Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

4 VÁSÁRNAP, 1973. FEBRUÁR ft Egy fegyelmi r m r margojara Az ittas ember nem ara önmagának — mindenki tudja ezt, józan állapotban bizonyára maguk a pohara/.gatók is tisztában vannak vele. Mégis, sokszor előfordul, hogy valaki ' ittasan lát munkához, dolgozik szerszámmal. géppel, veszélyeztetve önmaga és mások testi épségét. Mit lehet Venni ez eflen? Fegyelmet kell tartani a munkahelyeken, s megregulázni azt, aki nem tud parancsaim a ..szomjúságának". A minőségi hibáktól a balesetekig sok minden tanúsítja, mennyi baj, kár származhat az italoson végzett munkából. Vállalati és egyéni érdék egyaránt arra tanít: szigorúbban kell számonkérni azt is, ha valaki felhajtott a garatra, kezdés előtt vagy munka közben. A Szegedi Ruhagyárban nemrég egy ilyen fegyelmi határozat született. Olyan emberről volt sző. aki egy alkalommal ittassága miatt már szigorú megrovásban részesült. S mégis: újra csak beszeszolve állt munkába, így aztán a büntetés is elég • komoly. Korábbi beosztásából udvari segédmunkás munkakörbe helyezték át, s fizetését is ehhez a „degradáláshoz" igazították. A történet mindössze ennyi. Tanulságai izy is kézenfekvóek: célszerű és helyes a következetes ellenőrzés, az újabb. erélyesebb fellépés a rend, a fegyelem erdekében. SOROMPÓK veikre oda kell figyelni, hiszen sok mindenre joggal hivatkozhatnak. Így például arra, hogy több, mint kilencezer vasúti kereszteződés található az országban, ennek inkább, mert előfordult már, hogy jött a vonat, de a sorompó , valamilyen okból fentmaradt. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a fénysorompó romlott él, tehát Tragikus szenzáció vob a kecskeméti autóbusz-vonat összeütközés, érthető, ha a közvélemény máig sem tudott napirendre térni a történtek fölött. Fájdalmasan sok emberelet esett áldoza- alig több. mint a negyedét ennél sem csak akkor kell tul, emiatt a súlyos balesetet védi sorompó, a többinél csak óvatosnak lenni, ha a két követő napok megrendülő- figyelmeztető táblák es jel- piros lámpa az előírás szesén, a részvéten és a hoz- zóberendezések vannak, de rint felváltva villog, hanem zátartozók iránti együttérze- arányaiban mégis a sorom- máskor is. Akkor is. ha zölpóval ellátott helyeken tör- det jelez, mert minden esettén ik több baleset Figyel- ben meg kell győződni az metlen és fegyelmezetlen vezetők későn fékeznek, áttörik a sorompót vagy türelmetlenségükben felemelik, hogy áthajthassanak alatta. Az sem ritka, hogy az ereszkedő sorompó alatt még Ebben mindenki egyet te megpróbálnak átjutni, de beért. a vita nem ekörül fo- zárva maradnak a síneken es lyik. Hanem, hogy milyen rendszerint bekövetkezik a módon érhető el a nagyobb További érvük, hogy csupán kevesek dolga annak biztonság. Pontosabban most , , ..,„..,.. . .. , B sok külföldi orszagban hasonló a sorompós es anélküli vasúti kereszteződések aránya, megsincs annyi baleset mint nálunk. Aztán fisén túl azóta is minduntalan elhangzik a „miért". Hogy miért kellett meghalniuk az áldozatoknak, s főleg, hogy mit lehetne és kellene tenni a hasonló katasztrófák megelőzéséért Mert a halottakat már nem lehet feltámasztani, de az élők mai. holnapi biztonságáért minden lehetőt ei kell kövétnu. áthaladás veszélytelenségéről. Ezzel együtt lehet hogy tényleg több sorompóra volna szükség, olyan helyeken is, ahol most csak figyelmeztető táblák és lámpák vannak a kereszteződés előtt. Ennek megítélése és eldöntése a vasút felelős vezetőire tartozik. Nem lehet azonban már lényegeben csak. egyel len kérdés maradt, amelyben változatlanul vannak vélemények és ellenvélemények: legyen minden vasúti kereszteződésben sorom po vagy sem. Sok emberrel beszeltem, akik amellett kardoskodnak, hogy valamennyi veszélyes helyre leereszthető sorompót kell állítani, s akkor nyugodtak lehetünk, mert ez a legszükségesebb óvintézkedés a figyelmetlenséggel és a felelőtlenséggel .szemben Nem is értik, hogy ezt miért nem tették meg már korábban az illetékesek. Mások, a közlekedés és különösen a vasút szakemberei, vezétöi ellenérveket sorakoztatnak fel. Szerintük a sorompó nem csodaszer a balesetek megelőzésére, nem ez a kizárólagos és talán nem is a legjobb megoldás, Éra másik, úgynevezett belső sorompónak a működtetése, amelyet másszóval felelőssegérzetnek szoktunk nevezni. Minden vezetőnek ismergyelembe kell venni az níe kell a veszélyt jelző tábanvagi és személyi feltételeket is. Nevezetesen, hogy egy új sorompó felszerelése legalabb egymillióba kerül, több ezer tehát milliárdokba, s ba volna is ennyrnk, honnan lehet előteremteni aet a sokezer vasutast, aki kezelje a berendezést, . a különben gyérforgalmú kereszteződésekben? Számomra mégsem az anyagi indok a meggyőző, hiszen nincs az a pénz,ametekat, amíg erre tanítani kell valakit, addig egyedül nem te ülhet kormányhoz. De aligha az ismeretekkel, a tudással van baj, inkább a felelősségérzettel. amelyet nem lehet csupán KRESZtankonyvből megtanulni, és nem is elég belőle egyszer vizsgázni. A vezetőnek, ha ezt a hivatást választotta, tudnia kell, hogy a kormánynál egy pillanatra sem lehet figyelmetlen, nem fásulIrodalmi emlékhelyeink A Délmagyarország új cikksorozata Olvasóink mindig szívesen fogadták lapunkban a helyismereti tárgyú írásokat, széonodalmi alkotásokat és népszerű, tudományos cikkeket egyaránt. Tapasztalatunk szerint kedvező visszhangra talált olvasóközönségünk körében az olyan sorozat, mint a szegedi utcanevekről, a helyi anekdotákról szóló, a Várostörténeti Ki Mit tud? vagy legutóbb a nagyárvíz történetének regényes földolgozása. Ezt az igényt óhajtjuk továbbra is kielégíteni, amikor kedden új cikksorozatot kezdünk Irodalmi emlékhelyeink címmel. Ebben szerzője, dr. Péter László, az irodalomtudományok kandidátusa. a Somogyi-könyvtár tudományos főmunkatársa, a Délmagyarországnak több mint negyedszázad óta külső dolgozótársa, képaelt — de a valóságban bárkinek megvalósítható — séta keretében végigvezeti olvasóinkat a városon, s elmondja egyegy irodalmi nevezetességű házról írók és költők hoz-, zájuk fűződő kapcsolatait; irodalmunk klasszikusainak és kisebb csillagainak szegedi tartózkodásával, itteni látogatásaival vagy ide vonatkozó írásaival összefüggő ismereteit; irodalomtörténeti adalékokat és helyi szájhagyomány megőrizte tréfás adomákat is. Cikksorozata hézagpótló, mert elszórt cikkekben Ugyan egyik-másik irodalmi emlékhelvrő' szó eshetett már, nem utolsósorban éppen laounk hasábjain, de összefoglalóan, egységes és lögikus szerkezetben az irodalomtörténeti vonatkozású szegedi házakról csak most kap képet az olvasó. A sorozat alkalmasnak ígérkezik arra, hogy mind a tanulóifjúság, mind a városát szerető, irodalmi érdeklődésű szegedi lakos, mind pedig az itt megforduló látogató kellemesen szórakozva, hitelesen tájékozódjék Szeged gazdag irodalmi hagyományairól. Szeged a hazai lapokban lyet soka 11 hatnánk, ha azzal hat el, és soha semmit sem emberéleteket lehet megóv- bízhat a vak szerencsére, ni. Csak hát másokkal együtt A kecskemétihez hasonló konekem is az a véleményem, rábbi tragédiák után egy ideig ura/6 PÁSZTÓI Lajos: Eredmények és célok, a Szegedi Állami Gazdaságban. Halászat, 1072. szeptember— oktober. IKényképekkel.J FORGÁCS Islvánné: Néptáncmozgalom a fesztivál tükrében. Munka. 