Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-23 / 45. szám

i PÉNTEK, 1973. FEBRUÁR 23. A halmazoktól nem kell félni A szülők tanácstalanul néznek egymásra, a gyerek azt mondta: „halmazt tanultunk". Sem az apa nem tudja mi az, sem az anya, ettől mérgesek és ingerültek lesznek. Ez a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy tulajdonképpen a gyerek is csak mondja, de nem tudja, nem érti: mi az a halmaz? * Megnyugtatásul: a történet nem honi szülőkről, gyerekről és iskoláról szól, ez egy „import tantörténet". A számtan tanításának — nyugodtan mondhatjuk — forradalmi átalakulása, matematika tanítássá válása ugyanis világjelenség, ez az átalakulás, fejlődési folyamat azonban korántsem mentes elméleti és gyakorlati hibáktól, vannak vargabetűk és mellékvágányok. Az emiitett tanulót ilyen hibás elmélet alapján tanítják. A folyamat nálunk is elindult — körültekintően előkészített kísérletekkel. Talán ennek a megfontoltságnak köszönhető, hogy Magyarországon még nem keringenek az előbbihez hasonló történetek, de tájékozatlanság vagy rosszul tájékozottság miatt mindenféle találgatások már igen. Ugyanilyen okokból alakul már az idegenkedők, meg az előre kudarcot jósolók tábora. A TIT és a Bartók Béla művelődési központ ismeretterjesztő sorozatának legutóbbi előadása előtt szintén ilyen okokból mondta néhány laikus érdeklődő elképed ten: csak nehogy bebizonyítsák, hogy Igen! Az előadás címe ugyanis ez volt: Érdemes-e halmazelmélettel kezdeni a matematika tanítást? * Aid végighallgatta Varga Tamás főiskolai docens, az Országos Pedagógiai Intézet matematika tanszékének munkatársát, nemcsak a kérdésre kapott választ, de a korszerű matematika tanítás lényegéről is átfogó képet A közönség: szegedi matematika tanárok. — A reform sikeréhez pedig elengedhetetlen, hogy ne csak pedagógusokat, szülőket is időben tájékoztassunk minden lényeges kérdésről. Írásos tájékoztatásra is gondolok, de a televízió segíthetne legtöbbet, hiszen egyúttal szemléltetni is képes — mondja Varga Tamás, amikor megkérem, azoknak az érdeklődőknek foglalja össze a korszerű matematika tanítás kérdéseit, akik nem szakemberek. — A legfontosabb annak tudatosítása, hogy nem a szokásos reformokhoz hasonlóról, apróbb-nagyobb változtatásokról van szó a számtan tanításában, hanem arról, hogy több évtizeden át tartó munka előtt állunk, amelynek célja az úgynevezett komplex matematika tanításának általános tétele az országban. Semi mást nem jelent ez, „csak" annak megállapítását és kidolgozását: a matematika tudományát hogyan lehet általános és középiskolában korszerűen oktatni. Semmiképpen nem úgy, hogy halmazelmélettel kezdjük. De az első kérdés nem is az, hogy mivel kezdjük, hanem mikor? Első osztályban. sőt az óvodában, erre már az új óvodai program lehetőséget ad. Mindebből nyilvánvaló, hogy korántsem a hagyományos értelemben vett oktatásról van szó, hanem — merem mondani — matematikai nevelésről, amely nem is elméletekkel, még csak nem is fogalmak elsajáttíttatásával, hanem tevékenységekkel kezdődik. Játékkal, a szó valódi értelmében. Hiszen mi más, ha nem játék, amikor például különválogatják a gyerekek a piros korongokat, külön az összes más színűeket. Az oktatás folyamatának e pillanatában csak a pedagógus tudja, hogy a halmaztulajdonságok megismerésének már nem is a legelemibb fokán tartanak. A gyerek játszik, megfigyel, könnyedén felfedez összefüggéseket — gondolkodik. Sorolhatnám a példákat, ismertethetném az új és változatos módszereket, amelyek alkalmazása ebben a — tulajdonképpen teljesen új — tantárgyban elengedhetetlen lesz, ez azonban elsősorban a pedagógusok dolga. A szülők — különösen mostanában — a túlterheléstől félnek, meg attól, hogy nem tudnak otthon segíteni „halmazügyben".' Éppen Szegeden bizonyosodott be — az itt folyó kísérletekről korábban beszámoltunk —, a gyerekek megtanulják az iskolában, amit kell, sokkal könynyebben, gyorsabban és jobban, mint eddig bármikor. Szeretik az új matematikát, amely logikus gondolkodásra nevel, lényege és fő célja: a gyerek személyiségének fejlődése. A