Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

3 CSÜTÖRTÖK, 1973. JANUÁR 4. Lakóhazak építői „Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv keretében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan megillető lakások felépüljenek." (Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1972. novemberi határozatából.) Elkanyarodik az autóbusz az új városnegyed víztornyá­nál. Az utasok kíváncsian tekintenek az épüló házakra. Vegyes megjegyzésekkel kí­sérik a látványosságokat. Egy asszonyka mondja: — Hihe­tetlen, hogy mennyi házat építenek itten. A múlt héten még semmi sem látszott ab­ból a tízemeletesből — mu­tatja szomszédjának az ötös ütem végén összeszerelt épü­letet, amelyet a textilipari szakiskola után, a József At­tila sugárút mentén állítot­tak fel. Egy morózus hangú férfi megjegyzése: — Az em­berek fele ácsorog, jön-megy, ha megfognák a munkát, kétszer annyi lakást felépít­hetnének. Erre is válaszol valaki: — A kétszer annyi is kevés len­ne. — Valami igazság mind a három megjegyzésben ta­lálható. Az tény, hogy bá­mulatra méltó gyorsasággal szaporodnak az új és modern házgyári lakások Szegeden, de az is igaz, hogy sok ezer jogos lakásigénylő hosszú esztendők óta vágyakozik sa­ját otthonra. Azt sem lehet eltagadni, az építőmunkások körében akad még tennivaló, hogy javuljon a munka szer­vezettsége és a fegyelem. Az érdekelt szakember vélemé­nyét éppen a buszban is el­hangzott kérdésekre kértem. A víz­torony tö­vében la­pos, föld­szintes felvonulási épület. Az ideiglenességet nem lehet rá­fogni az építményre, hiszen beülről pontosan olyan, mint egy belvárosi iskola. Zilahy János Péter építészmérnök, a tarjáni városrész főépítés­vezetője szívesen válaszol kérdéseimre. Elmondom, hogy mit mutat a külső szemlélőnek, az utca embe­rének a tarjáni lakásépí­tés: ha készen van az alap, az úgynevezett fogadószint, akkor megjelennek a spe­ciális panelszállító kocsik, és hozzák a házgyárból a la­kásrészeket. A daru leemeli a szállítmányt és feladja az épületen levő szerelőknek. Ez az egész folyamat viszony­lag gyorsan zajlik, és nem igényel sok embert sem. Egy épületnél, legyen az négy-, vagy tízemeletes, összesen 12 —15 dolgozó serénykedik. Ezt a munkát el lehet végezni akár éjj-l is, hiszen erős reflektorokkal megvilágítják az épületet. Gondolom, a la­kásépítkezéseknek ezzel a fá­zisával elégedettek a DÉLÉP vezetői is. Az építkezés gyor­sasága ezután szenved csor­bát. Zilahy így válaszol: — A gyorsaságot nem úgy lehet fokozni, hogy gyorsab­ban dolgoznak a munkások. Amilyen szakmai tennivaló­kat elvégeznek, annak tech­nikai előírásai vannak, pél­dául egy épületelem sarkai­nak, kiálló vasrészeinek ösz­szehegesztése adott időt igé­nyel, azt előbb nem lehet befejezni, csak akkor, ha a két rész vált. Tehát nem a fizikai gyorsaságon múlnak a dol­gok, inkább a szervezettsé­gen, amely viszont teljes fo­lyamatot tételez fel: jobb kihasználást a szállításnál, az anyagellátásban és a part­nerekkel való együttműkö­désben is. S ami alighanem közismert tszakmai berkeken kívül is: a házak szerkezeti elemeinek gyártása a leg­újabb technikát és technoló­giát képviseli, addig az úgy­nevezett második vonal, a szerelőipar technikája és technológiája a régi, hagyo­mányos szinten áll. A kettő élesen elvált egymástól. Per­sze, tényként kell elfogadni, hogy egy lakóház nem akkor van készen, amikor a panel­szerelők összerakták az épü­let szerkezeti elemeit, ha­nem akkor, amikor belül is minden elkészült, és a la­kók birtokukba vehetik a la­kást DÖCÖG AZ ANYAG­ELLÁTÁS GYORSA­SÁGRÓL lett volna. Most mindennap csak azt az anyagszükségle­tet szállítják ki a városne­gyedbe — de nem külön rak­tárba! —, amelyre a megje­lölt lakóház építésénei szük­ség van. Kikerülnek két fe­leslegesen közbeiktatott fá­zist, szállítást és raktározást Bíznak abban, hogy javulni fog az anyagellátásuk, és sokkal egyszerűbbé válik az egész folyamat lebonyolítása. Panasz­kodnak az építés­vezetösé­„GENERAL" BERUHÁZÁST Az előbb több ja­vítaniva­lóról is szó esett például az anyag­ellátásról. A főépítésvezető valószínű pontos adatokkal szolgálhat, hogy mi a leg­nagyobb gond az anyagellá­tásban. hogyan lehetne azon segíteni. Mindjárt a legfon­tosabb építőanyaggal kezdi: — Jó ideig nem volt ce­mentünk, amely az alapok elkészítésénél a legfontosabb. Akik állandóan erre járnak, láthatták, hogy a múlt év el­ső felében hány épületnek elkészült a fogadószintje. Szépen, egymásután sorakoz­tak, jöhetett a házgyárból a panel. Most nincs is tarta­lékunk. Ahogyan megköt a beton az alapban, már öt perc múlva rakják rá a ház szerkezeti elemeit. Pedig az előkészítés olv lényeges, hogy a kívülállók nem is tudják. Minden további munkafo­lyamatot felboríthat. — Csak a cement hiány­zott? — Sajnos, nem csak az. A csőanyagoknál is gyakori a hiány. Nem is arról van szó, hogy nincs cső, hanem ép­pen olyan méret, olyan ke­resztmetszetű nincs, amelyre szükség volna. Nem ritka, hogy az importcikkek is kés­ve érkeznek, vagy a Tisza Bútoripari Vállalat bútorai késnek, azzal is sók gond volt az elmúlt időszakban, s a míg a beépített bútorzat nincs a helyén, addig meg­állnak a vízvezeték-szerelők, a gázszerelők és így tovább. Előfordult már az ilyen sor­rendiség felcseréléséből ko­moly kár is. A szőnyeg előbb került a lakásba, mint a vízvezeték, s próbanyomá­soknál beázott a szoba. Elmondta a főépítésvezető. hogy újfajta anyagellátást akarnak bevezetni a tarjáni építkezéseknél. Megszüntet­nék az anyagok kétszeres „simogatását". Eddigi gya­korlat a következő volt: a Dorozsmai úti központi rak­tárból kiszállították az épít­kezés színhelyére az anya­got, s a helyszínen fiókrak­tárakat létesítettek. Az épü­lő házak között nem volt meg a teljes biztonság sem, de ettől függetlenül előfor­dult, hogy éppen az hiány­zott a helybeli kisrak tárak­ból, amire gen, hpgy sok az üres járat és a felesleges munka a la­kótelep építkezésénél. A leg­főbb okot abban látják, hogy nincs összehangolva az épít­kezésekben érdekelt vállala­tok és szervezetek tevékeny­sége. Példákat mond Zilahy János Péter: — Kezdhetem a végén is. Itt van a szomszédságban egy 84 lakásos épület. A pa­neleit márciusban összesze­reltük, a belső munkákkal szeptemberre elkészültünk, be is költözhettek volna a lakók. A ház még ma, 1973 elején is üresen áll. Minket sürgetnek, lassúnak tartanak és közben a kész lakások üresek. Valahol csorbát szen­vedett a folyamatosság. De ez legyen a legnagyobb gond, mivel ennél több az olyan, amely a valóságos építőmun­kát gátolja. Mi átvettük a DÉGÁZ-tól a gázgerincveze­tékek építését alvállalkozó­ként, mivel, ha az nincs meg, nem tudjuk a házat szerelni. Lerakjuk a gázve-' zetékeket, elkészülünk ren­desen a munkával, de ké­sőbb jön a posta és feltöri a betont. Talán akkor javul­na a helyzet, ha generál be­ruházást folytatnánk, igen precíz koordinációval. Ebben érdekelt lenne mindenki: a kivitelező építőipar, a beru­házási vállalat, a tervező, a posta, a gázművek, a villa­mosművek és így tovább. IDŐBEN ELŐRE LÁTNI Látszik, a kivite­lező épí­tőiparnak is megvan a maga „kereszt­je". A panasznak se vége, se hossza. Most ugyan minden megy a maga útján, van hely a hatos ütemnek bő­ven. De az építők már kere­sik a következő házak he­lyét Mi lesz a nyolcas ütem­mel? S mi lesz az újszegedi lakóházakkal? — kérdezge­tik. — Ügy tudjuk, hogy eb­ben az esztendőben az új­szegedi lakónegyedet tovább kell építeni. De eddig még nem kaptunk tervet sem, s az előrejelzés szerint ott leg­alább 300 darab lakás össze­szerelését, azok alapjait, cö­löpözését el is kellene vé­gezni. Terv nélkül hogyan rendeljünk anyagot, gépet, és egyebeket? — néz rám az építészmérnök. Kérdésére, kijelentésére nem tudok vá­laszolni, de nem is vagyok rá illetékes. Végül azzal vá­lunk el a főépítésvezet ötöl, hogy nézzem meg közelebb­ről is egyik-másik lakóház építését, és kérdezzem meg a szakmunkásokat. Megte­szem. Gazdstgb István Felujitasok Január 8-án lezárják az Alagutat, február IS-én pedig a Lánchidat Szerdán ülést tartott a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága. Egy sor fontos témát vitatott meg. A vég­rehajtó bizottsági ülést kö­vető sajtótájékoztatón a fő­városi tanács Közmű- és Mélyépítési, illetve Közleke­dési Főigazgatóságának ve­zetői beszámoltak a Lánchíd és az Alagút felújítási ter­veiről: A két fontos közlekedési objektum műszaki állapota a forgalom biztonsága érdeké­ilen megköveteli a teljes re­konstrukciót, a metró máso­dik szakaszának üzembehe­lyezése előtt azonban erre gondolni sem lehetett. A sür­gető munkákat csak az Alag­út és a Lánchíd lezárá­sa mellett lehet gyorsan és gazdaságosan elvégezni, ezért az Alagutat január 8-án, a Lánchidat pedig február 15­én kapcsolják ki a forga­lomból A munkák befejezé­si határideje: 1973. július 15. A Lánchíd felújítása során megvizsgálják az acélszerke­zeti részeket, a hegesztési varratokat, s kicserélnek kö­rülbelül 10 ezer szegecset. Kijavítják a kőkapuzat sé­rüléseit, új kocsipálya- és járdaburkolatot készítenek, majd a hidat sötét grafit­szürkére festik. Az Alagút­nál a legfontosabb teendő — a szigetelés, ezt követi a szellőzőberendezések cseré­je, illetve a mosható, vilá­gos üvegmozaik-burkolat fel­rakása. A munkák jelentős forga­lomelterelést tesznek szüksé­gessé. Az Alagút lezárásának időszakában, tehát január 8-tól február 15-ig a közúti forgalom a Várhegy déli megkerülésével bonyolódik majd le. A közúti közlekedés mó­dosításairól a gépjárműveze­tőket szembeötlő táblákkal informálják. Vasút­villamosítás Budapest-Rákos és Nagy­káta állomások közötf elké­szült az ország új villamo­sított 46 kilométeres vonal­szakasza, amelyet Tóth Já­nos, a MÁV Budapesti Igaz­gatóságának vezetője ünne­pélyes keretek között adott át szerdán a forgalomnak. A Budapest—Lökösháza között a negyedik ötéves terv vé­géig felépülő villamosított vasútvonalnak ez az elké­szült első szakasza. A szövetkezeti ipar bőviti a szolgáitatásokat Több áru a belkereskedelemnek Az ipari szövetkezetek áru­ellátási és szolgáltatási tevé­kenységéről nyilatkozott Rév Lajos, az OKISZ elnöke 1972-ben a hazai boltokba került iparcikkek 16 százaléka szövetkezeti üzemekből ke­rült ki, felsőruházati termé­Gazdaságosság, export Tájékoztató a kohó- és gépiparról — A kohászat termelése négy-öt, a gépiparé 8—9 százalékkal emelkedik 1973­ban — mondotta szerdai sajtótájékaetatóján dr. Hor­gos Gyula kohó- és gépipari miniszter. A termelés növe­lésénél is fontosabb azonban a gazdaságosság javítása. Széles körű elemzések alap­ján a minisztérium hat ko­hászati és 14 gépipari vál­lalat gazdaságosságát nem találta elfogadhatónak. Eze­ken a helyeken a helyzet megváltoztatására tervek ké­szülnek, amelyeket a fel­ügyelőbizottságoik bírálnak eü, s miniszteri értekezlete­ken is megvizsgálják az in­tézkedések hatékonyságát. A gazdaságosságot termék­csoportonkent is elemezték, a termékeket jövedelmezőség szerint osztályokba sorolták. A gazdaságtalan cikkek ará­nyának csökkentésére a most alakuló vállalati bízottságok dolgoznak ki javaslatokat. E bizottságokba a felhasználó­kat, illetve az értékesítő vál­lalat képviselőit is bevon­ják. Az intézkedések várha­tóan már a negyedik ötéves tervidőszakban éreztetik ha­tásukat, s a további teendő­ket beépítik majd a válla­latok ötödik ötéves tervébe, és az ágazati tervkoncep­ciókba. A gépipar strukturális át­alakulásáról szólva a mi­niszter elmondta, hogyi a piaci viszonyoknak megfele­lően csökken a vasúti jár­műgyártás, a hajógyártás, a közúti járműiparon belül pedig a traktor-, a dömper­es a tehergépkocsi-gyártás aránya. Autóbuszból, hír­adástechnikai cikkekből és egyéb kelendő termékekből az átlagosnál gyorsabban nö­velik a termelést, ily módon az exportot is jelentősen fo­kozhatják. (MTI) kékből 40, bőrdíszműárukból több mint 60, bútorokból pe­dig csaknem 30 százalék volt ez az arány. Az idén hat-nyolc százalékkal több árut szállítanak a belke­reskedelemnek. az eddigi­nél jobb minőségben, szé­lesebb választékban. A Könnyűipari Minisztérium adatai szerint a szövetkezeti ipar a múlt négy évben a textil- és bőrkonfekció-ipari­termékek árszínvonalát nem emelte. Erre kell törekedni a jövőben is, sőt a nagyobb so­rozatban gyártott cikkek bi zonyos ármérséklése is el­képzelhető. Számottevően nö­veli termelését a szövetkezeti fémtömegcikk-, az építő­anyag-, a papír- és a mű­anyagipar, valamint a kéz­mű- és a háziipar is. A Bel­kereskedelmi Minisztérium­mal szervezett, jó együttmű­ködés eredményeként az ipa­ri szövetkezetek rendszere­sen értesülnek, hogy mely cikkekből van hiány. A szö­vetkezetek a lehetőségekhez képest ezeknek a gyártását bevezetik. A szolgáltatásokat az ipa­ri szövetkezetek 1973-ban tovább bővítik. Már tavaly is a tervezettnél gyorsabban növekedett pél­dául a gépkocsi-, a motorke­rékpár-karbantartás és -ja­vítás, az elektromos háztar­tási készülékek és az elektro­akusztikai berendezések ja­vítása, továbbá a mosás­vegytisztítás. Bővül a szemé­lyi szolgáltatások köre: egye. di megrendelésre készülnek bútorok, háztartási felsze­relések. Taxiórák javítása A szegedi 10-es számú Volán Vállalat műhelyében javítják az ország összes közlekedési vállalatainak tulaj­donában levő taxiórákat. Képünkön a francia gyártmá­nyú órák felújítását, elromlot alkatrészeinek cseréjét végzik a szegedi szakemberek. .somogyi Karolyné felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom