Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-13 / 36. szám

I KEDD, 1973a FEBRUÁR 13. Szénbányákat gépesítenek 'Áx Oroszlányi Szénbányák II bányájában, illetve külszíni üzemében hétfőn befejeződtek a termelési tanácskozások. Megvitatták, hogy az igények alapján erre az évre tervezett 2,7 millió tonna szenet hogyan tudják a leggazdaságosabban, a legkevesebb fizikai munkával felszínre hozni. A tanácskozásokon bejelentették, hogy tovább fokozzák a gépesítést. Az oroszlányi bányákban már most is országosan a legmagasabb a gépi termelés aránya. (MTI) Uj töltőállomások A gépjármű-állomány növekedése szükségessé tette az üzemanyagtöltő-állomások hálózatának erőteljesebb bővítését. Ezeket a beruházásokat az állam a negyedik ötéves tervben mintegy 900 millió forinttal segíti. Az utóbbi két évben összesen 132 töltőállomás létesült, közülük 87 állami támogatással. Az időjárásjelentésből már hét elején lehet következtetni a várható pénteki forgalomra. Ha -esőt vagy havazást jelez a barométer, bizonyára „viharos" lesz az ügyfélfogadás napja is az IKV-ban és a szavak záporára lehet számítani. A tavaszias tél kevesebb panaszost kényszerített a Dáni utcába ezen a héten, nincs tolongás az előszobában. A könnyen beázott mennyezetek alatt lakók ma távol maradtak. „Csak magyarázkodnak" — Ilyen penészes lakásban a kutya is megdöglik — mondja cseppet sem higgadt itangon a belépő, feldúlt hölgy, s egy cipősdobozt tesz indulatosan az asztalra. Kioldja a masnira kötött spárgát és panaszát egy pár cipővel illusztrálja. — Tessék, nézzék csak meg! Ez a zöld penész rátelepszik minden holmira. A ruháim büdösek, a bútoraim elrohadnak. Ez az átok rajta van már a tüdőmön is. Ha nem tesznek valamit, én elmegyek holnap az Egészségügyi Minisztériumba. A pincegödrön jön ez a „felpárolgás", ettől ilyen nedves, nyirkos minden. Töltsék fel azt az aknát, zárják el, falazzák be! Mibe kerül az maguknak! — Kérem, azt a házat felújítják egy-két éven belül — vág a szavába higgadtan az igazgatási osztály vezetője. Addig nem érdemes se időt, se pénzt, se munkát belefektetnünk ebbe a lakásba. — Idő! Munka! Fél nap alatt kesz az egész. Néhány kocsi homok, párszáz tégla kell csak. Ennyit nem képesek megtenni!? — Hogy mi ott a teendő, annak az eldöntését tessék a szakemberékre bízni. Mondom, felújítjuk a házat... — Mindenütt csak kimagyarázkodnak, ezt értik, ideiglenesen raktak ebbe a lakásba és már fél évet itt esz a penész. Majd ha belepusztulok, majd akkor felfigyelnek az ember bajára — zsörtölődik az ügyfél, fogja a dobozát és a mondatot már az ajtón kívül fejezi be. Érthető, hogy a panaszos lelkiállapota tükröződik a beszédén, magaviseletén. Mindenki így „tüzel", ha bejut a hivatalba? Különbözőek az emberek. Van, aki U tözteti magát és betartja a kötelező udvariassági szabályokat, van, aki úgy véli, neki semmi se drága. Méltánytalannak erzi, hogy az ő baján, amikor az — több oldalról megvilágítva is — a legsúlyosabbak közé tartozik, nem segítenek azon nyomban. És pörlekedik, kiabál, követel. Vannak, akik rendkívül udvariasan — k^pek. Például azt, hogy ne engedje az IKV, hogy az udvarban társadalmi munkában elültetett akácfát kivágassa vagy lenyesse az emeleti lakó. Az ígéret szerint a hivatal utánanéz, mennyire indokolt ez a szándék. Ha valóban sötét függöny a lomb az ablak előtt, úgy kell intézkednie, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. S mit lehet válaszolni annak a 80 éves nénikének, aki az egészségtelennek