Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

a KEDD. 1973. FEBRUÁR 20. Túlélő házastárs lakáshasználati joga 91. F. szegedi olvasónk ar­ra kér választ, ha az egyik házastárs meghal a másik a bérleti jogviszony folytatása esetén köteles-e a lakás­használatbavételi dijat meg­fizetni. Másik kérdése pedig az, hogy a túlélő házaslarsat megilleti-e az elhalt részére folyósított lakbér-hozzárulás, as meddig? A házastársak egyenlő jo­gú bérlőtársaknak tekinten­dők. A túlélő házastárs így minden további intézkedés nélkül folytathatja az el­halt házastárs bérleti jogvi­szonyát, és nem kell lakás­használatbavételi díjat fizet­nie. Másik kérdésére a vá­laszt a 4/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 12. paragra­fusa adja meg. Eszerint a bérlő halála esetén nyugdí­jas (keresőképtelen) házas­társát, illetőleg a lakásbér­leti jogviszonyt folytató kis­korú gyermekét az elhalt­nak folyósított lakbér-hoz­zajárulás egy év tartamára teljes összegben megilleti. E rendelkezést alkalmazni kell az elhalt bérlő háztartásbeli feleségére is, azzal az elté­réssel, hogy őt az egy év le­teltekor az elhaltnak folyó­sított lakbérhozzójárulás ösz­szegének fele mindaddig megilleti, amíg keresőképte­len, vagy állandó özvegyi nyugdíjra jogosult. Ez utób­bi rendelkezés végrehajtásá­nál az élettársai úgy ítélik meg, mint a feleséget. Tehát a fentiek szerint a lakbér-hozzájárulást élvező bérlő halála esetén az el­hunyt bérlő nyugdíjas há­zastársa, élettársa, kereső­képtelen házastársa vagy élettársa, háztartásbeli fele­ség, női élettárs, lakbérleti jogviszonyt folytató kiskorú gyermek egy év tartamára minden esetben jogosult az elhunyt bérlőt megillető lak­bér-hozzájárulásra. Ez a jog egy éven át változatlanul fennáll még akkor is, ha időközben változás követke­zik be (például: a háztar­tásbeli özvegy munkát vál­lal, a kiskorú árva nagyko­rúvá válik 6tb.). Az egyévi időtartamot a halál napját követő hó első napjától kell számítani. Az elhalálozás időpontját követő hónapra esetleg előre kifizetett lak­bér-hozzájárulást azonban be kell számítani. Dr. Y. 9L I. KKSÜLET Hazasság: Horvátit Jooő és Molnár Magdolna, ssoliesz Lász­ló es Fejes Kaiul in, SJmlta László es Villanyi Gizella, Daru János es Fllep Ilona, Csóké László és Huszár Ildikó, Slpócz István ós Soós Ilona. Peták Fe­renc es Tóth Márta. Eesekl Já­nos es Kiss Mária. Andruvlcs László és Konya Etelka, Matu­sesk Béla és Nagy Ágnes, Nagy Bálint es Maday Marta, Konya József es Stlmpl Klára, Kovács Kalman es Sziankovlcs Eva. Varga István és Csúcs Piroska, Forgó László Sándor és Slroki Piroska, Enyém Arpár és Ju­haaz-Dóra Erzsébet házasságot kötöttek. születés: steogl Istvánnak és Vecsernyés Katalinnak Roland László, Gora Józsefnek ós Ber­nath Uonának Mónika. Szabó Sándornak és UJvárl Ilonának Angéla, Tórök Lászlónak és Uo­eozsmal Rozsának Edina, Dtmo­vécs Ferencnek es Dlmovlcs Bor­baiának Zsolt, Kngl Józsefnek és Farkas Erzsébetnek Zoltán József, dr. czagány Lászlónak és Keszthelyi Szilviának Szilvia Olga, Dóka Jánosnak és Ko­vács Ilonának Klára. dr. Tóth Menyhértnek és Petrl Evanak Barbara, Lukucza Lászlónak és Flórián Hajnalkának Hajnalka Angelika, Boka Jánosnak és He­ly án Ágnesnek Ágnes, Dabis Lászlónak és Máté Katalinnak Csaba, Tatar-Kis Lrnonek és Kincses Erzsebetnek Szabolcs Er­nő, Ocskó Ferencnek és Bodó Zsuzsannának Zsolt Gábor. Dob­ra Jánosnak es Egervari Erzsé­betnek Tamás. TOUi Ferencnek cs Vörös Évának Csilla, Molnár Ferencnek és Rlbónyi Xéniának Anclras, Koszé Istvánnak és Fehér Krzacbetnek István, Fret Ferencnek és Marosi Erzsébet­írek Erzsébet. Szögi Istvánnak es Verők Margitnak Mónika. Dudás Istvánnak és Ocské Mar­gitnak Margit. Punk Györgynek cs Farkas Krlszunanak luarta, Kovárs Károlynak és Pungor Györgyinek Krisztina Györgyi, Németh Istvánnak es Talum Ro­záliának Zsuzsanna. Dunai Ti­bornak es Karacsonyl Julianná­nak Tibor, Pallagi Gyulának ós Banktalvl Emesének Emese Tün­de, Tóth Józsefnek és Sörös Ko­zullának Krisztián. ország-Sugár Károlynak es Csanyl Mariának Karoly, Rákóczi Lajosnak es Szekeres Rozáliának Allüa, AI­máal Józsefnek es Kovács Ilo­nunuk uona. Juhász Jánosnak oe Turcsányl Mártanak Mariann Livta, DiUkó Istvánnak és Szabó Zsuzsannának Ueata, Nógrádi l'crencnek es Ördög Gizellának Tibor. Fodor Istvannak es Tóti. Juliannának Eszter, Jakó Fe­rencnek es Meskó Maguoniának Peter. dr. Kovács Istvannak és Nagymihaly Ágnesnek István, Novak Ferencnek éa Tóth Erzsé­betnek Zsolt Ferenc. Nagyiván Ferencnek es Ordögh Evanuk Gábor. Kasza Józ c inek és Ko­csis Évának Anikó. * Kakuszi Györgynek ós Zelei Máriának Gyöngyi. Tanaes Józsefnek ég Csorba Piroskának József. Kis K-uolynak és Varga Zsuzaunnn­nak Tímea, Ördög Sándornak és Arpés Erzsébetnek E<1H. Sza­bó Istvánnak es Soos Mártanak István Laszlo nevű gyermekük született. HaláloeBs: SzentmiklóH Andor. Kalcsltg János. Czombot. Lajos­né Kapás Maria. Koczkn Jó­zsef Brandt János, Détárl Fe­rene, Dauner László Györgyné Szolnoky Gizella. Bárkányi György. Tapodl József. Tóth Kálmanné Báló Ilona, Szalard Erzsébet, Földvári Kálmán. Hrlv­nák Pál. Farkas István. Kis Szll­veszterné Novi Maria. Pál Lajos, Magyar Józsefnó Zsiga Anna. Lukács Józsefné Nóvé Matild meghalt. IL KERÜLET anyakönyvi hírek Mészáros Mária, Kocsis Sándor ée Király Katalin. Prehoffer Gá­bor és Sashegyl Anna. Vígh Ferenc és Kokas Katalin, Ru­tai Béla és Berár Gorinka há­zasságot kötöttek. Halálozás: Somogyi Imre, Mé­száros István, Kováts Gellért. Kltvlnyl Ferenc, Tóth Sándor, Otott József meghalt. M, KERÜLET Házasság: DraPlty Imre és Susán íren. Kirí István ós Sza­bó Julianna. Bálint Sándor és Kovács Judit házasságot kötöt­tek. Születés: Pedlna Mihálynak és Szabó Máriának Mónika, Bálint Vilmosnak és Katona Annának Eva, Ordögh Ferenc Gábornak és Priváczkl-Juhász Máriának Ágnes, Szőke László Sándornak és Erdei Zsuzsannának Andre Zsuzsanna. Doktór Lajos István­nak és Sándor Margit Rozáliá­nak Mária Eva, Nagy György­nek és Papp Ilonának Zsolt Fe­renc. Tépai tetvánnak és Mn­kal Etelkának Erika. Tóth Mi­hálynak és Forgó Mária Rozáliá­nak Renáta, Berecz Józsefnek cs Ferkovics íren Juliannának József István, Börcsók Sándor Józsefnek es Zombori Jolánnak Katalin Mónika, Jáger Lajosnak és Berta Etelkanak Attila La­jos, Dudás Istvánnak es Dudus Etelkanak Karoly, Kun-Szabó Lászlónak és Balaz&a Erzsébet­nek Judit, Nagy Simonnak és Ocskó Katalinnak Andrea, Péter Ferenc Karolynak és Hajnal Er­zsébetnek Ferenc, Vass Endr. nck és Bene Márta Annának Réka Kinga, Kóringer Péter Má­tyásnak cs Fehér Gyöngyi Juli­annának Gyöngyi Julianna, Kor­mányos Dezsőnek és Szilágyi Honának Szilvia Erzsébet, Bába Antalnak és Szanka Aranka Ro­záliának Gabriella, Bánki Vilmos Ferencnek és Zombori Etelka Margitnak Vilmos, Karácsonyi József Ferencnek és Bodó Pi­roska Katalinnak Judit Piroska, Pintér Lászlónak és Kazt Gizel­la Katalinnak Szilvia Katalin ne­vű gyermekük született. Halálozás: Kószó István. Gál János, Hajdú József, Törteli Pál­né Hegedűs Ilona, Rácz Etelka. Minyó Józsefné Ordögh Mária. Hraskó Ferenc, Lackovlcs Er­vin, Szőke Pálné Bullás Ágnes Erzsébet, Hegedűs József, Hor­váth Illés, Tombácz Mihályné Csányl Etelka, Abrahám-Furus Józsefné Farkas Mária, Hasznos Mátyás, Szeghalmi Lajosné Pap Mária, Tóth Péter, Goldea György meghalt. NEVELES - KÖZÉLETRE Ah iskolai nevelőmunká­ban egyre fontosabb szere­pet kap a tanulóifjúság tár­sadalmi-közéleti tevékeny­ségre való felkészítése. Az 1971. évi ifjúsági törvény határozottan megfogalmaz­za: „Annak érdekében, hogy a fiatalok részt vehes­senek a közügyek intézésé­ben, mér iskolai oktatásuk során is gondoskodni kell arról, hogy az állampolgári jogaikkal és kötelességeikkel megismerkedjenek. Elő kell segíteni, hogy a közügyek felelősségteljes intézkedésé­hez szükséges tapasztalato­kat megszerezhessék, jogaik­kal élhessenek, és kötelezett­ségeiket teljesíthessék." Az V. Nevelésügyi Kong­resszus témabizottságainak jelentésében is szerepel az az óhaj, hogy „az iskola ne csak a tanulási tevékenysé­get szervezze, hanem a ta­nulók társas életét, közössé­gi, társadalmi tevékenységét is fejlessze, irányítsa". S valóban, gyakran rádöbben az ember, hogy jól képzett, politikai szempontból is érett fiatalok közül sokan mennyire nincsenek tisztá­ban a közéleti szereplés for­máival, szabályaival! Érthe­tő, hogy a szülők is gyak­ran felvetik: nevelhet-e egyáltalán az iskola közéle­ti-társadalmi tevékenységre, amikor az oktatási intéz­mény korántsem maga az élet? A kérdésre igennel kell válaszolni. Az iskolában sok olyan lehetőség van, amely bizonyos mértékig felkészít­heti a tanulókat a szocialista életforma érdekében végzen­dő társadalmi-közéleti mun­kálkodásra. Fel is kell, hogy készítse, mert a szocialista embernevelés nemcsak azt jelenti, hogy magas szaktu­dású, jó felkészültségű fia­talokat bocsátunk ki az élet­be, hanem egyben olyan