Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

TASARNAF, 15U DBCEMBER 2-1 Kapcsok, szálak, sugarak N., nevelőtanár ismerősöm valamikor maga is árva volt; intezetben nevelkedett Is­meri a „sokak közt egyedül" keserves érzését, ismeri a csaladbol való kirekesztett­seg leírhatatlan gyermekszo­morúságat De talan legele­sebben mégis azokra a nyo­masztó intézeti karácsonyok­ra emlékezik vissza, amikor is — a szeretet ünnepién — legfájóbb volt a szülők, test­vérek hiánya, legérzékelhe­tőbb a kapcsok, szálak, ösz­szetartozas-sugarak elveszté­se. Nos, a derék pedagógus éppen ezért utóbb a maga karacsonyait áldozta föl, sa­ját gyerekeitől, feleségétől szakadt el a karácsonyest meghitt óráiban. Csakhogy a mindig új állami gondozott gyerekeknek segítsen e na­pokat elviselni. Szénási László, a Csongrád megyei tanács Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetének igaz­gatója szerint minden azon múlik, hogy akik a családon kívül rekedtek, azokat ho­gyan fogadja magába a nagy család. Hátrányos különb­ségtevés helyett igyekszik-e segíteni a beilleszkedést, te­remt-e szálakat, létesít-e kapcsolatokat az elszakad­tak, a hiányzók helyett? Szénási László elmondja, hogy Csongrád megyében evek óta igyekeznek olyan kapcsolatokat teremteni kí­vülállók és intézeti gyerekek között, amelyek a társadalmi adaptálást megkönnyítik. Megint ez a szó; társada­lom; társadalmi. Hol van benne az, ami jó ezeknek az „árvácskáknak" ? Patronálás és SZMK Kecskés Antalnét keresem, • Londoni körúti fiúotthon igazgatóját Szíves beszédű, derűs asszony az igazgató­nő. Derűt is kell sugározni ezekre a kicsinyekre. Az it­teniek 90 százaléka után se a pia, se anya nem érdeklő­dik, ki árva, ki leányanya gyermeke. Nagycsoportos óvodáskortól a negyedik osz­tályt végzőkig terjed az élet­korskála. — Nem elég, hogy nagy ünnepeken — mondjuk ka­rácsonykor — valaki kivisz magához egy árvát, akinek nincs senkije —, de jó ta­nuló és lehetőleg szép gye­rek legyen! — s azt babus­gatja, eteti, esetleg gyomor­rontásig —, jegyzi meg az igazgatónő elöljáróban. — Egy idő után rájöttünk, hogy szervezettebbé lehetne ten­ni a gyerekek patronálását, hogy többnek és több jus­son a szeretetből, a jó embe­rek jóságából, az ajándékok­ból. Ügy gondoltuk, szülői munkaközösséget alakítunk. Az olajosok egyik szocia­lista brigádjából került ki a vezetője, más-más üzemek más-más szocialista mun­kacsapataiból a tagjai. S az első dolog az volt, hogy tisz­tázzák: melyik brigád me­lyik gyerekcsoportot patro­nálja. Télapótól gyermeknapig „A gyermekotthon rendez­vényein részt veszünk és a szülőket jelenlétünkkel igyekszünk pótolni" — olva­som a DÉMÁSZ Egyetértés szocialista brigád szocialista szerződésének egyik passzu­sát De a gyerekek névnap­járól is megemlékeznek, s még seregnyi más alkalmat találnak a brigádok, hogy szeretetüket, együvétartozá­sukat kimutassák. A szerző­dések pontjai rendre bizo­nyítják ezt. Hol cukrot, hol játékot kap például a névna­pi ünnepelt — édességből mindenképpen annyit, hogy valamennyi társát megkínál­hassa. — A szocialista brigádoka télapóünnepségre az üzembe is elvitték a „gyerekeiket". A gyári télapó felolvasta a mi szövegünket, s kapták a cso­magokat, éppúgy, mint a többiek. Ez is nagy öröm volt. — Saját tulajdonuk lesz-e egy-egy ajándék? — Legtöbb a csoporté. De kell személyi tulajdon is. A ruhagyáriaktól piéldául 6 ezer forint értékű ajándékot kaptunk. Aki valamiben ki­tűnik — tanulásban, jó ma­gaviseletben — az futballt kaphat, egy kis kerékpárt, rollert. És miért ne legyen játék­termük? — kérdezték a szü­lők —, és egy játékszobát alakítottak ki: asztalifocitól a legkülönfélébb társasjáté­kokig van itt minden. És miért ne menne gyári be­utalóval üdülni némelyik ki6 emberpalánta? Ezt is kimó­dolták a szülők — olyan bri­gádtagok, akik lemondtak a családjuknak járó beutalóról, helyet szorítva a szakszer­vezeti keretben egy-egy ne­velőotthoni apróságnak. Körbejárjuk az épületet. „Szép" és „jó"; ezt a két jel­zőt ismételgethetném a le­írásban. S mennyi új, ami az utóbbi évek vívmánya! A konyhabővítésre a tanács adott pénzt — közel egymil­liót. De az ágyaktól a fali­díszekig, a labdáktól, mac­kóktól az udvari mászok áig, hintákig megint a brigádse­gítség nyomai. A kábelgyá­riak például — amellett hogy az udvari játékok jó részét megcsinálták — a karban­tartást le vállalták. Textile­sek, olajosok, katonák, DE­FAG-beliek, szőrmegyáriak, vendéglátóipariak, postások, a Fémtex és az Elektromos Ksz tagjai, paprikafeldolgo­zó brigádok, a gabonater­mesztési kutató intézet dol­gozói, vagy a kiszombori keltetőállomás, vagy éppen a Lurkó bolt kiszolgálói — ki győzné felsorolni mindazo­kat, akik „kényeztetik" eze­ket az állami gondozott gye­rekeket? S hogy a KISZ­fiatalok is ilyen szép szám­mal vesznek részt ebben?! Fekete szemű, barna arcú kisfiú Mixike. Csak így hívja mindenki — itt sok a bece­nev. Minden kerdesre mo­solyogva felel, ilyenkor kis gödröcskék az arcocskáján. — Voltál-e Etelka néninél, Mixike? — Nem, anyukámnál vol­tam. Az igazgatónő már előtte megmondta: őt nem lehet megingatni abban a meg­győződésében, hogy Etelka néni — az egyik szocialista brigád tagja —, az anyukája. Ebben a mederben folyik te­hát a beszélgetés. Martélyi nyaralások Mártélyról még írni kefl. Ez is a segítőkészség jelké­pe, megtestesülése. Dióhéj­ban annyit, hogy a mártélyi Fürst Tsz-től egy épületet kaptak tíz évre, a szerződés szerint ingyenes használatra. Körül gyümölcsös, nem messze az élő Tisza. A téesz nemcsak adta az épületet, de továbbra is se­gített n eleik: ebédhordástól egyéb szállításokig. A nyáron is minduntalan „odatévedt" az elnök, az agronómus vagy a párttitkár: segíthetnének-e valamiben? A jól szervezett, igényes nevelő hálózat mellé, íme, egyre láthatóbb szálakat sző a szocialista brigádok patro­náló szeretete is. A gyer­mekvédelem kiteljesedését láthatjuk benne már most S azt is, hogy a szocialista mó­don dolgozni és tanulni mel­lett a „szocialista módon él­ni" is valósuló jelszó. Egy magasabbrendű emberség jelszava. SIMÁI MIHÁLY Papírruha Nagy álmodóink azt ál­modták, eljön majd az idő, amikor a homo szapiensz papirosból ölti magára ru­háját. Egyszer viseli, mond­juk a gólyák bálján, aztán eldobja. Azt is megálmod­ták, hogy a jövő tányérja is papírból lesz. A bürgepap­rikást megeszik, a tányért eldobják. Sört isznak rá, pa­pirospohárból, azt is eldob­ják. Kalapot nyomnak a fe­jükbe, egyszer köszönnek vele, azt is eldobják. Csupa eldobáló eldorádó lesz a földgolyó. Ezek az álmok hol meg­melegítik a szívem táját, hol meg megdermeszfik. Ha ak­taruha is készül, akkor na­gyon jó lesz. Ha aktakuka­cok varrják a ruhát, az is jó lesz. És bürokraták lapo­sítják a sikértányér mélye­dését az apácabürgéhez, az még jobb lesz. Másik fordulatra a Föld kihűlésének madáchi távla­ta nem rémiszt meg úgy. mint ez a papirosból hajto­gatott jövendő. Mi lesz ve­lünk, ha inget, gallért éppen nem lehet majd kapni. Se kalapot, se tányért. Nagy kínban lesz akkor az embe­riség. Nem hiszik el? Gondolják meg jól! Most még csak ott tartunk, hogy egy tenyérnyi papiros kellene, annyi időre csak, hogy éppen eldobhas­suk. És az sincs. Széles az országban sehol sincs. Föl­robbant a gyára? Elírták ak­tának? Finom lelkek va­gyunk, ml erről nem beszé­lünk. Csak sanda szemmel lessük a pultok alját. Hoppá! Megvan. Melegebb szél támadt, szenzációsnak látom a jövendőt Mégiscsak a papírruha lesz az emberi boldogság legnagyobb csú­csa. Kit izgat majd akkor egy tenyérnyi papiros. Ma­gunkon hordjuk az egészet. És a tányér másik fele is tiszta. H. D. Arcvonások Több évtizedes és sok esztendős talál, kozások emlékei kavarognak bennem. EOV-PQV ember teljes arcvonasát nehéz megrajzolni, ezért most csak elnagyolt tollrajzra vállalkozhatom. * Dübörögnek, zihálnak az autók. Olaj­pettyes ruhában napbarnított, őszülő hajú férji füleli a „betegek" panaszát. Pillanat­ra úgy tűnik, mint az orvos, aki a szte­toszkópot tartja a mellkashoz, hogy meg­hallgassa az ember tüdejét, rendben van-e minden. Aztán szól: — Tessék a munkalapot kiíratni, aztán megcsináljuk az autót. A „diagnoszta" Mihalecz András — Bandi bácsi —, a Szegedi Autójavító Vál­lalat szervizének motorszerelője. Azt mond. ják, hogy professzor a szakmában, s ebben tulajdonképpen nincs semmi túlzás. Ta núja voltam. amikor joggal zsörtölődött a szerviz vezetőjével: — A bajt megszüntethetjük, a munkát el kell végeznünk. Igaza volt, el tudták végezni! Bandi bá­csi olyan zsörtölődő munkásember, aki a szakma minden csínját-bínját ismeti. Hallgattam egy munkásgyülésen is. Föl­állt, s munkatársai érzéseit fejezte ki. .,Tiltakozunk az amerikai imperializmus vietnami agressziója ellen." * A klinikák levegője mindig tiszteletet ébreszt. A „napirend" itt mindenkor az ember élete. A műtő steril, a világítás a legtökéletesebb. Operálnak. Aztán hosszabb idő után amikor vége a szíirműtétnek, ki­lép a professzor. Vékony arcéle komoly, mint általában mindig. Annyiszor figyel­tem már arcvonásait. Talán nem neheztel érte, hogy leírom, mindig az jutott eszem­be, nagyon töprenkedő típus, mindig iz­gatja a jelen, a jövő. Ű maga mondta egyszer, pár éve, hogy a sebész — realitás is és humanitás is ez egyszerre — az emberi szívet tartja a ke zében. Azt a szívet, amelyről a lírai köl­tök annyi verset írtak. A fenti sorok dr. Petri Gábor profesz­szorról szólnak, az Elnöki Tanács tagjá­ról, Szeged országgyűlési képviselőjéről. S hogy mi minden érdekli, még azt is „el­árulhatom": gyorsírással írt jegyzeteimhez is volt megjegyzése. * A sajtóhási portán Mihály bácsi — Föl­di Mihály nyugdíjévében levő öreg — volt szolgálatban. Nagy beszélgetésben ta­láltam egy