Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. DÉCEMBLR 7. 3 * „ v/^M Éj|Í|j|j|Hj|IÉÉ Az anyagiasság természetrajza Híd ­•• • •• •• i colopokon A makói közúti hid — mint már jelentettük — elhagyta régi pillérjeit, és ideiglenes cölöpökre költözött. A Hídépítő Vállalat szakemberei öt sínpályát szereltek fel, amelyen nagy teljesítményű csigasorokkal vontatják át a 400 tonnás acélszerkezetet. A régi pilléreken kor­szerűbb közúti híd készül, a tervek szerint 1974 közepé­re. Addig is a Makón át Romániába vezető 43-as számú út forgalmát az ideiglenes cölöpökre helyezett régi híd bonyolítja le. Negyedév alatt tízezer árellenörzés Az árhatóságok tapasztalatai Az árhatóságok és a keres- 20 millió forinttal keveseb- árváltozások azzal is össze­kedelmi felügyelőségek a bet hárított tovább a fo- függnek, hogy a negyedév harmadik negyedévben a gyasztóra, mint amennyivel folyamán a nagy keres kede­szocialista szektorban csak- az alapanyagárat emelték, lem csaknem nyolcezer új nem 8000, a magánkisipar- Viszonylag nagy számban terméket hozott forgalomba, fen és a magánkiskereske- akadnak azonban olyan vál- A kiskereskedelmi vállalatok delemben több mint 2000 lalatok is, amelyek az in- általában kisebb mértékben vizsgálatot tartottak, s ta- dokoltnál nagyobb áremel- emelik az árakat, mint a pasztalataikról a Gazdasági kedéseket hárítanak a fo- nagykereskedelem, de a Bizottságot is tájékoztatták, gyasztókra. Az árcsökkentés kiskereskedelmi vállalatok Megállapításaik szerint a meglehetősen ritka, bár ár- és kereskedelempoliti­vállalatok ármunkája javul, ilyen is akad. A Győri Tex- kája sem kifogástalan, egyre jobban igazodnak a tilipari Vállalat a nyüstös Egyes cikkek továbbra is piaci viszonyokhoz, s az alapanyagok részarányának időszakosan vagy állandó­áruk összetétele is sok he- növelésével 9 százalékkal an hiányoznak, különösen lyen jobban megfelel az igé- mérsékelte az ágynemű- vonatkozik ez az olcsóbb nyeknek, mint korábban. A alapanyagok árát, a Május 1. húsárukra, gyermekruházati vizsgálatok kifogástalannak Ruhagyár egyes női kosz- cikkekre, olcsóbb háztartási találták egész sor vállalat ár- tümjei 15,8, a fiükabátok és vegyi cikkekre, kalkulációit, árpolitikáját. 16,1, a leánykakabátok 19,2 A Kereskedelmi Minőség­Közgazdaságilag megalapo- százalékkal lettek olcsób- €nenőrző Intézet a minőség zott árstabilitásra töreked- bak. Az ellenőrök igen jó- alakulásában jelentősebb nek, a nagyobb nyereséget nak találták a Richards Fi- változást nem tapasztalt termelésük, illetve forgal- nomposztógyár és a Gardé- Még mindig gyakori a jogos muk növelésével, a költse- nia Csipkefüggönygyár ár- kifogás egyes húsipari ter­gek csökkentésével igyekez- politikáját, viszont elma- mékek minőségére, s átmé­rték elérni. Sok azonban rasztalták a Bonyhádi Cipő- neti javulás után ismét még a negatív vonás is, s gyárat, amely eredetileg bő- emelkedett a nem kielégítő az árhatóságok éppen ezeket vitette a gyermekcipők va- minöségű híradástechnikai vizsgálták tüzetesebben. lasztékát, s mivel ez nem cikkek részaránya. A nehéziparban az Orszá- ^n^k'^egúla^tn^m^^k , .*lníúlt negyedévben a gos Anyag- és Árhivatal a hagyományos modellekre kul™tx,zo szabálytalanságok negy, a minisztérium ot va - hajlalfdó renydelést elfogad- mia" a ^lóságok három lalatnal, illetve szövetkezet- ^ esetben szabtak ki gazdasa­nél vizsgálta az árakat építőiparban általában fu bír?ágot; 98 ?8etben .int7 a helyi arha oságok is_ több nem találták kielégítőnek a díto!tak árdrag.tá.s miatt szovetkezetnel arellenorzest. minisztérium és „ helvi ár- bunteto eljárást, s 750 eset­Más ágazatokhoz hasonlóan, hatósá ok áreUenŐTZÖ Umun. ben kezdeményeztek sza­szamos kedvező és kedve- káját A minisztérium a bálysértési, illetve fegyelmi zotlen Jelenségét tapasztal- harmadik negyedévben eljarast tak- mindössze két kivitelező és A Gazdasagi Bizottság A kohó- és gépiparban g egy tervező vállalat árait fölhívta a figyelmet, hogy minisztérium általában fi- ellenőrizte, a tanácsok pedig tovább kell növelni az ár­gyelemmel kíséri az arvál- több megyében egész évben „„,-,.„[. hniólrom.mnnt tozásokat, különösen azokat, nem vizsgálták az építőipa- ^TTT V ° amelyek a lakosságot érin- rj árakat. Pedig sok helyütt tik, s a megalapozatlan ár- tapasztalhatók visszásságok, emeléseket többnyire meg- gyakori az árdrágítás, az akadályozza. A minisztérium ártúllépés. nem tartják be a közbelépésére például az El- kalkulációs kötelezettsége­zett Fémlemezipari Művek ket. Előfordul, hogy új mun- 99 elállt a zárak, lakatok árá- kák esetén • is a javításokra nak tervezett emelésétől. A megszabott magasabb ára­vasipari szövetkezetekben kat számítják, s a beszer­azonban több olyan esetet z(§si áraktól függetlenül, a tártak fel. amikor nem ké- maximális árakat számláz­szítemek árvetést, csupán ru- zák. A helyi árhatóságok a tinos becsléssel szabják meg szabálytalanságok esetén ál az árakat: ilyen esetekben a talábav túlzottan enyhe helyi árhatóságok intézked- szankciókat alkalmaznak, nek- többnyire megelégednek a A könnyűiparban általa- jegyzőkönyvi figyelmeztetés. ban a termékük teherbíró sel. képességének megfelelően A belkereskedelemben — differenciálják az árakat, a mindenekelőtt a vásárlók tömegeinek szánt kedelmi vállalatok — megle- • na, víznívó alatt fekvő, érin- kon át kezdték meg a cikkeket gyakran átlagon, - gyakran változtat- I tetlen szenet szabadítanak .kar.sz„tvíz „csapolását". Je­aluli nvereséggel hozzak . , . . lenleg percenkent husz kob­forgalomba. A Lenfonó- és iak az arakat, az esetekj fel. Az aknak mélyítésé azért méter vizet küldenek fel­Szövőipari Vállalat például nagy többségében fölfelé. Az \ tartott ilyen hosszú ideig, színre. A benzinkutasok nagyon jól keresnek. Még le­gális körülmények között is. Aki ezzel sem éri be, arra nyugodt szívvel rá lehet mondani, anyagias. Mint például az az öt kút­kezelő, aki mar nem érte be a több ezer forintos havi borravalóval, jutalékkal, s a 900 forintos alapfizetéssel, hanem csalással szerzett to­vábbi százakat magának. Egyszerűen meghamisították a külföldi vállalatok nálunk tankoló teherkocsijainak nyugtéit, • az ügy kiderült, s a kutasokat elbocsátották. A I legérdekesebb magatartá­' sukban — s ezért írtam le esetüket —, hogy cselekede­tüket nem is tagadták, mind­össze azzal magyarázkodtak; az ÁFOR tulajdonképpen nem károsodott, így hát ők sem érdemlik meg az elbo­csátást. Figyelemre méltó gondolat, ugye? „Igaz, csal­tunk, de hiánya nem kelet­kezett a cégnek, miért bán­tanak bennünket?" S talán a csalást tényleg nem is ér­zik bűnnek, mert a hiányt máshonnan — tehát a ve­vőktől — spórolták. G ondolkodásukat to­vább elemezve, alig­hanem illik a meg­fogalmazás: ők mások rová­sára akartak boldogulni, több pénzt szerezni. Nem a hozzájuk hasonlók vannak többségben, sőt. ők csak el­enyésző hányadát képezik a becsületesen dolgozóknak, mégis figyelnünk kell. Már csak azért is, mert az ilyen megengedhetetlen egyéni tö­rekvésekből tevődik össze aztán a nagyobb vállalati méretű „nyereségközpontéi" gondolkodás. Félreértés ne essék, nem az ÁFOR-t sze­retném itt aposztrofálni, ha­nem egyfajta szemléletet. Mert Csongrád megyében az idén januártól júliusig az építőipari vállalatok és szö­vetkezetek 109 esetben szeg­ték meg szerződéseiket, fő­ként túlszámlázással. Az ösz­szeg elérte az 5 millió fo­rintot! A Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat külön is említést érdemel, hiszen a Szegedi Konzerv­gyárnak végzett munkájáért csaknem félmillió forinttal kért többet, mint amennyi járt volna. Talán fölösleges mondani, hogy az említett vállalatok mindezt' a nagy építőipari keresletet meglo­vagolva tették, kihasználva megrendelőiket. De a HÓDI­KÖT „cselezése" sem ke­vésbé rangos, hiszen mód­szerében tipikus: egyik ter­mékét más márkaelnevezés­sel, drágábban adta a keres­kedelemnek. Tehát, a ter­mékbe fektetett munka, anyag stb. nem változott — csak az ár. Az AUTÖKER egyik budapesti üzletében ismerősöm Trabant gépko­csihoz vásárolt dugattyúkat. Az eladók rábeszélték, hogy a gyűrű nélküli — hiányos — készlelet vegye meg, mert azzal „jobban jön ki". Ké­sőbb kiderült, hogy ezért ugyanannyit fizetett, mint a teljes készletért, s az is; a bolt nem tett mást, mint sa­ját hiányát vele és a ha­sonlóan póruljárt vevőkkel egyenlítette ki. Végül itt egy közelebbi példa: Tarján ban hihetetlen gyorsaságban ga­rázsokat építettek fel a tíz­emeletesek mellett. (Hogy ezek aligha illenek a kör­nyezetbe, ráadásul nem ls a környező házakban lakóké elsősorban — az más lapra tartozik.) Tény: sok garázst nem azért építettek, hogy autókat tartsanak benne. In­kább a befektetés miatt: amint elkészült, adták to­vább, busás, több esetben 10 ezer forintos haszonnal. Tudjuk, ezek a dolgok ki­vételnek számítanak éle­tünkben, nem is jellemzőek — mégis, joggal háborítanak fel mindenkit. S vannak olyan nézetek, hogy az ön­zés, anyagiasság gazdasági életünk egyenes következ­ménye. Kiváltó ok a nyere­ségérdekeltség, a differen­ciálás lehetősége. Tehát az, hogy vállalatoknak érdékük minél több nyereséget elér­ni — mert ebből többet oszthatnak el saját dolgozó­iknak. S uram bocsá', egy kis machiavellizmus meg­engedett, megtűrt — mert mindenki úgy boldogul, ahogy tud. . Ám ez nagyon felületes gondolkodás! Igaz, az ef­fajta törekvések valóban az utóbbi években — tehát je­lenlegi gazdasági rendsze­rünk idején — mutatkoztak meg, de csak azért, mert ezeket az élet sajátságosan félszínre dobta. Mondhatni, megérlelte — megmutatva —, íme, ezek a csöppet sem kívánatos tendenciák! Jól tudjuk, az egyéni, vál­lalati ..mindenáron való boldogulás" — egyoldalú, te­hát közösség-, társadalom­ellenes Pláne akkor, ha az eszközök t is zt ességtel enek, ha kizárólag egyetlen célt. a nagypbb hasznot szolgálják. Ilyen módszerek, célok nem szereplelhetnek gazdasági rendszerünkben, ami az egész társadalom érdekében, és az egész társadalom hasz­nára született! Éppen úey, mint a nyereségérdekeltség, a differenciálás. Éles a határ, s megvan az a választó víz, amellyel a helyes törekvéseket, módsze­reket elválaszthatjuk az el­vetendőktől. Csak azt kel! alaposan szemügyre venni: az egész társadalom érdeké­ben áll-e. vagy csupán né­hány, vagy akár száz em­bernek? S ugyanúgy külön­böztethetünk két dolog kö­zött, más a munkával, telje­sítménnyel arányban álló jövedelemnövekedés, amely beleillik a szociak a elosz­tás elvébe, s megint más az ügyeskedésen. spekuláción, a konjunktúrán, vagy mások kiszolgáltatottságán alapuló szerzés. M ostanában, amikor a párt összegezte a X. kongresszus óta eltelt két év munkájának eredmé­nyét, s számba vette az ellent­mondásokat — sok szó esik ezekről a dolgokról. Igen, mert világos lett, hogy fon­tos feladat leküzdeni az ön­zést, az anyagiasságot. A KB-határozat szavaival: ..Következetes és szívós harcot kell folytatni az in­dividualizmus, az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabályait, erköl­csi normáinkat semmibe ve­vő, eredményeinket lebe­csülő, cinikus megnyilvánu­lásai ellen." Igen, mert csak így tudjuk azt a kommunis­ta célt elérni, hogy az egész társadalom boldoguljon, jobban, mint eddig. Matkó István Megcsapolják" a szen­medence karsztvizét Csapoló fúrásokkal meg- mert többször nagyarányú kezdődött Tatabányán a vízbetörés akadályozta meg 14/A vízaknában a szénme- az előrehaladást, dence karsztvizének fokoza- Az aktív vízvédelmi cé­tos süllyesztése. Tíz évvel ez- lókat szolgáló aknát 240 mé­előtt kezdték meg ennek az ter mélységig mélyítették le, aknának a mélyítését azzal s ezzel 110 méterrel a nyu­a céllal, hogy „megcsapol- galmi víznívó alá kerültek, ják" a szénmedence karszt- Az aknából vágatot hajtot­nagykeres- I vizét, s így több millió ton- tak ki, s innen fúrólyuka­0 lengve! pártdelegáció látogatásai Tovább folytatja ismerke­dését Csongrád megyével a Jerzy Muszynski vezette lódzi lengyel pártdelegáció. Vendégeink szerdán Szabó Sándornak, a megyei párt­bizottság titkárának kísére­tében Szentesen, majd Hód­mezővásárhelyen tettek lá­togatást. Szentesen Labádi Sándor, a városi pártbizottság titká­ra, Csorba György, a városi tanács elnöke, továbbá a pártbizottság osztályvezetői tájékoztatták a látogatókat. Megismertették velük a vá­ros társadalmi és gazdasági helyzetét. Városnézés következett, majd a vendégek a szentesi termálfürdőt keresték fel. Ütjük következő állomásán, a szentesi Árpád Tsz-ben megtudták, hogy ezen a vi­déken a termálvizet nem­csak fürdésre, hanem még inkább a mezőgazdasági ter­melésben hasznosítják. Hódmezővásárhelyi prog­ramokkal telt el a nap má­sodik fele. A delegációt, amelynek kíséretéhez csatla­kozott dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője is, a városi pártbizottságon fogadták. Török József, a városi párt­bizottság első titkára adott rövid ismertetőt Szántó Ko­vács János városáról, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a művészet és aa egészségügy helyzetéről, fej­lődéséről. A pártbizottsági fogadáson részt vett Sajti Imre, a városi tanács elnöke is. Innét a lengyel pártmun­kások az Alföldi Porcelán­gyárba mentek. A most hatéves üzemóriás központjában Gulyás Ferenc igazgatóhelyettes, Tatár Kor­nél, az üzemi pártbizottság titkára. C. Nagy Imre szb-tit­kár és Baranyai Antal, az üze­mi KISZ-bizottság titkára üd­vözölte a delegációt. A ven­dégek a gyár történetére, valamint a termelésre vo­natkozó rövid tájékoztató után érdeklődtek a politikai munkáról, majd üzemrésze­ket kerestek fel. Szívélyes barátsági talál kozó volt a HÖDIKÖT-ben is. Árvái Jenő, a gyár igaz­gatója, Pál János, az üzemi pártbizottság titkára és Al­bert? Istvánné, a szakszer­vezeti bizottság tagja kö­szöntötték a látogatókat. Tá­jékoztatták őket arról, hogy a hazai kötszöv'őipar egyik nagy vállalata, amelynek 85 éves hódmezővásárhelyi múltja van, évi 6,5—7 mil­lió darab kötöttárut termel. Ezután üzemlátogatás kö­vetkezett. Vendégeink ma Szegeden, a megyei tanácsnál, majd pedig Kisteleken és Forrás­kúton tesznek látogatást,

Next

/
Oldalképek
Tartalom