Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-02 / 27. szám

3 PÉNTEK, 1973. FEBRUÁR ?. Rendeletkiegészítés Lakáselosztás Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter új intézkedése, amellyel kiegészítette az éppen két évvel ezelőtt kiadott lakáselosztási és lakásbérleti rendeletet. A kiegeszítés a lakásigénylések várható kielégítéséről szóló hosszabb távú tájékoztatásáról intézkedik. Az alaprendeletnek megfelelően a tanácsok a várhatóan rendelkezésükre álló bérlakások elosztására két évenként készítenek tervet, s a régi jogszabály szerint a kétéves ciklus első évében kielégíthető igényekre lakáskiutalási névjegyzéket kell elkészíteni és kifüggeszteni az első fokú lakásügyi hatóságnál.. Az új intézkedés viszont előírja, hogy a tanács eziitán a jóváhagyott lakáskiutalási névL jegyzék kifüggesztésével egyidejűleg köteles értesíteni azt az igénylőt is, akit e névjegyzékbe már nem lehetett fölvenni, de a kétéves lakáselosztási terv második felében. tehát a második évben előreláthatólag teljesíthetik lakásigényét. E hosszabb távra szóló értesítések alapján az igénylők az eddiginél jóyal korábban megkezdhetik az előkészületeket — fokozottabb takarékoskodást, bútorvásárlásokat stb. —, tehát a beköltözés előtt szükséges minden ügyet kapkodás nélkül elintézhetnek. Az új rendelkezés a kihirdetéssel hatályba lépett. r Uj üzemTöbb mint tízmillió forint költségráfordítással új, ezer négyzetméteres szerelőcsarnokot és 400 négyzetméteres darabolócsarnokot építettek a hódmezővásárhelyi Metripond fehérgyarmati gyáregységében. Az új csarnokokat folyamatosan' rendezik be, részben új gépekkel. A termelés — a bővítések révén — több mint 40 százalékkal emelkedik. megosztva A bőripar és a termelők Ritka élelmiszergazdasági tanácskozás, amikor a vállalati és a termelői érdekek teljes összhangja érvényesül a tárgyalóasztalnál. Tegnap a Középmagyarországi Pincegazdaság Csongrád—Szolnok Vidéki Üzemének rendezésében megtartott szegedi megbeszélésen az érdekazonosság, üzletpolitikai összhang játszotta a főszerepet. A termelők anyagi részesedéshez jutottak a feldolgozó ipar hasznából. Erről tájékoztatta az' érintett gazdaságokat a A pártban, elvtárs... Eleinte ügyet sem vetettem a furcsa jelenségre. Ismerem a társaság tagjait, valamennyien kommunistának mondják, vallják magukat. Mégis: „Vincze úr javaslata nem is rossz..." „Rendben van, doktor úr, de azért..." Komoly gazdasági téma, tréfás ugratásokkal fűszerezve? Mi lenne más. Jópofáskodnak, évődnek egymással — gondoltam. Rosszul gondoltam, alighanem. Mert nemcsak az én vájt fülemet, a másokét is meg-megütötte már, hogy a párttagok némelyike egy idő óta kezdi urazni a másikat. A napokban meg az olaj mezőn tette szóvá igen aggodalmasan egy kútjavító, hogy az irodákban mind gyakrabban hallja ezt a megszólítást Azt mondja, szó sincs arról, mintha pártonkívüliek viselkednének így. Azoknál föl se tűnne, hiszen akik nem kommunisták, érthető, ha nem elvtársozzák egymást De az már szemet szúr, amikor fontos beosztású emberek elkezdenek bohóckodni. ..Nem tehetek róla, rettentő pipás vagyok ilyenkor. így doktor úr, meg úgy mester úr! Mi a fene ez? És szó nélkül hagyja mindenki. Ügy tűnik. mintha szégyellenék kimondani azt hogy elvtárs." Hát valóban Ilyen meszsze sodródtunk volna visszafelé? Vagy csak elvétve majmolják egyesek a kispolgári magatartást és társalgási modort? Bár így lenne! Sajnos, egyre jobban terjed, burjánzik a köztudatban, hogy „aki elvtárs, az többnyire szürke melós, aki meg úr, annak okvetlen van valamilyen sarzsija". Némelyek szerint az „elvtárs" túl vaskosan hangzik az íróasztalok között, érződik benne valami pórias köznapiság. És mintha az yrazás ugyanakkor csakugyan imponálna nemcsak a gyér számú tipikus kispolgárnak, hanem hovatovább a volt munkások bizonyos részének is, terjesztve ezzel a "^hivatalosan elítélt kispolgári gondolkodást és magatartást Lehetséges, hogy a szocializmusban maholnap elfogynak az osztályhelyzetük szerinti kispolgárok, a kispolgáriság azonban mégis új erőre kap? Tudjuk, korántsem vagyunk immúnisak a múlt. fertőzései ellen. Sokan beleesnek olyan betegségbe is, amely egy kis forradalmi magatartással, önbecsüléssel, némi osztályöntudattal elkerülhető lenne. Anélkül, hogy eltúloznánk a ma mindenesetre szokatlan „úr" megszólítás jelentőségét, figyelmeztetünk: a munkásokat kezdi mérgesíteni, hogy az „elvtárs", „elvtársam", „elvtárskám". hovatovább csak nekik szól, különösen ha föltorlódik a „fogdmegmunka", tehát az ő „pozitív hozzáállásukra" van szükség egy nehéz föladat végrehajtásához. Csak a bolond nem veszi észre, hogy a megtisztelő elvtárs szó némelyek száján lesajnáló, vállveregető gesztussá silányul, olyasmivé, amivel az „egyszerű embereket" bármilyen nehéz dolognak neki lehet ugrasztani. Azt hiszem, ez nagy tévedés. Minden rendű és rangú vezető tudhatná, hogy a párt újabb lényeges követelményt állított az eddig közismert hármas követelmény — politikai megbízhatóság, szakértelem, vezetőkészség — mellé: az emberekkel való rendes, tisztességes bánásmódot. Aki tehát huszonnyolc évvel a fölszabadulás után is urak és elvtársak szerint szeretné osztályozni az embereket, az alighanem ostobaságot csinál, és hamarosan „kikopik" a ió és tisztelt, vezetők sorából. F. N. 1. tröszt és a pincegazdaság vezetősége. Király Ferenc, a pincegazdaság szegedi üzeme igazgatója megnyitója után igen jól érzékeltette dr. Mihalusz Ferenc, a Középmágyarországi Pincegazdaság igazgatója a termelői és vállalati kapcsolatot. A stabil termelői bázis kialakításának érdekében a szőlészkedő üzemeknek, a pincegazdaság 4—5 százalékos vállalati nyereségén felüli eredményét viszszajuttatja, növelvén ezzel a termelői kedvet. Már az 1972. évi szüret időszakában sor került áremelésre, mert alacsony volt a cukorfok. Kilónként 20—-60 filléres felárat fizetett a MÁP a szőlőért, ami vállalati szinten meghaladta az 50 millió forintot A pincegazdaság azonban a kedvező export és belföldi értékesítési lehetőségek alapján, tc*ábbá a feldolgozási költségek csökkentésével újabb vállalati nyereségre tett szert és most 23 millió forint összegben osztotta ezt ki a hosszúlejáratú szerződéses kapcsolatban álló termelő partnerei között. Az árkiegészítés, vagy eredményvisszatérítés gazdaságonkénti felső határa 300 ezer forint körül mozgott. A pincegazdaság az árkiegészítésen túl a műtrágya-, növényvédőszer vásárlásához is termelési előleget nyújt. Ezen felül mintegy 10—12 ezer holdas új szőlőterület telepítési dotációjával segíti partnereit. Anyagi rizikót vállal a termelés fejlesztésében, amely még elég ritka vállalati üzletpolitikának számít. A védőnő Naponta dicsekedhetnénk vele, ha szokásunk lenne mellünket dagadóra domborítani. Fényes számok bizonyítják, hogy egyébként előttünk járó országokat is mennyire megelőzünk, ha az utánunk lépő nemzedék testi, lelki biztonságáról van szó. Van, akinek a számok beszélnek jobban, nekem az emberi szó mond többet. Hogy ki mondja a szót? Ugorjunk ki például ^órahalomra! Gyermeket vár a hetedik határban egy aszszony. Van-e, aki gondol gyermekére? És őrá, természetesen. Egy riportba* ekkora határ nem fér bele. Osszuk el kétfelé. Két védőnő járja a falut és a tanyát, útra kelvén minden másnap, úttalan utakon, akár hívják, akár nem. — Várják? — Tudják, hogy jövünk. A két védőnő közül az egyik Pomázi Piroska. Szólítják Védőnőnek is, de leginkább csak úgy, mintha a családba tartozna: Piroska. — Hogyan kezdődik? — Megszólít valaki: Tetszik-e tudni, hogy kisbaba lesz? Arellenorzés a vendéglátóiparban A tej és tejtermékek árának emelkedése a vendéglátóiparban az ételek és különféle készítmények széles választékát érinti, de az árszínvonalat lényegesen nem befolyásolja, mert a drágább alapanyagokat főleg ízesítőként, dúsítóanyagként használják fel. Más a helyzet a reggeli és az uzsonna tartására, értékesítésére kötelezett üzletekben, cukrászdákban, eszpresszókban, kávéházakban és bisztrókban. A Belkereskedelmi Minisztérium idei árpolitikai irányelveiben felhívta a v^idéglátóipari vállalatokat, szövetkezeteket a differenciált árképzésre, egyebek között elsősorban arra, hogy a reggeli- és uzsonnaárakban csak a nyersanyagár növekedését hárítsák át a fogyasztókra. Feltétlenül szükségesnek tartja a minisztérium, hogy a tejes ételeket, a cukrászsüteményeket, a reggelit c3 uzsonnát kínáló üzletekben akár a haszonkulcs mérséklésével, akár engedménnyel biztosítsák ezt. A rendelkezésre álló rövid idő alatt tapasztaltak azt mutatják, hogy egyes vendéglátóipari vállalatok, üzletek — J»r az érvényes jogszabály szerint járnak el — nem a társadalompolitikai követelményeknek, s nem a minisztérium irányelveinek megfelelően alakították fogyasztói áraikat Ezért a minisztérium vendéglátóipari főosztálya az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőséggel, a megyei kereskedelmi felügyelőségekkel és a tanácsok bevonásával csütörtöktől kéthetes országos ellenőrzést tart. A több mint ezer állami és szövetkezeti vendéglátóhelyre — önkiszolgáló és hagyományos étteremre, eszpreszszóra, cukrászdára, bisztróra, büféré és szállodára — terjedő a vizsgálat. A jogszabályokkal ellentétes, a fogyasztók érdekeit sértő esetekben a felügyelőségek megfelelő büntetéseket rónak ki. Egy ilyen bejelentés kötelezőbb érvényű, mintha ugyanezt hivatalos papirosra írnák, száz pecséttel ellátnák. Egy-két tájékozódó szó azonnal, a többi a háznál. — Miért jobb a lakásban? — Látnom kell, ki hol él, hogyan éL Ehhez kell szabnom a tanácsokat. Mit egyen, mit dolgozzon? — És ha nem szólítják meg? — Száz útja van a hírnek. Bejön vizsgálatra, vagy a szomszédok mondják! — Ha mástól hallja, mit kérdez először? — Van-e kutya ? Elsőször is nagyon féltem a kutyáktól, de félek most is. Vittem min-, dig a kenyeret a táskámba, ha támadtak, dobtam nekik. Lehet, hogy másodszor csak azért jöttek, hogy újra adjak, nem jó módszer. Mentem egyszer egy házhoz, hatalmas farkaskutya állított sarokba. Ha mozdultam, azonnal intézkedett. A kínok kínját álltam ki, mert nem volt otthon senki. Hoszszú időbe telt, amíg megunhatta látásomat, és nagylelkűen eleresztett Tisztes öreg házőrző lett azóta a farkaskutyából, és régóta megismeri a védőnőt. Tíz éve dolgozik Mórahalmon Pomázi Piroska. Azóta figyeli minden reggel, milyen időt jósol a rádió. Ha közel laknak egymáshoz a várandós mamák vagy megszületett csecsemők, akkor is 18—20 kilométer csak az út — Belát szinte minden házba. Tíz év alatt mennyit változott a kinti világ? — Együtt lépett a bentivel. össze se lehet hasonlítani az akkori állapotokat a mostaniakkal. Az elesett szegénység megszűnt Kint talán a fölfogás változik lassabban. — Babona a gyerek körül? — Nincsen. Nem tapasztaltam. Az is változás, hogy igehirdető népszerűségünk kisebb lett Rádió, tévé, folyóiratok, könyvek átvették szerepünk egy részét Elkísérem egy darabig napi körútján a védőnőt. Az első ház, ahová betérünk, ellene szól minden példázatnak. Szegény ház, nagyon szegény. Két kézzel adnánk a segítséget mindenkinek, csak nevelje gyerekeit tisztességgel. becsülettel. Ezt a nyíltszívű nemzeti szándékunkat néha félresöpri egyetlen ital •bor. Egy italt mondok, mert a töblfi megállíthatatlan, teljes átkával. Mit mond itt a védőnő? A kikérdezésben, jó tanácsban nincs különbség. Terhes az asszony, védelmet kell kapnia neki is, eljövendő gyermekének is.^ Utána terelődik csak a szó a távol levő férjre. — Iszik most is? Mit lehetne erre mondania Aki védelmet érdemelne, az védi a másikat. Akitől sem védelmet, sem biztonságot nem kaphat Ez a válasz tehát: — Megissza, mint másolc Ha ez az apa csak negved annyit agg<>dna gyermekéért. mint a védőnő, falhoz vágná azonnal a poharát Soha többet meg nem fogná. Szegény anya, most úgy töpreng: két gyermeke van itthon, a harmadik állami gondozasban. Ha megszületik a negyedik, 'cserélni szeretne. Hazahozná a bentit, beadná az újat Jó szándékunk legnagyobb ellenlábasa itt a borospohár. A másik ház csupa öröm. Jobbkor nem is jöhettünk volna. Most jött haza a család első sarjadéka, még itt áll az autó, amelyik anyjával hozta. Kicsi a ház, de ennél boldogabb hajlék talán nincs is Mórahalmon. Kibontja a védőnő a csöpp gyereket, öt perc múlva már azt mutatja, hogyan kell füröszteni. Mutatná az új sutetű apának is a csomagolást, de elhúzódik. Idegen van a háznál, hírét vinné, hogy ő első nap már a pelenkázást f&nulja. Októbertől gyermekorvosa is van a falunak. Az új orvosnak frissek az élményei, kérdezzük meg dr. Szabó Ervint — Rosszabbat vártam. A csecsemőért, úgy látom, mindent megtesznek bent is, kint is. — Gondok? — A távolság. Kocsi kellene, hogy kijussunk mindenhová. — Más? — Az is a távolsággal magyarázható. Ha nagyobb a gyerek, később viszik orvoshoz. Példáért, sajnos, nem kell messzire mennünk. Kimondhatatlan kínokkal várta egy kislány a mentőautót, amikor kiérkeztem. Leírom még az orvos következő mondatát is: jobban is élhetnének az emberek. Van úgy, hogy áll a nagy ház, és sufniban laknak mellette. Néhány szóra lépjünk viszsza a védőnőhöz. Az o szava most a tanyai pedagógushoz, Kapóvi csókhoz vezet. Előadások példás sora. egészséges Vöröskereszt, törődés, intelem. Kezük nyoma az egész környéken. — Egy utolsó kérdés: Tíz éve van a faluban, mi ösztökéli az állandó munkára? — A maximális bizalom. lépten-nyomon hallani ebben a faluban; ja, a Piroska? Megcsontosodott anyókák, akik orvoshoz egész életükben el nem mentek volna, ha ő mondja, mennek. , Nagy távolság, emberi közelség — szép pájya a védőnőé. . Horváth Dezső