Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

KEDD, 1973. JANUÁR 33, Villamosítás a mezőgazdaságban A mezőgazdasági munkaerő csökkenése és a gazdasági törekvések mindinkább központi témává emelik a mezőgazdaság villamosításának szükségességét. A, termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a villamosenergia-felhasználás a gépesítés alapvető feltétele. Ebből a korszerű energiából azonban hazánkban jóval kevesebbet használ fel a mezőgazdaság, mint Európa más országában. Hektáronkénti 60 kilowattórás felhasználással majdnem az utolsó helyen kullogunk. Ezen a helyzeten kíván változtatni az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság koncepciója, amely 1980-ig vázolja az igényeket, és kielégítéserek legcélszerűbb módszereit. Ezek szerint napjainktól 1980-ig négyszeresére emelkedik a mezőgazdasági üzemek villamosenergia-szükséglete. Első lépésként két mintatelepet rendeztek be Solton a Szikra és Kecskeméten a Szovjet—Magyar Barátság Termelőszövetkezetben. Fogy a KSZV adóssága Európa legnagyobb kenderfeldolgozó vállalata a Szegedi Kenderfonó és Szövő a határidőre való pontos szállításokkal is kivívta a külföldi partnerek megbecsülését. Legnagyobb külföldi üzletfelüktől, a Szovjetuniótól erre az évre ötmillió négyzetméter különféle ponyvaanyagra kaptak megrendelés, körülbelül félmillió négyzetméterrel többre, mint tavaly. Bővült a piacuk a nyugati országokban is, így mód nyílt arra, hogy a különféle gépi berendezésekre felvett olyan devizahiteleket is törlesszenek, amelyek 1974ben váltak volna esedékessé. Egységes iskolairányítás Mint ismeretes, a Minisztertanács legutóbbi ülésén megvitatta, és elfogadta a művelődésügyi miniszter előterjesztését, az alsó- és középfokú oktatási intézmények irányítási rendszerének szabályozásáról. A döntés az oktatási intézmények irányításában az egység megteremtését célozza. Az alsófokú oktatási és nevelési intézmények, továbbá a gimnáziumok hosszú ideje kialakult irányítási rendszere Panasz a miniszterhez Az esetnek több hónapra nyúlnak vissza az előzményei. A Tölgyes, Stéli, Zólyomi és Selmeczi utca környékének lakói tavaly, a második félévben értesültek arról, hogy arra a környékre tervezik felépíteni Szeged északi városrészét, mármint a József Attila és a Csongrádi sugárút között. Hallottak erről tanácstagi beszámolókon, tájékoztatókor) és olvastak róla lapunkban. Mivel az említett területen — Északi körút. Agyagos utca, Lomniczi utca és Tölgyes utca által határolt részen — sok az új, vagy viszonylag új és jó állapotban levő családi ház, levélben fordultak Bondar József építésügyi és városfejlesztési miniszterhez, mondván: aggódnak házaik sorsa miatt. E levél kapcsán tegnap a városi tanács épületében megbeszélést hívtak össze, melyen részt vettek a lakók képviselői; Kovács József, a minisztérium osztályvezetője; Takács János, a városi tanács elnökhelyettese; Prágai Tibor, az MSZMP városi Bizottságának osztályvezetője és Takács Máté városi főépítész. A megbeszélésen már a részletes rendezési terv is rendelkezésre állt, melynek alapján sikerült megnyugtató választ adni a lakóknak. Az Északi városrész részletes rendezési terve szerint az említett terület ugyanis érintetlen marad. Az Északi körút és a Stéli utca közötti rész a terv szerint a közintézmények jövendő fejlesztéséhez szolgál tartalék területként. Beépítésére várhatóan az ezredforduló körül kerül majd sor. A Stéli utca és a Lomnici utca közötti terület felhasználása a rendezési tervben nem szerepel. Ez a rész a távlati tervek szerint belátható ideig megmarad mostani állapotában. A még meglevő foghíjakat továbbra is családi házakkal építhetik be a telektulajdonosok. Sőt, az Északi városrész építésekor elkészülő közműhálózat révén arra is mód lesz, hogy a terület északi és nyugati oldalán — ha a telkek tulajdonosai úgy akarják — kétszintes, többlakásos sorházakat építhessenek. A válasz tehát egyértelmű, és megnyugtathatja az érdekelt terület lakóit Ezen túl azonban a história tanulságairól is érdemes néhány szót szólni. A lakók a miniszterhez fordultak válaszért, mondván, hogy helyben képtelenek voltak részletes és pontos információkat szerezni a terület sorsáról. A választ mégis Szegeden, a tanácsnál kapták meg. Hogyan lehetséges ez? Nagyon egyszerűen. Takács Máté városi főépítész pár hónapja tartott előadást Felsőváros sorsáról. Akkor ígéretet tett arra is, hogy mihelyst pontosat tud mondani az Északi városrészről — tehát a részletes tervek elkészülte után —az ott lakókat is tájékoztatja majd. Január végére ígérte a választ. A lakók közben természtesen értíririődtek itt is, ott is, de sehol sem tudtak pontos tájékoztatást adni a tervekről — egyszerűen azért, mert azok még nem készültek el. December első felében írtak tehát a minisztériumnak, s tegnap kaptak választ a tanácsnál. S azért kaphattak választ, mert a részletes rendezési terv december 30-án elkészült Tehát mindenképpen választ kaptak volna tvelyben is kérdéseikre. Hiszen levelüktől függetlenül — hónapok óta készül a terv — figyelembe vették, b.ogy ez a rész viszonylag új és jó házakkal van beépítve. De a részletes tervek elkészülte előtt természetesen sehol sem tájékoztathatták őket előre, pontosan. Takács Máté pedig függetlenül a levéltől, hamarosan megtartja a gedói iskolában a január végére ígért tájékoztatót. S ezt a tájékoztatást éppen azért tartja meg a környék lakóinak január végén, még a rendezési terv tavasszal esedékes jóváhagyás előtt, hogy a tájékoztatón elhangzó véleményeket és javaslatokat — tehát az itt lakók véleményét — is figyelembe vehessék a tervek értékelésénél és jóváhagyásánál. Vagyis mindennek a ta. nulsága; érdemes lett volna megvárni a január végén esedékes részletes tájékoztatást. s csak akkor fordulni felsőbb szervekhez, ha nem kapnak időben kérdéseikre megnyugtató választ. Sz. L megfelelőnek bizonyult. A főhatósági irányítást ezekben az intézményekben a művelődésügyi miniszter gyakorolja. Hasonlóképpen egységes az intézmények tanácsi irányításának rendszere is. A szakközépiskolák irányítása eddig sem főhatósági, sem tanácsi szinten nem volt egységes. A szakminisztériumok iskoláik irányítását közvetlenül maguk végzik, így a szakközépiskolák irányítása jelenleg 13 iskolafönntartó főhatóság és a tanácsok között oszlik meg. A szakközépiskolák irányításának megjavítása szükségessé teszi a szétforgácsoltság megszüntetését. Az egységes irányítás megvalósításának alapfeltétele, hogy valamennyi szakközépiskola fenntartása a megyei (fővárosi) tanácsoknál összpontosuljon. Ezt a célt szolgálja az az intézkedés, amely a szakközépiskolák és a középiskolai kollégiumok létesítését és fenntartását a tanácsok kizárólagos hatáskörébe utalja. A jövőben a művelődésügyi miniszter látja el valamennyi szakközépiskolát illetően az intézmény igazgatásának, nevelőmunkájának, valamint a közismereti és a szakmai előkészítő tantárgyak oktatásának irányítását és felügyeletét. Ugyanakkor a szakmai képzés irányításában és felügyeletében a munkaügyi miniszter — mint a szakmunkásképzés szakmai, ágazati minisztere —, továbbá a szakközépiskolai képzésben érdekelt miniszterek részt vesznek. A tanácsi irányítás — amelyet a megyei (fővárosi) tanácsok látnak el — annyiban változik, hogy egyrészt kiterjed a szakminisztériumoktól átvett szakközépiskolákra is, másrészt bővül a szakmai képzés felügyeletével. BMrip 8§888§8& • 1.1 m 1 L m % Hf WÉÉ'W&ik fll m JH^B JR Wk iiu—k, r m P M BHHT Az ajtón még a hajdani felirat: kovácsműhely. Bent azonban már nem patkót hajlítanak az izzó vasból, hanem alkatrészeket, nem lovakat patkolnak, hanem konténereket gyártanak. Csattog a kalapács, zeng az egész műhely, szikrák pattognak — mégis másfajta varázslat ez, mint a néhány évvel ezelőtti. A Császár-brigád sorsa — bár csak egy százalékát teszik ki ők az egésznek — mintázza a városgazdálkodási vállalatét is. A kovácsbrigád őse már akkor megalakult, amikor a vállalat még 90 lóval rendelkezett. S bár végeztek precíz lakatosmunkát igénylő javításokat is, idejük nagy részét a patkógyártás, a lóvasalás kötötte le. Ám közben a lovakat kiszorították a gépek. Nem egyszerre, hanem lassacskán. Egyre több tiltó tábla jelent meg az utakon, ahol szemetet hordani jártak volt a lovaskocsik, egyre több utcába tudtak betérni a szeméthordó autók. A tavalyi év elejére a lóállomány harmincra apadt, később azokat is megvette egy termelőszövetkezet. Közben — Kovács Miklós, a vállalat főmérnöke meséli — megjelentek az első, még a fővárosból vásárolt konténerek Szeged nagyobb vállalatainál, intézményeinél, s kipróbálásuk sikerrel járt. Azoké is, amelyeket kukák helyett raktak ki néhány háztömbbe: amikor el akarták vinni őket, tiltakozott a lakosság. Kellettek magának a nyereségből A boripar és a termelők Ezekben a napokban az ország jelentősebb bortermelői központjaiban tanácskozásokat rendez a Borgazdasági Vállalatok Trösztje a pincegazdasági üzemek és a szőlőtermelő gazdaságok szakemberei részére. Megvitatják, hogy kit illet meg az utólagos árkiegészítés az 1972-ben felvásárolt szőlő, must és újbor után. Az első tanácskozást hétfőn, Kecskeméten, a tröszt Középmagyarországi Pincegazdaságának központjában tartották. Dömötör József vezérigazgató tájékoztatta a kertészeti gazdaságok vezető szakembereit a boripar tevékenységéről. A többi között elmondta, hogy a nyereségből országosan 414 szőlőtermelő gazdaság 44 millió forint utólagos visszatérítést kap az elmúlt évben a tröszt vállalatainak eladott alapanyagokért. A visszatérítés azokat a gazdaságokat illeti meg, amelyek hosszú lejáratú értékesítési szerződést kötöttek a borászati vállalatokkal. A Középmagyarországi Pincegazdaság területén 23 millió forinton osztoznak a szerződött felek. Az alföldi szőlőtermelők is kaptak árkiegészítést, összesen mintegy 50 millió forintot. A boripar az utólagos visszatérítéssel a termelő gazdaságok régi sérelmeit próbálja megoldani. A cél az, hogy a felhalmozott nyereségből a termelők is részesüljenek, s így fokozódjon az érdekeltségük az árutermelés növelésében. a vállalatnak is az efféle ötköbméteres szemétgyűjtő tartályok — az úttisztítók munkájának megkönnyítésére. A műszaki kollektíva megbízást kapott arra, hogy kidolgozza a terveket, majd hosszas előkészítés után megkezdődött a gyártás is. A Pacsirta utcai kovácsok kezemunkáját egyre több szegedi gyártású konténer dicséri városszerte. A vállalatnál senki sem sóhajt már a derék négylábúak után; hol van a tavalyi ló! Ha sok pénzt is kell áldoznia a városgazdálkodásnak a szeméthordás korszerűsítésére, megéri. Idén februárban például két új konténeres Csepel gépkocsit vesznek a Fővárosi Köztisztasági Vállalattól, ezek darabonként félmillió forintba kerülnek. Idén 60— 70 konténer gyártását teszik lehetővé a rendelések, az igények. Immár nemcsak Szegeden, de a Dél-Alföld más városaiból is. A tervezők s a kivitelezők, technikusok és kovácsok lényegében szűk egy esztendő alatt jutottak el idáig. Azalatt az idő alatt, míg körülöttük a vállalatok egyesítésének első korszaka játszódott le. Sisák Géza, a műszakiak vezetője a kommunális üzemből akkor került a városgazdálkodás kötelékeibe, s keze alá a kovácsműhely. — Egy év óta dolgozunk együtt Amikor megtörtént az egyesítés, aziránt is érdeklődtem, hogy melyik brigád mire képes. A Császárbrigádot mindenki úgy ismerte, hogy ütőképes csoport. S hamarosan — tapasztalatok birtokában — magam is osztottam ezt a véleményt A zt a brigádot, amelyben tíz ember közül 2 —3 már képes azonnali önálló munkára, megfelelőnek tartják. Ebben a brigádban meg a kilencből nyolc abszolút önálló szakmunkás. A városgazdálkodási vállalatnál az a munka, amelynek tervezésében tavaly Sisák Géza vezetésével belekezdtek, szokatlan volt. Nemcsak azért, mert addig mindent csak vettek, s nem gyártottak, hanem azért is, mert az előkészítés régebben csak másodlagos volt. Nem csoda, hogy szinte az egész vállalat figyelemmel kísérte a prototípus megszületését. A kovácsműhelyiek is, akik elég gyorsan túltették magukat azon, hogy műszaki rajzok alapján kell dolgozniuk. A gyanakvást hamarosan odaadás váltotta fel, 6 a sokat tapasztaltak rutinjával segítették a gyártmány tökéletesítését. Üjítottak is: egy kézi hajlító gépet szerkesztettek, amellyel szépen lehet kialakítani a konténer felső részét. ZÁSZLORÜD ÉS TOLÓLAPAT A brigád teljesítőképe ssége: havi tíz konténer. Normaidejük 175 óra, ha időt takarítanak meg, prémiumot kapnak. Az igények lekötik ma már a kapacitásukat, de ha a vállalati érdek úgy kívánja, más munkát is vállalnak. A havazás elleni küzdelemre felkészülve, ez a brigád szerelte föl a Skoda locsolóautókra is a tolólapátot, a múlt nyáron pedig az ünnepi hetekre készítették a 6—8 méteres zászlórudakat. A vállalati 29 fajta profil közül ez csak egy, de mindebből kitetszik, hogy olyan, amire bizton lehet számítani. Császár Lajos, a brigád vezetője másfél évtizede dolgozik a vállalatnál, rajta kívül is vannak törzsgárda tagjai a kovácsműhelyben munkálkodóknak. Rúzsán tanulta a mesterséget, inasként a falusi kovácsműhelyben. Volt ideje tehát elsajátítani a mesterség csínjátbínját. Akkor került a vállalathoz, amikor még a lovaskocsikkal foglalkoztak. — Van itt olyan is, aJtt már itt tanulta a szakmát. A brigád tavaly alaposan megváltozott, bővíteni kellett, hogy a konténergyártást vállalni tudjuk. Ehhez már ugyanis hegesztők is kellenek. Egyébként nem szokatlan. Mindenki megszokta gyorsan, hogy melyik munkafolyamatot végzi, szavak nélkül is megértjük egymást. Ami a keresetet illeti — nem jártunk rosszabbul. — Otthon is szótlan a kovács? — Főként — fáradt. A ház körüli dolgokat persze mindegyikünk elvégzi, de kell nagyon a pehinés. Televíziót nézünk, néha elmegyünk színházba. A brigád munka után szétszéled, szerteszórtan élünk a városban, meg a környéken. Van, aki Domaszékről jár be. A vállalatnál újabb. s újabb brigádok kapcsolódnak be a szocialista címért való versengésbe. A kovács-brigád nem akarja elsietni a dolgot, ök azt szeretnék, ha előbb ezt az emberi közösséget sikerülne tartóssá kovácsolni. S ők, az izzó vas mesterei, tudják, mennyi erőt igényel ez. Veress Miklós