Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

\ VASÁRNAP, 1972. NOVEMBER 5. 5 Ösz a földeken Mit tartogat még novem­ber a mezőgazdaságnak? Remélhetőleg jó időt. Amit elvett októberben, pótolja ebben a hónapban. A Sze­ged környéki mezőgazdasá­gi üzemekre bizony ráférne még a napos időjárás, akad tennivalójuk bőven. Az idei ősz nem kényez­tette el a földek művelőit, keserves napokat szerzett, visszaidézve korábbi esz­tendők tapasztalatait, ami­kor küzdelmes idők jártak, gépesítés nélkül, emberi erőre, akarásra támaszkod­va takarították be a ter­mést, cukorrépát, tengerit, rizst, sokszor hősies erőfe­szítések árán. Bár nagyot változott a gép- és eszköz­ellátottság a gazdaközössé­gekben, a felázott, latyakos határ nagy küzdelemre késztette és még kész­teti a termelőszövetke­zetek tagjait. Olyan jól gé­pesített és jól szervezett termelőszövetkezetekben is csúsztak az idővel, elhúzó­dott a betakarítás, a vetés, mint a szegedi Felszabadu­lás Tsz-ben. Annyi már bizonyos, a küzdelem nem volt hiába­való, az utóbbi két hétben nagyot lépett előre szűkebb pátriánk a mezőgazdasági munkákat illetően. Nincs már szőlő a tőkéken, a ho­moki földeken sok gazda­ságban befejezés előtt a ve­tés. Jó példák, elismerésre méltó eredmények, teljesít­mények is születtek a hősi erőfeszítés napjaiban, a' szegedi Üj Élet, a forrás­kód Haladás Tsz üzemszer­vezését, őszi munkateljesít­ményét tekintve, ahol a mélyszántás kivételével be­fejeződtek az őszi munkák. Könnyű nekik, mondhat­nák sokan, homokos terü­let, jobban boldogultak gé­peik, haladhattak. A siker természetesen ezen is mú­lott, de nem kizárólagosan ezen. Kollektív erőt, aka­ratot, optimálisan arányosí­tották a szövetkezet lehető­ségeivel, adottságaival, fel­szereltségével. Jó üzemszer­vezés, fél siker. A társadalmi segítség nél­külözhetetlen ma még kri­tikus időszakokban, külö­nösen azoknak a gazdasá­goknak érdemes szorosabb kapcsolatot létesíteniük is­kolákkal, ahol az őszi mun­kacsúcsok idején máskor is várható munkaerőhiány, mint például szüret idején. A kapcsolat mind a nagy­üzemeknek, mind a fiata­loknak kölcsönösen gyü­mölcsöző lesz. Jó üzem­szervezés él is ilyen lehe­tőségekkel, valamint a társszövetkezetektől kapott segítséggel is. Tanulságokban bővelkedő esztendő az idei. Az ősz sokáig emlékezetes marad, ritkán fordult elő hason­lóan nehéz, próbára tevő október. Kosarakban kuko­ricát hordó diákok, két traktor vontatta pótkocsi, elült kombájnok, térdig érő sarak, szolgálták a „szen­zációt", kívántak nagyobb erőfeszítést a mezei mun­kákban. És még nincs vé­ge. Tart a vetés, a kintlevő termények betakarítása. Több termelőszövetkezet­ben ünnepi műszakot, no­vember 7-én munkákat tartanak, amit csak helye­selni lehet. Napról napra veszít értékéből a kint levő termék, a vetés kritikusra fordul, köztudott, a novem­ber 10-e után elvetett Jerü­leteken már számolni lehet terméscsökkenéssel, ami jö­vő évi kenyerünk rovására megy. És természetesen, az idő­járással is. Milyen lesz hozzánk ez a hónap? Ki tudja? Elég kevés esőt kül­denie, máris napokra visz­szaveti az ütemes munkát, a lendületet. Nemcsak bosszúságot, tetemes káro­kat is okozva. Ügy tartják az idősek, Erzsébet után kifagy az eke a földből. Ezzel is szá­molni kell, s minden le­hető percet kihasználni, hogy azokban a gazdagkö­zösségekben, ahol novem­ber 7-re nem fejezték be a vetést, betakarítást, min­den erővel gyorsítsák a munkákat A végső tanulság köny­nyen megfogalmazható. Emelni a gépesítés színvo­nalát. A jövő gazdálkodá­sa, a dolgozó ember mun­kájának könnyítése, törek­véseink is ezt szorgalmaz­zák. Sz. L. I. Jó közepes paprikatermés Befejeződött a szedés A Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat termeltetési osztályától kapott tájékozta­tás szerint befejeződött a fűszernövény szedése. A ke­rek számban nyolcezer hold­ról 3 ezer 300 vagon termést várnak. Természetesen vég­leges és pontos képet csak akkor nyernek, ha már az utolsó vagon áru is beérke­zik. Eddig ugyanis 1 ezer 500 vagonnal vettek át. A hol­dankénti negyven mázsát meghaladó hozamot jó köze­pesnek tartják ma a szak­emberek. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy ré­gebben csak nagyon kedvező évjáratban dicsekedhettek ilyen eredménnyel a tájkör­zet egészében. A szárazságtűrő növény érését késleltette a sok csa­padék. nehezítve a betakarí­tást. Az üllési, a szóregi, a mórahalmi, a röszkei, a ma­kói szaritótelepeken növelte a munkát, az átfutás idejét a csövek magas nedvesség­tartalma. Az esőzések miatt a szeged-mihályteleki Üj Élet Termelőszövetkezetben még kipróbálni is alig tudták az új szedögépet. Most még csak kísérleti jelleggel akar­ták üzemeltetni a berende­zést, jövőre a betakarítás gé­pesítésére jobban felkészül­nek, sűrűbb tőállománnyal ültetik majd a palántákat. A nagy szedési idény végét jelzik az ősi termőtájon a pirosba öltözött házak, ta­nyaépületek. Röszkén és Mi­hályteleken alig lehet látni házat paprikadísz, füzérsor nélkül. Egyre jobban terjed a hálós tarolás A hosszúkás hengerformájú műanyag há­lókba ömlesztett termést ugyancsak az épületekre füg­gesztve teszik ki utóérésnek. Háromszáz hold' háztáji föld paprikája megszámlál­hatatlan füzérben és hálóban várja a színesítő verőfényes őszutói napokat. Elhunyt Pécsi Sándor Szombaton, 50 éves korá­ban váratlanul elhunyt Pécsi Sándor kétszeres Kossuth-dí­jas, Kiváló művész, a Ma­dách Színház tagja. Teme­téséről később intézkednek. • A kíméletlen halál tra­gikus hirtelenséggel ragadta magával a magyar színját­szás egyik kimagasló egyéni­ségét. Sajószentpéteren szü­letett, a budapesti egyetem jogi karára iratkozott be. de otthagyta és jegyzőgyakor­nok lett. Később rendező­gyakornok a Hunnia Filmstú­dióban. 1941-ben felvették a Színművészeti Akadémiára, diplomáját 1944-ben kapta meg. Sátoraljaújhelyen, Szombathelyen játszott. 1945 végén Miskolcra szerződött. 1946-ban a Művész Színház, 1948-tól a Madách Színház tagja volt. Személyében kiváló jel­lemszínészt vesztett el a ma­gyar művésztársadalom. Mű­vészete rendkívül sokszínű volt, ellentétes elemekben bővelkedett. Játékát erőtel­jesség, dinamizmus, szenve­dély, ugyanakkor frisseség, természetesség, közvetlenség, irónia jellemezte. Művészeté­nek elemeit mindig aláren­delte szerepe dramaturgiai érdekeinek. 1948 óta rendszeresen fil­mezett. Rendszeresen láthat­tuk a televízió képernyőjén is. Gyermekbénu'ás elleni oltások Az egészségügyi miniszter utasításban szabályozta az év végén és a jövő év ele­jén esedékes gyermekbénu­lás elleni oltások szervezé­sét és végrehajtását. A vé­dőoltást három részletben kell elvégezni: az l-es tí­pusút 1972. november 27. és december 2., a 3-as típusút 1973. január 22. és 27., a 2-es típusút 1973. március 5. és 10. között. A miniszteri utasítás kitér arra is, hogy a gyermekbé nulás elleni oltás csak a himlőoltás után négy hétté! adható, himlőoltást viszonl csak két héttel a gyermek bénulás elleni oltás után szabad végezni. Ugyancsak két hét elteltével kaphat gyermekbénulás elleni vak­cinát az a kisgyerek, aki di­per-te (diftéria-pertussis-te­tanusz) oltásban részesült. Az utasításban előírt idő­ben azokat a gyermekeket oltják be, akik az 1969. ok­tóber 1. és 1972. szeptember 30. közötti időszakban szü­lettek. (MTI) Teueto?oiig, teljes magasságban Pécsett, a misina-tetői tv-torony tetején helyére ke­rült a televízió második programját sugárzó 18 méterei­antennarendszer. Ezzel a mecsekaljai város egyik legim­pozánsabb építménye elérte teljes, 190 méteres magassá­gát. A harminckét elemből álló acélszerkezetet a nag> magasságban artistamutatványnák is V1115 munkával szerelték össze a japán szakemberek. n tisztes molnár Mindennapi kenyerünk min­dennapi reményéből vagy reménytelenségéből sugárzott át a tisztelet a búzatermő barázdára, a szántó-vető pa­rasztra, a lisztes molnárra, meg a kenyeres pékre. A molnár családnév! változata a tanú rá, mennyi molná­runk lehetett valamikor. El­ső és utolsó vízimalmunk örvényesen még őrli a ga­bonát. A kicsinyke Pécsely patak kergeti fölülcsapott vizes kerekét. Nem is olyan régen ezen a vízen 18 ma­lom lisztes molnára kereste a kenyerét. Meg is találta mind. Hogy a Tisza mennyi malmot hajthatott ideát az Alföldön? Ki tudna vissza­felé számolni? És a szél? Szegednek ma egyetlen malma van. Nevén kívül a Tiszához semmi nem köti. Tízszer tízméteres alapterü­letű, néhány emelet magas­ságú csak, 660 mázsa gabo­nából őröl lisztet mégis a há­rom műszak alatt. Az örvé­nyesi vizes molnártól hoz­tam egy hasonlatot: olyan a jó malom, mint a zene­kar. Mindent lehet játszani rajta. A szegedin lehet-e? Jó fül minden­esetre kell hoz­zá. Tíz hengerszék húsz hen­gere mormolja a maga nó­táját, egyszer csak fölugrik a molnár, odaszalad a ki tudja hányadikhoz, igazít rajta. Sebes járása mondja, halaszthatatlan a dolga. De a hang csak annyi, mintha egy darázsfészekben vala­melyik bogár egyik szárnya rosszul kavarná a szelet Hallja meg, aki érti! Azért molnár a molnár, hogy meg­hallja. Senkit nem akarok megta­nítani a szakmára, de le­írom, én mit tanultam. A sé­mát biztosan tudja minden­ki. Valami nagy kő vagy henger megtöri, megőrli a KONKOLY NINCSEN gabonát, szitálják, hogy kor­pa ls legyen, meg liszt is, zsákba eresztik és kész. Nagy malomban minden bonyolul­tabb. Kezdjük ott, ahol a búza kezdi. Bekerül a silóba, a hanyatt fekvő garaton át. In­nen megy a koptatóba. Ros­ták rázzák először, kiszedik a rögöt, a követ, a vassze­get, a benne felejtett anya­csavart, a bicskát, a szorult szemű búzát és a macska­talpat. Konkolyozóba kanya­rodik innen akkor is, ha konkoly a mai búzában ta­lán nincs is. Ha ennek a gépnek idegen nevét is mon­dorn, talán többen ráismer­nek: ez a triőr. Aki szérűn forgatott búzát lát, meg szo­kott rémülni. Hegy lesz eb­ből tiszta liszt? Ne aggódjon senki. Súro­lóba lép minden szem. Ve­rőlécek verik szét rajta még az üszőkhuppancsokat és a golyóüszköket is. Még min­dig maradhat valami a bú­zán, olyan is, amit meg nem ennénk kenyérben. Mosógép­be buktatják, tisztítják és áztatják. Álljunk csak meg! Minden aratásnál téma, kell száríta­ni a gabonát, vagy nem kell. Miért kell, ha úgyis bevize­zik? És pontosan vizsgálják, ivott-e annyi vizet, ameny­nyit szomjúsága kívánt? Me­hetünk tovább, mert az a szárítás a magtár miatt kell. A vízre se bíznak mindent. Hámozógép áll a sorban, ha innen is kijön a búza. olyan a bőre, mintha háromnapos szakáll nőtt volna rajta. Nem borotválják, csak meg­kefélik szemenként. A ma­lomba csak szalonképes ál­lapotban teheti be a lábát. nár, de a magyar búzákra nosztalgiával gondol vissza. Vizsgáztatni is akarok: is­merik-e a kiszomborl fajtá­kat? Hallottak róla, de nem találkoztak vele még. Könnyen jutunk följebb. A lisztet padláson szitálják. Semmit nem hasonlít ugyan a padláshoz, csak a neveszi­tapadlás, és szabadon lengő gépszekrényes síksziták rá­zódnak megállás nélkül. Fiatal lány a sziták őre, az el­ZSÁK NINCS ORGONA­SÍPOK TÁRLAT A TERVEZŐKNÉL i A CSOMITERV munkatár­sai a vállalat tanácstermé­ben most másodízben ren­deztek képzőművészeti kiál­lítást. A tervezők ezúttal több mint 40 képet akasz­tottak falra, közöttük akva­Acs S. Sándor felvétele Q|y%M .v. .tb ­relfeke't és szénrajzokat is. Még:ebben az évben újabb kiállítást terveznek, amelyen kisplasztikákat is bemutat­nak. A kiállítás sikeréről a vehdégkönyv süámos dicsérő bejegyzése tanúskodik. A búza útját kö­vetve most lép­tünk csak be a húsz henger zúgó-morgó birodalmába. Osztályozzák a hengereket. Néhány a töretőrendszer tag­ja, mások a daraőrlők, me­gint mások dercét őrölnek. A törető rovátkolt hengerén dől el, mennyi goromba da­ra lesz a búzából. A nyol­cadiknál járunk már, mind­ből mintát veszünk, ámulú­somra olyan barna valami kerül a markomba, hogy kér­deznem kell: ebből lesz a komisz kenyér? Otromba a kérdés, de kiderül, ebben még benne van a korpa, at­tól olyan barna. Másik lyu­kon csak korpa csurog. Nem | megy egyenest a lukarmány közé, addig törlk-zúzzák, amíg az a néhány szem liszt is le nem kopik róla, umi némelyikre ráragadt. Any­nyl cső megy itt le-föl, ideje följebb nézni. Fönt még több van. Megijednék, hu meg kellene tanulnom. melyik mire való. Ennél is érdeke­sebb a vúszonzsákokból szőtt orgonu»ípok sarka. Vándor­keret simogatja a „sípokat", hogy a lisztpor meg ne áll­jon bennük. Ezt az emeletet leginkább a liszt járja. Itt már érde­mes kérdezni, milyen is az a sokat, emlegetett sikér. Jó a mai búzákban, vagy nem jó? Jónak jó, mondja amol­ső Molnár, aki nem molnár, csak szitaőr. Figyel minden idevezető csővet, ügyel, hogy meg ne álljon benne a liszt, és törülget, söpröget Molnár Edit. Itt derült ki, hogy az igazi lisztes molnár alig lisz­tes. Az is, hogy ebben a nagy malomban alig van molnár. Szekeres Józsefet láttam, ő a hengerőr. Bará­tok csábították erre a pályá­ra még 1952-ben. Bohata Ist­ván — az ő szava szerint írom — születésétől fogva molnár. Kiváltságos hely volt annak idején a malom, kez­dettől fogva fizették az inast, azért állt be ő is. Mmt koperos, magyarus koptatás. Almolnári rangban szolgai Volford Lajos. Nem fél, hogy csorba esik a „tartáson", ha éppen partvissal látom. Apá­ról fiúra szállt itt az almol­nárság mellett a fömolnár­ság is. Türelmes kísérőm, Thelnesz Géza viseli apja után ezt a szép rangot. A szitapadláson csodáltam leg­jobban. A síksziták 102 csi­kólábának mindegyikéről tudja, mi folyik benne. Első töret, nulla-derce vagy ré­tesliszt. Ennyi a személyzet, Zsá­kot egy se emel, nem ls lát­tam zsákot, csak az udva­ron. Figyelnek, mindig fi­gyelnek. Mind szereti a mes­terségét, büszkék is rá. — Mikor nehéz a moinan­nak egyáltalán? — A gabonától függ, de leginkább l munkatársaktól. Érdekes a világ. Amiko> nehéz szakma volt a malom­szakma egymást érték a molnárok. Most alig kell né­hány, és annyi sincs, ameny­ny! kellene. Idén három fia­talt küldött a szegedi mafom Feliérvárra, n lisztes molnár­ságot tanulni. Horváth Dezső 2 db dughagyma­osztalyozó kedvező áron e /a dó „Tisza-kanyar" AFESZ, Tó­szeg. (Szolnok megye. Te­lefon : 4.) DK. 1665

Next

/
Oldalképek
Tartalom