Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

SZERDA, 1973. FEBRUÁR l W Beletört a bicska wsmm Köszönet Ezen a héten sem kizáró­lag bosszantó esetekről írtak olvasóink. Portörő János (Székely sor 7/A) február 3­án, fél háromkor az 1. szá­mú postahivatalban pénzt akart befizetni, többed ma­gával. A hosszú sorban vára­kozók felhördültek, amikor az egyik, előttük álló asszony irányítószám nélkül adta be a kis ablakon a csekkeket, és még a pénzt se számolta össze előzőleg. Türelmes egyedül a posta alkalmazott­ja, Kass József volt, aki ki­javitotta a hibásan kitöltött csekkeket, és kedves szavak­kal csitítgatta a sorbaálló­kat. Olvasónk ezért a visel­kedéséért mond köszönetet, mert, mint írja: „A munka az kötelező, de a kedvesség köszönetet érdemel." Akár a becsületes meg­találó, aki tömören megfo­galmazott levelezőlapot jut­tatott el hozzánk. Pete Rozá­liának hívják, a Szent Mi­hály utca 1. szám alatt la­kik. Azt írja: „Körülbelül két és fél hete a rendelőinté­zetben találtam egy karika­gyűrűt A tulajdonos szom­bat kivételével mindennap átveheti, délután fél 5-től fél 8-ig, IL emelet, L ajtó. MŰtíL" Szeretném, ha segítenének — írja Koczka Ferenc (Tar­ján, 330. épület —, mert a három kiskorú gyermek mellett nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ötéves tévékészüléket eldob­jak mások hibájából, és 7000 forintért újat vegyek. Kik azok a „mások", és milyen hibát követtek el? A levél írója január 4-én a tarjáni Gelka-szervizbe vit­te a készüléket, hogy a sze­relők által gyengének minő­sített képcsövet kicseréltes­se, s ezután megkösse az átalánydíjas javítási szerző­dést. Az ígéret szerint ja­nuár 10-én tulajdonosa ha­zaviheti a kifogástalan ké­szüléket. A megjelölt napon azonban 12-ére csúsztatták a szerelők a határidőt, majd 13-ra. Akkor délután vég­re ismét olvasónk lakásában állt a televízió, és várta a szerelőt, aki vállalta, hogy beállítja a készüléket és a tulajdonossal megköti a szerződést. A tévé elsötétült­elnémult 3 perces működés után. » műszerész azonban nem érkezett meg. Három nap múlva olvasónk rekla­mációjára a válasz: hozza vissza a szervizbe a készülé­ket. Tíznapos „kezelés" után ismét a tulajdonos lakásába karült vissza — csodák cso­dája, ezúttal sem üzemképe­sen. Másnap „házhoz'' jött a műszerész* és másfél órai munka után, rossz tévét hagyva a háta mögött, vette a kalapját. Megbeszélte ol­vasónkkal, hogy mikor hoz­zák a cserekészüléket, s eb­ben az időpontban tartóz­kodjék otthon. A „megtán­coltatott" tulajdonos hiába tett eleget a kérésnek ez al­kalommal is. Legutóbbi, feb­ruár 1-i érdeklődésére már semmi biztató választ nem kapott. Ez a fordulatokban bővel­kedő kis történet nem válik a Gelka dicséretére; Azt sem ártana tisztázni, hogy a sze­relők szakértelme, megbízha­tósága, vagy a készülőt szo­rul-e javításra. És még egy: az átalánydíjas javítási rend­szernek így nehéz híveket szerezni. Napokon át Bozsó Tibor (Gogol u. 31.) a lassú munkavégzés miatt emel szót levelében. A mel­lettük levő házat, mivel életveszélyessé nyilvánítot­ták, lebontásra ítélték. Az első teendő: a tetőszerkezet­hez erősített villanyvezeté­ket, amely az utcai lámpá­ba „szállította" az áramot, Válaszol az illetékes Lapunk január 31-1 szá­mában cikk jelent meg a Postaládában Por és szén címmel, melyre Maróti Sán­dor, a Szegedi TÜZÉP Vál­lalat rókusi telepének veze­tője válaszolt. „Még a szóban forgó na­pon, tehát január 31-én ki­mentünk Bóta Sándorné, Szeged, Moszkvai krt. 20/A számú panaszoshoz. A pincé­ben megállapítottuk, hogy a panaszos által vásárolt szénféleség port nem tartal­maz. A panaszos állítása szerint nem a port kifogá­solta, hanem azt, hogy a frissen érkezett szénhez ré­gebbi tárolású másfajta sze­net rakattak a járműre. Vizsgálatunk során azt Is kétségtelenül megállapítot­tuk, hogy másfajta szénről szó sincs, csupán a vállalati rendelkezésnek megfelelően ugyanazon fajta, de régeb­ben beérkezett, átrostált, por­tól mentes szenet adtak hoz­zá, 10 százalékos arányban. A fentiek alapján a pa­naszos reklamációja nem jo­gos. a tüzelő kiadása az elő­írásoknak megfelelően tör­tént és minősegileg kifogás­talan." A kérdés most már csak az, hogy olvasónk a szer­kesztőségbe küldött levelé­ben miért emleget „porhal­mot" és „porsúlytöbbletet" ? Panaszát pedig miért módo­sította, amikor a TÜZÉP emberei vizsgálatot folytat­tak nála? özv. Selmeci Mihályné ar­ról értesített bennünket, hogy a Marx téren többen jogtalanul folytatnak barom­fiíelvásárlást — és -újraérté­kesítést. A levelet elküldtük a Szeged megyei városi ta­nács vb kereskedelmi osztá­lyára, ahonnan Bodola Mik­lós osztályvezető-helyettes válaszolt. „A vizsgálat során megál­lapítottuk, hogy a bejelen­tésben foglaltak jogosak. A Marx téri piactéren valóban folytattak egyes személyek jo­gosulatlanul baromfifelvásár­lást és -újraértékesítést. A jogosulatlan tevékeny­séggel kapcsolatban a vá­sárlókat és piacokat üzemel­tető szerv, a városi tanács szolgáltató üzeme ellenőrei megtették a szükséges Intéz­kedéseket. Ezúttal — miután 65—70 éves idős emberek­ről van szó — a piacellen­őrök figyelmeztetéssel éltek. A jövőben hasonló esetben a piacellenőrök már nem fi­gyelmeztetést, hanem sza­bálysértési eljárást alkal­maznak. Amennyiben a jövőben ilyen magatartást észlel va­laki, kérem, szíveskedjék a Marx téri mázsaháznál levő piacrendészeten bejelenteni." le kellett szerelni, zavarta a bontási munkálatokat Hogyan történt a szerelés? Napokon át, és lassan, befe­jezés nélkül. Reméljük, hogy a sötétség miatt azóta már nem kell bosszankodnia olvasónknak, de a többi Gogol utcában közlekedő embernek sem. Szerkesztői üzenetek B. M. Tiszasziget: A le­velében közölt adatok sze­rint, ha férjének 600 forin­ton aluli nyugdíja van, ol­vasónk jelenleg is termelő­szövetkezeti tag, legalább három éve, és a beviteli kö­telezettségének eleget tett, saját jövedelemmel nem rendelkezik, jogosult öreg­ségi járadékra. Járadékigé­nyét a termelőszövetkezet út­ján terjessze be a társada­lombiztosítási igazgatósághoz. Kertész Lajos (Bánk bán n. 27..): Minden totó-lottó árusitó helyen kötelesek visz­szaváltani az elrontott szel­vényeket. Nyári Zoltán (Vasas Szent­péter u. 8.): a Kőbányai Sörgyár szegedi telepéről ka­pott információ szerint a Nektár sör palackozása nem folyamatos (a minimális Igény miatt), ezért nem árusítják állandóan az üzle­tekben. Aki esetleg nem Ismerné, mit jelent a vidéki ipartele­pítés, az az Alföldi Porce­lángyár révén megismerheti. Ez a szürkésfehér, hosszúra nyújtózkodó épületsorokból álló üzem szinte egyik nap­ról a másikra jelent meg Hódmezővásárhelyen. És alig­hanem nemcsak műszaki kö­rülményeiben figyelemre méltó, hanem gyári mivoltá­ban is. (Amihez a gépeken, boszorkányosan mozgó auto­matákon, érzékeny gázke­mencék mellett az emberek i a munkásgárda is hozzá­tartozik.) Amikor elmentem körül­nézni a vadonatúj, olasz technikájú csempeüzembe — bevallom, az érdekelt leg­jobban: a kitűnően sikerült beruházással együtt megte­remtődött-e az a munkás­gárda, amely nélkül az euró­pai színvonalú felszerelés bi­zony csak holt anyag lenne. TISZTASÁG Meglehe­tősen bo­nyolult formasá­gok után jutottam be a csempeüzembe. Meglepő kép fogadott: patikai tisztaság. A munkások legtöbbje tizen­és huszonéves lány, asszony, miniszoknyákban, csinos pu­lóverekben. Pedig a kerá­miaipartól nem ezt szoktuk meg. Inkább a nehéz, poros levegőt, a szállongó, torokka­paró kvarcot, a pillanatok alatt beszennyeződő ruhákat. Különös életmódot folyta­tott Gora Lajosné 47 éves, foglalkozás nélküli, Szeged, Hatházak L épület 6. szám alatti lakos, akinek Röszkén is van bejelentett lakása a IV. kerület 400. szám alatt Priusza szerint 1947-től kezd­ve ütközött össze rendszere­sen a törvénnyel. Többször ítélték el árdrágításért és lo­pásért. Büntették a közellá­tás veszélyeztetése miatt, magzatelhajtásért, üzérkedé­sért. Legutóbbi büntetése 3 év szabadságvesztés volt. Üjabban társadalmi tulaj­dont károsító, folytatólagosan elkövetett, illetve kilenc rendbeli csalás miatt került a vádlottak padjára. Goráné 1970-től nagybani sertéstenyésztésre rendezke­dett be az űjszegedi Hathá­zak lakótelepen, de onnét ki­telepítették mintegy 40 da­rab sertését, a közegészség­ügy veszélyeztetése miatt. Ezulán más házaknál igye­kezett sertéseket tartani, de azok takarmány üítasái nem tudta készpénzből fedezni. Folyamatosan és különböző időpontokban szerződést kö­tött a Csongrád megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalattal sertések átadására. A megállapodásnak azonban csak részben tett eleget. Ellenben élt a lehetőséggel, hogy mezőgazdasági hitelt vegyen fel az OTP-től. Is­merősei közül is többeket rávett, hogy nagy összegű me­zőgazdasági hiteleket vegye­nek fel és a pénzt adják át neki. Hiszékeny emberek becsapását olyan nagystílű gyakorlattal bonyolította Goráné. hogy a megtévesz­tetteknek eszükbe sem jutott kételkedni fizetési készségé­ben, és abban, hogy egyál­talán miből tud majd fizetni. Biztatására a becsapottak nagy össziegű OTP-kölcsönt vettek fel, vagy kezességet vállaltak. Nem is kell mon­dani, hogy a kezesek, a be­csapottak fizetik a terhükre rótt összeget és annak járu­lékait. Az OTP Csongrád megyei fiókjának 150 ezer forintja „úszik" Goráné ré­vén, aki ezt az összeget csak részben fordította a sertések tartásához szükséges kiadá­sokra, a többi pénz elúszott. Alkalmi ismerősöktől is felvett nagy összegeket, több­nyire olyanoktól, akik kis jövedelműek voltak. A köl­csönöket viszont nem fi­zette vissza, sőt a Dunántúl­ra. ismeretlen helyre távo­zott, hogy hitelezőitől igy megszabaduljon. A szegedi járásbíróság megállapította, a vádlott je­lentős összegekkel károsította meg azokat, akik bizalommal voltak iránta. Goráné lénye­gében hosszabb időn át bűn­cselekmények sorozatos elkö­vetéséből tartotta fenn ma­gát. A szegedi járásbíróság Gora Lajosnét — tekintettel többszörösen büntetett elő­életére — halmazati bünte­tésül. nem jogerősen 4 év szigorított börtönre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. De Itt ennek nyoma sincs. A levegő kellemes meleg és tiszta; a világos, hatalmas ablakokon árad a napfény — a nők műhelydlvatja olyan, mintha otthon az ebédet főz­nék a konyhában. — A technológia korszerű, ez a magyarázat — mondja Tatár Kornélné művezető, a műhelybizottság titkára. Továbbmegyünk, arra va­gyok kíváncsi, hogyan indul a csempe, miből lesz? A fu­tószalagon, helyesebben két érdes gumiszíjon sebesen ha­ladnak a vékony lapok, kö­szörű simítja le az éleiket, asztalon osztályozzák, majd dobozba csomagolják. Ponto­san 44 darabot, azaz egy négyzetméter befedésére al­kalmas mennyiséget. Na de hogyan lesz az anyagból csempe? Ellj utunk a hosszú csarnok másik végébe, a kemence mellett kerékpáros szerelők jönnek. Gyalog sok időt vesztenének... — Az anyagot a gyár mel­lett bányásszák, és más faj­tákkal keverik, tisztítják, majd ide kerül hozzánk a malomba, finomra őröljük. Utána gépek keverik a masszát, az anyag a funkciós présen nyeri el végső for­máját. íme... Hatalmas présekhez érünk — amelyek mellett ugyan­olyan tisztaság van, mint a válogató asztalon. A prés másodpercenként dob ki egy négyszögletes rózsaszínű la­pot. A gyár termelése 1973­ban több mint 1 millió négyzetméter. — Hogy érzi itt magát? . — Én jól. Megengedik a focit, nem úgy, mint a régi helyemen; nekem az a fontos, hogy fo­cizhatok és megadják a ked­vezményeket — válaszol Bánfi Sándor kőműves. — És mi a feladata? — Élőkészítem azokat a kocsikat, amelyen kiégetik a csempéket. Tűzálló anyaggal dolgozunk, a kocsinak na­gyon pontosan vízszintesnek kell lenni. Ha nem — ka­rambol lesz a kemencében, az pedig a legnagyobb baj. — Szereti a munkáját? — Megcsinálom. A művezetői irodában hár­man ülünk. Tatár Kornélné­tói is azt kérdezem először, hogy érzik magukat? — Elég nehéz rá felelni, mert én kicsit elfogult va­gyok. Budapestről jöttünk a férjemmel együtt. Ö építette a kemencéket. Nekem nehéz volt megszokni a vásárhelyi viszonyokat, a boltok nyitva­tartásitól kezdve a közleke­désig. És a munkahelyen gyerekcipőben járunk még, hisz alig három hónapja ad­ták át a csempeüzemet. Szó­val a gondokat leszámítva, elfogadhatóan vagyunk. — Mi az, hogy „gyerek­cipőben járunk"? — Próbálta megmagyaráz­ni annak az asszonynak, aki húsz éven keresztül háztáji­ban dolgozgatott, mi a folya­matos műszak, s miért kell bejönni karácsony napjának reggelén is, ugyanúgy, mint máskor? Hát valami ilyes­mi.., Ezek az emberek az­előtt nem voltak munkások, nem tudták, mit jelent az, munkásnak lenni es mik az ezzel járó kötelességek, a reggeli pontos kezdés, a szabvány stb. A legnehezebb elfogadtatni azt, amit össze­foglalóan munkafegyelemnek neveznénk. Sokszor elkese­redem, de aztán kezdődik minden elölről, elfelejtem a tegnapi sikertelenséget. Nem tehetünk máshogy — nagyon oda kell figyelni, mi törté­nik a szalag mellett, a válo­gatóknál. Nekünk nemcsak irányítani kell a munkát, hanem kicsit munkásokká hajlítani a háziasszonyokat Meg a valamikori földmű­vest ... Kísérőm Varga Balázs­né, agyá­bizottsag TORZSGARDA MUNKÁSSÁ NEVELNI ri szakszervezeti munkatársa. — Hányan dolgoznak ma a porcelángyárban? — Kétezerhétszázan, ennek több mint a fele nő. — Van-e már a gyárnak törzsgárdája? — Kezd kialakulni a törzs­gárda, s úgy érzem, szépen fejlődik a brigádmozgalom. Az irodánkban, a szekrény tetején már állnak azok a porcelánvázák, amelyeket az ötéves munkaviszonyért adunk. Tatár Komélnénak is teljesen igaza van — a mun­kássá nevelésért kell a leg­többet dolgoznunk. — És eközben az emberek nem kerülnek ellentétbe a közvetlen vezetőkkel? — Olyanokkal biztos nem, mint Tatámé. A műhelyek­ben általában jól érzik ma­gukat az emberek... Az Alföldi Porcelángyár­nak nincs mit szégyenkeznie, ha eredményeit nézzük. Teré­nyi László osztályvezetőtől tudom, hogy munkásainak átlagkeresete elérte az évi 25 ezer forintot; hogy a gyár már 370 millió forint értékű olyan minőségű porcelánterméket készít 1973-ban, amelyet szí­vesen vesznek Angliában, Svédországban. Franciaor­szágban, csakúgy, mint a szocialista országokban. Vagyis: a tegnapelőtt még tehenet fejő, kapálgató Vá­sárhely környéki asszonyok kezemunkájáról aligha álla­pítható meg: a szakmát most tanulták, s tanulják, a legré­gebbi munkaviszony sem sokkal hosszabb öt évnél.., Matko Isivé* J 1 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom