Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-27 / 48. szám

KEDD, 1973, FEBRUÁR 27. 3 Százötvenen — egyért Somogyi Károlyné felvétele Peszieg István, a szegedi olajtermelő üzem gépkocsivezetője súlyosan megbetegedett, meg kell operálni. A műtéthez — amelyet az I. sz. sebészeti klinikán végeznek majd el — több liter vér kell. A munkatársak, az Április 4. aranykoszorús szocialista brigád elhatározta, hogy bajba jutott tagját megsegíti. Fleisz Sándor brigádvezető felhívására nemcsak a szűkebb kollektívából, hanem a szegedi üzem valamennyi munkahelyéről jelentkeztek az önkéntes, térítésmentes véradásra. Tegnap a központi olajbányász orvosi rendelőben több mint százötvenen adtak vért Peszieg István szívműtétéhez. Képünkön: véradásra várakozók. Mérsékelték a haszenkulcsot A Kereskedelmi Felügyelőség tapasztalatai Másfél hónap telt el azóta, hogy életbe lépett a tej és tejtermékek árát szabályozó rendelet. Vajon betartották-e a vállalatok, a szövetkezetek az előírásokat Csongrád megyében, nem követtek-e el árdrágítást, ezt vizsgálta február 1-től két héten át a Kereskedelmi Felügyelőség. A rendelet szerint nem céi a vendéglátóipari árak emelése. Sőt, csak olyan mértékben drágulhatnak az egyes, tejet tartalmazó ételek, mint amennyire azt a felhasznált tej indokolttá teszi. A vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalatok, szövetkezetek igyekeztek, hogy megelőzzék a hasznokulcsok változásával bekövetkező árdrágításokat. A legtöbb helyen — hogy elkerüljék az árak jelentős növelését — az alacsonyabb haszonkulcsot alkalmazták. A Mindszenti ÁFÉSZ III. osztályú presszójában például 70 százalékos volt korábban a süteményárusítás de a rendelkezés előírta követelményeket mindenütt betartották: a régi beszerzési árat vették figyelembe az árkalkulációban. Az á la carte ételekért — ha valamilyen tejtermékkel ízesítették — január 8-a óta csak néhány fillérrel kellett többet fizetniük a vendégeknek, mint korábban. Egy III. osztályú étteremben például a 12 forintos töltött káposztáért 12,40-et számoltak a rendelet életbe lépése után. Az ármódosítás a reggelit, uzsonnát forgalomba hozó bisztrókban, tejivókban volt leginkább észlelhető. A legtöbb ilyen egység gazdája, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat új kalkulációjában figyelembe vette a tej beszerzési árának változását, ellenben érintetlenül hagyta a korábbi hasznokulcsot. Ennek az lett a következménye, hogy egy-egy reggeliért, kai számolja a tejitalok és tejes ételek árát. Így agy liter tej 6 forint helyett 5,20-ba, kakaó 9,90 helyett 9,30-ba, a túrós csusza 5,40 helyett 5 forintba — azaz a korábbi összegbe — került Szinte csak a beszerzési árak változásának arányában térnek el az új süteményárak is a régitől. A II. osztályú Korzó presszóban például 5,10 helyett 5,50-et kérnek a tejszínhabért, 3,90 helyett 4,30-at a vaníliakrémért, a sarkházért pedig 6 forintot, 5,60 helyett. A Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálata tehát megnyugtató eredménnyel zárult., Árdrágítással egyik tejivó, bisztró, étterem sem vádolható. S ha kezdetben mutatkoztak is figyelmeztető jelek — a magasabb ár miatt csökkent a fogyasztás —, a vállalatok okos módosítással elérték, hogy ne a ssrssssjrs JÖSI&%BS sokan ettől vissza is riadvissza tak, és inkább kevesebbet haszonkulcsa, január 3-a vásároltak. A Somogyi utcai tejivóban például január 8-a előtt 2 deci forralt tejből a forgalomnak 10 százalékát árulták, a rendelet megjelenése után 30 százalékát. Az 5 deciliteres tej 50 százaiéadták kos forgalma viszont 20 százalékra csökkent. Hasonló sabban az új árakhoz. Ch. Á. Munkáskezek F

elvételre keresünk... Így kezdődik a napilapokban megjelenő apróhirdetések háromnegyedrésze. Sok vállalat nem is hirdet, hanem toborzókat alkalmaz. Láttam már zománcozott táblát is kiakasztva vállalati kapukon, segédmunkást, szakmunkást felvesznek. Tartósan berendezkedtek munkaerő-felvételre. Keresik a munkáskezeket. A munkához mindenkinek joga van, alkotmányos joga. Ez nem is kíván különösebb magyarázatot, legfeljebb annyit, hogy a munkához való jog nem egyenlő a munkahelyhez való jogosultsággal. Ez érthető is, hiszen ellenkező esetben akár tízezer ember is ragaszkodhatna X vállalathoz. A beosztásokról már nem }s beszélve. Senkit sem lehet megróni azért, ha keresi a lehető legjobb munkakörülményt önmaga számára, s szeretne többet keresni. De az is igaz, hogy a „nagy rosta" szelektál, mindenki megtalálja, vagy megtaláltatják vele munkakörét, státuszát. Kivételek akadnak ugyan, de azok nem erősítik a szabályt. Csak az a kérdés, hogy meddig válogathatunk a munkahelyekben, illetve a vállalatok meddig tartják még tárva-nyitva kapuikat, csalogatva az új munkáskezeket? Divatos manapság a kérdés: kézzel vagy géppel? Persze hogy géppel, mivel nagyobb a kereslet, mint a kínálat a munkaerőfronton, A kereslet és a kínálat helyzete azonban nem biztos, hogy mindig reális helyzetet tükröz. Gondoljunk csak a piaci viszonyokra, ott, sem törvényszerű, elháríthatatlan akadályok mondják ki a végső szót. A háttér legalább olyan meghatározó: a termelés, a kibocsátás, a szállítás, a vevők anyagi helyzete, a piac és a termelő távolsága, az eladóhelyek egymáshoz való viszonya, és így tovább. S ilyen okfejtés után kanyarodjuk vissza a lényeghez, a munkaerőhelyzethez, annak várható alakulásához. Nincs egységes álláspont ebben a kérdésben. Vita bőven buzog a szakemberek és a laikusok körében egyaránt. Egyik ismert közgazdászunk, aki otthonos a munkaügyekben, azt rpondta a múltkor: „Nyersanyagban szegény, munkaerőben gazdag ország vagyunk." Találó a mondás, még akkor is, ha humorizálásnak tűnik. Ebből viszont logikusan következik az a folytatás, hogy minden ország azzal gazdálkodjon okosan, amiből bővében van, amiből lehetősége megengedi. Lehet, hogy sokan — külö5 után 63 százalékra csökkentették. Az Alföldi Vendéglátó Vállalat szegedi Egyetem éttermében a régi árakhoz csak a tej és tejtermékek beszerzési árában kelet kezett különbséget hozzá, anélkül, hogy a ha- , ,, , szonkulcsokat felszámolták tendenciát figyeltek meg a volna. Az ételek ára a melegkonyhás egységekben változott lényegesen, mekakaófogyasztásban is. Ez az egyhónapos tapasznem talat — és a Kereskedelmi Felügyelőség javaslata — gyénkben ugyanis nem ke- elég volt a vállalatnak ahrülnek forgalomba nagyobb hoz, hogy dicséretes módon mennyiségben tejes ételek. Drágulhattak volna az előfizetéses ebédek, vacsorák. február 9-től új haszonkulcscsal — 50, illetve 46 százalék helyett — 30 százalékMikrohullámú berendezések Indiának A Budavox. több mint kéttárgyalássorozat után, eves ket szállít a távoli országba. Az 50 állomásból álló mintszerződésF' írt alá az indiai egy kétezer kilométeres vo•' ' nal a televíziós műsor és ezernyolcszáz telefonbeszélgetés egyidejű továbbítására szolgál. posta vezérigazgatóságával. A megállapodás szerint a magyar vállalat