minősített lakást, ahol több évtizedet töltött, nem tudja elhagyni és rimánkodik, engedjék, hogy ott éljen továbbra is. Ha nem bizonyul túl gazdaságtalannak a felújítás, rendbehozza az IKV a lakást, mely úgy a néni szívéhez nőtt. Mint két ügyvéd" — Nem zavarok? — lép be tapintatosan egy idősebb, szemüveges férfi. Lassan, szabatos mondatokkal kezd a magyarázatba és kiüríti az otthonról hozott dossziét. — 1972. júniusban beadtam egy kérvényt, de a mai napig nem kaptam rá választ. Tessék csak elolvasni! A pincelépcső téglái közül csordogál a szennyvíz és alul tócsává gyűlik össze. 0 fölött van a hálószoba ablaka. Képzelheti, ott képtelenség szellőztetni. Ez lenne a kisebb baj. A falak is átnedvesedtek, a szobában és az előszobában is. A szigetelést meg kellene javítani. — Lehetséges, hogy ezt a házat kisajátítják, vagy lebontják és társasházat építenek a helyére. A szennyvízcsatornát megjavítjuk, de a szigetelésbe kár belekezdeni — hangzik a válasz. Csakhogy a jó felkészültségű lakónak még van mondanivalója a tarisznyájában. Valóságos tanulmányt ad elő, 1968-tól kronológiai sorrendben felsorakoztatva és értékelve a vállalattal kapcsolatos tapasztalatait Nem dicsérő szavak ezek, de kimértek, higgadtak. Odakint már ketten várakoznak. A panaszos még előveszi a ház maga. készítette műszaki rajzát, mutatja, magyarázza ismét a szennyvízcsal oma hibájának feltételezett helyét, javasolja a tennivalókat. Még megtudjuk, hogy a KÖJÁL szükséglakásnak nyilvánította a lakását, nem tartja cserealapnak a lakáshivatal. S. hogy a pontszámok megasabbak lesznek a besorolásnál, ez most megnyugtatja. Tovább mesél. — Örököltem, s vettem egy házat az Üttörő téren. A bérlőnek kellene lakást szereznem. Az új lakásrendelet szerint a szükséglakást is köteles elfogadni. — Ilyet ott biztos nem olvashatott — cálfolja meg az osztályvezető. — De bizony! Megvettem, amint csak kapni lehetett, ismerem ától cettig jobban mint két ügyvéd. Nem hagyja magát meggyőzni. Majd az ÉVM » Hamarabb lehet zöldágra vergöddi a következő panaszossal. Az egyedülálló, beteg asszony emeletráépítéses lakásából alacsonyabb bérűbe költözött tavaly novemberben. Kérdezi, rá is érvényes-e az új rendelet, amely szerint 1971 júliustól alacsonyabb lakbért kell fizetniük _ visszamenőleg — azoknak, akik még törlesztik az OTPtartozásukat / Csak miután adósságuk megszűnt, akkor kérik tőlük a komfort szerint megállapított lakbért „Viszszakaphatnám-e a kétféle lakbér közötti különbséget, utólag" — kérdezi az asszony. Mivel a rendelet erről a speciális esetről nem tesz említést, a panaszosnak meg kell várnia az ÉVM válaszát. Az ezután érkezők is a legkülönbözőbb kérdésekkel, kérésékkel fordulnak a vállalathoz. Ki a lakbér sokallja azért a „pincelyukért", amelyet a saját költségéből tett komfortossá, ki azt szeretné, ha soron kívül vezetnék be a gázt az ő lakásába. A kérések egytől-egyig papírra kerülnek, s a válaszok egy része el is hangzik a félfogadás perceiben. A legtöbb ügy azonban hosszabb vizsgálódást igényel, így csak a felelet ígéretével tudják elbocsátani a bérlőket Hogy elégedetten, nyugodtan távoznak, az túlzás lenne állítanunk. Talán néhány év múlva az új házak számának növekedésével enyhül az IKV és a város lakóinak fejfájása is. Chikán Ágnes Élelmiszereink i NSZK-áruházakban Az előző évek kedvező tapasztalatai alapján a HUNGEXPO ezúttal harmadszor szervezte meg az NSZK-beli magyar élelmiszerheteket amelyeknek megnyitása február 15-én lesz. A HUNGAROFRUCT, a MONIMPEX és a TER1MPEX exportkonzervjeiből, valamint italokból, édességekből, készételekből az NSZK hatvanhét városában öpszesen 100 Ilertie- és Bilka-áruház mutat be magyar élelmiszer-kirakatokat, élelmiszc.cczjúlyán pedig árusítja e termékeket. ÓHTU Felvégiek 1. Kevesen tudnak válaszolni arra Szegeden, hogy hol van az Északi városrész. A tősgyökeres szegedi ismeri Alsóvárost, és Felsővárost pedzegeti, hol kezdődik, s végződik Rókus meg Móraváros, sőt már Tarjánnal is megbékült Ám ami az Északi városrészt illeti, arrafelé jobbára csak akkor tudja eligazítani az érdeklődőt, ha az kiböki, hogy Gedóba vagy Fodortelepre igyekszik. A másik éppoly kínaiul hangzik neki, mint az, hogy Nyugati városrész. Hogyan is tudná, amikor azok sincsenek egészen tisztában ezzel a fogalommal, akik Rókus és Tarján között élnek. Az egyetlen biztos határ a körtöltés, hiszen délen ez, a még csak a terveken egységes városrész a Felsővárossal érintkezik, nyugaton pedig szinte egybeolvad a rókusival. Ráadásul egészen az Agyagos utcáig kertes s előkertes, ám mégis csak zárt település, azon túl viszont szántóföldek, s házak szinte tanyasias vegyülete. számításba kell venni a válaszadók elfogultságát (mert tudván, hogy miért a kérdések, ipgatlanuk értékét általában növelni igyekeztek), ám, a vizsgálat vezetőinek módjában állt az 1968-ban készült, Szeged egészére vonatkozó szociológiai felmérés, valamint az 1970-es népszámlálás bizonyos adataival szembesíteni a mostaniakat. A városrész helyzetét — mely egyben azt is indokolja, hogy miért kell rekonstrukciójával foglalkozni —, történetét beszédes számok illusztrálják. A családoknak 23,9 százaléka már a felszabadulás előtt is az Északi városrészben élt. A másik nagy betelepülési hullám 1956—70 között söpört végig a területen. Kivetel tán Fodortelep, ahol már 1951—55 között is sokan építkeztek. A beköltözöttek egyötöde más vidéki városban, egytizede falun vagy tanyán lakott azelőtt. BETELEPÜLÉSI HULLÁM Sok a szabad terület. Nem csoda hát, hogy a város most errefelé tervezi terjeszkedését. Ám készülődése közben sem feledkezik meg azokról, akik — mint aprócska házaik — fél vagy egész életükkel odanőttek ehhez a földhöz. Először történt meg — de nem utolszor —, hogy a tervezők szociológiai vizsgálatokat végeztek, hogy megtudakolták a városrész lakosságának véleményét. Az embereknek ugyanis csupán néhány százaléka szereti az állandó változást, sokkal többen vannak, akik ragaszkodnak ahhoz a helyhez, ahol születtek, vagy felserdülvén, letelepedtek. Ez még egy városon belül is meghatározza az emberek életét: az újszegediek általában nem szívesen költöz- • nek Alsóvárosba, s fordítva, a. felsővárosiak szívesebben laknak a szegedi parton, mint az újszegedin. Ennek előnyei is vannak: csak háromnégy emberöltő alatt válhat igazi közösséggé' egy városrész, alakulhatnak ki sajátosságai — éppen maradandó lakossága révén. A Szegedi Tervező Vállalat — az Északi városrész részletes rendezési tervének elkészítéséhez — a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetet kérte fel arra, hogy vizsgálja meg az ismert városnegyedek lakosságának összetételéti tudakolja meg szándékukat, mérje föl igényeiket Az intézet településtudományi irodája 205 családtól nyolcvan kérdésre keresett s kapott választ. Igaz, TÉGLA ÉS VÁLYOG Maradni, maradni — bármi áron. A városrész sorsáról nyújtott tájékoztatón ez mozgott a néma szájakon, ez diktálta a félénk, vagy követelőző kérdéseket. A szociológiai vizsgálat más szavakkal, de ezt a hangulatot is rögzítette, amikor föltárta, hogy a családok nem túlságosan mobilisak: a házasságkötés vagy önállósodás óta 34,5 százalékuknak az első, 36,1 százalékuknak a második lakása a jelenlegi. A lakóházaknak majdnem a fele a két világháború közt épült, pontosabban 1921-től 1944-ig. Míg a szegedi lakóházaknak 37,1 százaléka régebbi ennél, a vizsgált városrészben levőkéből 16,7 százalék. A századforduló előtt készítették a lakások 7,4 százalékát Mivel Fodortelep adatait külön is megvizsgálták, megállapítható, hogy az háromnegyedében 1921—44. között épült. A lakások többsége földszintes házban van, s ezek jobbára korszerűtlen anyagokból — vályogból, a vályog és tégla különböző arányú kombinációiból készültek. A vakolatukat vesztett épületeken figyelhető jól meg, miként építkeztek régebben errefelé. Égy sor tégla, egy sor vályogtégla, vagy egy sor tégla, két sor vályogtégla. S nem a tulajdonosok bevallása, hanem egy másik tanácsi felmérés illusztrálja: milyen állapotban van tulajdonképpen az Északi városrész. A 760 darab épületből 484 a rossz, melyet tatarozni sem érdemes, 104, az olyan, amelyet felújítással megfelelő állapotba lehetne hozni, 172 a jó ház. A másik ok. hogy házak, a emberek együtt öregedtek meg: az egész városrész. A családfőknek 50,4 százaléka az 56, évnél idősebb férfi es nő, s a 30 évnél fiatalabbak aránya — kivéve a fodortelepi részt — jóval alatta marad a város egészére vonatkozó arányoknak. A férjeknek (a családok 82 százalékában ők a családfők) 31,5 százaléka nyugdíjas fizikai munkás, a feleségeknek 18,7 százaléka hasonló státuszú, 25.8 százaléka háztartásbeli. Míg Szegeden a foglalkoztatottaknak 32,2 százaléka az értelmiségi vagy vezető állású, az Északi városrészben 25,3 százalék, a munkások aránya viszont — 38,6 —egyezik a városi értékkel. Ebből is kiolvasható, hogy a városrész sajátosságait most már a nyugdíjas népesség szociális viszonyai határozzák meg. Nem csoda, hőgy alacsorry a gyermekek száma A családok 52,2 százalékában nincs gyermek, 32,7 százalékában egy, 12,7 százalékában két gyerek van. A családok 96 százaléka olyan, melynek legföljebb négy tagja , van, de főként ennél kevesebb. A családok egyötödében már csak nagykorú gyerek él együtt szüleivel. Mindez azoknak jogos félelmét igazolja, akik úgy találják, hogy életkori szempontból nagy ellentétek alakulhatnak ki a városban, ha egy-egy részt nem rekonstruálnak időben. Az ugyanis semmiképpen sem egészséges állapot, ha bizonyos városrészeket a viszonylag fiatalok, másokat az idősebbek laknak. Azért is fontos a különböző korosztályok egészséges keveredése, mert együttes kulturális igényeik határozhatják meg a lakónegyedek jövőjét is. Például; a fiatalok örömmel fogadták, hogy Tarján, Felsőváíos és az Északi városrész közötti központban kulturálódásra, sportra is alkalmas intézmények épülnek, ám megtörtént, hogy egy tájékoztatót végighallgató, idősebb felvégi elégedetlenségének azzal a kérdéssel adott kifejezést: kocsma lesz-e? Amikor tehát arról is tudomást veszünk, hogy a családok • 76,5 százaléka szeret jelenlegi helyén lakni, érdemes különválasztani a fiatalok véleményét A megkérdezettek 16,1 százaléka nem szeret mostani lakásában élni, ám, ezeknek nagyobb része a fiatal. Azoknak a családoknak, ahol a családfő harminc éves vagy fiatalabb," 31,6 százaléka nyilatkozott nemmel, a középkorúaknak (30—40 év) 26,5 százaléka, az idősebbeknek 13,6 százaléka nem szereti lakhelyét yeress Miklós