egyéniségeket is. formálunk, akik szabad idejüket szíve­sen áldozzák a közösségnek, s nem zárkóznak el a tár­sadalmi szervezetekben való hasznos tevékenységtől. Nem a sürgő-forgó, minden lében kanál embertípusok nevelé­sére gondolunk, hanem olya­nokra, akik a rájuk bízott társadalmi feladatot becsü­lettel elvégzik, és nemcsak akkor fognak valamihez, ha előttük a pénz, a munka anyagi lehetőségeit is meg­csillogtatják. A társadalmi-közéleti ne­velés egyik legjobb fóruma a KISZ-szervezet. A tanu­lóknak módjuk van bekap­csolódni az iskolán belül az osztály, az iskola közösségé­nek ügyintézésébe, szakkö­rök, vitakörök, sportszak­osztályok szervezésébe, irá­nyításába, illetve tagként azok szervezésébe, irányítá­sába. (A vertikális felépítésű KISZ-szervezet révén még nagyobb lehetőség lesz a „gyakorlásra", mert közel háromszorosára nő az állan­dó megbízással rendelkezők száma.) A KlSZ-szervezet­ben a közös programok ki­dolgozása, végrehajtása, el­lenőrzése, részfeladatok vál­lalása, mind-mind egy-egy lehetőséget rejt magában a közéleti tevékenységre való nevelésben. Fórum a jogok­kal és a kötelességekkel való élni tudáshoz a kétéven­ként ülésező diákparlament is. llengeteg tehát a mód és a lehetőség, s már azzal is jó eredményt érhetünk el, ha ezt a munkát, nevelési feladatot tudatosan végezzük és szervezzük. A KISZ-szer­vezet sok olyan fiatalt ne­velhet, akik alkalmassá vál­nak ifjúsági csoportok, szer­vezetek vezetésére, mert már az iskolában megcsillan jó szervező^ az emberekkel bánni tudó képességük, helytállásuk, munkabírásuk stb. • Az iskola és maga a KISZ-szervezet nem zárkó­zik be az iskola falai közé, hanem fontos kapcsolatot épít ki különféle intézmé­nyekkel. üzemekkel, társa­dalmi szervekkel stb. Ez is egyik területe a társadalmi­közéleti tevékenység tanulá­sának. Több szegedi szakkö­zépiskola segített, például be­rendezi a gyermekjátszótere­ket, a tanulók társadalmi munkában fát ültettek, par­kot takarítottak stb. Az üze­mek pedig kisebb-nagyobb javításokat végeztek az is­kolákban, anyagi eszközök­kel segítették a táborozást, sportfelszerelést adtak, és így tovább. Az intézmények és iskolák között létrejött szerződések a tanulók köz­életi felelősségét mélyítették el, s érdekeltté tették a munkában, s nagyon sokszor még érzelmileg is feloldot­ták a közömbösséget. Nagyon helyesnek tartjuk, hogy a diákok középiskolás korukban is visszajárnak az általános iskolába, és ott to­vábbra is tevékenykednek az úttörőmozgalomban. A falusi gyerekek az otthonuk KISZ­szervezetében vállalnak munkát. Az iskolai UNESCO Kör tevékenysége is rengete­get nyújt a társadalmi-köz­életi szereplés tanulását il­letően. Ugyancsak örömmel kell fogadni a sportban ki­fejtett munkát. Fiataljaink közül elég sokan végeznek tanfolyamokat, s nemcsak versenyeznek. Ezek a fiata­lok hasznos utódai lesznek a ma még lelkesen, önzetlenül dolgozó sportbéli társadalmi munkásoknak. Van tehát le­hetőség bőven, csak megkell keresni a módját. Van-e ellenpólus? Vanl A szülők otthoni közömbössé­ge, a társadalmi munka iránti lebecsülése, anyagias­sága stb.. mind-mind visz­szahúzó erő. Hasonlóan m közös munkában, tevékeny­ségben a felnőttek cinizmu­sa, hanyagsága, nemtörő­dömsége sok kárt okozhat A szervezetlenség is elvehe­ti a tanulók kedvét. Minden felnőttnek erkölcsi köteles­sége tehát úgy szervezni és irányítani a fiatalok tevé­kenységét, hogy ne kudare származzék abból, hanem látszódjék nemes célja, és a tanuló is érezze, hogy tiszte­lik és becsülik érte, és ezért érdemes a -társadalom javá­ra közhasznú munkát vé­gezni. Bánfalvi József Móra Ferenc utolsó lakása Ha irodalmi sétánkat gyalogosan tesszük meg. akkor most elmegyünk a József Attila Tudo­mányegyetem Bolyai Intézetének, a hajdani pia­rista gimnáziumnak épülete mellett (ide járt 1893 és 1902 között Juhász Gyula is), s onnan a Jókai utcán át visszakanyarodunk a Dugonics térre, s úgy folytatjuk utunkat. De ha gépkocsi­val vagy autóbusszal vagyunk, akkor távolabb­ra is mehetünk. Az Aradi vértanúk terének és a Zrínyi utcának sarkán álló 3. sz. házra is vet­hetünk egy pillantást: 1919-ben itt volt Moholy­Nagy Lászlónak (1895—1946) és Gergely Sándor­nak (1888—1932) a műterme, itt volt ősszel kö­zös kiállításuk, amelyről Juhász Gyula irt fölfe­dező cikket, megjövendölvén Moholy nagyságát. S ma már ez is irodalomtörténet: itt volt 1947­ben a Tiszatáj első szerkesztősége. A téren áll a szóregi csata (1849. augusztus 5.) emlékműve (1896). Rajta Bajza József sorai: Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt. Az emlékoszlopról, az első világháború kitörése után kevessel. Juhász Gyula verset írt. A bon­védemlék körül játszó gyerekek látványa ihleti a fájdalmas költeményre: Valakitek most tán a távol Fszak Kopár pusztáin tör előre, fel. Vagy tán a déli görbe hegyek oireán A piros őrtűz fényénél hever. Egyiktek bátyja tán most nézi fájón Es utoljára azt a csillagot! ö, gyermekek, öröm kis katonái. Csak játsszatok 1 Honvédemlők A Hősök kapuja alatt, az Április 4. útján hala­dunk kifelé. A 15. sz. házon — ez volt a régi Boldogasszony sugárút 13. — emléktáblát talá­lunk: Móra Ferenc lakott itt 1932-től haláláig. „Üj lakásunk — írja pesti szerkesztő barátjának, Roóz Rezsőnek — csuda. Sok szoba, nap, feny­ves udvar, kert. nyugalom. Ha idejössz, nem lesz kedved Pestre visszamenni." Ugyanekkor Űj ház, •új öröm címmel heti tárcájában is megírja nem­csak a költözködéssel járó bejelentőlap-kitöltés kalandjait, hanem a lakásváltoztatás indítékait is. A drága pénzen bérbe vett új ház, írja, vol­taképpen régi: „A kertjében akkora fa is van már, amely megbírna engem is. ha meg ta­lálnám bánni, hogy életem legnagyobb könnyel­műségét elkövettem, mikor ideköltöztem. De nem rossz szándékkal ' tettem, s meggondolt könnyelműség volt. Megszántam unokáimat, akiknek a gyerekkor pillangóit egy sok-lakós bérház második emeletén kellett kergetni, ahol a vadnyugatot csak a házmester néni meg a svábbogarak képviselték. Házat én úgyse hagy­hatok szegénykéknek, hát mért ne szereznem meg nekik legalább egy szép gyerekkor emlé­két?" A sok-lakós bérház a Kölcsey utca 10. sz. ház: onnan költöztek ide Móráék. Korábbi la­kásaiban dolgozni sem igen tudott. Ha írni akart, a Közművelődési Palota dolgozószobájá­ba húzódott, s ha ott is utolérte az élet, akkor barátaihoz vette be magát: Pongráczékhoz, a gázgyár igazgatójának lakasába (itt télen is kel­lemes, meleg- szoba várta), vagy Makón Díós­szilágyi Sámuel kórházi főorvos kerti lugasába, ahol a Georgikon sok írása is született. Az új ház örömeit az író nem sokáig élvez­hette: rátört a betegség, klinikákra, szanatóriu­mokba. üdülőhelyekre kényszerftette, a vágyott nyugalomtól megfosztotta. Műtétje előtt irta: »As utolsó vasárnap, amit otthon töltöttem. Azvott a magam könnyeinek vasárnapja. Még az egész ház aludt, mikor én már lent tébolyogtam a kertben. Hogy is maradhattam volna a szobá­ban ? A halállal karonfogva botladozzak ott. ahol szelid kishúga, az álom tipeg egyik vánkostól a másikhoz?... Odalopakodtam az ajtóhoz, ame­lyik mögött a lányomék alszanak. Az ő éjszaká­juk is későn kezdődhetett, elgyötörtségükben ég­ve felejtették a villanyt, átszűrődik a fény az ajtó alatt, a szőnyegen mintha vérfoltokat lát­nék. Verbénák és szalviák lepergett szirma, eze­ket még az éjszaka szedte Panka, hogy reggel majd ezek köszöntsenek a szobám ajtajában. Vak ujjaimmal tapogatom a virágokat, mit ér­zek rajtuk: könnyet, harmatot?" Az operáció nem segített. Ismerjük az fró egyik utolsó fényképét, amint a ház udvarán, „főpásztorosra faragott", sovány arccal, bő. fe­kete háziköntösben üldögéL Itt kereste föl őt 1933. december 16-án az er­délyi írók küldöttsége Tamási Áronnal az élen: Bánffy Miklós, Kemény János, Kós Károly és Ligeti Ernő. „Öszi levélszínű rövid házikabát­ban fogadott minket, s láthatólag nemcsak jól­esett neki. hanem boldoggá tette testületi tisz­tessegtevésünk — emlékezett vissza Móra halá­lakor Tamási. — Csinosan és jókedvűen járt örömünkre, mintha feledtetni akarta volna ve­lünk a fájdalmat és a betegséget. Tele volt a lakas könyvekkel. koszorúkkal és szobrokkal­úgy szerette az ország és a nép ezt az embert hogy nem szabadott volna neki betegnek len­„Látogatásunfc ebériutánra eset, s a háziasszony feketekávéval kedveskedett nekünk. Tudtuk, hogy torozzuk eme kávé mellett a sínylődő nép fiat es a legelső szegedi gazdát. Tudtuk, hogy el­utazunk. s aztán jönni fog hamarosan a hír" A nagybeteg még halála előtt 19 napnal író­asztalanal fogadta a szegedi iparosok küldöttsé­get is, es a foltozó szűcs fia ekkor vallotta ma­gat. „nemzeti szolgálómesternek". Utolsó cikké­vel még Spcr.glrr pesszimizmusával fordult szembe, aztán örökre kiejtette kezéből a tol­lat Üj lakás várta ismét: kertes, virágos. A „ gedi őskertj • belvárosi tametc díszsírhelye*

Next

/
Oldalképek
Tartalom