Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. FEBRUÁR 1, SPORT SZEOL l.-SZEOL II. 7:0 (1:0) Atléták téli versenye Harmadik alkalommal rendezi meg az idén a Szeged városi Atlétikai Szakszövetség a középiskolások téli atlétikai terembajnokságát. Ennek érdekessége, hogy első ízben a vidéki középiskolák diákjai is meghívást kaptak a versenyekre. így tulajdonképpen megyei bajnokságra kerül sor február 11-én & 18-án, vasárnap a Textilipari Szakközépiskolában. Az iskolák hat-hat fős leány és fiú csapatai mérik össze erejüket. Közös versenyszám a magasugrás, helyből távolugrás és a labdalökés, ezenkívül a lányok számára kötélmászó, míg a fiúknak függeszkedő és helyből hármasugró versenyt is rendeznek. A teljesítményeket pontozzák, s a győztes iskola csapata elnyeri a Téli Atlétikai Középiskolai KupártTegnap délután a Tiszaparti stadion edzőpályáján ismét tartalékgárdájával játszott előkészületi mérkőzést a SZEOL NB l-es labdarúgócsapata. Az első félidőben a „nagyok" Nagy — Zámbori, Heidrich, Emődi, Virágh — Vörös, Magyar I., Pataky — Kozma II., Antal, Vas6 összeállítású együttesének a tartalékok helyenként egyenrangú ellenfélnek bizonyultak. E játékrész egyetlen gólját Kozma II. beadásából Vass fejelte. Szünetben az edzők mindkét együttesben sok játékost cseréltek, az első csapat Gujdár — Várhelyi III., Heidrich, Varga. Zámbori — Magyar I., Pataky — Szeghalmi, Antal, Magyar II., Kozma II. összeállításban játszott. Ekkor sok szép akciót és sok látványos .gólt láttunk. Antal, Kozma II., Antal, Magyar I. és Kozma II. (2) voltak sorrendben a gólszerzők. Láng Imrét kiadták Még január első napjaiban olyan hirek keltek szárnyra, hogy a SZEOL NB I-ből kiesett férfi kosárlabdacsapatától megválik Láng Imre és Kisteleki András. Először „kacsának" tűnt ez a hír, de most mgr bebizonyosodott: igaz. Az év elején a bajai csapat vezetői megkeresték a SZEOL-t, hogy az említett két játékost adják át nekik. Kisteleki András szigorló orvos lévén, ha nehezen is, de úgy döntött, itt marad Szegeden. (Kérdés, meddig?) Láng Imre viszont — szintén nem kis töprengés után — igent mondott. Indoka: felesége harmadéves, ő pedig utolsóéves főiskolai hallgató. Szegeden nem látták biztosítottnak állásukat, a bajai vezetők viszont mindkettőjüknek állást és lakást biztosítottak. Kérdés, vajon Szegeden nem lehetett volna állást adni a játékosnak és feleségének? Köztudott, Láng Imre nem mindennapi, átlagon felüli képességekkel megáldott, de szertel en játékos. Nem mindig tudta azt nyújtani, amit joggal elvárhattak tőle. Mindezek ellenére mégis elgondolkodtató az, amilyen könnyen lemondott róla a SZEOL. Vagy ennyire jól állnánk a tehetségek, a kész játékosok dolgában? E. Gy. Közüggyé tenni! A LABDARÚGÁS NAPSZÁMOSAI A

napokban fejeződtek be megyeszerte a sportegyesületek küldöttgyűlései, ahol értékelték az elmúlt év eredményeit és meghatározták az idei feladatokat. Ezzel egyidőben az MTS tanácsai is elkészítették 1973. évi feladattervüket. Meglepő volt ezekben a jelentésfélékben viszont, hogy mennyiségében többet foglalkoztak a tömegsport fejlesztésével. Szándékosan mennyiségi változást említek, hiszen minőségében egyáltalán nem, vagy csak keveset változott a helyzet. A kérdésekre próbálok nap mint nap feleletet keresni. De ugyanígy tesz Deák Ferenc (Budapest, XI.. Kakukkhegyi út 1384.) fővárosi olvasónk is. Levelében a rosszul tervezett, szerte az országban félbehagyott fedett uszodákat csak megemlíti, nyíltan felteszi viszont a kérdést ennél súlyosabbnak tűnő hiányosságokban. Miért nem kezeljük a sportot, testedzést kultúránk egészére kiterjesztve kulturális kérdésként? Miért nem találunk szocialista brigádokról szóló írásokban sportvonatkozású észrevételeket is? Számtalan példa áll előttünk. A Szovjetunióban például a sport fejlesztése alapvető népművelési feladat is. Nálunk? Minden jelentésbe, feladattervbe beleveszszük a sportkultúra fejlesztését, mindezt csak azért, mert úgy érezzük, nélküle nem volna teljes gz adminisztráció. S hogy azonkívül ml történik? Kevés, vagy semmi az ég világon! Pedig sportvezetőink, testületeink minden évben a saját tapasztalataik alapján elemzik a tömegsportmunkát. Elemzik? Hát hogy is mondjam?... Bekérik legfeljebb a nagy fejlődésekről szóló jelentéseket. Talán nem is tartozik lényeges feladataik közé ennél több. Azok pedig, akik a jelentést írják, pont saját munkájukat bírálnák? így hát mit lehet tenni? Akcióprogramokat, együttműködési terveket készítenek minden évben. Volt szerencsém a napokban „végigszenvedni" egyik vgzető sporttestületünk elnökségi ülését, ahol az idei feladatokat vetették papírra. Eszembe jutott egy korábbi rovatvezetői továbbképzés is. ahol a megyei lapok' „sportosai" tették fel az illetékeseknek a kérdést. Hol tartunk? Mit várhatunk az átszervezéstől? Egyáltalán milyen o'dalról közelíthetik meg ezt az úgynevezett átmeneti „sehovanemtartozunk", „nemtudnimileszvelünk" állapotot. Az elnökségi ülés hangulatából viszont arra következ-' tettem, hogy az illetékes sportvezetők határozottan még nem tudják, merre tartsanak! Leginkább akkor érzem ezt az útkeresést, amikor a reszortfelelősök szinte egyetlen témában sem érezték felelősnek magukat a kérdések megválaszolásában. Így hát mit volt mit tenni, kompromiszszumos megoldást választott az elnökség. Tanácsülés elé terjesztik majd az úgynevezett feladattervet. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy 73 „kell" szó olvasható a feladatok között, de hogy kinek szól, ki a felelős érté, miért kell — arról egy sor sem nyugtatott meg. Az a „kell", valakire, va lakikre vonatkozik. De ha azt a valakit még el sem hívják, hogy tudomást szerezzen róla, kérdezem, mi lesz végrehajtva ezekből? Nem ilyen általános feladatterveket kellene már végre készítenünk; kicsit konkrétabbat, felelősségteljesebbet és előremutatót. Mert az utánpótlás-nevelést sem a gimnáziumoknál kell kezdeni, hanem már sokkal előbb! Visszatérve a szocialista brigádokról megjelenő írások sportvonatkozású kérdéseire. csak azt válaszolhatjuk, hogy ami általában nincs, arról nem is lehet rendszeresen írni. A brigádok sportolási igényeit a szakszervezeteknek kellene felmérniük és segíteniük. Persze kérdés az is, hogy egyáltalán van-e igény erre? Ez persze nem mentség. Ha nincs, fel lehet kelteni. S ez a legfontosabb. Felkelteni a sportolási igényt, s ha ez már sikerrel járt, segíteni is az igények kielégítését. Deák Ferenc hasznos javaslatai között szerepel az is, hogy évente legalább egyszer nyilvános megyei, városi tanácsülésen kellene a problémákat megvitatni Ezek között ilyeneket is, hogy miért tűnnek el a városokból a terek? Miért nem szerveznek olyan tömegversenyeket, amelyekhez nem szükséges létesítmény? Például mezei futóbajnokságokat évente többször is, értékes dijakkal. Fel kell oldani a gátlásokat, s azt a szemléletet, hogy az utcán vagy parkban futó melegítős ember ne képezhesse nevetség tárgyát. M

indennek ez lehet az alapja. Az egészség óvásáért is tömegesíteni a . sportot! Felelőssé tenni vezetőket. közüggyé tenni ezt a nagy jelentőségű feladatot! Igaz, már többet beszélünk róla, remélhetően rövidesen többet is teszünk érte. Mert nem lehet közömbös senki számára, hogy egészséges emberek sétáljanak az utcán; hogy egészséges fiatalok építhessék tovább a szocializmust; hogy ne legyen száz sorkötelesből harminc-negyven alkalmatlan katonai szolgálatra; hogy minőségi sportunk utánpótlását edzett, szellemileg is friss fiatalok biztosítsák! Bagaméry László A CSLSZ legutóbbi ülésén Kovács Imre, a megyei tanács elnökhelyettese méltatta a szövetség munkáját Elmondta, hogy ez a testület évtizedek óta kifogástalanul tevékenykedik a magyar labdarúgás érdekeiért. A múltban kivívott rang a mai napon is érvényes, jelentős bázisa az MLSZ-nek a megyei szövetség. Mi sem bizonyítja ezt jolbban, mint hogy az MLSZ elnökségének egyetlen vidéki tagja Kertes Mihály, a CSLSZ elnöke. A szurkolóknak természetes hogy a bajnokság megindul. a mérkőzések követik egymást, egyáltalán minden, ami a focival kapcsolatos. F.hhez pedig nem kevet: munkára van szükség. Akik ezt végzik, a CSLSZ aki szabad idejük feláldozásával biztosítják sok-sok / ' ci ember hétköznapi, hétvégi szórakozását. Társadalmi munkátok ők. a szó igazi értelmében. hisz' semmiféle agyagi juttatást nem kapnak. az egyedüli ösztönző a labdarúgás szeretete. És a szövetség munkáját ismerve, ez nem kevés. Kik azok, akik a futball nagy gépezetének alkatrészeit úgy illesztgetik. hogy az kifogástalanul működjék? Immár fél évszázada dolgozik labdarúgásunkért Nitnnger Gyula, a szövetség ielenlegl elnökhelyettese. Kifogástalan munkájáért több ízben kitüntették, a Sport érdemérem arany fokozatának tulajdonosa. Az intézőbizottság elnöke Gyólai János, ő foglalkozik a különböző szervezési és óvási problémákkal. Huszonegy éve áldoz szabad idejéből jónéhány órát a futball ügyének. Nap mint nap megtalálható a szövetségben Bálint Antal, akinek feladata a játékvezetők delegálása. ö maga is aktív játékvezető még, de sokat tesz a bíró•tánpótiáe Wstoeitkűért is. , Hálátlan munkakör Búzás Lászlóé. A fegyelmi bizottság elnöke. Hogy ezt a hálátlan funkciót is jól be lehet tölteni, bizonyítja, hogy a legritkább esetben fordul elő fellebbezés Ítéleteivel szemben. Ennek a titka: a döntéseknél mindig a nevelő szándék érvényesül. Starcz Gábor munkája a sárga lapok bevezetésével nőtt meg. Ugyanis ő tartja nyilván a figyelmeztetéseket, sőt az ifjúsági és serdülő labdarúgók fegyelmi ügyeit is ő intézi. Ehhez pedig napi 3—4 órát a szövetségben kell eltöltenie. A régiek egyik kedvenc játékosa Tombácz Imre, vi -szavonulása után. sem fordított hátat a labdarúgásnak. Felelősségteljes munkát végez a fegyelmi bizottságban. A szövetség két doayenje Frankéi Mihály és Hegedűs Lajos. Előbbi elnökhelyettese a játékvezető és edző fegyelmi bizottságának, és tagja az Országos Játékvezető Ellenőrző Testületnek. Hétvégeken az NB l-es mérkőzések lelátójáról figyeli fiatalabb társai munkáját. Hegedűs Lajos 72 éves kora ellenére még mindig aktív bíró. Sarnyai Vince és Antali Gábor is elnökségi tagok. Burok Ferenc a hétfői intézői értkezleteket vezeti. Mióta az NB III-as bizottságot létrehozták. lelkes munkatársa Borbély Dénes. A hajdani játékvezető ma is jód hasznosítja a pályán szerzett tapasztalatokat. A köztimúltban vált meg a szövetségtől felelősségteljes beosztása miatt Lakó Ferenc. Sok munkája ellenére mégis újra foglalkozik a visszatérés gondolatéval. Hiába, nem könnyű hátat fordítani a labdarúgásnak. Hosszú évek óta vesz részt a munkában Székely Béla és Harsányi József is. Dr. Kalocsai Géza az edzőbizottság tinóké. Az egyik legtöbbet vállaló aktivista Spitzer Ferenc, öt a szurkolók is jól ismerik, hisz régi, megbízható játékvezető. Ugyanúgy Vörös Béla is, aki az országos NB I B-s keret tagja. Mindketten sokat tesznek a fiatal játékvezetők neveléséért. Ebben a munkában vesz részt dr. Jármai Tibor és Kasza Ferenc. Ahhoz, hogy a névsor teljes legyen, meg kell említeni a megyei ifjúsági válogatott szakvezetőjének dr. Bánáthy Jánosnak. Török Ferencnek, a Szegedi járási szövetség főtitkárának, Barcs Gyulának, a makói elnök, dr. Kocsis Ferencnek, Vngi Jánosnak, ' Tóth Ferencnek, Rácz Józsefnek. Megyeri Istvánnak. Radnai Zoltánnak, Frányó Ferencnek, Pándi Lajosnak, Nagy Károlynak, Fodor Andrásnak és Bite Vincének a nevét. Ök, így együtt a labdarúgás napszámosai. Nélkülük elképzelhetetlen a szövetség jó munkája. A pihenés, a szórakozás óráit áldozzák a fociért. Forró Tamás Salt Laké City is visszalépett Denver visszalépése után az amerikai városok közül a legnagyobb propagandahadjáratot Salt Laké City indította az 1976. évi téli olimpiai játékok megrendezési jogának megszerzéséért. Az Egyesült Államok olimpiai bizottsága végül is ezt a várost jelölte a tengerentúli jelentkezők közül a NOBnak, míg Európából Tampere, Innsbruck és a Mont Blanc hegység francia városai jelentették be igényüket. Több hírügynökség szerdai egybehangzó jelentése szerint január 30-án Salt Laké City polgármestere, Jaké, Garn táviratban értesítette Clifford Buckót, az Egyesült Államok olimpiai bizottságának elnökét, arról, hogy „Salt Laké City február 4ig, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Lausannei üléséig (itt döntenek az 1976. évi olimpiai játékok sorsáról) nem tudja előteremteni a szükséges 30 millió dolláros támogatást, mivel a város vezetőinek tárgyalásai a szövetségi kormánnyal 'nem ve• zettek eredményre. Félő, hogy Utah állam kormánya nem is nyújtana anyagi fedezetet, Salt Laké City vezetői pedig a közpénzekhez nem hajlandó nyúlni", ezért a város visszalép a jelentkezéstől. Jaké Garn erről ugyancsak táviratban értesítette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Lausanne-i központját, egyben bcsánatot kért Lord Killanintól, a szervezet elnökétől. Balettozó tornászok Totótanácsadó 1. Bologna (10.)—Inter. (3.) 2. Cagliari (7.) — I.anrrossi (16.) 3. Lazlo (4.) — Kiorentina (5.) 4. Milán (1.)—Ternana (13.) 5. Napoli (12.) — Atalanta (11.) 6. Sampdoria (144Roma (6J x 2 x 1 1 ls 7. Torino (8.)—Palermo (15.) 1 8. Verona (9.)— Juventus (2.) 2 x 9. Brindisl (11.)—Bari (5.) x 1 10. Catania (4.) — AS Reggina (10.) X 1 11. I.eeco (IS.)— Arezzo (13.) 1 x 12. Mantova (20.)—Novara (14J x 13. Perugia (17.)—Genoa gj Pűlmérkőzgsek: x, x, 1. • Relgl Endre fplveteJe Az új esztendőben belettia is tanítják a SZEOL Sportiskola női tornászait. No, ncin kell félni, nem lesz belőlük balett-táncos, csak az credmnyes szerepléshez ma már elengedhetetlen a balett alapszabályainak ismerete. Különösen így van ez a talajtornában: a kecsesség, a báj fontos századpontokat jelenthet a versenyző számára a helyezúekéri folyó küzdelemben