Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-17 / 40. szám

a SZOMBAT, 1973. FEBRUAK 17, Bemutatkozik: A szocialista országok beruházási bankba Két évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a szocialista országok Nemzetközi Beruházási Bankja, amely azóta 26 nagy ipari létesítmény építéséhez nyújtott kölcsönt a fenti országoknak. A Moszkvában működő Nemzetközi Beruházási Bank fó feladata, hogy hosszú és középlejáratú hiteleket nyújtson a nemzetközi munkamegosztást, a termelés szakosítását és kooperációját, a közös érdekeket szolgáló nyers- és fűtőanyagbázis bővítését szolgáló beruházásokhoz, olyan objektumok építéséhez, amelyek megfelelnek a bank tagországai koitál rendelkezik, függetlenül attól, hogy milyen a részesedése az alaptőkében. A Banktanács szükség szerint, de legalább kétévenként ülést tart és megvitatja a legfontosabb kérdéseket. A végrehajtó szerv a bank igazgatósága, amely az igazgatóból és helyetteseiből áll, őket a tagországok állampolgárai sorából a Banktanács nevezi ki öt évre. Leonard Sementowsky, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke például így ítéli meg a bank szerepét a szocialista csönös gazdaságfejlesztési ér- országok gazdasági együttdekeinek. Milyen célokra nyújt hitelt a bank? — erre kért választ az APN munkatársa Vitalij Vorobjovtól, a bank igazgatóságának vezetőjétől, a neves szovjet közgazdásztól. — A Nemzetközi Beruházási Bank a szocialista országok olyan fontos iparágainak nyújt hiteleket, mint a gép-, a vegyipar, a könynyű-, és az élelmiszeripar, a vasúti és a gépjármű-közlekedés — mondta Vitalij Vorobjov. — A csehszlovámúködésében: — Országaink további fejlődése a gazdasági integrációtól és a műszaki fejlődés meggyorsításától függ. így az integrációt ösztönző minden tényező rendkívül fontos. Ügy vélem, hogy a Nemzetközi Beruházási Bank létrehozása és munkája előmozdítja, ösztönzi a gazdasági integráció fejlődését Hitelei nemcsak egy ország, gyar Nemzeti Bank elnöke így vélekedik: — A Nemzetközi Beruházási Bank azok közé a szervezetek közé tartozik, amelyek előmozdítják a szocialista országok együttműködését. Röviden úgy jellemezhetném, hogy ez az erők egyesítésének és helyes felosztásának rendszere. Végül Vitalij Vorobjov még kijelentette: — A bank szorosan együttműködik a KGST szerveivel, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankkal és a KGST-tagállamok Nemzeti Bankjaival. Sok nyugati ország üzleti körei is érdeklődnek a bank munkája iránt Üzleti kapcsolatot teremtettünk egy sor nagy világbankkal és a kölcsönös előnyök alapján fejlesztjük velük bankügyleteinket Lehetőségünk van rá, hogy a KGST-tagországoknak további hiteleket nyújtsunk, elsősorban nyersanyag-feldolgozó létesítményekhez. Meg vagyunk győződve arról, hogy a bank aktív tevéhanem mindenekelőtt a test- kenysége hozzájárul a KGSTkial Tatra autógyár beren- véri szocialista országok gaz- tagorszagok szocialista gazrlnv^raínnlr FÜ»1«'• i i4- X <-, X — JLr. JnnnM * — - — r ' r ü l 1 i • dezéseinek felújítására és kapacitásának bővítéséhez 77,5 millió rubeles hitelt folyósítunk 12 évre; Románia egy izoprén-kaucsukgyár építéséhez vett fel 10 évre szóló 38 millió rubeles hitelt; ugyancsak 10 évre szóló 20,5 millió rubeles hitelt kért Magyarország a vasutak villamosítására és a dieselesftésre; az NDK műanyagfeldolgozó gépeket gyártó vállalat létesítésére kapott 10 évre 14,5 milliót, a budapesti Ikarus-gyár bővítését 0 évre szóló 12,7 milliós hitel segíti elő. Mindez azt tanúsítja — folytatta Vitalij Vorobjov—, hogy a szocialteta országok tartalékainak egyesítésenagy jelentőségű gazdasági építkezéseket tesz lehetővé. A bank alapszabályai és munkamódszere bizonyítja, hogy az mindenek előtt internacionalista elveken alapuló és működő intézmény. A bank alaptőkéje több mint 1 milliárd rubel, ennek 70 százalékát ebben a pénznemben számítják, 30 százalék pedig konvertibilis valuta, vagy arany lehet. Az alaptőke a tagországok befizetéseiből származik, a befizetések nagyságát, volumenét aszerint állapítják meg, hogy egy-egy ország exportjából mennyi jut a közös árucsere-forgalomra. A bank nyeresegéből tartaléktőkét képez és különleges alapokat is létrehozhat. A Nemzetközi Beruházási Bank a szocialista közösség első nemzetközi gazdasági szervezete, amely ilyen Jelentós alaptőkével rendelkezik. Saját anyagi eszközei mellett pénz- és bankhiteleket vehet igénybe, közép- és hosszú lejáratú betéteket fogad el, s a nemzetközi piacon értékesíthető kölcsönkötvényeket bocsáthat ki. A bank vezető szerve a Banktanács, ennek tagjait a tagországok kormányai nevezik ki rendszerint a nemzeti bankok, a tervezőszervek, a külkereskedelmi és pénzügyminisztériumok vezetöibőL A Banktanácsban minden ország egy szavazatdasági közösségének fejlődé- dasági integrációs feladataisét szolgálja. ^ megoldásához. Dr. László Andor, a Ma- Jnrlj Fjodorov A JÖVŐ KÖRVONALA A 2000. év közelít, alig ha úgy csináljuk dolgainkat, több mint negyedszázad van még hátra az ezredfordulóig. Milyen lesz az emberiség élete a következő században? Hogyan hat a tudomány, a műszaki-tudományos forradalom a civilizációnkra? Lesz-e éhező, nyomorgó, kegyetlen körülmények között élő ember az évezred fordulóján, amikor majd már hét- amelyben milliárdan élünk a Földön? alanyává válhat. Ilyen és hasonlo kerdések v egyre többet foglalkoztatják , ,.A konyv küenc fejezete az embereket, s ma már kozt tallózva, sokoldalú jelkomoly tudomány kutatja a lemzést kapunk terben es jövő emberének körvonala- időben a műszaki-tudomázódó életét, körülményeit, nyos forradalom dialektikáA tudomány, a civilizáció, Járói, a filozófus szemlélődéa jövő és ezek kapcsolata a sével, aki a tudományok jeműszaki-tudományos fórra- lenlegi fejlődési irányzatai dalomhoz nagyon bonyolult alapján a különböző civiliés komplex folyamat, amely- zációk jövőjét igyekszik meg hogy közben az ember ne mechanizálódjék, az ember képes lesz utolérni, sőt el is hagyni a természetet Ehhez természetesen mindig gondosan ügyelni kell arra, hogy ne az ember szolgálja a technikát, mert rá a jövő formálása vár. nem pedig az a nagyon kellemetlen szerep, a jövő szenvedő nek megértéséhez és tudatos irányításához mind több olyan kiváló munkát kell megismernünk, mint a nemrégiben, az Universum Könyvtár-sorozatban megjelent, Stanislaw Lem; Summa technologiae című könyve. Nálunk eddig Lemet sci-fi írónak ismertük meg. Ezen újabb munkáján keresztül a gondolkodó, az emberiség jövőjét felmérő íróval találkozunk. A Summa technologiae nem tudományosfantasztikus regény, de a regény igényeit kielégítő tanulmány, amely a legkorszerűbb tudományos igényekre és eredményekre támaszkodó jósolni, miközben olyan fogalmakkal ismerkedhetünk meg, mint a kozmikus civilizációk, az intellektronika, a fantomológia. teletaxia, fantoplikáció, gnosztika, és még egy sor, egyelőre idegennek ható kifejezésekkel. Lem munkájának egyik nagy erénye, hogy arra is felhívja a figyelmet, miszerint a mai technikai feladatok megoldásához elengedhetetlen feltétel nemcsak maguknak a természeti folyamatoknak előzetes tanulmányozása, tudományos kutatása és törvényszerűségeinek feltárása, hanem a törvények összes lehetséges működési korlatnak a szükségletei követelik meg. hogy a tudomány megelőzze a technikát, a termelést a fejlődésben, mert a tudomány csak így tudja aktív, önmegvalósító szerepét az emberiség, a társadalmi haladás szolgálatában betölteni. Ezen az úton haladva, optimisták lehetünk az emberiség jövőjét illetően, de nem hallgathatja el Lem sem azokat a nehézségeket és kellemetlenül ható tényezőket, amelyekkel a fejlődés útján az emberiségnek számolnia kell, hogy megőrizhesse az ember fizikai és szellemi mivoltát a jövő generációkban is. A műszaki haladás adta könnyítésekért cserébe nem hagyhatjuk az emberi méltóságot és tulajdonságokat devalválódni. a fellépő problémákat még azelőtt kell megoldanunk, mielőtt válsággá fajulhatnának, mert egyébként könnyen veszélybe kerülhet az élet jövője a földgolyón. A szerző a 16 részből álló függelékben bizonyos fokig összegezést ad, de nem a megszokott summázó stílusban. Inkább olyan megalapozott jegyzetek ezek, amelyek az egészből emelnek ki egy-egy gondolatot, és azt erősítik fel fénysorok alátámasztásával. Ezek a jegyzetek arra Is jók, hogy a mű megismerése után, segítenek „megemészteni" mindazt. foltételeinek előzetes tudojövőkutatás. Lem is mint mány°s kutatása is. Ez egy- amit a Józan jövőbe látáslegtöbb haladó szellemű fu- ben azt is bizonyítja, hogy hoz ismernünk kell. turológus azt mondja, hogy napjainkban magának a gya- Bátyai Jenő Eltűnt palánki házak Még mindig itt állunk Tömörkény egykori lakóháza helyén, a mai Palánk sarkán. „A ház, amelyben lakunk — írta az író — a belső városban van. Régente úgy hívták ezt, hogy Palánk, mivelhogy még az osztrák ármádia francia mérnökei a török ellenében palánkkarókkal körülvették, és a palánkok elébe árkokat ásattak. Ma Belváros a hivatalos neve, mert a hivatalnak, akárhol Pokolegyházán van is, befogadott szokása, hogy előkelő legyen, s ennélfogva semmit se nevezzen azon a néven, amin a közpolgár meg a paraszt Ilyformán elgázolódnak az ősi és régi nevek." Most örülhetne az frónk: az idén a város visszaállította az ősi városrész nevét, megmentette a feledéstől, egyszersmind visszaadott Szegednek egy sajátos ízű, hangulatot árasztó, szép szót. A most Palánknak nevezett új házak közt, az árkád alatt haladunk tovább, el az ősi szerbtemplom (1743—45) mellett s kijutunk a Dóm térre. Jobb kéz felől, a sarkon mindjárt a Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottságának székháza, az egykori Hungária szálló szépen megújított műemléki épülete látható: irodalmi emlékhely ez is; míg működött, sok íróvendég megszállt benne, leginkább pedig itt lakott szegedi újságiróskodása (1878—1880) alatt Mikszáth Kálmán. Itt tartotta „asztalát" 1880 és 1889 között Pósa Lajos, aki szintén szegedi újságíróként, majd színházi titkárként kezdte pályáját. S vélekedhetünk bárhogy költészetéről, érdemét, mint az első hazai gyermekújság létrehozójáét (itt indította 1882-ben Jó Barát címmel képes ifjúsági hetilapját, Az Én Üjságom elődjét), nem tagadhatjuk. Mellette, az Oskola utcán (18. sz. alatt) a Dani-, később Bába-házban volt a Szegedi Napló már említett szerkesztősége. Mikszáthon kívül itt dolgozott Gárdonyi Géza (1888—1891), Thury Zoltán (1891—1892), Tömörkény István (1891től), Békefi Antal, s még sokan mások. A Napló szerkesztősége, nyomdája és kiadóhivatala 1902-ben költözött el innen a Dugonics tér 12. sz. alatti uj Napló-házba. A Bába-házat, bár szép klasszicista műemlékünk volt, az Oskola utca rendezése során lebontották, hogy helyébe újat, modernet emeljenek. A Fogadalmi temp am város felöli oldalán állott a Templom tér 1. sz. épület, a régi kegyesoskola, utóbb városi zenede (1810—1924). Nevezetesebb író tanítványai: Dugonics András (1750 —1756), Révai Miklós (1763—1769), Klapka György, Katona József (1808), Hugó Károly (1822—1823), Horváth Mihály (1825 körül), Degré Alajos (1838 előtt), Palotás Fausztin (1870 körül), Kálmány Lajos és Löw Immánuel (1862— 1871), Herczeg Ferenc (1875—1876), Tömörkény István (1876—1877), Erdélyi Zoltán (1887—1889). Több szerb író és tudós is tanult itt: Lukiján Musicki költő és püspök, Milovan Vidakovic regényíró, „a szerb Dugonics", Joakim Vujic, a szerb színészet úttörője, Stefan Stefanovic drámaíró, Kornél Stankovic népzenekutató, Sima Milutinovic Sarajlija költő, Djura Jaksic festő és költő, Jovan Subotic költő és író, Jovan Antunovic püspök, a bunyevác néprajz művelője. Széchenyi István 1833. szeptember 3-án, első szegedi látogatásakor itt, a kegyesatyák rendházában ebédelt. Vele szemben, az Eötvös utca jobb oldali sarkán állott az Irodalmi Tető. Tömörkény, Cserzy, Kisteleki Ede és más szegedi újságírók bohém tanyája, az akkoriban oly gyakori bormérések egyike. A fölszabadulás után egy ideig emléktábla jelezte a helyét, de vandál kezek megrongálták, s le kellett venni. Az Eötvös utca másik oldalán, az Apáthy-kollégium helyén, a régi Templom tér 3. sz. alatt állott Koroknay József (1888—1955) nyomdája: ö volt az az áldozatkész könyvnyomtató, aki a fiatal makói diákköltőnek, a 17 éves József Attilának első verseskötetét 1922-ben Szépség koldusa címmel kiadta. Sőt, itt kapott szállást 1924 őszén is a szegedi egyetemre beiratkozó poéta, s Koroknay itteni műhelyében készült a második verseskönjrv is, 1925-ben, a Nem én kiáltok. Innen 1928 körül elköltözött a kis nyomda, így József Attila harmadik verseskötete, a Nincsen apám, se anyám, 1929-ben már nem itt, hanem a Tömörkény u. 12. számú, már szintén nem levő házban nyomtatták. Most balra fordulunk, pár lépés, és előttünk a Sellőház (Korányi Sándor rakpart 5.), amely ónozó Poldiné (?—1934) hírneves kocsmája helyén áll. Itt is idézte Juhász Gyula Tömörkény amiékét: Iszom a borom, froan a dalom, líj tavaszon a régi asztalon. Egy halhatatlan cimbora van Ht, Koccint velem, és gondol valamit. Betyár az élet, és drága a hor. A tavasz is más volt valamikor. Tömörkény asztalánál L92l-ben született ez a vers: a költő a fehérterror világából áhítozott vissza a háború előtti boldog béke eszményített napjaiba, a tavaszra való utalása pedig — tudjuk más verseiből is — 1919 forradalmas tavaszára emlékeztet A sanyarú jelenről szól az utolsó szakaszban is: A siller csillog, mint a vak remény, Kicsit fanyar, mint ez a költemény. S ugyanennek a helynek ihletését őrzi a Tömörkény lócáján című verse is, amely később Daroadozás címmel vált véglegessé. Ez a szegedi tájszó Tömörkény kedvelt szava volt: a sötétben való beszélgetés, az elmélázó diskurzus sajátos kifejezése a szegedi nép nyelvében. Mészöly Gedeon tanulmányt irt róla, s Juhász is kedvelte, gyakorta leírta. Ebben a versében is: Tömörkény lócáján darvadozva árván. Ámulok az élet örökegy csodáján. A Dóm téri épületek és a klinikák a Víz előtti Szeged eltűnt utcáira épültek. Nyoma sem maradt a Szegfű utcának, amely a mai Somogyi Béla utcával párhuzamosan, a mostani klinikakert területén futott ki a Tiszára. Ebben az utcában, egyelőre közelebbről meghatározhatatlan szám alatti házban született Balázs Béla (1884— 1949), akkor még Bauer Herbert, a későbbi költő és drámaíró, a világhírű filmtudós, a filmesztétika úttörője. Hamar elköltöztek innen, mert Hilda húga, később Schilling Oszkárné (1887— 1965) már a Bástya utcában született. Utóbb is több helyen laktak: az Oroszlán utcában valahol, majd a Zrínyi u. 15. sz. alatt. Ez a ház sincs már meg, a püspöki palota épült a helyére. Kodály Zoltán volt ebben a házban: meglátogatta barátját, és innen mentek együtt gyűjtőútra a környékre, Deszkre, 1905 tavaszán. Innen költöztek Bauerék a Dugonics tér 2. alá, majd a Feketesas utca 22. sz. házba. Ez volt a család utolsó szegedi lakása, édesanyjuk is itt halt meg. (Apjuk már előbb, 1897-ben, Lőcsén, s a család azután tért vissza újból Szegedre.) A Szegjű u. 2. sz. házban lakott egy időben Gárdonyi Géza. Amikor a házat lebontották, a Hétfői Rendkívüli Üjság 1926. július 26-1 számában ezt írta Magyar László: „Ma már kevesen tudják, hogy ebben a házban lakott valamikor Gárdonyi Géza, a fiatal, ragyogó tollú szegedi újságíró, aki innen röppent bele a magyar irodalomtörténetbe. A palánki öregurak emlékeznek még rá, hogy az eltűnt öreg ház muskátlis ablakából elgondolkozva könyökölt ki a csendes utcára, és hatalmas tajtékpipájából fújta a füstfelhőket és az álmokat. Ennek a háznak a helye is megérdemelne majd valami szerény emléktáblát." Gárdonyi szegedi újságiróskodása (1886—1891) idején több helyen is lakott. Balla Jenő közlése szerint egy ideig a Napló szerkesztőségében, Mikszáth ágyán, utóbb a Jókai utcában, azután az Oskola utcában, majd a „Tisza-partján" — nyilván tehát itt. a Szegfű utcában. A híres építőmesternek, Kováts Istvánnak (1822—1902) leszármazottai körében erősen él a családi hagyomány, mely szerint Gárdonyi a Szeged köveit megmentő érdemes építész Mérey u. 18. sz. házának udvari, kertes, keresztépületében is lakott Az Ipar u. 10. alatt lakott Réti Ödön (1871— 1939) 1920 és 1926 között. A neves író ez időben Mórával és Juhásszal gyakran szerepelt együtt. Magyar László szerint az Ipar u. 3. alatt lakott Dankó Pista. E házakat — Juhász Gyula szülőházával együtt — 1926-ban bontották le. Mindezek helyén a húszas években fölépült a Fogadalmi templom, a Dóm tér egyetemi és egyházi épületsora és a Tisza-parti" klinikák együttese. A Dóm téri árkádok alatt létesült 1929—1930-ban a Panteon, a Nemzeti Emlékcsarnok. írók, költők szobrai, domborművei js vannak közöttük.