széles sávú mikrohullámú berendezéseHazaérkezett Bondor József Vasárnap hazaérkezett hl- Róma, Nápoly, Bari környévatalos olaszországi útjáról kén több építőanyag-ipari Bondor József építésügyi és üzembe is ellátogattunk, ahol városfejlesztési miniszter. elsősorban a magyar vállalaMegérkezése után Bondor tokkal kialakítható együttJózsef nyilatkozatot adott, működési lehetőségeket kuRauki Emitio Taviani Elmondotta, hogy Paulo Emi- tattuk. lio Taviani költségvetési és gazdaságtervezés-ügyi minisz- miniszterrel folytatott meg. ter meghivasara latogatott beszéléseink „ k"L orszáe kb_ Olaszországba. Ott tartózko- polftik°ai dása során megéléseket latok ^ érintet. Svat fogadtad őt Mario ^SL^^^ST Tanassi, az olasz kormány miniszterelnök-helyettese. — Rendkívül hasznosnak könyvelhetjük el ezt az olaszországi látogatást — mondotta Bondor József — amely során főleg építőipa- hetőségeket nyithatnak Iri kérdésekről tárgyaltunk, együttműködésünkben. (MTI) ri együttműködésre szorítkoztak. örvendetes tény, hogy nemcsak mi, hanem az olasz fél is rendkívül hasznosnak minősítette tanácskozásainkat, amelyek új lenösen azok a gazdasági vezetők, akik munkaerőhiánnyal küszködnek — ellentmondanak és megcáfolják az előbbi véleményt és visszakérdeznek: „Ha bővében vagyunk munkaerőnek, küldjék hozzánk, majd mi alkalmazzuk a felesleget. Hol van, ha van?" Ez az, hol van a munkaerő, ha van egyáltalán szabad munkáskéz? Erre úgy válaszolnak a szakemberek és a laikusok is, hogy a gyárkapukon belül található. Így lenne? Így is. Legutóbb meghallgattam Buda István munkaügyi miniszterhelyettes tájékoztatóját, aki részletesen elemezte a munkaerőhelyzetet, és annak várható alakulását. A létszámkérdésről elmondta, hogy ha csak a vállalati igényekel tekintjüic perdöntőnek, akkor vészesen nagy a munkaerőhiány. De ha a jnásik oldalt is alaposan megvizsgáljuk, kiderül, hogy a vállalatoknál korántsincs minden rendben a munkaszervezés, a munkamorál, a gépesítés területén. Lehet, hogy a mai állapotok mellett igaznak bizonyul a munkaerőhiány, de ez mégsem lehet kiindulási alap a holnapra, amikor nem hogy többen lesznek a gyárakban, de éppen kevesebben. S mit lehet tenni? P okan állítják, elsősorban munkaügyi szakemberek, a szervezésben otthonos közgazdászok, hogy a mai nemzeti jövedelmünket körülbelül 10 százalékkal kevesebb létszámmal is meg lehetne teremteni. Így első hallásra ez nem is tűnik valami „fals" számnak, hiszen ahol most száz ember tevékenykedik, ott esetleges átszervezessel kilencven dolgozó produkálhatná a tervezett mennyiséget. Ha országos számadatokat vizsgálgatunk, akkor kiderül, hogy ez a 10 százalék bizony fél millió munkáskezet jelent. Erre a „szabad élőmunka kapacitásra" holnapután igen nagy szükség lesz. Nem tévedés a következő tényadat: 1985-re kétszer akkora nemzeti jövedelmet kell létrehoznunk mint ma. S most figyeljenek: 1985-ben nem lesz akkora létszám a gyárakban, mint amennyi jelenleg van! Ez különben nem találgatás kérdése. pontos prognózos adja tudtunkra a várható munkáskezek számát, hiszen akik majd 1985ben állást vállalnak, azok már megszülettek. Hogyan lehet megduplázni a produktumot, ha kevesebben működnek közre? Csak egyetlen lehetőség kínálkozik, az intenzív fejlesztés. Lehet ilyen mértékben intenzifikálni? Lehet, különösen a mi körülményeink között. Tessék csak körülnézni néhány iparvállalatnál; elavult öreg gépeket láthatunk, ötven-százesztendős technikát és technológiát, kevés szakmunkást és sok segédmunkást. Biztató törekvésekkel is lehet találkozni. Szűkebb környezetünkben, Szeged és Csongrád megye nem mezőgazdasági ágazataiban jelenleg, 104 ezer ember dolgozik. De ha visszalapozunk a statisztikai jelentésekben, kiderül, hogy az utóbbi időben már nem minden termelő ágazatban panaszkodtak munkaerőhiányra, hanem kerestek valami más megoldást. Az iparban és a kereskedelemben valamelyest csökkent a létszám, a termelés pedig szépen emelkedett A szegedi és a megyei vállalatok 6—7 százalékos termelésnövekedésében az intenzív fejlődés, a termelékenység javulása volt a főszereplő. További erőteljes lépéseket kell tenni a gépesítésben, az automatizálásban, üzem- és munkaszervezésben, hogy takarékoskodni lehessen a munkáskezekkel. Sok jó példával találkozhatunk napjainkban is. A kenderkikészítés és feldolgozás közötti — mindkét félnek veszteséget okozó — érdekellentétek kizárása céljából megszüntették a rostkikészítő vállalatot és összevonták a feldolgozó iparral. Az öszszevonás után biztosítható az ésszerűbb üzem- és munkaszervezés, a fost export és import ügyleteinek jobb megoldása, a felesleges párhuzamosságok megszüntetése a műszaki fejlesztésben, a készletekben és más egyebekben is. Felszámolták az évek óta veszteségesen dolgozó vásárhelyi szandálüzemet, amely igen elmaradott gépparkkal rendelkezett, alacsony színvonalú volt az üzem- és munkaszervezésük, s e tényezők hatására magas volt a selejtes, eladhatatlan termékek mennyisége. Az üzemet megvásárolta a Minőségi Cipőgyár és felsőrészkészítő műhelyt rendezett be. Hasonló szervezési változtatásokat hajtottak végre a téglagyáraknál és a cipőnagykereskedelemben is. Közismert, hogy a szegedi textiliparban az elmúlt esztendők során vészesen csökkent a munkásnők száma, körülbelül 1400-zal és visszaesett a termelés is. A kenderfeldolgozó-ipar, a textilművek és több más vállalat is kereste a kiutat. A kenderipar új és modern gépeket vásárolt, s a leendő szövőüzemébe már csak automatikus belga és csehszlovák gyártmányú szövőgépeket helyez el. A textilművekben a bértömeg-gazdálkodással és korszerűbb szervezéssel kísérleteznek, és egyik helyen sem marad el a várt előny. T

udom, hogy sok vállalati vezető vissza tudja dobni a labdát, és azt feleli: „Adjanak pénzt, akkor majd vásárolunk modern és korszerűbb gépeket." A pénztárca nem feneketlen, de nem is üres! Érdemes keresni a lehetőségeket, hogy a meglevő anyagi bázist okosabban hasznosítsuk. Mert mi az olcsóbb: öreg gépeket erőszakkal üzemben tartani, karbantartó szakemberek egész hadát alkalmazni, hogy bütyköljenek a ma már nem is gyártott alkatrészeken, vagy pedig automatikus, s legalább négyszer-ötször-tízszer termelékenyebb új gépparkot beszerezni? Az utóbbi a gazdaságos. S valljuk be őszintén, sokáig nem is lehet elavult technikával, a manuális munkával a piacon megmaradni. Az idő sürget, sietnünk kelL Gazdagh István Ulésl tartott a SZOT elnöksége Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Megtárgyalta és elfogadta az 1972-ben végzett munkáról szóló jelentést, amelyet a SZOT legközelebbi ülése elé terjesztenek. A SZOT szociálturisztikai irodája vezetőjének előterjesztése alapján megvitatták az iroda eddigi munkájának tapasztalatait. Megállapították, hogy az iroda, létrehozása, vagyis 1970. decembere óta jelentős eredményeket ért el. Tevékenysége azonban további fejlesztésre szorul, amelynek tárgyi feltételeit meg kell teremteni. I