túlterhelés pedig nem mindig és nem elsősorban az anyagmennyiséggel kapcsolatos. Sokkal inkább a tanítástanulás módszerével. A számtan helyett matematikát csak akkor lehet majd tanítani, ha sikerül megváltoztatni elsősorban a pedagógusok, de — ki nem érdekelt az oktatás dolgában? — szinte mindenki szemléletmódját Ha sikerül megérteni, hogy az iskolai matematika körének kibővítése nem újabb (mennyiségi) megterhelést jelent hanem lehetőséget a tudomány alapjainak minőségileg magasabb szintű, a kor követelményeihez igazodó elsajátítására. És mert ez korszerű, adekvát módszerekkel történik, egyáltalán nem fogja megterhelni a tanulókat Sulyok Erzsébet ÚJ FILMEK LILA ÁKÁC Irta: Szép Ernő regényéből Müller Péter. Kép: Hildebrand István, zene: Fényes Szabolcs és Ábrahám Pál, főszereplők: Halász Jndlt Bálint András, Moór Mariann, Ráday Imre. Rendezte: Székely István. Az ember kijön a morfból és felsóhajt: de messze van tőlünk ez a világ! A lila akácos sétányok a paddal, ahol az utolsó divatot követő felsőruhában és lyukas zokniban Csacsinszky Pál költő és bankpénztáros epekedhet az előkelő és romlott úriasszony szerelméért, és ahol kinevetheti a kis varrólányt; a nappali meghallgatások az éjszakai mulatóhely színpadán, ahol a kövér nagymamák is lenge ruhájú táncosnővé szeretnének válni; a „jószívű" virágárusnő és az aluszékony zongorista a kabaréból; a francia pezsgőtől és magyar prímástól fergeteges jókedvre kerekedő, vagy éppen szomorúságtól fátyolos szemű urak és hölgyek a szeparéból; a kocsis a bakon, az aranyrojtos asztalterítők, a csigalépcsős legénylakások... Fényképek a századelő tovatűnt világából. Nézegetjük őket, mosolygunk, néha meghatódunk, mást nemigen tudunk kezdeni velük. Talán nem is kell. Mert végül is igazán nem rossz dolog nézegetni ezeket a nagyszerűen fotografált (Hildebrand István érdeme) színes képeket Székely István, aki majdnem negyven év után másodszor rendezte meg ezt a filmet, semmit sem hibázott el. Minden kocka a helyén van, a következő akkor jön, amikor kell, az egésznek együtt pedig megvan az a különleges levegője, ami Szép Ernő lapjait pergetve is érezhető. Ebben az atmoszférában mosolyogni lehet, de nevetni már nemigen, el lehet szomorodni, de a sírás nem megy. És van néhány ironikus pillanat is, a színészek jóvoltából. Bálint András szerelmi jeleneteiben, Ráday Imre balettmesterének megnyilvánulásaiban. A kis varrólány (Halász Judit) ünnepelt táncosnő korában is „öcsis", kedves és szép, pont olyan, amilyennek lennie kell. Moór Mariann úrinője kevésbé negédesen jobb lett volna, a Hofi—Koós duó azonban jobb már nem is lehetett, hiába kerültek a tízes évek éjszakai mulatójának színpadára. Ebben a filmben tehát szinte mindenki nagyon jó munkát végzett a maga területén. Talán nem túlzás: igazi mestermunkát. Bizonyára sikere lesz, egyrészt ezért, másrészt, mert tömegek emlékképei vetítődnek a vászonra S. E. A tarhonyacsinálásnak meg a tehenészetnek az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz, ha csak annyi nem, hogy ott is dolgozni kell, meg itt is. Fehérben gyúrja a tésztát a tarhonyasasszony. de senki nagyravágyó ne irigyelje ezt a fehér köpenyt tőle. A tehenész munkahelyének egészen más a levegője. Mégis összekapcsolja a kettőt két asszony is az első szóra, és hozzáteszi rögtön: föl nem cserélném az istállót a tésztagyárraL Miért? — Nekem ehhez van vonzódásom. A tarhonyából jöttem ide. — Nagyon-nagyon meggondolnám, hogy elmenjek innen. Nagy valaminek kellene lenni ahhoz. A tarhonyához akartam menni pedig, de itt volt fölvétel. Hiába mondom én a régről ismert ellenvetést: se vasárnap, se karácsony, nevetnek rá egyet. —- Mégis szeretjük. — Mi a legnehezebb ebben a munkában? — A koránkelés. Amit gépesíteni lehet, itt gép végzi, de fölkelni, hajnalba kijönni csak nekünk kell. Próbálnám előcsalni a régről ismert legnehezebb munkát, mondom hát, milyen istenverte átok lehet ennyi tehén között, ha elromlik a fejőgép. Négy embernek 106 tehén — fejhetik ítéletnapig is. — Ha gép romlik, jön a szerelő. Ha este elromlik, akármi a baja, reggelre dolgozik. Én a szerelőknek emberközelből csak azt a fajtáját ismerem, amelyikre hetekig kell várni. Irigylem a tehenészeket Ha karácsonykor romlik el egy csavar, ide karácsonykor is kijön a szerelő. Mások is irigylik az itt dolgozókat. Leginkább a pénzükért — A minap meg kellett mutatnom cédulán, mennyit keresek. Nem hitték el. SZOLGALATI LAKÁS Ludányi Sándorné azt mondja, itt dolgozik az ember is. Molnár Györgyné is rámutat a férjére: ketten vagyunk. Barta Gusztáv is feleségével eteti, feji, takarítja a teheneket a szentmihályteleki nagyistállóban, Kura József i6. Mindegyiknek más a szempontja, de mind hozzáteszi, így a jó. Ludányiné: — Még alszik a gyerek, amikor kijövünk. Reggel hazaszaladhatok ébreszteni, öltöztetni, óvodába vinni. Délután el is mehetek érte. Molnárné: — Családi körülményem olyan, hogy nekem csak ezt lehet csinálni. Nagyon nehéz munka, nem nőnek való, de nem bánom. Hét gyerek van, nappal otthon lehetek. Bartáné: — Három gyerekem van, az egyikre annyit kell mosnom, mint egy csecsemőre. Pincér lett, azért. Nappal moshatok. Kura József mondja ki: azért a legjobb együtt dolgozni férjnek meg feleségnek, mert az ember szabadnapján is az asszony maradhat otthon. Megfizethetetlen előny. Huszonkét szolgálati lakása van a szövetkezetnek, mindet állattenyésztők lakják. Akivel beszéltem, dicséri, hogy jó a lakás. Másfél szoba-két szoba, fürdőszoba és ami kell. Mégis házat vett Papp János tehenész. — Azért, mert ez nem az enyém. — És? — Egészen más a saját. Legyen, ha nyugdíjba megyek. Mikor lesz az! Most 28 éves. — Ne mondja senki nekem: bírod kezed-lábad, mégis a téeszébe vagy. Bartóék is forgatják a fejükben a saját házat. Az indok is ez: legyen, ha nyugdíjba megyünk. — Drága a telek, csak az a bajunk vele. Meg az, hogy így sincs. Beadtuk az igényt, hallottuk, hogy osztanak, de nem tudjuk, mikor. Szóztizennégy forint a szolgálati lakás bére. Akármennyire tiszta is egy modern istálló, nem patika. Mivel lehet idecsalni az embereket? — A pénzzel. Jó keresettel. GELKA SZERVIZ SZEGED, KAROLYI UTCA «. Telefon: 13-331. Á GELKA meghosszabbítja televíziója és hűtőgépe gyári garanciaidejét és ez csak havi 30 + 20 =50 Ft átalánydíjba kerül Önnek! GONDOLKODJÉK, MERT ERDEMES, hiszen pl. egy képcsőcsere több mint ezer forintba kerülne! Ha megköti az átalánydíjas javítási szerződést, MINDEN JAVÍTÁST DÍJMENTESEN VÉGZÜNK! Amikor én jöttem, még jé volt a kereset. — Máshol se jobb. Nince vasárnap? Megszoktuk. Amikor szabadnap van, akkor van vasárnap. Akkor esszük meg a sült csirkét. Nem akarok okvetetlenkedni, de meglehetősen „pallérozott" a mi világunk. Két ember vágja a fát az utcán, van egy harmadik, aki csak nézi. Felügyel, irányít Járom végig az istállókat, se terefere, se pipahuja, se palléríéle, mégis dolgozik mindenki. — ösztönöz a fizetés. Itt nem kell mondani, fejjetek már, mert a fejésért külön pénz jár. Arra se kell vigyázni, hogy oldalba ne vágja valaki vasvillával a hasas üszőt, mert ellés után is jön a pénz. Sok részletből áll a fizetés, ez a pallér. Kerülgetem a témát, nem tudom, nem újságha szánják-e egye. nest, olyan szépen mondják. Sokat számít a jobb fizetés, a szolgálati lakás, a minden ötödik nap pihenő, az is, hogy nappal otthon lehet az ember, de ez együtt is kevés ahhoz, hogy megmaradjon itt valaki. Csak viszakanyarodunk oda, ahonnan indultunk: — Szeretni kell ezt a munkát — És ha a pénzért jön v»laki? — Ki nem bírja, Egy hét, kettő, elmegy. A borjúnevelők közt kérdezgetem kerülővel azt, amit mai terminológiával munkahelyi légkörnek szoktunk mondani. Egyenes választ kapok rá. — Itt nincs veszekedés. Pörölés sincs. Jól is néznénk ki! Nem tudom, némelyik duzzadtkeblű pöffeszkedő elhiszi-e. amit most mondok. A közhit szerint, aki állatokkal bánik, durvább a szava. Az állatra is, emberre is. Nem erősítem meg a közhitet. Egymásközt, se de felülről lefelé se kiabálnak egymással. Miért ne hinném Ludányiné szavait — Nincs pörölés. Jól is néznénk ki! ktégis tudja mindenki, ki a főnöke. És hallgat is rá. Érdemes bekukkantani egyszeregyszer az istállókba is. Horváth Dezső / /