Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
VASÁRNAP. 1973. MÁRCIUS i EDEI m la m mm GYÖNGY ES FAGYÖNGY Andrássy Lajos KÉTHAJNALI VERS Ének a Mekong felöl már megint hajnal három óra múlt s a hangomat még mindig nem találom: szavak kötődnek mondattá de vers Tiem születik'. — mint vak madar- az álom csapong fölöttem s zöld szárnyaival meg-meglegyint de nem száll le szívemre ... Hagvnám is már .. de el kell mondanom mert fojtogat a könny .itt meg remegve: .. hajnali húrom .. Moszkváöan ötöt Novoszibirszkben kilencet — s ott délre: a Mekong partján éppen a delet itötte el az ora: s végre! végre.' keken bomlik ki fenn az ég' a tűz kifullad lenn' az ágyuk csendesek í testvéreim a fényben énekeinek apró vérfoltos acél-emberek!... Washington fölött délután hat ura véres-vörasen csúszik le a Nap. És mégis... lf»oz- nem holtam meg a versben újjászületni sem tudok csak mint az élet úgy daloltam nem csábították színpadok ha tomboltam vagy — felriadva almokból — sírtam mint kölyök csak úgy mint más: hangszereim meg egyszerű óui eszközök •ehet: nem költészet az élet magam sem vagyok délibáb élek- fájnak a szemed esek — S hallod ha nem bírom tovább s hallod ha csordultig telít a meg sem érdemelt szerelem: csak úgy miként, a vadgalumbok magamból kiénekelem KI kért számon a madártól: mért úgy dalol amint teszt? mégis: nem haltam meg a vitsben s nem tudod megbocsátani. A ki nem tanulta Iskolában a festést, és mégis fest. aki csak úgy „inasától" farag szobrot tából vagy köböl, azt a mai terminológia naiv művésznek mondja — ha rendkívülit tud alkotni Országi is kiállítás anyagúnak egy részét mutatta be a közelmúltban Szegeden a Bartók Béla Művelődési Központ. itt fedezhettük föl újra Sült András Algyőn testeit .nagyszerű kepeit, a nemrég elhunyt makói Pethó ionosét, es a mindszenti öreg kubikosként szobrot faragó flvovat Hal beszedouen egyszerű Vöröskatonáját is. A ki: llitáí anyagából elsősorban a vidékünkhöz kft tódökci mutatjuk he Szó érte a házunk elejét. Pontosabban: lapunk utolsc oiduiat. Kétszeresen is. Egyik olvasónk — meliekelve a hírügynökségtói átvett hírünket — azért neheztel, mert a fagyöngyről nem azt irtuk, hogy heterotrof, hanem a2t, hogy parazita. Pedig a fagyöngy csak fételőskúdó, s az előbbi megnaiaiozás illene ra. Csakhogy, ahhoz nem is tudom mit szólna mástk olvasónk, aki viszont a nyergesújfalut viscosa • gyárról annak is uj i-oliaki unitrilszólt gyártó üzeméről közölt hirecskénKben bukkant rá jo néhány néki érthetetlen szóra, Valószínű, hogy — mivel a parazita szót régóta Ismeri nyelvünk — a heterotrofon ugyanúgy meglepődött volna, mint a műselyemgyártás műszavain. Az utóbbiakra még kevésbé találnánk magyar kifejezést, mint a növénytani vita eldöntésére, lévén, hogy a műselyemgyártás nem oly régi, mint az utóbbi tudomány. Nem szabad egy csöppet sem lebecsülni azt a veszélyt, mely az idegen szavak dzsungeléból les mit sem sejtő nyelvünkre. A franciák éppen mostanában indítottak hadat a közigazgalasban es a közoktatásban az idegen szavak ellen. Méghozzá: kormányhatározattal. A Francia Nyelv Főbizottságának és az Akadémiának égisze alatt működő minisztériumi bizottságok munkája nyomán a Journal Officielben, a hivatalos lapban jegyzéke jelent meg azoknak az idegen szavaknak, amelyeket nem szabad használni. Például azt, hogy disc-jockey. cameraman és show-business. A szonobok nyelvét, a Panelost fenyegeti tehát veszély Franciaországban. S ián nem lenne kár. ha ugyanezt tennénk a „mangios '-val kis hazánk egyre kietlenebb nyelvi tájainak megóvásáért. Meg lehetne tán kockáztatni, hogy miként a Hortobágy, legyen nemzeti park a nyelvünk is. Védett vidék, amelynek fáiról csak az elkorhadt ágakat szabad lefűrészelni. de szépségeit nem szabad bűntelenül fosztogatni, mint ritka madarak fészkeit. S különbözzön mégis abban a maradandónak megőrzött, múlttá kővülő tájtól, hogy ne furcsasága, hanem lényege legyen a jelen éb lövő is: a száguldó század. Higgyék el: megférnek egymással. A védelmet, azt hiszem, mégsem az idegen szavak ellen kell meghirdetni elsősorban. Márcsuk azért sem, mert a magyar nyelvnek hatalmas asszimiláló ereje van: saját vérévé, húsává dolgozza fel azokat az idegen szókat, amelyekre szüksége van, a hulladékot pedig kilöki magából. Egyik legnagyobb iró-nyelvészünfc, Kosztolányi Dezső jó néhány évtizeddel ezelőtt azt javasolta, hogy a boxer legyen ökölvas. a laikus avatatlan, az uquárium haltartó, a film fényszalag, az infláció pénzdagály, a statisztika pedig számhasonlitás. A ma nyelvésze pedig tgy sorolja föl azokat a szavainkat, amelyeket már nem szükséges kitaláltakkal pótlani: film, beton, benzin, parketta, rádió, atom, motor, oxi. gén, óceán, aszfalt, sport. S ugyan, kinek jutna ina mar eszebe, nogy társas körnek nevezze a klubot, ahová viszont — sajnos — discjockey bulira mennek a fiatalok ... pardon: tinédzserek. Valaha aeroplan volt a repülőgép, monoplán az egyfedelű, biplán a kétfedelű. Manapság pedig az sem okoz gondot, hogy a repülőgép szuperszonikus, azaz sebessége meghaladja a hangét. Költőien azt mondhatnánk: hangnál gyorsabb repülő. Természetesen, igen szép kezdeményezés lenne, Jia azok, akiknek nem tetszik egy-egy idegen szó az újságokban, karesnének helyette egy szép, egy új magyar szót. Ez semmiképpen sem ártana anyanyelvünknek, s lehetséges, hogy jó néhány idegen szó — műszaki, szakmai kifejezés — tűnne el hamarosan a közhasználatból. S amelyeket kénytelenek vagyunk hasznúim — mint a viszkózagyártássnl kapcsolatosakat —, azoknak megérteséhez nem szükséges más, csak egy viszonylag olcsó Könyvecske, melyet az Idegen szavak szótárának neveznek. A nyelvet, úgy tűnik, mégis inkább torzatói ellenében keli megvédeni. Azoktól, akik a gondolat szegénység prokruszteszi ágyába erőltetik bele: nyújtják, vagy csonkítják, ahogy nekik tetszik. Joggal jegyezte meg A HBT egyik utóbbi műsorában Folgár Dénes, hogy legalább egy igen színvonalasnak titulált továbbképzés vezetői ne használják ezt a szót: elvárás. Mégis, hányszor, de hányszor halljuk, olvassuk — ieisőíokú végzettségű emberektől u» —, hogy „Megfogalmaztuk elvárásainkat a hallgatók felé." Azaz: megbeszélték, hogy mit kívánnak a hallgatóságtól. Előfordul, hogy a riporter izgalmában így kiált fel: „Krapcsák II. bebiztosította csapata győzelmet", holott csak arról van szó, hogy biztosította a csapat győzelmét a. csatár. Nem csoda, hogy egyre több az olyan, aki „kihangsúlyoz, átbeszél, kitárgyal, lerendez", sőt. éppen túlfűtött beszédetői. „leizzad". Mennyivel ifyugodtabban élhetne, ha csak hangsúlyozná azt, ami fontos, ha csak megbeszélné a tennivalókat, megtárgyalná a tervet, rendezné adósságait, s csak a strandon izzadna — meg. _ Ferenczy Gézát hívom segítségül. ki oly sokszor — s tán nem hiába — magyarázta meg, hogy mi a baj a hivatali nyelvezettel. Az az ellentmondás, hogy a tekintély esdi tői ihletett hivatalnok —, s már nemcsak 6 — átveszi a régi hvatali, úgynevezett kuriális stílus örökségét. Ha jól meggondoljuk, ez arra utal, hogy sokan élnek még régi szemlélettel, mely viselkedésükben, beszédükben is megnyilvánul. Többek között abban, hogy kertilik az egyszerű, természetes közlésmódot. Aki így fogalmaz, a dolog lényegét kerülgeti, hogy ez meg az megrendezésre, eladásra, előadásra, kisorsolásra, elintézésre, felülvizsgálásra stb.-re kerül, holott valójában megrendezik, eladják, előadják, kisorsolják, elintézik, felülvizsgálják ezt meg azt. S akik Ismerik az Ilyen, s hasonló megnyilatkozások hátterét, tudják, hogy ezek a szegényes, egyformán semmitmondó nyelvi díszletek csak a homályos gondolkodásmódot, a tájékozatlanságot, a kényelmetlennek érzett felelősséget takarják. Nemrégiben azt hallottam egy összejövetelen, hogy „ki kell elemezni a központi bérintézkedések kigazdálkodásának konkrét tényezőit" S megvallom, pironkodtam ,amikor láttam, hogy csupán jómagam vagyok értetlen, tucatnyi ember pontosan tudja, mit" akart a felszólaló mondani. Ügy éreztem magam, mint akit kirekesztettek az egyetemes emberi .tudásból, mint akinek újra meg kellene tanulnia anyanyelvét hiszen azt az igen egyszerű gondolatot sem képes fölfogni, hogy tüzetesen meg kell vizsgálni, vajon a kormány állal hozott bérintézkedésekből mennyi jut arra, hogy a munkásokat másként is támogassák. Remélem — mégis —, nem vagyok egyedül, s Így lesznek kik együtt végzik velem az „újmagyar" nyelviskolát. Nem az a baj tehát — kedves, Idegen szavak miatt zsörtölődő olvasó —, hogy túl sok a technikai, tudományos fejlődés által nyelvünkre kényszerített bűvöa szó. Sokkalta inkább az. ha az „első kerület" helyett lakói „egykerületet" mondanak, hogy lassan kiveszik nyelvünkből a 2-nek két-ként eitett alakja, s csak kettó gyereke lehet annak, akinek nemrég még két gyereke volt. Hogy tanult emberek Is összekeverik a helyiséget a helységgel, holott az utóbbiban valamivel többen laknak, mint az előbbiben. Hogy a téesz elnöke sem arról panaszkokodik: a tagok nem szívesen kapálnak, hanem arról, hogy — úgymond — rosszul viszonyulnak a kapáláshoz", esetleg „rossz a kapához való hozzáállásuk". Ügye. észre lehet venni, milyen veszélyes dolog a nyelvészet? Hiszen, ha ez így van, akkor nemcsak olyanok lesznek ebben az országban, akik rosszul viszonyulnak a munkához, hanem olyanok is, akik rosszul dolgoznak, vagv — egek ura — nem dolgoznak. Ha ez így van, akkor rá lehet pirítani azokra, akik konkrét intézkedéseket sürgetnek, hiszen azt leplezik, hogy arrafelé bizony az Intézkedések nem voltak eladdig intézkedések. S a komoly eredményekről is megtudhatnánk, hogy azok nagyok, vagy jók, vagy szépek — vagy csupán olyan eredmények, amelyekkel nem Is illene dicsekedni. Bárki megállapíthatja: a felsoroltak nem gyöngyszemei a magyar nyelvnek. Inkább fagyöngyei. Amelyekről fiatal olvasónk közli velünk, hogy szívógyökereiket nem a háncsba, hanem a fatestbe mélyesztik: nem a kész vegyületeket lopják el a gazdanövénytől, csak az ásványi anyagok oldatát. Atttól.zöldell, attól burjánzik a fagyöngy. Élősködik a nyelven, s akárhogy vesszük is: erejét szívja el. Megfojtani nem tudja, de nem használ neki. A fagyöngy ezúttal a Mátra déli részét lepte el. A nyelvrontó nemtörődömség, hivataloskodás félparazitái nem érik be ennyivel — nyelvünk minden erdejét fenyegetik. irtsuk őket! VERESS MIKLÓS mim %fi * Sr Jl L, A wimii SÜLI ANDRÁS: VASUIALLUMAS rt"*- — - É£jr Éji 'Yfi-rii ríiC ••MiíiYiwi^" ' ittg^rtf íiíiI iÍm^ WlgSHPU- JtflKr h »rSÜLI ANDRÁS; GYÁRI KÉMEN VEK.. HEGYEK. IIA JÓK