1973 Január. |Az 1972. evi neptancíesztlválrOl. Fényképekkel. | KOROK Latttioc fcáo- et. Htokepzó tisztek. — Robbantás es mentes. Néphadsereg, jan. XS. I Interjú Vajda József alezredessel. az MHSZ szegedi városi és Jár-asi titkárával. Fényképekkel.| IfONKÖSTl Árpad|: Mlnlfúrópajzs Szegeden. — 1977 helyett mér jövóre elkészül a főgyűjtőcsatorna. Népszabadság, jan. 30. Harc á szénmonoxid ellen. Népszava, Jan. 30. Petőfi Népe. Jan. 31. (A DEC AZ és a tudományegyetem kutatói által kifejlesztett új berendezésről.! öt nagyvárosunk lüel terveiből. Népszava. Jan. 30. (A lakásépítkezésekről is.l A Kincskereső Petőfi-száma. Petőfi Népe, Jau. 30. I Ismertetes-1 Diak-szobraszok. fcázak-Magyarorszag, Jan. 31. LA Tömórkenygimnázlumban. Fénykép.J Küldöttközgyűlés a 3ZEOLban. Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava, Jan. 31. Népsport, febr. 1. [PONKÖSTI Árpád): Kevés az üzlet szegeden. — Főként az ÚJ lakótelepeken nem ópűlnek még boltok, áruházak. Népszabadság. Jan. 31. (VARGA Zsuzsa] V. Zs.: Rajzasztalon a szegedi gyógyszertári központ. Népszava, jan. 31. I.3ZLAI Zoltán: Veress Miklós; Erdő a vadaknak. Alföld, február. [Könyvismertetés.] Az lfjü nemzedék nevelése össztársadalmi üggyé válik. — DENES János: Csongrád. — A fiatalok társadalmi aktivitása. Ifjú Kommunista; február. Szövetkezet POIH lkai tanfolyam. Pártélet, február. [A Csongrád megyét Pártbizottság rendezésében.] NANAY István: Színházi esték vidéken. Színház, február. [Kritika Révész Qy István: Például Calus . .. elmú drámájának előadásáról ls.| Szegeden várják a gólyákat. Esti Hírlap, febr. 3. [1273 hallgatót vesznek föl a felsőoktatási Intézményekbe.] Nagyszabású rnunkn a szegedi 'ii a-parton. il Hírlap, február 6. [A pnrif-l rekonstrukciós munkálatairól.] 130 blrkozo s - dcn. Népszava. febr. <i. [Az országos I. osztályú felnőtt kötöttfogású esyém VtuÜUlLUkJ László Gytrtá Idéllítása Szegeden. Szolnok megyei Néplap. íebr. 6. Tizenhét szabadtéri előadás Szegeden Magyar Hírlap, Magyar Nemzet. Népszabadság, Népszava, febr. 3. / hogy a több sorompó nem minden. AB elmondottakon kívül arra gondolok, hogy a tilalomfáit valóságos erdeje sem pótolhatja azt a belső önkéntes kényszert, amelynek mindig és mindenkiben ébren kell lennie, ha nemcsak önmagáért, hanem másokért is felelős. Vagyis a vezetőnek, aki felel az utasok biztonságáért, nem azért kell megállnia a veszélyes hely előtt, mert ott leen- mindenhol, gedték e sorompét Annál te rendszerint mindenki óvatosabban vezetett, különösen vasúti átjáróknál. Bizonyára most Is ez a helyzet, hiszen a baleset annyira megrázó volt, hogy nehéz eífelejteni. A napok és a hetek azonban törvényszerűen múlnak. De továbbra is óhatatlanul szükség van a belső sorompók kifogástalan működtetésére, a körültekintő és felelősségteljes vezetésre. Mindig és Árkus József A hét könyvei SzáboteKí Miklósi VSTtoző Benedek István: A tudás ű* világ — Szocialista iroda- ja (Gondolat). — Csepregi—• lom. Ujabb tanulmányok Horváth: Oszciüoszkóp-kap(Magvető). — Budapest jö- csolások. — Épületgépészeti vője. Szerkesztette Preisich számítások példatára I—LL. Gábor (Műszaki). — Fórrá- 2. bőv. átd. kiad. (Műszaki), sok Budapest múltjából, III. — Tájékoztató a magyar 1919—1945. (Budapesti Fővá- felsőoktatási intézményekről rosi Levéltár). — V. A. Kuz- (Tankönyvkiadói. — Száva micsev: A maja papok üt- István: Az ég törvénye. Jókai. 2. kiad. (Kossuth). — hannes Kepler élete. 2. kiad. Dallos Sándor: a Nap szerel- — Mányi Nagy: Cirkusz a mese (Szépirodalmi). — An- tengeren — Kalinovszky: A gol—magyar szótár, fi—II. 3. pokoli pulóver — Kányádia kiad. Szerk. Országh László A bánatos királylány kútja (Akadémiai). (Móra). Dr. Dimény Imre: Mező- Jorge Amado: Holttenger gazdaságunk és a műszaki — Az éjszaka pásztorai. Refejlesztés (Kossuth). — Né- gények (Kossuth). — Rideg meth László: Európai utas. Sándor: Tűzpróba — SámTanulmányok (Magvető). — Tompa József: A művészi archaizálás és a régi magyarnyelv. — László Zsuzsanna: A rím varázsa (Akadémiai). — Vadászati világkiállítás 1971. Emlékalbum (Corvina). son. Regények (Szépirodalmi). — K. Seelmann: Gólya hozza? 4., bőv. kiad. (Medicina). — W. Shakespeare: A w ind sori víg nők — E. Bronte: Üvöltő szelek. Regény (Európa). — R. Chand— Mark Twain: Tom ler: Elkéstél, Terry! (MagveSawyer kalandjai. — Vida: tő). — P. Gamarra: A blagaLengő mesék (Móra). roni fáraó — L. Soucek: A* J. Korolkov: Szigorúan bi- ősi lovagi jel (Móra). — zalmas! (Kossuth). — H. Ének-zene az óvodában Wendt: Noé nyomában — (Tankönyvkiadói. Udvaros Megszédült énvelem a világ. Gondoltam aztán, ha valaki kibírta, utolsó én se vagyok, kiállóm én is. Katonásan kihúztam magam, a nadrág majdnem széjjelrepedt bele. Századosi rangban volt, meg is követelte a vigyázzállást Rám szól, hogy nézzek a sztmíbe. Kezdi már, vakar ód zok belülről. Eddig is odanéztem, mi baja lehet ennek énvelem. Nagy marha voltam én, hogy idejöttem. Ha verni akar, legalább hozta volna házhoz. Most jön a pofon, csak úgy esetten. Előre elsőtétül előttem a világ, valóságosan látom már a csillagokat, de a pofon nem jön. — Ide figyelj, Pista! Ideveszlek téged udvarosnak. — Udvarosbérösnek? — Annak. De nézz a szemem közé, mert képen kanyarintlak! Engem se a gilicemadár költött, fölágaskodott bennem, hogy azért se. Meg is mondtam neki, hogy ebből aztán nem lesz semmi. Én udvarosa nem leszek. Ha a fene fenét eszik, akkor se. Ha elevenbe reped, akkor se. — Hogyan mondta? — Egyenesen, a szeme közé. Ne haragudjon a tekintetes intéző úr, nem akarom én megsérteni, de nem tudom, jó lesz-e ez így. — Bolondot beszélsz, fiam. — Csak azért mondom, mert meg talál haragudni, akinek a helyére jövök. Azt mondja majd, úgy bemosakodtam a tekintetes úr előtt, hogy kirúgattam az állásából. — Kitelt annak az ideje. — Kitelt? Akkor jó, ha kitelt. Ha kitelt, akkor egészen más. Mert ha azt mondaná, hogy a helyére furakodtam, abban nem sok volna a böcsület Kosztot is énnálam kapsz, mondja rögtön utána. Én kosztot nem kaphatok, tekintetes intéző úr, vágom bele a vigyázzállás közepébe, mert én egészbéres vagyok. Annak a koszt nem jár. Azt hiszi, el tudott viselni ekkora ellenkezést? Csak ennyit mondott: megértetted? Reggel Rt vagy, végeztünk! Nem volt sok pofáznivaló. Ahogy 6 parancsolt, úgy kellett csinálni. De én azért megmondtam neki mindent, amit csak akartam. A téeszben is megmondtam. Hogy én be nem lépek, az istennek se. Nagyot ugrottunk hirtelen. — Megmondtam, hogy első én nem leszek. Jártak pedig hétszámra a nyakamra. Azt magyarázták, ha én elkezdem, utánam lódul a többi. Én meg azt mondtam nekik, ide halgassanak, Én belépek, ha muszáj belepni, mert tudom én, hogy el nem tisztulnak innen, amíg én be ném lépek. Ismerem én az embereket. A szemük állásából megmondom, mit akarnak, De első én nem leszek. Cselédember voltam világ életemben, engem a többi cseléd ne szidjon. Maguk elmennek, de a cseléd ittmarad. Az meg aztán olyan fajta, hogy szemébe mondja az embernek, hogy evett volna meg a fene születésed napján. Hát ezért nem leszek én első. Meg is mondtam nekik. — Hogyan mondta? — Gondoltam, csak iskolázott embereit ezek, érthetnek szó nélkül is, ha akarnak. Nagyokat beszélgettünk, tél volt, ráértünk. De amikor az ívet huzigálták elő, akkor én mindig azt kezdtem mesélni, hogyan vert el engem az anyám. Megettem egyszer az almát, pedig még zöld volt. Olyan savanya volt, félre húzta a száját az ember gyerekinek, a gyomrát meg úgy megcsikarta, hogy hétrét görnyedt bele. Azt mondta az én szegény jó anyám, nyugodjon, meg kell azt várni, gyerekem, amíg megérik. Ne félj Pista, nem eszik azt el teelőled. Volt, aki elértette. Másnapig szépen hazamentek. Nem úgy szólt ám a nóta, hogy az egyik szegény ember előtt is haptákba vágjam magamat, meg a másik előtt is. Elmúlt már az a kopogós világ. Rosszul is néznénk ki, hogy én szaladok a papiros után. Elnök én nem akartam lenni, dolgozni meg az is jó, aki másodiknak fogja meg a ceruza végit Nincs igazam? Ennél több hősi történetre nem futja az első szuszból. Csak azt hajtogatja megint, mennyise megbecsültük ©t a grdf alatt. Mindig megkérdették: ráérsz, Pista? — Énhozzám igen jó ember volt az mtéző. Kifidta, kéredzkedés nélkül az udvarból ki ne tegyem a lábam, mert agyonüt De ha én egyszer kéredzkedtem, nyúlt is a farzsebbe, nyitotta a bukszát, adta a pénzt. Annyira jó ember volt Azt mondta: itt van Pista, nesze. Mulass, ha jólesik, csak megverni ne hagyd magadat. Az én cselédemet ne verje meg senki. Én így aztán nem is verekedtem. Beültem a kocsmába, rendeltem egy üveg bort, odavittem az ablakhoz, téöndben megiszogattam. A többiek csak néztek, hogy nekem három meg négy pengőt is adtak, ha elkéredzkedtem. Ritkán volt, az igaz, mert az udyarosnak nemcsak az udvara volt. Azt mindennap föl kellett söpreni, akár háromszor is. A besózott fenekű csóka ha egy szál szalmát elejtett, azért én már elmentem fölvenni. Hanem ott volt még mellette bét marha, meg egy fejőstehén. Az is az én dolgom volt. Fejtem, etettem. Disznóból nyolcvan, kilencven, nyúlból legalább kétszáz, aprójószágból meg az isten tudja, mennyi volt. Bevittem még a tüzelőt, mert akárki nem járhatott be a ház ba. De énnekem nem parancsolt senki. Jólesett az nekem, higgye el, nagyon jólesett, hogy ennyi pénzt adott mégis. Tizenöt fillér egy liter bor, a többi megmaradt. Ha eladta a jószágot, akkor is adott. Fölraktuk az autóra a rengeteg disznót akkor is adott Fölraktuk az utóra a rengetef disznót, csak benyúlt a farzsebbe, húzta ki ; bukszát Minden elmenésnél huszonöt pengő Háromhónapi rendes cselédbér, nekem me; csak odaadta. Megnyomkodta a disznók oldalát: jól van Pista, jól dolgoztál. Adta a pénzt * Szép kúptetős háza van a faluban. Nem biztos, hogy az intézőével elcserélné. Üres az a ház, kint lakik a majorban, az erdő szélén. Egy szo ba, egy konyha. De kemény épület, még istállóból csináltatta az intéző. A többi cselédház rogyadozik össze, nemsokára szétlökik őket egy traktorral. Találgatjuk majd, milyen volt itt a cselédbánat, milyen a béresöröm. Kihallik majd Pista bácsi hangja: — Én voltam benne az udvaros. Horváth Dezső