katonatiszttel. A csupaősz öreg — pár méterről figyeltem beszélgetésüket — egyszerre csak azt mondta a katonaru­hás erribernek: — Ertem én, hogy mit mond az elv­társ ... igazad van neked, fiam ... Aztán még beszélgettek kicsit, majd kéz­szorítással váltak el egymástól. Kis idő múltán azt mondja Mihály bá­csi, hogy „nagyon rendes fiú volt ez a katona". Mondom az öregnek, hogy es a „rendes fiú" dr. Ábel László ezredes volt, a ha­tárőrség politikai főcsoportfőnöke. — Igazán nem vettem észre, hogy ilyen nagy ember — hökkent meg az öreg. Az ötlött eszembe: Mihály bácsi igazán jól kaderezett. » Betűk és betútengerek. Ez a nyomda vilaga napról napra. Min len este dolgoz­nak, csak a vasárnapjuk szabad. Lemon­dás is ez. de — mert ahogy berkeinkben annyiszor mondjuk — ez az újságcsinálás. Nyomdászok. Lapunk kéziratait siedik esztendőről esztendőre. A laprészleg veze­tője, Gajdacsi Sándor hosszú termetű, az ólomgőztől barnára-sapadtra faltült arcú nyomdász, örök barát és örök „ellenség". Tréfásan úgy szoktuk mondani: „Se ve­lük se nélkülük ..." Á lapmunka nemegyszer nehéz hely­zetet ád. Éjfél után is munkát a nyom­dászkollégaknak. A meggyőzés számukra is a legfőbb. Ha kell. „ráhúznak", mert közös érdekről van szó. Gajdacsi Sanyi szokta mondani: „Megcsináljuk, mert vár­ják az újságot": Hadd jegyezzük meg: „Utasításra ez már nem menne ..." Es a hobbija a földieper-termesztés. Ar­ról is ugy beszél, mini Gutenbergről. * Elete ott kezdődött a zsivajgó szövőgé­peknél. Most a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat pártbizottságának tit­kára. Neve: Kónya Sándorné. A munkásosz­tály soraiból emelkedett vezetővé. Amikor szól és beszél, mindig a munkások érde­keit képviseli. Asszonyok nők gondja — őt is nagyon izgatja. Ervei, vitatkozik, veszekszik. Egyszerű­en,. tisztességgel teszi — jó ügy érdeké­ben. A munkásosztályt, a hatalom birto­kosat képviseli — de erre soha nem hi • vatkozik. * Halászok ladikja siklik a vízen. „Vallat­ják'' a Tiszát, aztán annak holtágai*, a röszkei tájon is. Partra húzzák a nagy há­lót osztályozzák a halakat. Hang hallat­szik: „Ez még gyerek, tegyük vissza a réz­be, hogy erősödjön". Egy akaraton a halászok, életet kap új­ból a méreten aluli ponty, meg a többi ne­meshal. A szószóló, ott a parton, az öreg halász Rózsa József, aki becsüli a nagy zsákmányt, de mindig csak úgy. hogy a „böcsület" — igy őzve, szegediesen — megmaradjon. Szereti a vizet, amely a sorsa, élete, de úgy tartja: „Adni is kell neki, hogy az­tán adhasson." * Hollófekete hajában csak néhány ezüs­tös szál. Még nincs ötvenéves. A keze resz­ket, s ebben — akt életútját ismeri —, a volt zsellérsorsot véli fölfedezni. Immár több mint huszonöt esztendeje választotta a szövetkezők útját, ami akkor, a kezdés­kor, forradalmi tett volt Érelmeszesedés gyötri. Lábára nem tud cipőt húzni, csak olyan fonott szandált, „krisztusbocskort". Mégis, sántikálva jár­ja a mezőket, reggel is, meg este is. Fá­radhatatlan. A legfőbb a közös ügye. Ne­ve: Kéri Márton, s a röszkei Kossuth Tsz párttitkára. MORVAY SÁNDOR Intézkedések a Icskfeér­rendelet kiegészítéséről Megjelent az építésügyi és Az engedmény természe- lami lakásba. Ebben az eset­városfejlesztési miniszter tesen legfeljebb a régi és az ben ugyanazt a kedvezmé­rendelete a múlt évben ki- új lakás lakbérének külön- nyes lakbért lehet megálla­adott lakbérrendelet kiegé- bözetéig terjedhet. Nem jár pítani, mint amennyit a szításéról. A módosítás sze- engedmény akkor, ha a bér- nyugdíjrendelet szabályai rint azok a nyugdíjasok, il- lő a korábbi lakás helyett szerint vesznek figyelembea letőleg rendszeres ellátásban saját kérelmére kapott ma- nyugdíjnál, a munkaköri részesülő csökkent munkáké- gasabb komfortfokozatú la- szolgálati lakás lakbérének pességűek, vagy keresőképte- kást, vagy otthonában olyan pénzbeni egyenértékeként, lenek, akiknek a lakásbérle- keres6vel lakik együtt, aki a Az új intézkedés már kö­ti jogviszonya — szanálás es . , , . , egyéb hasonló okok miatt - bér16 haláLa Jogosult lonbseget tesz a lakáskor­hatósági határozat alapján lenne a lakásbérleti jogvi- szerűsítés és az emeletráépí­szűnt meg, a régi helyett szony folytatására. Megszű- téssel vagy tetőtér-beépítéssel kapott másik állami lakás nik az engedmény, ha a létesített lakás bérének meg­lakbérére kedvezményt kér- nyugdíjas bérlő munkába áll. állapítása között. Kimondja hetnek a bérbeadótól, az in- s így keresővé válik, vagy a ugyanis, hogy emeletráépí­gatlankezelő vállalattól. Csonttollú madarak A madárvilág közép-euró­pai menedékhelyén, a Bala­tonon csapatosan tűntek fel az elmúlt napokban a már évek óta rendszeres téli ven­dégek, a csonttollú madarak. A hidegebb vidékekről meg­érkeztek a magyar tenger­hez a legújabb jövevények. A patakok balatoni torkola­tánál, a nádasokban és a Keszthelyi-öböl környékén tanyáznak. (MTI) Az új metrószakasz premierje A vártnál jobban sikerült ság vonzotta őket. A metró­az új metrószakasz premier- személyzet megfigyelése sze­je: érdeklődők ezrei keresték rint az utasok elsősorban a föl szombaton az új állo- mélyállomásokat és a felszí­másokat, ahol a forgalom ni fogadócsarnokokat vették zavartalan lebonyolításáért szemügyre. A legtöbben a valamennyi mozgólépcsőt Moszkva téren időztek. A , . . ,, „ , rendkívül impozáns mély- és üzemben tartottak. Sokan feIszfni áUot^E a Morakva persze nem annyira utazni tér egyik látványossága, lakartak, inkább a látványos- (MTI) lakásba olyan kereső költő- tésnél és tetőtér-beépítésnél zik, aki a nyugdíjas bérlő mindaddig, amíg a bérlő la­i halála esetén jogosult lenne kásépítési kölcsöntartozása a lakásbérleti jogviszony az Országos Takarékpénztár­folytatására. nál fennáll, az új lakbért A lakbérengedményre vo- csökkenteni kell a korábbi natkozó jogszabályokat kell lakbérből beszámítás címén alkalmazni abban az esetben havonta visszatartható ösz­is, ha a nyugdíjas bérlő ál- szeggel, továbbá a lakbér­lami lakása átalakítás vagy emelésnek a bérlő részére korszerűsítés következtében lakbér-hozzájárulás címén magasabb komforfokozatú havonta vissza nem térülő lett, és ezért növekedett a összegével, tgy a bérlőt — lakbér. Jogosult a kedvez- amíg a tartozása fennáll — ményre az a nyugdíjas, aki a lakbéremelés gyakorlatilag a természetbeni juttatásként nem érinti, kapott munkaköri szolgálati Az új rendelet 1973. jmro­lakásból költözik másik ál- ár l-éo lép hatályba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom