovits Zoltán éreztetni tudja az egyéni, egyedül erre az emberre jellem- , ző vonásokat, „kijátszva" | ezzel a forgatókönyv szigorúságát, a legjobb színészi ; teljesítményt nyújtja. De i „kiemelését" talán csak az indokolja, hogy övé a főszerep. A többi sz'nész ugyanis nasonló jó játékkal örven-' deztet meg. S. E. 1 dent, hiszen Ily módon formaság az egész. Az egyik helyen megkérdezték a csoport tagjait, de azok nem szóltak, nem volt véleményük, illetve véleményüket elhallgatták, a m*sik helyen véleményt mondtak. Az eredmény különben mind a két esetben ugyanaz volt: később igazságtalanságot emlegettek. De miért? Miért történnek meg ilyen esetek? Hiszen a demokratikus elveket betartották. Valamit a szubjektív érzések szémlájéra is felírhatunk. de mégsem mindent A példák után közelebb kerülhetünk a lényeghez. <f»z üzemi légkörhöz, valamint ahhoz, hogy milyen körülmények között érvényesülhet egyáltalán a demokratizmus a munkahelyen. Kezdjük alulról felfelé a lehetőségekkel, a formákkal. Bátran kijelenthetjük, hogy az üzemek munkásai körében a szocialista brigádok ma már meghatározó szerepet játszanak. A kis kollektívák mindennapjaiban érvényesül legjobban a demokrácia ls. Munkájukban, magatartásukban, programjukban és a programok meghatározásában a demokratikus „játékszabályok" dominálnak. Egy Ilyen közösség kebelében az őszinteség, a szókimondás, a vita teljesen természetes. A brigád vezetője is éppen olyan körülmények között él. gondolkodik, dolgozik, mint a többiek, neki is öröm, ami másokat megörvendeztet és neki is bánat, ami lehangolja az embert. Fizetése sem különbözik a brigád többi tagjáétól. mivel teljesítés után kapják keresetüket mindannyian. A produkciót nem lehet szubjektíven értékelni, hiszen kézzelfogható, mérhető, mennyiségben kifejezhető a végeredmény, s a munkában eltöltött idő. M

égegyszer: a brigád, mint közösség, s a brigádértekezlet, mint forma az üzemi demokrácia érvényesülésének egyik legjobb területe. De egy kis kollektíva önmagában csak parányi része az egésznek, a vállalatnak. Ebből logikusan következik, hogy az így érvényesülő demokrácia is csak egy sejtje lehet a vállalati demokráciának. Azt mondhatnánk erre, hogy akár rendben is van minden, hiszen a nagy egész mindiga részekből, a sejtekből áll össze, s amilyen a sok apró sejt, olyan a belőle összeállított, összegyúrt test. Ez igaz, addig legalábbis annak tűnik, amíg sterilen szemléljük. csak a rósz természetét tekintjük perdöntőnek. De kérdés, hogy miként viselkedik a parány, amikor magasabb szervezettségben kell kifejtenie énjét. Megtartja-e azt a harcos, vitatkozó, igazságot kereső, őszinte és szókimondó természetét. amely saját közegében jellemzi? Rózsaszínűre festenénk a valóságot, ha igennel válaszolnánk. Ha nem igenlünk egyértelműen, akkor keressük a változós okát. Keressük csak a példákat is hozzá. A nagy vállalat tíz fős brigádja havonta fehér asztal mellett is tanácskozik. Erre különben csak azért kerítenek sort, mert nem akarnak az üzemről, a munkáról beszélni, kikapcsolódásnak szánják, sörozgetás közbeni csevegésnek. Szóba kerül a foci, az időjárás, a politika, majd az árak és a bérek, néha még filozofálgatnak is, hogy mi is az a kispolgáriság. Elpuhítja-e az emberek testét és lelkét a kocsi és a szobakutya, menynyire valós probléma a fiatalabb és az idősebb generáció egymáshoz való viszonya. De amikor a bérek is szóba jönnek, akkor elszabadul a pokol, és újra termelési tanácskozást tart a kis kollektíva, a véleményalkotás, a vita teljesen demokratikus alapokon folyik. De lépjünk csak feljebb egyet. Lássuk az üzem vagy a műhely termelési tanácskozását. Mennyire demokratikus ott a légkör, mennyit vittek magukkal erre az öszszejövetelre az imént még oly nagy vitakedvükből az emberek? Mert a brigádértekezleten a vezető így valahogyan fejezte ki magát: Kovács Jóska késett szerdán öt percet, s még másfél órát vakaródzott délelőtt, nem volt jó a tervrajz, belső foglalatok helyett a külső borítót hozták a raktárból, hétfőn-kedden alig volt munka, csütörtökön négy túlórát teljesítettek; lehetetlen együttműködni a művezetővel, mindenre van ideje, csak arra nincs, hogy megfelelő munkát szerezzen • brigádnak... Kár sorolni a közismert szöveget Abban a légkörben, amelyet különben az ott dolgozó emberek teremtenek meg saját számukra, nem ls lehet másképpen tárgyalni, nem lehet ködösíteni, mellébeszélni. A műhely termelési tanácskozását már „ünnepélyessé" teszik, gyakran külsőségeiben ls: drapéria az asztalon és vizeskancsó poharakkal, hamutálca. Az asztal mögött másképpen öltözött emberek ülnek, míg az asztallal szemben munkaruhában. olajos overálban, vizespohár és hamutálca nélkül. A lényeg persze nem ezeken az apróságokon múlik, hanem a szövegen. Másképpen beszélnek az ilyen tanácskozásokon, mint amikor „maguk között vannak". A miértet akkor se tudnám megmondani, ha újból születnék. Az üzemvezető elkészíti írásban a beszámolóját. ami nem is volna baj, de ki érti a beszámoló mondatait? „Szűk még a keresztmetszet a minőségi összetételben" — olvassa göcsörtösen a műhelyfőnök, holott kollégái társaságában sosem használ ilyen meghatározásokat. Mit szólhat ehhez a brigádtag. az esztergályos, akinek rossz anyagot utaltak ki munkájához? Semmit. Legfeljebb elönti a méreg és megismétli, hogy hibás anyagot kapott. Megismétli egyszer, majd legközelebb mégegyszer. Később nem szol egy szot se. Minek, — füstölög magában, hiszen itt másképp beszélnek, a szűk keresztmetszetről, neki viszont a keresztmetszetekkel semmi baja nincsen. Az ilyen tanácskozásokon más a légkör, más szavak illenek a külsőségekhez és nem illik brigád „szinten" társalogni, talán még műveletlennek is néznék az embert H

át igen, valahol itt van a kutya elásva: mások akarunk lenni, ha nem, vagyunk magunk között. De miért nem vagyunk olyanok és miért nem igényeljük ugyanazt a légkört feljebb is. mi..t amilyenben jól érezzük magunkat az élet mindennapjaiban? Van-e ez ellen orvosság? Azt. hiszem, van. A szocialista brigádok tagjai vigyék magukkal az üzem termelési tanácskozásaira a maguk karakterét, ne hagyják, hogv a szűk keresztmetszetről beszéljenek, hanem emlegessék a saját tennivalóikat. Tartsák meg mindenütt a maguk által elfogadott és kialakított munkáslégkört, amely nevén nevezi a gyereket. Gazdagh István