Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

KEDD, I9TB. DECEMBER 19. a Megkezdődött szakmunkások továbbképzése Az idei év a szakmunkás­továbbképzés megkezdésének esztendejeként szerepelt a Munkaügyi Minisztérium terveiben. Mi valósult meg a tervekből? — erről tájékoz­tattak. eljárásokkal. Bevonták a to- mai követelményeknek meg­vébbképzésbe a különféle felelő szakmai tudásszintet hivatott biztosítani, addig az ismeretbővítő továbbképzés célja sokféle lehet Ezeken elsajátíthatják például a munkások a jelenlegi szak­májukkal határos. illetve munkáskollektfvák — mun­kacsapatok, brigádok — ve­zetőit, és több helyütt a segédművezetőket is. Általában 150 órás — a A minisztériumban elmon- munka ütemétől függően dották, hogy nem egészen 5—® hónapos — tanfolyamok rokonszakma meghatározott egy év alatt kidolgozták a kezdődtek, egyebek között a tevékenységi körének tudni­sziikséges jogszabályokat- Magyar Villamosművek valóit, vagy újonnan kelet­más fontos dokumentumok Trösztnél, a Csőszerelőipari kező szakmák ismereteit. — központi tematikák, tan- Vállalatnál, a Pamutnyomó- Tulajdonképpen e csoportba tervek stb. készültek- tpari Vállalatnál, a Borsodi tartoznak mindazok a kép­életre hívták az országos tp- Vegyikombinátban, a Péti zési formák, amelyeket ed­vábbképző kutatóintézetet és Nitrogénműveknél és a Chi- dig ..céltanfolyamoknak" ne­a munkaügyi miniszter ta- noin Gyógyszerárugyérban. veztek. nácsadó testületét, a tovább- Tervezik, hogy jövőre to- A specializáló továbbkép­képzési bizottságot is. Kije- Fábbi szakmákra, vállalatok- zés keretében a kölönioqes lölték azokat a népgazdasági ra terjesztik ki az új rend- munkakörök ellátására készí­szempontból legjelentősebb 8zerű tanfolyamokat. Indíta- tik fel a hallgatókat. Szó szakmákat, amelyekben első- nak ismeretbővítő és úgyne- van arról is, hogy a késöb­ként indították meg a mun- vezett specializáló tanfolya- biekben a betanított, illetve kások újrendszerű ismeret- thokat is. Amíg a felújító- a segédmunkásokat is be­felújító és korszerűsítő to- korszerűsítő továbbképzés a vonják a képzésbe. (MTI) vábbképzését. Az elsők között a rekonst­rukciók során munkába állt új gépek szerelésévet, kar­bantartásával, a korszerű be­rendezések gyártásával, illet­ve az ipari jellegű szolgál­tatásokkal foglalkozó, de már régebben vizsgázott szakmunkásokat vonják be a képzésbe. Ennek megfeleló­en 14 szakmában, 55 válla­latnál láttak hozzá a tanfo­lyamok megszervezéséhez. Eddig 16 helyen kezdődtek meg a továbbképző tanfo­lyamok, részint helyben, ré­szint szakmunkásképző, il­letve szakközépiskolák tan­termeiben. Budapesten és vidéken most mintegy fél­ezer lakatos, villanyszerelő, mechanikai és irányítástech­nikai műszerész, víz-, gáz­vezeték- és készülékszerelő, építőgép-, illetve villamos­gép-szerelő, autószerelő és gyógyszergyártó, valamint több más érintett szakma munkása tanul, frissíti fel ismereteit. Ismerkedjék kö­zelebbről ls a legkorszerűbb „Ellobogtatott »* Kovács Sándor Iván tanulmánya Váci Mihályról Idestova két és fél éve, ső összefoglaló pályakép Vá­1970. április 17-én érkezett czi Mihály költészetéről az a lesújtó hír, hogy Hanoiban 1955-ös Üj Hang-ban meg­meghalt Váci Mihály Kos- jelent tizenhárom verstől suth-díjas költő, országgyű- az utolsó költeményekig, lési képviselő, az Űj írás IA Kortársaink sorozat, szerkesztője. Élt, azazhogy melynek első darabjai kö­helyesebben égett-lobogott zött jelent meg Kovács Sán­46 évet. Számára alig más- dor Iván Váci-tanulmánya, fél évtized jutott arra, hogy azt a célt tűzte maga elé. cselekvő-alakító részese le­gyen a felszabadulás utáni magyar irodalomnak. Erről az állandó lázban elmúlt másfél évtizedből ad hiteles hogy tudományos alapossá gú elemzések sorozatában feltárja a kortárs magyar írók pályájának íveit. Ko­vács Sándor Iván monog­rajzot Kovács Sándor Iván ráfiáját még a költő életében kismonográfiája, mely az el­Halak, madarak Tóth Sándor kiállítása a Képtárban Ki ne gyönyörködött volna nye egy-egy mű, mely dia­már egy-egy — folyóparton dalmasan hirdeti, kl a győz­lába elé került — kavicsnak tes, a márvány-e vagy fara­az évezredek alatt végletekig gója? letisztult, különös formája- Halak, madarak — ezt a ban, érdekes erezetében, kü- cín,et viseli Tóth Sándor lönleges színárnyalataiban — harmincegy darabból álló, találgatva, hasonlít-e valami- egy kivételével márványból re? Halra-e vagy madárra faragott sorozata. Halak és éppen? Az érzékeny, fogé- madarak leegyszerűsített kony embereket érdektelenül formái a sorozat darab­hagyja-e egy márványtömb jaj. Rózsaszín, vörös, beszédes-varázsos színjátéka, fehér, szürke és fekete erezetének mozgalmas háló- márvánvtömbökből faragta ja, kristályszemcséinek csil- őket Tóth Sándor. Szobrai­logása, fényének meleg bár- nak felülete hol bársonyos, sonyossága vagy éppen hide-' hol tükörsima, hol törések "gen metsző villanása? érdes foltjait láthatjuk, hol a Ezekből a szépségekből ka- vésőnyomok-karcok rajzola­punk nagy tarisznyára valót tait­Tóth Sándor szobrászművész Tóth Sándor ezen a tárla­vasárnap megnyílt kiállítá- ton merőben új, és eddig má­sán. A Móra Ferenc múzeum kacs következetességgel kép­Horváth Mihály utcai Kép- viselt ars poétikájával ellen­tárában rendezett tárlatot tétes művészi alapállás pro­Papp Lajos, SZOT-díjas köl- duktumait mutatja be. A tő nyitotta meg. A fentebb műveken erősen érződik Bor­említett, különlegességnek sos Miklós és Mészáros De­számító szépségekre utalnak zső kísértő közelsége. Borsos Tóth Sándor kiállításának le- szegedi tárlatának márvány porellójába írott szavai: „A halai, madarai és arcmásai természet csodálatos és kl- túl elevenen élnek még emlé­meríthetetlen szín- és forma- kezetünkben ahhoz, hogy el­kincsére, a sokszínű már- sődlegességük és hitelessé­ványokból faragott egyszerű gük erőteljes hatása nélkül hal és madár formákon ke- tudjuk szemlélni Tóth Sán­resztül szeretném felhívni a dor „primer plasztikai tette­figyelmet. örülnék, ha e prl- it." Nem biztos, hogy ez a mér plasztikai tettek nem- merésznek s kiszámítottalak tetsző stílusváltás vezet a he­lyes és megújító művészi csak vizuális, hanem tapin tási élményt is nyújtanának", szférába. Ezen szobrok lényege nem A tárlaton Tóth Sándor be­az alkotó akaratának, gondo- mutat huszonkét tanulmány­, „ . , . ,. , , .,, rajzot is. A héköznapok kö­lati-érzelml lényének-vilá- tele2Ő ujjgyakorlataiból egy gának elsődleges kivetítésé- csokorra valót Ezek a mezte­ben van, hanem magában az len emberi testről és mozdu­anyagban, jelen esetben a latokról készült stúdiumok. , , ' ' , _ , ., vazlatok biztos technikai fel­márvány öntörvényű és sajá- készültséggel> magas szintű tos anyagában. Az anyag és anatómiai ismeretek birtokó­az alkotóművész közös és ki- ban készültek. méletlen harcának eredmé- Tandl Lajos kezdte írni. s néhány hó­nappal halála után, 1970. június 22-én fejezte be Sze­geden. A kötet legnagyobb erénye, Rogy Váci Mihály öntörvényű, állandóan izzó költészetét az élő-eleven magyar irodalmi élet aktív részeként elemzi. A tanul­mány építkezését az egy­mást követő Váci-kötetek határozták meg. Építőkövei, pillérei mindig költői pro­duktumok. kötőanyaga pedig Kovács Sándor Iván szigo­rú kritikusi alapállása. So­hasem önmagában vizsgálja Váci egy-egy versét, hanem mindig kitekint a magyar irodalom más tájaira is. Hol egy-egy motívum gyö­kerei-ágai után kutat (ke­zek-motívum), hol egy vers­ihlető szobor (Giordano Bruno szobra a római Cam­po de' .Fiorinj egész ma­gyar családfáját feltárja. Részletesebben és mélyeb­ben elemzi a szerző a pálya legfontosabb költeményeit (Kelet felől, Szegények ha­talma. Édes hazám stb.), és személyes élmények, emlé­kek füzérével teszi színessé, emberközelivé tanulmányát. A kötet bevallottan adósunk marad a költő posztumusz kötetének, A sokaság fiá­nak elemzésével. Kovács Sándor Iván ilyen világosan fogalmazza meg Váci költé­szetének lényegét: „Váci ér­ti és teszi a dolgát. Köz­élet, haza, nagyvilág gond­jaiból csinál költészetet." T. L. A Tiszántúlon a 6/1-es szá­mot viseli a gátőrház, amely­nek gazdája, Venkei Miklós gátőr. Öszentiván és Tisza­sziget határát tekintve egész birodalom tartozik hozzá. A Tisza balparti védtöltéséből pontosan 5 kilométer az övé, ennyit kell bejárnia rend­szeresen. Emellett fut a hul­lámtéri erdőség, amelyre szintén a gátőr szeme ügyel, s vegyük mindehhez még hozzá az ószentiváni, tisza­szigeti főcsatornákat. Hosz­szuk pontosan 31 kilométer. A főcsatornákon viszont ott vannak a különböző műtár­gyak, hidak, átereszek, ame­lyeknek a zavartalan műkö­dése télen-nyáron ugyancsak a gátőr hatáskörébe tartozik. Amíg a vi­zek nem mutatják fenyegető erejüket, hatalmas rohaná­sukat, akár a Tiszáról lévén szó, vagy a belvizekről, ad­dig a gátőr vígan él. Leg­alábbis ez a látszat, azoknak a látószöge ez, akik csak azt látják, hogy a gátőr szép házban lakik, a ház előtt virágos kert, udvar az apró­jószágoknak, istálló a tehén­nek, ól a malackáknak, hí­zóknak. A lakás, a villany, a jó­szágtartás ingyen van, s hoz­zá még egy kis földecske is, amely ugyan nem a sajátja, de megterem mindent, ami a háztartáshoz szükséges. Ez tényleg így igaz, sőt még úgyabbul, mert Venkei Miklósnak saját gépkocsija is van. egy Skoda, amellyel munkáját megkönnyítve fu­rikázza be „birodalmát". A szolgáltatásokért persze fi­zet. Nem ingyen lakik a házban. Hogy azelőtt gyalog, aztán motorkerékpárral ta­posta, zötykölte a sarat, a rossz utakat, arra már maga sem emlékszik szívesen. Tu­lajdonképpen senki előtt sincs titkolnivalója. Tiszaszi­geten született, a faluban Is­mer mindenkit és őt is isme­rik. Tudják róla, hogy cse­lédként, napszámosként lé­pett annak Idején hasonló sorsú társai sorába. A vízügy szolgálatában kifejtett mun­kálkodása 1947. július elsejé­vel kezdődött, akkor állt be napszámosnak a Felsőtoron­táli Ármentesítő Víztársulat­hoz. Kórusminősítő Hódmezővásárhelyen Vasárnap Hódmezővásár- sikerrel szerepelt, ezüstkoszo helyen rendezték meg a rút nyert, diplomával: a zá­Csongrád megyei kórusok kányszéki Mikszáth Kálmán idei minősítő hangversenyét. Művelődési Ház Monoki La­A koncerten fellépett a Sze- jos vezette parasztkórusa gedi Bartók Béla Művelődési bronzkoszorús elismerést Központ Rozgonyi Éva vezet- szerzett bronzdiplomával, te kamarakórusa, s a leg- rT , ... . , , „ szeb teljesítményt nyújtva ..Ugyancsak itt léptek kö­arany diplomát kapott. A zonf « e}é 8 ^ff?^ 8 Délmagyarországi Áramszol- £°rráskuti a mórahalrm és a gáltató Vállalat Erkel Ferenc roszkel" Nagy kozansegsikert kórusa — dr. Mihálka György aratva országos kiemelt mi­dirigálásával — szintén szép nősítést kaptak. — Erről itt van az akkori elszámolási könyv — vett elő a fiókjából egy kemény­fedelű füzetet, s elsárgult lapjait nyálazta fel előttem, bizonyítván, hogy negyed­százada ls elmúlt annak, hogy a vizekkel bajlódik, szembeszáll velük. „Húszas őrvonal" — olvasom az öreg füzet borítóján a szöveget. Venkei Miklós akkor álmod­ni sem mert arról, hogy egy­szer még megpályázhatja a gátőrséget, hiszen ahhoz sok mindent kell tudni, túl azon, hogy az arra való rátermett­séget, emberséget is mérik. Hogy mindennek megfelelt, azt bizonyítja, hogy több mint két évtizede, pontosan 22 éve áll ezen a poszton, pedig annak idején nem vol­tak ajánlói. Ma már lehet­nének, például a régi sors­társak, akikkel együtt nap­számoskodott nagygazdáknál, a Tiszántúlon elterülő papi birtokon. A neveket hallgas­suk el, bár egyáltalán nem titok, hiszen egyik kenyeres pajtása ma országgyűlési képviselő és egy jóhírű, jól gazdálkodó téesz elnöke. Égy másik cimborája, akivel az úgynevezett papok tanyáján­földjén gürcölt napkeltétől napnyugtáig, ez most tanács­elnöke a községnek, és nem­csak most, hanem több mint húsz esztendő óta. Egy har­madik társa pedig rendőr­őrnagy. Velük együtt Venkei Miklós is azon ötvenesekhez, az „öt Iksz" előttiekhez, vagy utániakhoz tartozik, akik lentről, nagyon mély­ről jöttek, a nép akaratából és a népet képviselve, hogy minden erejüket egy új ar­culatú ország kimunkálásá­hoz adják. Hogy szocializ­must akarnak, azt már ak­kor is tudták. 1945-ben Ti­szaszigeten Venkei Miklós volt az első határőr őrspa­rancsnok, s akkor és ott is becsülettel helytállt. - Rég volt, szép volt, igaz volt — pillan­tott vissza emlékeibe, s ezzel akkori fiatalságát is felidéz­te. — Mert hol van az már?! — kérdezte szinte önmagá­tól. —• De nem bántam meg semmit, ma is újrakezdenék mindent, amivel és a ma­gam munkájával előbbre hetem közös ügyünket, né­pünk boldogulását. A gátőr szájából hallva nem tűnnek hangzatos deko­rációnak ezek a szavak, ha­nem egyszerűnek, nagyon M őszintének. Arról sem be­szél sokat, természetesnek tartja, hogy fia, Venkei László ugyancsak a vízügy szolgálatába lépett, csak egy kicsit magasabb fokon kez­dett, mint annak idején ő. Autóvillamossági szerelő az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság tápéi gépüzemében. Arról pedig végképp- nem szeret sokat beszélni a gátőr, hogy milyen veszedelmes ár­vizek elleni védekezésben adta hozzá a maga erejét, rátermettségét, a többleké­hez. Nem tőle tudom, de ott volt mindazoknál a dunai ár­vizeknél, amelyeket a mi életünkben eddig számon tartunk, s amelyekről olvas­hattunk annak Idején az új­ságokból. Legfrissebb élmé­nye az idén a drávai véde­kezéshez kapcsolódik. Egy­szerű szavakkal fogalmazva, erre így tekint vissza: — A Dráva vízállása ma­gas volt, a pécsi bányákból pedig Jött, ömlött bele a fe­kete víz, s a folyó mindegy­re dagadt. Meg kellett tőle védeni a gabonakereszteket meg a még talpon álló gabo­nát. Sikerült SOSE LEHET TUDNI * S mit csi­nál a gát­őr, amikor a vizek csendesen folydogálnak, nem háborognak és nem fenye­getnek? — Itt van a hullámtéri erdő, amit ilyenkor veszünk gondozásba — mutat lefelé a töltésen a hosszú erdőcsík­ra. — Fűrészeljük, nyeseget­jük az erdőt, éppen azzal számolva, hogy az onnan be­termelt rőzsét kévébe kötöz­zük. majd boglyába rakjuk, mert sose lehet tudni, hogy a Tisza mikor bokrosodik meg. Akkor pedig kell a sok rőzse. Kellett a két esz­tendővel ezelőtti árvédeke­zéshez is. De azt már hagy­juk, annak múltja, történel­me van. Lődi Ferenc Piac Tarjánban A Szegedi Tervező Válla­lat készíti a Tarjánban fel­épülő, 500 négyzetméter alapterületű zöldség-gyü­mölcs pavilon .programjavas­latát, amelynek kivitelezé­sét és majd működtetését is a szentesi AGROHÉV vál­lalta. A kereskedelmi osz­tály a DÉLÉP-vállalattal tárgyal, hogy a habarcsüzem homoktároló részének kiseb­bítésével kapjanak helyet a pavilonhoz, és már 1973. elején megkezdődhessen a piac kialakítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom