Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-23 / 302. szám

2 SZOMBAT, 1972. DECEMBER 23. Felavatták a metró áj szakaszát Üzemek, Intézmények, egyetemek dolgozóinak, a forradalmi munkásmozgalom régi harcosainak részvételével rendezett tegnap, pénteken délután Szegeden ünnepi megemlékezést a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, a Szabadság Filmszínházban az MSZMP Szeged városi bizottsága és Szeged megyei város tanácsa. Az ünnepi gyűlésre eljöttek Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Csongrád városok és a megye számos községének képviselői is. Az elnökségben foglalt helyet Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei tanács elnöke, Sipos Géza, a Szeged városi pártbizottság első titkára, dr. Biczó György, Szeged megyei város tanácsának elnöke, továbbá a megyei, városi és járási párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres testületek vezetői, a szegedi országgyűlési képviselők, és a forradalmi munkásmozgalom több veteránja. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok képviselői is. A magyar és a szovjet himnusz után Melis Gábor, a Szegedi Nemzeti Színház művésze Tvardovszkij-verset szavalt, majd dr. Biczó György köszöntötte az ünnepség résztvevőit Ezután dr. Petri Gábor egyetemi tanár, szegedi országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja mondott ünnepi beszédet Az ünnepi gyűlésen dr. Biczó György felolvasta azt a köszöntő levelet, melyet a jubileumra Szeged testvérvárosába, Odesszába küldött a városi pártbizottság és a városi tanács, majd az Internacionáléval fejeződött be a szegedi megemlékezés. Dr. Petri Gábor ünnepi beszéde Az ünnepi nagygyűlés szónoka bevezetőben méltatta a Szovjetunió megalakulásának történelmi jelentőségét, és világformáló erejét; a bolsevik pártnak és Leninnek e nagy történelmi mű megalkotásában vállalt szerepét, majd ünnepi beszédét így folytatta: — Orvos vagyok, s az, amihez mesterségemnél fogva leginkább értek talán — maga az ember. Ezért a forradalomnak, a társadalmi fejlődésnek az emberi oldalára igyekszem felhívni a figyelmet az ünnep alkalmából, hiszen a társadalom emberek közössége. Ha a forradalmat és a Szovjetunió megalakulásának tényét ebből a szempontból vizsgáljuk, világos számunkra, hogy ennek a gyökeres változásnak a vágya már régen ott élt az orosz tömegek lelkében. A háború sújtotta országban a forradalom élén álló Lenin első külpolitikai cselekedete volt felajánlania méltányos békét Próbálkozására az intervenció volt a válasz, és a fiatal nnmkáshatalom élet-halálharcra kényszerült A béke és a különböző politikai rendszerekhez tartozó államok békés együttélésének programja ennek ellenére a szocialista nemzetközi politika jelképévé és soha szem elől nem tévesztett céljává vált ettől a történelmi perctől fogva. Alighogy a fiatal szocialista állam legyűrte a rátörő ellenséget, és megszilárdította hatalmát, 1922-ben nyomban megalakította a különböző népek önkéntes társulásán alapuló uniót, melynek alapja az önrendelkezési jog, és a nemzeti érdekek és sajátságok tiszteletben tartása volt. Ez a lépés pedig a szocialista nemzetiségi politika jelképévé vált Es a két jelkép — a békéé és a nemzeti függetlenségé — a szovjet politika gyakorlati vezérfonalát jelenti fennállásának küzdelmes fél évszázada óta. A béke iránti vágy szülte a soha nem szűnő diplomáciai erőfeszítéseket a kapcsolatok felvételére a többi néppel és állammal, ez ösztönözte a második világháború előtti erőfeszítésekre a kollektív biztonság megteremtéséért, majd a háborút követő hidegháborús, fenyegető időszakban azokra a szívós, türelmes és rugalmas erőfeszítésekre, melyeket a béke fenntartására tett. A nemzetiségi politika gyakorlatában pedig a szovjet hatalom egyszer s mindenkorra érvényes példáját adta annak, hogyan lehet egy sok nemzetiséget magába foglaló országban tiszteletben tartani a nemzetiségek és népcsoportok eltérő érdekeit, hagyományait, önérzetét, és hogyan lehet a különbségek tudomásul vételével is megőrizni az állami lét magasabb egységét A Szovjetunió politikája a nemzetiségi kérdésben elfoglalt elvi álláspwiijut általánosítva, felemelte szavát a gyarmati elnyomás alatt élő népek érdekében is, ós meggyorsítva a gyarmatbirodalmak felbomlását, az úgynevezett harmadik világhoz sorolt államok önálló államiságának kialakulását serkentette. Vázolta az előadó a továbbiakban azt a hatalmas gazdasági fejlődést, amelyet a Szovjetunió ötven esztendeje alatt elért; s méltatta azt a folyamatot, amelynek során egyenrangú versenytársává vált a legerősebb tőkés államnak. Ezután beszédét így folytatta: — A kommunizmusnak kezdettől fogva egyik alapelve volt az internacionalizmus és a béke. Marx még 1870-ben írta a következőket: „Szemben a régi társadalommal, megszületik az új társadalom, amelynek nemzetközi elve a béke lesz, mivel minden népnek egy és ugyanazon uralkodója lesz — a munka." Hogy ez nemcsak szó volt, hanem tett is, azt az a sok vér és verejték mutatja, amelyet hullattak érte. A Szovjetunió — polgárainak hihetetlen erőfeszítésével — a világ ipari termeléséből való részesedését három százalékról húsz százalékra emelte; villamosenergia-termelését a réginek ezerszeresére, olajtermelését nyolcvanötszörösére, acéltermelését az ötven évvel azelőttinek négyszázötvenszeresére volt képes felemelni. Két évtized alatt felszámolta az írástudatlanságot; elsőnek röpített űrhajót és bocsátott fel embert a világűrbe. Ha mindazt, amit létrehozott, csakis a maga javára használta volna, akkor alighanem az életszínvonal és a fogyasztási javak bősége és változatossága tekintetében is az elsők között állna. Amiről lemondtak az emberek, azt az internacionalizmus eszméjének áldozták fel az évtizedek során, sőt áldozzák ma is. Erre csak olyan emberek hajlandók, akik hisznek céljaik nagyszerűségében, elhivatottságukban, és képesek rá, hogy ezért tudatosan áldozatot vállaljanak. — Amikor fél évszázad elteltével azokról a világraszóló eredményekről emlékezünk meg, melyeket a Szovjetunió népei otthon és a nemzetközi életben elértek, nem feledkezhetünk meg azokról, akiknek a véréből ezek a sikerek kihajtottak; azokról, akik a békéért szálltak harcba és legyőzték a háborút. Megemlékezett az ünnepség szónoka a szocializmus világméretű előretöréséről, a szocialista világ politikai és gazdasági programjáról, majd belpolitikai kérdésekről beszélt. — Társadalmi rendünk biztosítja az állampolgári egyenlőséget, a jogbiztonságot, a szociális biztonságot, az egészségvédelmet, és a tanulás jogát Erkölcsi elveink szerint a jólét és a jogok alapja a munka. A mi dolgunk, hogy megbecsüljük a munkát, a magunkét, és a másokét, de ne becsüljük az ingyenélőket, az ügyeskedőket, a paragrafusok közt bújkálókat, vagy éppen azokat, akik munka helyett személyi kapcsolataikból akarnak megélni. A hétköznapok hőseinek a megbecsülése és a dolgozók társadalmában szükségképpen érvényes erkölcsi normák követése és betartása nem az élettől idegen puritánságot kíván, hanem egyszerűen olyan embereket, akiknek életéhez hozzátartozik a hibátlan munkára törekvés, ami nem a hajszát, nem munkaerejük kizsákmányolását jelenti, hanem a közvetlen jövőt maguk és családjuk számára és kissé hoszszabb távon a nagyobb család, a nemzet és a társadalom számára. — Amikor a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját ünnepeljük, arra is gondolunk, hogy a jövő évben a szocialista Magyarország lesz 25 éves. Huszonöt év alatt új szocialista városokat, üzemóriásokat építettünk; növekvő ipari termelés, szocialista mezőgazdaság eddig soha nem látott terméshozamokkal, új lakások százezrei, a magyar falu megváltozott képe, az emberek életének átalakulása, az egész népre kiterjedő társadalombiztosítás, új kórházak, iskolák, óvodák, a könyvkiadás azelőtt elképzelhetetlen példányszámai... — és sorolhatnánk végtelenül, ami ezekben az években keletkezett. Dr. Petri Gábor ezután összehasonlítást tett a szocialista és a kapitalista világrendszer között, majd így fejezte be ünnepi beszédét: — A Szovjetunió első ötven évének története, hozzá fűződő barátságunk szilárdsága, közös céljaink nagyszerűsége táplálja az emberiség jövőjébe vetett reményeinket és testvéri jókívánságainkat, az eljövendő újabb ötven esztendőre. i Az ünnepi gyűlésen dr. | Biczó György felolvasta azt j a köszöntő levelet, melyet a jubileumra Szeged testvérvárosába, Odesszába küldött a városi pártbizottság és a vá- i rosi tanács, majd az Internacionáléval fejeződött be a szegedi megemlékezés. A Kossuth Lajos téri mélyállomáson Pénteken a budapesti metróépítés jelentős állomásához érkezett: ünnepi külsőségek között átadták rendeltetésének a kelet—nyugati metróvonal második — a Deák tér és a Déli pályaudvar közötti szakaszát A metróépítők az új, három és fél kilométernyi hosszú föld alatti útvonalat — szocialista szerződésben tett ígéretüknek megfelelően — az eredeti határidő előtt egy évvel, december 22-ére elkészítették. Az új szakasz fölavatása pénteken délután volt Az ünnepélyes aktus színhelye a kelet—nyugati metró utolsó pesti megállója, a Kossuth Lajos téri mélyállomás volt Valkó Márton, a Közlekedési Építő Vállalat vezérigazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét is, Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, majd Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke mondott avató beszédet. Szépvölgyi Zoltán felikérésére Fock Jenő elvágta az avatószalagot, majd az ünnepség résztvevői metróra szálltak, s próbautat tettek. Tanácsülés Algyőn Tegnap Algyő nagyközség tanácsa megtartotta idei utolsó ülését. Elsőként a tanács elnöke. Vörös Lajos méltatta a Szovjetunió megalakulásának és 50 éves fennállása alatt elért eredményeinek jelentőségét. A megemlékezés után a tanács elnöke beszámolt a tanácsi határozatok végrehajtásáról, az előző ülésen elhangzott bejelentések alapján hozott intézkedésekről, majd értékel, ta a végrehajtó bizottság munkáját Dr. Szögi Zoltán vb-titkár ismertette azokat a feladatokat és terveket, amelyek a nagyközség kommunális helyzetét a jövőben megváltoztatják. Szólt a lakosság társadalmi munkájáról, valamint nem a tanács alá tartozó szervek működéséről, eredményei rőL Végül a tanács az 1973. évi munkatervét vitatta meg és fogadta el. Az ülés interpellációkkal és javaslatokkal ért véget Megkülönböztető jelzés a vállpánton Éten járó alegység clmot kapott a szegedi határőrőrs Szegedi üdvözlő levél Odesszába A tegnapi szegedi ünnepségen ismertették azt az üdvözlő levelet, amelyet Sipos Géza, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára és dr. Biczó György, Szeged megyei város tanácsának elnöke küldött Szeged dolgozóinak nevében Odesszába, a szovjet testvérvárosba, a Szovjetunió megalakulásának. 50. évfordulója alkalmából. Az Ukrán KP Odessza városi bizottságának és Odessza város tanácsának vezetőihez címzett levél egyebek között a következőket tartalmazza: „Az elmúlt hetekben Szegeden a testvéri érzelmek nagyszerű megnyilvánulásai voltak azok az ünnepségek, amelyeken emlékeztünk a Szovjetunió megalakulásáról, az eltelt 50 esztendő kiemelkedő eredményeiről. A szovjet népek alkotó együttműködése rendkívüli eredményeket szült gazdasági, társadalmi és kulturális téren, a dolgozók életkörülményeinek alakulásában, a szocialista társadalom, a haladás erőinek világméretű előretörésében. A hős szovjet nép büszkén tekinthet ragyogó eredményeire. A világ haladó közvéleménye nagy tisztelettel adózik a kommunizmust építő szovjet nép sikereinek. A legimpozánsabb és szembetűnőbb a népgazdaság fejlődésének üteme. E tekintetben a Szovjetunió messze maga mögött hagyta a tőkésállamokat. A kultúra, az egészségügy, a közoktatás, a tudomány nagyhatalma a Szovjetunió. A Szovjetunió történelmi küldetését nemcsak a kommunizmus építésének országon belüli eredményeivel, vívmányaival teljesíti, hanem külpolitikájával is. Nemzetközi politikáját a világ népei egyre inkább elfogadják, felismerve, hogy csak ezen az úton haladva lehet előbbre jutni az emberiség boldogulása útján. A fiatal, még ezer sebből vérző ország első nemzetközi lépése a békét szolgálta, és azóta következetes őrzője. Mi, szegediek is Kádár János elvtárs szavaival valljuk: kapcsolataink erősítése, szélesítése és fejlesztése a Szovjetunióval az élet minden területén népünk életbevágó érdeke, és jövőjének záloga. Sohasem felejtjük el, hogy a hős szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat, Lenin fiai hozták el a szabadságot. Keletrőlnyugatra, Battonyától—Nemesmedvesig üldözték ki hazánk területéről a fasisztákat, szabadították fel országunkat, ezzel új, nagyszerű lehetőséget teremtettek számunkra. A szegedi dolgozók nevében — a világ haladó népeivel együtt — sok sikert, nagyszerű új győzelmeket kívánunk a kommunizmus építéséhez a dicső szovjet népnek, a Szovjetunió minden népének, nemzetiségének a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulója alkalmából." Tegnap, pénteken katonaünnepséget tartottak Szege[ aen. A határőrkerület szegeI di őrse — amelynek Szarvas Márton a parancsnoka — most másodszor érdemelte ki az Egység élenjáró alegysége kitüntető címet, oklevelet és vörös selyemzászlót. Az avatóünnepségen — amelyen a megyei pártbizottság képviseletében Czifra Pál vett részt — meleg hangú beszédet mondott Dudás István, a határőrség kerületi parancsnoka. Méltatta az őrs kiemelkedően példás helytállását a szolgálat teljesítésében, államhatárunk őrizetében, s a jó, baráti kapcsolatokat. a lakossággal. Kiemelte, hogy a kitüntető cím is kötelez. Ezután átadta Szarvas Mártonnak, az őrs parancsnokának az oklevelet és a zászlót. A Határőrség kiváló katonája kitüntetést és címet kapta: Sutyinszki István szakaszvezető, Csamangó Dezső őrvezető. Puskás Tibor tizedes, Csekei Péter őrvezető, Sóki András, Szabó László, Kószó István, Sz. Szabó László, Bucsi József határőrök, A Határőrség kiváló raja címet és kitüntetést kiapta Csamangó Dezső őrvezető raja. Tizennyolcan érdemelték ki az Egység élenjáró katonája címet. Három raj kapta meg Az egység élenjáró raja kitüntetést. Az őrs tagjai a váll-lapjukon viselhetik a megkülönböztető ezüst sávot. Ez jelzi, hogy élenjáró alegység tagjai. Mit tettek? Tömören és szerényen azt felelik a kitüntetettek: „Amit kellett, ami a kötelességünkA szavak sok és rendkívül nehéz szolgálatot, tanulást, az emberek közötti segítőkész tetteket, felvilago. sító munkát takarnak. Patronálják a szeged-mihálytelek; és a domaszéki úttörőket. Ha kell, beteget segítenek orvoshoz. S a lakossággal együtt útját állják azoknak, akik rossz, bűnös szándékkal közelítenek a határhoz. Az 5rs katonái csípték el a tévé Kék fény-adásában is oemutatott veszedelmes bű nözőt, Gonda Lászlót is. S a szép ünnepségen azokról a határőrökről is szeretettel szóltak, akik nem lehettek jelen, mert szolgálatot teljesítettek. 4