Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

SZOMBAT. 1973. FEBRUÁR 24. 7 Órának felét már „megtakarítottá" Az olaitávvezetékről Több mint két éve szakadatlanul buzog az olaj a szegedi szénhidrogén-medence központi gyűjtőállomásától a százhalombattai olajfinomítóig kiépített, 160 kilométeres távvezetéken. A szakemberek megállapítása szerint a vezeték rendben működik, miután rendszeresen karbantartják, s a különleges berendezéssel gyakran tisztítják belsejét. A most készült összesítés alapján a vezetéken eddig elszállított olajmennyiség megközelíti a két és fél millió tonnát A távvezeték ezzel megtakarította több mint 350 millió forintos építési költségének a felét. Azelőtt ugyanis vasúti tartálykocsikkal vitték az olajat a finomítóba, s ez tonnánként hetven forinttal nagyobb szállítási költséget jelent. Elmeilett a töltögetéssel elkerülhetetlen volt bizonyos csurgási veszteség, ami időnként a 2 százalékot is elérte. A távvezeték további nagy népgazdasági előnye, hogy naponta mintegy félszáz taftályvagon szabadult fel más fontos szállítási feladatokra. Pártküldöttségünk hazaérkezett Pénteken hazaérkezett Moszkvából az MSZMP küldöttsége, amely Pullai Árpádnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével február 21—22-én részt vett az európai országok kommunistaés munkáspártjai képviselőinek az ifjúság körében végzett munka kérdéseivel foglalkozó tanácskozásán. A küldöttség tagjai voltak; Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője, Horváth István, a Központi Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Nádor György, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkára. (MTI) Választékbővítés Csaknem 30 milliárd forint értékű fogyasztási cikket importálunk Az idén csaknem 30 milliárd forint értékű import fogyasztási cikk kerül az üzletekbe. A Belkereskedelmi Minisztérium vezető testülete a közelmúltban foglalkozott az importpolitikát, a vállalatok teendőit érintő intézkedésekkel megtárgyalta a behozatal várható alakulását. A 29—30 milliárd forint értékű fogyasztási cikk import 9—10 százalékos növekedést jelent, és azonos a kiskereskedelmi forgalom bővülésének tervezett ütemével. A szocialista országok piacairól 10,4, a nyugati piacokról 8 százalékkal növekszik a behozatal. A fejlődő országokból 25 százalékkal több importcikket vásároltunk. A hazánkba érkező import fogyasztási cikkek mintegy 50—55 százaléka a baráti országokból származik. Az idén, egyebek között, öszszesen 70 200 személygépkocsit — a tavalyinál 13 200-zal többet — vásárolnak, s több MOPED-et, motorkerékpárt, szőnyeget, zöldség- és gyümölcskonzervet hoznab az országba. A tavalyi 7000-rel szemben idén 25 ezer asztali rádiót és 10 ezerrel több magnetofont importálunk. Narancsból, banánból 20—20 százalékos lesz a növekedés. Eknelkedik a nyugati import is. A kereskedők figyelme az idén Olaszország, Spanyolország és Japán felé fordul, ahdl mérsékeltebben emelkednek a világpiaci árak. Arra törekednek, hogy a közepes árú cikkek menynyiségét növeljék. Több alsó kötöttárut és rövidárut vásárolnak tervezik vegyi- és műszaki cikkek behozatalát, s a hazai ipar ösztönzésére, híradástechnikai cikkeket, alkatrészeket, háztartási gépeket, kézi szerszámokat, magnót, rádiót, lemezjátszót hoznak. (MTI) Országgyűlési bizottság ülése Az országgyűlés külügyi bizottsága pénteken ülést tartott a Parlament delegációs termében. Az ülésen, amelyen Apró Antal, az Uj colaüzem MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke is részt vett, Nagy Miklós bizottsági titkár töltötte be az elnöki tisztet. A képviselők először meghallgatták Púja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének az európai biztonsági értekezletet előkészítő helsinki tanácskozásról szóló tájékoztatóját, majd dr. Bognár József, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának tagja — az európai együttműködésről és biztonságról, ugyancsak Helsinkiben — megrendezett Interparlamentáris konferencián részt vett magyar delegáció tapasztalatait összegezte. Megtárgyalták az ülésen a külügyi bizottság 1973. évi munkatervét is. A beszámolókkal, illetve a bizottsági munkatervvel kapcsolatban kifejtette véleményét: Apró Antal, továbbá dr. Antalffy György, Csillik András, Erdei Lászlóné, Kelen Béla, dr. Lukács János, Ognyenovicu Milán, Tausz János és dr. Udvardy Károlyné képviselők. J

ó ötletekre, hasznos változtatásokra, megújító kedvre, újításokra és találmányokra mindig szükség volt a termelés fejlődéséhez. Manapság azonban különösképpen fontos az újítómozgalom lehetőségeinek, a „nehéz emberek" ötleteinek minél teljesebb kiaknázása. A munka- és üzemszervezés javítására, korszerűsítésére törekedvén, sehol sem szabad figyelmen kívül hagyni: az újítómozgalom mindig jó eszköze ennek a korszerűsítésnek. A jobb eredményekhez vezető úton az újítások, találmányt*. de még a kisebb észszerűsítések is kitűnő útjelzők. 1973-ban újabb fontos állomásához érkezik az újítómozgalom. Helyzetéről és továbbfejlesztéséről sokat tanácskoztak, vitatkoztak az elmúlt évben is, mindennek betetőzése lesz az a tanácskozás, amelyet idén — előreláthatólag áprilisban — rendeznek meg, összehíva az újítók és feltalálók negyedik országos konferenciáját A tanácskozáson nyilván szóba kerülnek majd olyan negatívumok is, melyeket a SZOT állapított meg tavaly, összegezve az országos tapasztalatokat. Köztük azt is, hogy a dolgozók újítási aktivitása a legutóbbi években nem bontakozott ki a kívánt mértékben. Mi lehet ennek az oka? Egyebek közt az, hogy a vállalatok többségénél a gazdasági vezetők nem ösztönzik kellőképpen a dolgozókat arra, hogy újítsanak. De nézzünk meg néhány adatot az SZMT Közgazdasági Bizottságának statisztikájából. 1971-ben 2881 újító volt Csongrád megyében, tavaly 3119. Az újítások száma persze nem egyezik ezzel, hisz manapság újító kollektívák is munkálkodnak, tehát több „nehéz ember" hoz létre egy-egy szellemi alkotást. 1971-ben 2680 újítást, tavaly 2560-at nyújtottak be. Ebből — most már az 1972-es adatoknál maradva — 1445-öt fogadtak el és 1172-t hasznosítottak. Ha valaki ebből olyan következtetést szeretne levonni: no, hát nincs is olyan nagy probléma az újításokkal, azt könnyen kiábrándíthatjuk egy kis emlékeztetővel. 1967-ben ugyanis 5649 újítója volt a megye iparának. Ehhez képest igen szerény szám a tavalyi 3119. S még szerényebbnek tűnik, ha a Csongrád megye iparában, építőiparában dolgozó 75 ezres embersereghez hasonlítjuk. Bizony, ez a gárda a legnagyobb jóakarattal sem tekinthető tömegbázisnak. Márpedig erre volna szükség: seregnyi olyan munkásra, műszakira, aki a haladást, a fejlődést szolgálja ésszerű, életrevaló javaslataival. Amiben fejlődés tapaszlió 649 ezer forintot fizettek ki újítási díjként, tavaly 4 millió 173 ezer forintra nőtt ez az összeg. Az újítók számával összevetve ez nem rossz arány. De vajon ellentmond-e annak a fenti megállapításnak, hogy a vállalatok többsége nem ösztönzi eléggé újításra az embereket? A „nem elég" megállapításához, sajnos, bővebb a fedezet. A béralap bizonyos részét például az újítók anyagi ösztönzésére fordíthatják a vállalatok. Ezt a lehetőséget nem használják ki eléggé, s főleg nem élnek vele elég tervszerűen. Előfordul, hogy megmarad az érdekeltséget növelő pénz. Nincs szükség rá? Jogos kérdés az is: a nyereségjutalomra, a prémiumra és egyébre, többek közt év végi részesedésre fordítható jutalomösszegen belül miért mindig az újításnak jut a mostoha szerep — a legkisebb összeget általában erre fordítják. Vagyis az újítók dotálása a képzelt fontossági létra legalsó fokára szorul. A vállalatok ösztönözhetnék személyi bérrel is az újítókedvet. F

ehér holló az ólyan eset, hogy egy gazdasági vezető odahívja N-t vagy Z-t és azt mondja: Mi nagyon meg vagyunk elégedve magával, idén is enynyi meg ennyi jól hasznosítható újítást adott be, továbbra is számítunk tudására, ambíciójára. Lehetőségeinkhez mérten honoráljuk is: most hát ennyivel és ennyivel a bérkategória szintje fölé emeljük a bérét Más kérdés, hogy az ilyen béremelési lehetőséget tudatosítani is kellene, hogy másnak is kedve támadjon a kezdeményezéshez. De egyelőre a bérben való honorálással — noha különösen a műszakiak jutalmazásánál jó eszköznek ígérkezne — nemigen próbálkoznak. Ritka dolog az is, hogy a dolgozónak azért adnának egy beutalót, mert újít, hogy azért jutna külföldre, tanulmányútra, mert újítómunkájára fölfigyeltek. Ritka, de tudunk rá jó példát A Kenderfonó és Szövőipari Vállalattól. Ott jutalmazzák azokat a dolgozókat akik rendszeresen újítanak. A „rendszeres újító" cím elnyerése jutalommal jár, a legjobbak pedig jutalomutazáson vehetnek részt. Tavaly például a lipcsei, illetve a brnói vásárra utazhattak. Követendő kezdeményezés ez. S hogy van eredménye: tavalyelőtt is, tavaly is 14 munkás, illetve műszaki nyerte el a címet a legtöbb újítóval büszkélkedő gyárban, a kenderfonóban. Általános tapasztalat: ahol fontosságot tulajdonítanak az újítómozgalomnak, ott meg is nő a jelentősége! Ahol újítási pályázatokat írnak ki, ahol a feladattervekre jól irányítják rá a közfigyelmet, ott nő a gazdasági eredmény is. A KSZVben ezt teszik. Újítási hónapokat is rendeznek, ilyenkor a beadott és elfogadott újításra külön 100 forint jutalmat is fizet a vállalat. Ha pedig a feladattervben megjelölt leckét sikerült jól megoldani valakinek, 200 forint a ráadás. Ugyancsak vannak ankétok, vetélkedők, újitási hónapok a Konzervipari Tröszt vállalatainál. Pezsgést hóénak az ilyen rendezvények, ha jól előkészítik őket. Jelentős fejlődés mutatkozik m ruhagyár újítómozgalmában is. Újítási ankét, újítási verseny, jó gazdasági eredmények. Maga az a tény érdekes, hogy 1968 óta — ellentétben az általános tendenciákkal — ebben a gyárban állandóan emelkedik az újítások száma. S tavaly már elérték a félmilliós előkalkulált gazdasági eredményt. Többek közt olyán célgépek előállítására vállalkozott az újító gárda, melyeknek megszületése után már nincs szükség nagy értékű importgépek behozatalára. A kisalkatrész megmunkáló gépcsalád iránt több ruhaipari üzem érdeklődik máris. I

de kívánkozik még egy megyei adat: tavaly 31 millió 705 ezer forint volt az összes, Csongrád megyében született újítás előkalkulált gazdasági eredménye. 1971-ben másfél millióval kevesebb. 1970-ben volt a csúcs: akkor majd 58 millió forintot hozott a „konyhára" az újítómozgalom. Szép összegek. Lehetne valamivel több a tavalyinál az 1973-as? Elérhetnék megint a csúcsot a „nehéz emberek"? Igen. Csak — mint a fent említett gyárakban — fontosságához mérten, a munkaverseny szerves részeként kell foglalkozni az újítómozgalommal; s érdemük szerint kell dotálni az újító-alkotó embereket. Simái Mihály talható: míg 1971-ben 3 milA fővárosi Ásvány- és Jégipari Vállalat új Pepsi Cola üzemet létesített Budapesten. Az új üzemben óránként 14 000 üveget töltenek meg a közkedvelt üdítő itallal. MTMoto — KS A lakosság ellátásával, kulturáltabb kiszolgálásával, valamint a kereskedelmi vállalatok gazdasági munkáját segítő szakszervezeti tennivalókkal foglalkozott, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáról tárgyalt pénteken a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter. Ligeti László főtitkár tartott beszámolót. Az OSZT megbeszélése Az Országos Szövetkezeti Tanács tagjait az újabb négyéves működési időszakra — a három országos szövetkezeti ágazat legfőbb szervei — már az elmúlt hónapokban megválasztották. A 27 tagú tanács új összetételében pénteken az OKISZ Szabadsághegyi üdülőjében tartotta első ülését. Az ülés tisztújítással vette kezdetét. Ennek során alelnökké újra dr. Molnár Frigyest, a SZÖVOSZ elnökét, Rév Lajost, az OKISZ elnökét és Szabó Istvánt, a TOT elnökét választották meg. A tanács ügyrendjének megfelelően az elnöki tisztet, az alelnökök évenként egymást váltva töltik be. Ez évben Rév Lajos az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke. Az OSZT nőbizottságának elnökévé Fehér Lajosnét választottók meg. A tanács jóváhagyta dr. Pál Józsefnek, az OSZT titkáraként, valamint dr. Gyenes Antalnak, a Szövetkezeti Tudományos Tanács elnökeként való megbízatását is. Az OSZT pénteki ülésén Rév Lajos a tanács előtt álló fontosabb feladatokról, Fehér Lajosné pedig az OSZT nőbizottságának munkájáról tartott beszámolót