Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-14 / 61. szám

a SZERDA, 1973. MÁRCIUS 14. Ezen a héten kizárólag panaszos levelek érkeztek szerkesztőségünkbe. S akiken csattan az ostor, ez alka­lommal is a legnépszerűtlenebb foglalkozást űzik: a ke­. reskedelemben, a közlekedésben és a postán dolgoznak. Általában becsülettel végzik dolgukat, ám kivételek van­nak. ff^ Vásárlás bosszúsággal L. J.-né a DELTA Keres­kedelmi Vállalat Kárász ut­cai üzletében „Elektron 24" televíziókészüléket akart vá­sárolni, 7500 forintért. A ki­szemelt tévét bekapcsolta az elárusító, pár perc múlva borravaló áron tudtak sze­rezni. Ilyen előzmények után szerelőt hivatott a család. A szakember megállapította, hogy a készüléket előzőleg már felnyitották — és azok azonban csupán képet adott a bizonyos beállítógombok „Ballagjon gyalog!" Özv. Bozókl Jánosné (Ka­szas u. 15.) arról ír, hogy milyen udvariatlan — az ő szavával élve sem túlzás, „minősíthetetlen" — maga­tartást tanúsított vele, 72 éves, beteglábú asszonnyal szemben egy villamosvezető. Március 4-én, reggel 5 óra 30 perckor szállt fel a 4-es számú járatra az idős asz­szony, amikor munkahelyé­ről, a Hungária Szállóból igyekezett haza. A Vám tér­nél, ahol le akart szállni — nem állt meg a villamos. Hogy miért, erre a kalauznő sem tudott választ adni. A kérdésre, hogy jut vissza a végállomásról a Vám térre a póruljárt utas, már kész volt a felelet: „ráér gyalog is visz­szaballagni, kitelik az idejé­ből" — írja olvasónk. A ta­nácsot azonban nem fogadta meg, bérletével visszaszállt a kocsiba. A kalauznő azon­ban durva szavakkal illette emiatt Egyes közlekedési dolgo­zóknak, úgy tűnik, nem ár­tana időnként illemtanórá­kat adni, ahol az utasokkal — nemcsak az idősekkel! — való helyes bánásmódot ls elsajátítanák. Sajnos túl sok panasz hangzik el a város­ban munkájukról. a készülék, hangot nem. Ké­sőbb hangot adott képet nem. Kénytelen volt az el­árusító a kirakatból bevenni az „Elektron 24"-et. Az első látásra hibátlan televízión a vásárló felfedezte, hogy a függőleges futást szabályozó gomb megsérült, egy másik gomb pedig hiányzott. Az elárusító azonban megnyug­tatta: lényegtelen hiányosság ez, fogóval lehet állítani a gombokat. Otthon a család áttanulmányozta a használati utasítást, melyből kiderült, nagyon is fontos szerepet töltenek be ezek a gombok, és az is, hogy minőségi bizo­nyítványt nem kaptak. Olva­sónk azt írja, hogy antenna­dugaszokat is csak 20 forint is rosszak. A levélíró szerint a tévé belseje pókhálós volt. Olvasónk kérte az eláru­sítót, hogy a tökéletesnek nem mondható tévét cserélje ki. Elő is került a raktárból egy kifogástalan készülék, két antennadugóval, mire a lakásba került a televízió, csodák csodája, a dugókat tartalmazó kis tasak eltűnt. A levél írója harmadszorra is kénytelen volt visszamen­ni az üzletbe. Kérését némi magyarázkodás után végül is teljesítették, s végre eny­nyi utánajárás árán este él­vezhette a család a nem is potom pénzért vásárolt tele­vízió műsorát Valóban, miért ls nem le­hetett elsőre ugyanerre a végeredményre jutni? Válaszol az illetékes Lapunk február 14 -i szá­maban „Kérés a DÉGÁZ­hoz" címmel cikk jelent meg, melyre dr. Varga János, a Ha ez a megoldás nem fe­lel meg, a postán is feladha­tó a pénz a vállalat címére. Egy megjegyzésünk volna DEGÁZ igazgatója válaszolt, csupán fogyasztónk részére. Fogyasztónk panaszának és mások hasonló problémái­nak megoldására intézkedést tettünk. Már korábban, 1972 nyarán a Deák Ferenc utca 24—26. szám alatt megnyitot­tuk bemutatótermünket, ahol naponta 7-től 18 óráig lehet a számlákat kiegyenlíteni, és ugyanitt a pénzbeszedő is fogadóórát tart hetenként három alkalommal, szerdán és szombaton fél 7-től fél 8­ig, kedden pedig 15-től 16 óráig. Lassú víz... Konkoly Lászlóné (Odessza XI. B.) március 5-én, az ebédszünetet kihasználva tért be a rókusi, 5. sz. postahi­vatalba, hogy OTP-részleteit befizesse. Tartozásából öt darab csekken akart törleszteni — kerek összeget, egy címletben —, az ottani alkalmazott azonban csak össze­sítővel akarta felvenni a pénzt. Olvasónknál nem volt se papír, se toll, így egyszerre csak két csekket volt haj­landó átvenni az ablak mögött ülő postai dolgozó. A le­vél írója mégsem ment el dolgavégezetlenül, összesen háromszor állt sorba, míg végül csak „megszabadult" pénzétől. Levelét azzal zárja, hogy legközelebb csak az 1. szá­mú postahivatalban fizeti be ezeket az összegeket, ott ugyanis: „azon igyekeznek, hogy minél egyszerűbben és gyorsabban Intézzék el a várakozók ügyeit". A pénzbeszedők kötelességü­ket nyolcórás munkaidőben teljesitik, és ennek az esti órákra csoportosítása nem lehetséges. A pénzbeszedők — ezen túlmenően — ha­vonta 1500—1600 fogyasztót nem képesek úgy felkeresni, hogy mindegyiknél számol­hassanak a fizetési napokkal is. Postaládánkban február 28-án Balesetveszély címmel cikk jelent meg. Erre Sípos Mihály, a Délmagyarországi Építő Vállalat igazgatója vá­laszolt. Már a cikk megjelenése előtti napokban a 710. szá­mú létesítményi főmérnök­ség területén beállítottak két nyugdíjas dolgozót állandó őrként, akik a munkaidő és a sötétedés utón, valamint a munkaszüneti napokon vi­gyáznak az építkezés kör­nyékén. Azóta az ellenőrzések so­rán nem tapasztalták, hogy a gyerekek vagy illetéktelen személyek a 16 tantermes iskola és a szolgáltató léte­sítmények területén tartóz­kodnának. Javítják az iskola­egészségügyet A közelmúltban a Minisz­tertanács megtárgyalta az is­kolaegészségügy helyzetét, illetve az ezzel kapcsolatos vizsgálat tapasztalatait, és határozatot hozott a további tennivalókra. A határozat végrehajtásának segítésére egészségügyi és oktatási szakemberekből koordinációs bizottság alakult. Az Egészségügyi Miniszté­rium felülvizsgálja az isko­laorvosok munkáját, s mó­dosítják az iskolaorvosi há­lózat működési szabályzatát. Az iskolaorvosi vizsgálatok­hoz új, korszerű törzslapot rendszeresítenek. Az iskola­egészségügyre vonatkozó, je­lenleg érvényes jogszabályo­kat mind a két érdekelt tár­ca felülvizsgálja, az elavul­takat érvénytelenítik, és he­lyettük új, korszerű jogsza­bályokat léptetnek majd életbe. A művelődésügyi, a mun­kaügyi és az egészségügyi tárca vezetői együttes uta­sítást adnak ki. Ez tartal­mazza majd azokat az elve­Rövid haláridőre vállaljuk: hegesztődinamók, csiszológépek ventillátorok, szivattyúmotorok, búvárszivattyúk, targoncamo­torok, transzformátorok, villamos fúrógépek tekercselését, javítását Galka-ilzam Szeged, Petőfi Sándor sugárút 78. ket, amelyek egészségügyi szempontból is iránymuta­tást adnak a pályaválasztási feladatokkal összefüggésben. Intézkedéseket dolgoznak ki annak érdekében, hogy a tanintézetek munkarendje, házirendje, a nevelési terv, a rendtartás az eddiginél ha­tékonyabban szolgálja a gyer­mekek egészségügyét és az oktatásügyet. Ide tartozik például a váltakozó tanítás jobb megszervezése, hogy az minél kevésbé jelentsen túl­terhelést a diákoknak. A koordinációs bizottság állást foglal amellett, hogy a jövőben az iskolaépítkezé­seknél fordítsanak fokozott figyelmét a jó egészségügyi feltételek biztosítására, pél­dául világos, tágas tanter­mek, megfelelő méretű udvar kialakítására. Az iskolai tor­natermekre vonatkozó kötött­ség, amely szerint eddig csak 9Xl8-as méretűek lehettek, az idei esztendőtől megszűnt. Ezentúl a méretarányok megállapítását a kivitelezőre bízzák. „Ezt a napot Petőfi nap­jának nevezte a magyar nép; mert ezt a napot ő ál­lítá meg az égen, hogy alat­ta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát sza­badsága ellenségeivel. Egy reggeltől estig tartó fényes i álom volt ez az egész nap. Egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj." Az Auditórium Maximum lépcsős termében nincs egyetlen üres hely sem. Fia­talok töltik meg a sorokat. Pelyhedző bajszú középis­kolások és torzonborz egye­temisták, frissen borotvált fiúk, fehér ingben, nyak­kendősen, miniszoknyás ti­zen- meg huszonévesek. Űj­raélik a torténeimet... 1848.'március 15-ét, Petőfi napját idézi az Egyetemi Színpad együttese a költő­suhanc naplója alapján. Ügy idézi tiszteletlenül és ferge­teges lelkesedéssel a mámo­rító napot, hogy újraéli és velünk is átélteti. Nincsenek sötét öltönyök, merev kosz­tümök, krétafehér egyenblú­zok, nincsenek dobogók és talpzatok és nincsen versek egymásutánja sem. Kopott farmernadrágok vannak, át­izzadt trokók, csapzott sza­káilak, lobogó hajak. És ének, vers, ütemes taps, do­bogás, sodró, magával raga­dó szuggesztív lendület. Azzal becsülik a költőt, hogy le­szólítják a talapzatoktól, az­zal hűségesek a naphoz, hogy a maguk képére for­málják. Ez a tenyérnyi já­téktér most a Pilvax és a múzeumkert, a pesti egye­tem és a körút, Táncsics börtöne és Landerer nyom­dája. Idézik a napot ének­szóval, kántálva. Dobban a láb, reccsen a parkett, zúg az ütemes taps. Szenvednek és szenvedtetnek. S a litá­niázva előadott naplórészle­tek között fölragyog egy-egy költemény. — Egyre gyakrabban ve­tődik fel bennünk a kér­dés: lehet-e napjainkban for­radalmiságról beszélni, s ha igen, mi a korszerű tartal­ma ma, a huszadik század hetvenes éveiben Magyaror­szágon? — Véleményem szerint a forradalmiságról nem beszél­ni kell. A forradalmiság ak­tív cselekvés. Tettek soroza­ta. Azt, hogy ki lehet forra­dalmár, nem kinevezés és nem népszavazás dönti el. Bonyolultabb ügy ez, mint egyetlen roham. — A forradalmak mindig egyértelműek voltak. A ba­rikádok egyik oldalán a for­radalom védői, velük szem­ben az ellenségei álltak. Nem volt terepszín, csak vö­rös volt, lánctól meg vértől. — El kell, hogy keserítse­lek. A magyarországi forra­dalmak vér nélküli akciók voltak. S mégis voltak, s ma is vannak forradalmárok. A forradalmárság nem köthető barikádok utcaköveihez és egyszeri rohamokhoz. Egyre nő a daguerrotipia. Petőfi Sándor egyetlen hite­les arca a karcos és homá­lyos ezüstlapon. Elmosódó kölyökarc. A szeme ... pok­lok, tüzes kráterek. A sze­mek ... tiszta források, csil­lagok az éjszakában. Dac és önbecsülés, bizakodás és büszkeség, önfeláldozás és hit, rettenet és rettenhetet­lenség. Ezek a szemek a for­radalom és a költészet virág­szirmai. Ezek a szemek a for­radalom és a költészet tűz­fészkei. A mozgás, járkálás, dobo­lás, ének, lendület egy pil­lanatra sem lankad. Meg­rogyva, fölállva, leverve és új erőre kapva, majd ismét megtorpanva és újra győze­delmeskedve él a forrada­lom lángja. Fölragyogtatják ők, tizenhatan az Auditóri­um Maximum játékterén. Repülnek a lányok az izmos fiúkarok lendületétől, gravi­tációt cáfolva, vonaglanakaz utolsókat rúgó rend görcsei­ben, szinte száll a vállakon a kiszabadító Táncsics — az emberpiramis csúcson a for­radalom tüze. Kolomp szól, korbács pattog, kereplő ja­jong, gitár peng. Lábdogo­gás, kurjantás, ének, ütemes taps. Üvöltött, suttogott, kán­tált verssorok... Egy óra a történelem forrongó viha­rába. * „Azt határoztuk, hogy sor­ra járjuk az egyetemi Ifjú­ságot ... A lelkesedés óriási méreteket öltött..." Egyetemisták 1973-ban: — Bennünk is élnek nagy és szép szándékok a forra­dalmi tettekre, de csak kép­zeletünkben élhetjük át eze­ket. Nagyon sok olyan jelen­séget tapasztalunk, amely azt bizonyítja, hogy hozzá kell idomulnunk a kisszerű élethez, a kompromisszu­mokkal teli szürkeséghez, a menetrendszerű unalomhoz. — Igaz, napjainkból szám­űzték a nyíltszíni forradal­mak lelket és öklöt emelő tetteit, s aki ma forradal­márnak kiáltja ki magát, az valamiféle állázadás baj­noka. — Sőt, a „kozmikus szere­tet", a „szeretet-nemzedék" jelszavai mögé bújnak nap­jaink valóságos problémái előL — Sokan vannak, akik a nyíltszínű harcok idején, a szemtől szembe összecsapá­sok pillanataiban érzik jól magukat, akik számára csak ez a forradalom. Ez azonban téves valóságszemlélet, mely csak a felszínt látja, s a lé­nyeget nem. — A forradalmiság itt és most valóban nem ígér egyetlen rohammal megold­ható, látványos sikereket. Bo­nyolult korunkban az az iga­zi forradalmár, aki a szo­cialista építőmunkát tudato­san, szívós kitartással segíti a maga frontján minden ün­nep- és hétköznapon. „Ma született a magyar szabadság ... Üdvezlégy szü­letésed napján magyar sza­badság! először is én üdve­zellek, ki imádkoztam és küz­döttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülözhetünk tégedet! Öh, szabadságunk, édes-ked­ves újszülött, légy hosszú életű e földön..." A történelem nem állóvíz. Bonyolult, dinamikusan fej­lődő folyamat. A forradalmi­ság is ilyen. Megőrzi elődei példáját, és kimunkálja a maga céljait. Petőfi napja termékenyítő és ösztönző példa mindannyiunk szá­mára. Tandi Lajos Emlékest Hazai és külföldi folyóira­tok Petőfi-számokkal, évfor­dulóra megjelent könyvekkel, képzőművészeti alkotásokkal, kisebb és nagyobb ünnepsé­gekkel, szavalóversenyekkel — ki tudja felsorolni még miképpen idézi-ünnepli or­szág-világ a költőt. A mi Pe­tőfi-estünk, szegedieké, teg­nap volt a Tisza Szálló hang­versenytermében. Az irodalmi összeállítás — Pálfy Katalin munkája — éppúgy, mint dr. Csetri La­jos egyetemi adjunktus beve­zetője indult, a múltból-tör­ténelemből. bemutatott for­radalom előtti erjedést, az­tán a csúcsot, majd felvil­lantotta a hamu alá teme­tett parázs fényét. Végül — és tulajdonképpen mindvégig is — mához zengő, igaz-szép szavakat hallottunk, mai köl­tő, Juhász Ferenc szavait. Az emlékestek Petőfi-verseit most Puskin? Jan Neruda. Henri Ibsen. Fodor András! József Attila, Gábor Zoltán, Juhász Gyula és mások mű­vei is övezték, a forradalom magyar vezére az európai legjobbakkal szólt egy han­gon — ez tette különössé, egyedivé az ünnepséget. Bo­dor Tibor, Kovács János, Margittay Agi, Martin Már­ta, Tolnai Miklós, Újlaki Ká­roly színművészek tolmácsol­ták a müveket. Margittay Agi előadása (Az országgyű­léshez) élményt adott, csak­úgy, mint Gyimesi László zongorajátéka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom