Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

PÉNTEK. 1973. FEBRUÁR 9. Uj szelek a szorítók körül „Márciusban már SPORT Az MTS OT vezetői Szegeden Országszerte köztudott, hogy a mélyponton levő'ma­gyar ökölvívó sportot a né­hány éve munkába állt Ad­ler—Papp-duó mozdította ki a holtpontról. Az általuk rendszeresített nevelési és edzési módszereket, a céltu­datos és következetes mun­kát máris Európa-bajnoki, sőt, olimpiai arany-, ezüst-, vagy éppen bronzérmek fém­jelzik. Csongrád megye és Szeged ökölvivóélete is hűen tük­rözte a korábbi országos zetői, edzői — is, ahol szin­tén ismert sportemberek — Turbuk István, dr. Takács Károly, Dobó Sándor, Ko­vács Pál — tevékenykednek. Az alig egy hónapja mű­ködő szakszövetség máris fi­gyelemre méltó eredmények­ről ad számot: — Meglehetősen mostoha körülmények között láttunk munkához — kezdte tevé­kenységük és terveik ismer­tetését a szakszövetség el­nöke. A megyei labdarúgó rövidesen sor kerül a már vizsgával rendelkezők to­vábbképzésére is. — Elsődleges feladatunk­nak tekintjük — folytatja terveik ismertetését Neu­mann Károly —, hogy Hód­mezővásárhelyen, Makón, Szentesen is újból életre keltsük az ökölvívást. Az ott létrehozandó felnőtt szakosztályok mellett mind­három városban szakosztá­lyok megalakítását tervezzük az ITSK-ban is. Ezekben a városokban komoly ha­visszaesést, a megyében szakszövetség elnöke. Kertes gyománya van az ökölvívás­egyetlen szakosztály műkö­dött: Szegeden a Dózsa SK­nál. Hódmezővásárhelyen, délelőtt Szegedre Makón, a Szegedi VSE-nél dr. Szathmári sorra megszűntek az ökölví­vó-szakosztályok. A Papp­tanítványok sikerei nyo­mán országszerte megpezs­dült e népszerű sportág,, a fővárosban és vidéken sorra alakultak az ökölvívó sport­iskolák. A jelek szerint — ha kissé késve is — Csöng­Tegnap látogatott. István, az MTS OT elnök­helyettese és dr. Lőrinczi Géza, az MTS szervezési osztályának vezetője. Még a délelőtt folyamán a megye sportmozgalmának helyzeté­ről. 'valamint az egyetemi sporttal kapcsolatos kérdé­sekről folytattak megbeszé- rád megyében is új szelek lést, amelyen részt vett Ko­vács Imre, a megyei tanács elnökhelyettese. Gyárfás Mihály, a megyei pártbi­zottság oszályvezető-helyet­tese, Mart Kálmán, az MTS Csongrád megvei elnöke, dr. Nagy Lajos, a SZEOL SC elnöke, Tari János, a JATE testnevelési tanszékének ve­zetője és dr. Vastagh Pál, a JATE KISZ-bizottságának titkára. Dr. Szathmári Tstvén teg­fújdogálnak a szorítók körül. Az MTS Csongrád megyei Tanácsa a Magyar Ökölvívó Szövetséggel egyetértésben a közelmúltban átszervezte a megyei ökölvívó szakszövet­ségét. Hozzáértő, lelkes szak­emberek kerültek a szövet­ség élére: elnök Neumann Károly, főtitkár Plaki Lajos, az elnökség tagjai pedig Elek Imre, a Szegedi Dózsa SK ügyvezető elnöke, Me­gyesi László edző, I. o. ver­Mihály sietett elsőként gítségünkre. — Az MTS megyei taná­csának támogatásával Sze­ged két iparitanuló-intézeté­ben — az iskolai sportkör keretében tottuk az tályt. Mindkét iskolában dr. Takács Károly edző vezeté­sével. 35—40 fiatal készül a technikai minimumvizsgára. Gondoltunk a 10—14 éve­sekre, a serdülőkre is. A Szegedi Dózsánál részükre se" nak. Apátfalván például öntevékenyen hoztak létre ökölvívó-„szakosztályt". Ter­vünk megvalósításához az első lépést már áprilisban megtesszük, amikor a Szege­már megalakí- 'di Dózsa Hódmezővásárhe­ökölvívó-szakosz- lyen megrendezi a Szántó Kovács János-emlékversenyt. — Szeged az idén az eddi­gieknél is színvonalasabb programot kap. Júliusban kerül sorra a hagyományos szabadtéri kupa viadal, majd augusztusban a nem­tanfolyamot rendezünk, ahol zetközi torna megrendezése nem a versenyeztetés a cél, hanem elsősorban a nevelés. A megye különböző terüle­tén dolgozó testnevelő taná­rok részére társadalmi edző­képző tanfolyamot szerve­szerepel tervünkben, ahol a magyar versenyzők jugo­szláv és román ellenfelekkel csapnak össze. Szó van még osztrák ökölvívók részvételé­ről is a nemzetközi tornán. nap a délután folyamán, az ... . ­MTS megyei munkatársai- ts^Tal Emo wr" val, valamint a sportszövet­ség megyei elnökhelyettesei­vel folytatott. megbeszélést időszerű sport kérdésekről. senybíró lettek. Megalakultak a különböző szakbizottságok — ifjúsági, szervezési, oktatási, játékve­Harkányban a Volán zünk, és az ott végzettek az Itt említem meg még azt is, iskolai ökölvívósport szak- hogy jövőre Szegeden létre­emberei lesznek. A jövő hé- hozzuk az ökölvívó sportis­ten beindítjuk az alapfokú kólát, bíróképző-tanfolyamot, de Hernádi Gyula Selejtezők a Dózsa Kupán A szegedi Volán SC NB IfB-s kézilabdacsapata feb­ruár 5-én, hétfőn egyhetes erőnléti alapozasra utazott Ha r kán yf ü rd őre. A hosszantartó edzővál­ság után Nád János vezeté­sével január 8-ón láttak munkához. A ífl-os keret tagjai nagy lelkesedéssel, szorgalommal végzik az erőfejlesztő és taktikai gya­korlatokat, hiszen mindany­nvian bíznak az új edző el­képzeléseiben. Nád János személyében olyan edző ke­rült a csapathoz, ami bizto­síték lehet arra, hogy a Volán régi vágyát — az NB •I-be jutást — rövidesen el­érheti. A csapat minden hé­ten Budapestre utazott, t'o..y NB l-es ellenfelokke' találkozhasson a felkészülés idejében. Legutóbb a Cse­peltől .38:35-re kikaptak ugyan, de egy hrt múlva az Újpesti Dózsái már .32:29­re legyőzték. Biztató az ed­ző és játékosok kapcsolata mellett a Volán SC elnök­ségének és szakosztályveze­tésének hozzáállása is. Az április 7-én kezdődő baj­noksággal talán egy új fe­jezet nyílik majd a Volán kézilabdásainak életében. Nád János a 16-os kere­tet sorolta el — fíado Lász­ló. Varga Mihály, Badó Zoltán. Baranyai István kapusok. Dobó Károly, Csá­ky Béla. Dömösy István, Pásztor István. Kővári Ár­pád, Giricz Sándor, Ábra­hám Ferenc, Tripolszky Im­re, Majoros .Róbert, Hollós ,Árpád, Noel József és Oláh Béla mezőnyjátékosok — majd Nagy Mihály szak­osztályvezető ismertette a tavaszi sorsolást. — Április 7-én a szegedi Volán—Tatai Volán mérkő­zéssel kezdődik a bajnok­ság, majd a további sor­rend: Szív. MÁV—Sz. Vo­lán. Sz. Volán—TF. Miskol­ci Vörös Meteor—Sz. Volán, Sz. Volán—Békéscsaba. Sz. Volán—Budakalász. Pécsi Ércbányász—Sz. Volán, Sz. Volán—Dunakeszi, Keszt­hely—Sz. Volán, Sz. Volán— Egyetértés, Komló—Sz. Vo­lán. Varga András, a Volán SC elnökségi tagja, a már­cius 24—25-t Volán Kupá­ról tájékoztatott. E szerint az idén is főleg' NB l-es csapatok látogatnak majd Szegedre. Többek között a Csepelnek, a Jfejaasoak. Újpesti Dózsának és a Fe­rencvárosnak küldték már el a meghívókat. Telt ház, sok versenyző, ünnepélyes megnyitó, ke­mény öszecsapások, itt-ott parázs hangulat — minden megvolt, ami egy rangos verseny nélkülözhetetlen SZAK-SZEOL SC 2:1 (0:0) Tegnap, csütörtökön dél­után újabb előkészületi mérkőzést játszottak NB 1­es labdarúgóink. Az újsze­gedi SZAK-pályán mintegy 200 néző előtt Jármai dr. vezetésével az alábbi össze­állításban lépett pályára a két csapat: SZAK: Tóth P. — Olasz — Csábi, Nagy, Sándor — Stumpf dr. (Komlósi), Sza­mosvölgyi dr., Tóth F. — Héger Z., Biltsik, Rajcsányi. SZEOLt Gujdár — Vár­helyi ÍIÍ„ Molnár, Heidrich, Vcrágh — Pataky, Vörös, Magyar L — Antal, Vass, Berkes. A rendkívül nehéz, sáros talajon nem alakult ki jó játék. Az első félidőben a SZEOL csatárai sok gólhely­zetet kidolgoztak, de a befe­jezések nem sikerültek. Szü­net után az 57. percben Pa­taky góljával vezetéshez ju­tottak a kék-fehérek. Négy perc múlva viszont egyen­lített a SZAK: Héger a hi­bázó yédők mellett nyugod­tan helyezett a hálóba. Nem sokkal később — ismét a védők jóvoltából — Biltsik a kifutó Gujdár mellett lőtt a kapuba. 2:1. A SZEOL játékosai fárad­tan mozogtak, a csatársor­ban nem volt átütő erő. Többen is mintha túl köny­nyedén vették volna a mér­kőzést, melynek eredménye — minden messzemenő kö­vetkeztetés nélkül is —'fi­gyelmeztető! kelléke Tíz szakosztály 136 versenyzője jelent meg a délelőtti mérlegelésen, és lép a kötelek közé négv na­pon keresztül a Rókusi Csarnokban. Amennyire ör­vendetes ez a nagy érdek­lődés, annál sajnálatosabb, hogy az ország egyetlen Dó­zsa Kupájáról évről évre hiányzik az Újpesti Dózsa és a Kaposvári Dózsa. Most is így történt! Kárpótlást nyújtottak viszont a dózsá­sok távolmaradásáért a Bp. Vasas, a PVSK, az EVIG és a Steinmetz SE versenyzői. Csütörtök este 26 bár lépett szorítóba, fő­leg ifjúságiak és felnőttek. A felnőtt mérkőzések ki­emelkedő ese.ménye Jung­haus (Vasas) szorítóba lé­pése volt, ellenfele Zomi (Steinmetz SE) csak egy meneten keresztül állta a sokszoros válogatott ökölví­vó rohamait. A felnőtt ösz­szecsapálsok jelentős része is kiütéssel vagy leléptetéssel ért véget A tegnapi selej­tezők után ma este fél hat­kor az elődöntőkkel folyta­tódik a küzdelem, holnap a középdöntőket, vasárnap reggel fél kilenctől a három korcsoport. 21 döntőjét bo­nyolítják le. edzeni Még tavaly december 1-én történt. A SZEOL NB l-es labdarugócsapata szép siker­sorozat után futott ki a Fáy utcai sporttelep gyepszőnye­gére, hogy megpróbálja a le­hetetlent — pontot rabolni a Vasas otthonából. Jól ját­szott a csapat. Bánfalvi Sán­dor söprögető szerepkörében egyre-másra verte vissza Vá­radi Béláék támadásait Az­tán egyszer csaik, egy ártal­matlannak látszó Vasas-tá­madás végén, Bánfalvi kitá­madott Gassra. becsúszott, melynek következtében a Vasas szélsője ráesett a sze­gedi játékos lábára, aki akö­'vetkező pillanatban ájultan terült el a földön. A mér­kőzés után, amikor a sport­kórház orvosával, dr. Kovács Gergellyel beszélgettünk, el­mondotta, hogy Bánfalvi szárkapocstörést és bokasza­lag-sérülcst szenvedett. A hír megdöbbentette a szegedieket sokan talán hi­hetetlennek könyvelték, hogy valaha még pályára léphet NB l-es mérkőzésen Bánfal­vi Sándor, ö viszont az első pillanattól kezdve bízott a gyógyulásban, s már az első röntgenvizsgálat után gondo­latban ismét a pályán volt Telt-múlt az idő, aztán já­rógipszet kapott, majd egy héttel ezelőtt már csak úgy­nevezett „cinkcsizma" került a sérült lábra. Dr. Lányai László, Bánfalvi kezelőorvo­sa tájékoztatta lapunkat az ismételt röntgenfelvétel után: „Szépen javult Bán­falvi sérülése. A cinkcsizmát körülbelül két-három hét múlva vesszük le, majd fizi­koterápiás kezelés követke­zik. Azután »már többet be­szélhetünk a labdarúgásról A SZEOL legutóbbi előké­születi mérkőzésén a pálya szélén találkoztunk Bánfal­vival. A szurkolók közül alig akadt olyan, aki néhány szó, egy-egy kézfogás erejéig ne állt volna meg a népszerű játékos mellett. Aztán, ami­kor félidőben elindult a já­tékostársak felé, mindenki árgus szemekkel figyelte já­rását. Nem sántított, szinte hihetetlennek tűnt, hogy két hónappal ezelőtt súlyos sé­rüléssé' szállították a sport­kórházba. A rövid beszélgetés alatt is-' mét felelevenedtek a keserű emlékek, majd egyetemi ta­nulmányaira terelte a szót. — Január 5—27-ig négy vizsgát kellett letennem. Né. gyesre sikerültek. — Aztán a kényszerpihenő napjait említi. — Amíg gipszben volt a lábom, nem idegeskedtem. Mindenki azt mondta, majd ha leveszik, akkor dől el, hogy pályára léphetek-e még? Először érzékeny volt, mintha nem is az enyém lett volna. Most viszont már úgy érzem, jó a lábam. A bokám fáj egy kicsit, de re­mélem, rövidesen ez is elmúj lik. Március elején már ed­zeni szeretnék! Áprilisban pedig bajnoki mérkőzésen játszani! Egyelőre figyelem a keret munkáját, mindenki nagyon akar, de ez érthető is, hiszen a neheze még csak ezután fog következni. Bánfalvi Sándor a sérülés komolyabbik felét már le­győzte, ehhez hozzásegítette töretlen akarata is. A játék, a labdarúgás szeretete. Kí­vánjuk, minél előbb, ismét a pályán lehessen! Bagaméry László Műkorcsolya EB Zsúfolt nézőtér előtt ren­dezték meg a párosok viada­lát. Az utolsó előtti futó, s a kötelező gyakorlatok után ve­zető szovjet Rodnyina, Zaj­cev pár csodálatos korcso­lyázással ragadtatta vastaps­ra a nézőket és a bírókat is elkápráztatta. Páros műkorcsolyázásban 1973. évi Európa-bajnok: Iri­na Rodnyina és Alekszandr Zajcev (Szovjetunió) 9 hsz., 427,80 pont, 2. L. Szmirno­va és A. Ulanov (Szovjet­unió) 21 hsz. 410,20 p., 3. A. Lehmann, H. Wiesinger (NSZK) 28 hsz., 408 p. Az EB harmadik napján, csütörtökön reggel 8 órától a nők 23 főnyi mezőnye lépett jégre és „vizsgázott" a köte­lező gyakorlatokból. Az élén a verseny állása: 1. Iten (6vájci) 9 hsz., 115,70 pont, 2. Scott (skót) 18 hsz.. 112,80 pont, 3. Maclean (an­gol) 33 hsz., 108,40 pont. 4. Errath (NDK) 38 hsz., 106,80 pont. ... 21. Erős Ágnes (ma­gyar) 195.5 hsz., 73.5 pont. Délután a jégtáncosok a harmadik tánccal befejez­ték a kötelező programot. Az élen a nyugatnemet Buck-testvérek minden re­ményüket elvesztették arra, hogy megelőzzék az éllovas Pahamova—Gorskov szovjet kettőst. A magyar Regőczi, Sallai pár ezúttal már jobb volt, s így két hellyel sike­rült előbbre lépniök, a 10. helye kerültek. , A jégtáncverseny állása a kötelezők után: 1. Pahamova, Gorskov (szovjet) 9 hsz 256.50, 2. Buck-testvérek (nyugatné­met) 19 hsz 251.60, 3. Green, Woods (angol) 32 hsz 242.40 p., ...10. Regőczi, Sallai (magyar) 92 hsz 214.90 pont. KRCZttl A.KÁRÖÍT rex Egv férfi hosszú bottal, tébolyodott vigyorral kereste a feleségét, aki a szeme láttára fulladt meg. s most mindenütt -a vizet kotorja, az asz­szony nevét kiáltozva. Állítólag még hetek múl­tán is ezt csinalta. s föltúrta a legsekélyebb pocsolyát is. Megőrült. Közben, néhol már tü­zet is raktak a töltésen, s valamit sütöttek is. de a legtöbben azért igyekeztek átjutni a túl­só partra, hogy Makón, Aradon, vagy bárhol, emberségesebb körülmények közé kerüljenek. Itt már találkozott hajós- és halászisrharő­sökkel, akik épp oly nehezen tá jékozódtak, mint ő. mert Felsővároson a víz néhol három-négy méter magassagot is elért, s a ladik gyakran akad fel ellepett gémeskutakba, eperfákba, né­ha nem is szerencsésen. Gábor is a kertek kö­zött evezett bizonytalanul, s találkozott a kis Kajári szobrásszal is, aki ugyancsak ott kerin­gett az elpusztult műterem táján, s fújó szív­vel nézte a nagy sárga foltot, mely remekmű­ve szétázott nyoma volt. Csak intettek egy­másnak. a zömök ifjú mereven bámult a vízre. ágélete etet) nagy beteljesukaöt mosta a! örökre. Gábor evezett tovább, kei-este volt ott­honát, egy-egy könnyet fojtva ed, míg végre Kopasz Matyi tűnt fel hatalmas csónakjával, lelkesen, de azért némi melankóliával közele­dett feléje, s mihelyt odaért, gyorsan beszámolt az eseményekről. A parton meglátta anyját is, aki zsebkendőjét lengette, hogy fölhívja magára a figyelmet, s mellette állt Veron is, szóval mindnyájan megmaradtak, csak éppen — s ezt Matyi is majdnem szégyenkezve vallotta be — Péter bácsi pusztult el, mert nem lehetett erő­szakkal sem menekülésre bírni. S a víz nem tréfált, hanem jött, jött, mint a megszilajodott ménes. Nem lehetett sokat vitázni. — Az Istennek se. tágított. A végin már ve­reködnii alkart velem. Ott kölött hagynom, mert a Tisza már erősen közelüdotl. S alighogy ki­ugrottam az ajtón, már rá is zúdult az utcára, s bizony a ház is csak mögroskadva áll még. Ott ni! — mutatott a volt Kacsa utca felé. — De hát nem tudtad fölkapni az öreget? — feszegette Keseregve Gábor. — Te olyan erős vagy. — Puska volt nála. nem töhettem sömmít. Le akart lűnd. Azt mondta, ő ott volt boldog, ott dolgozott, szeretőit, ő hű marad a házhoz, mög az életihöz. Engedni köllött. — És anyám? — ö már a malomban volt, Veronkával. Azt hitték, hogy mégiscsak rávöszöm Pétör bácsit a menekülésre. Nélküle möntem vissza. De, Gá­bor, mög köill mondanom neköd, így tán jobb is, hiszön alig húzta volna még egy-két napig Csaatr meg bór volt a teste. Gábort a hír nagyon leverte, s a ház felé evezett, melynek szépein faragott oszlopai lát­szottak még, sőt a teteje is csak egyik oldalán fittyent félre, mintha rákönyökölne csak a vízre. — Etelkám, menj át csak a Matyi csónak­jába, én odaevezek, hátha ki tudom a csáklyá­val húzni őt. Mégse hagyhatom, hogy szegény apám ott a vízben ázzon hetekig, míg az ár megapad. Szeretném tisztességesen eltemetni. — Akkor Üjszögedre köll átvinni, ott gyűjtik a halottakat, mög ott is fcemeUk el — motyogta Matyi némi bűntudattad, mert öt is bántotta, hogy nem bírt el az öreg Bitével. De nem volt már az eszénél — gondolta. — Biztosan rásütötte volna a puskáját. Az jobb lett volna? Etelka nem szívesen engedelmeskedett, s mi­közben átlépett a másik csónakba, rémülten nézett a fiúra. — Én megértelek. Gáborkám. de te azér' most már ne kockáztasd az életedet, egy ha­lottért — Ne aggócfj, drágáin. Nem lesz semmi ba­jom. De az a halott, tudod, az én apám. Azt hiszem, te is ezt csinálnád \az én helyemben. Vagy legalábbis megpróbálnád. Várj, Matyi, az én csónakom jóval könnyebb a tiednél. ezzel simán oda tudok férkőzni, s meglátom, hogy mit tehetek. Matyi is csak a fejét csóválta, míg átsegítette Etelkát nagy ladikjába, ő sem helyeselte a fiú igen tiszteletre méltó, de mégiscsak veszélyes vállalkozásált. £te Gábor a&lpt*. oyteosaa a ra«i húz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom