Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

KEDD, 1972. NOVEMBER 14. 3 és könyvek Egyetlen ország sem oly' hatalmas, mint a betűk birodalma. A táblák közé fogott lapok irott, nyomta­tott mondatai immár évez­redek, évszázadok óta az ember természetes kísérői. Ám alig több mint egy évtized is jelzője, bizonyí­tója lehet lényeges válto­zásoknak. Tizenegyedszer rendezik meg a politikai könyvnapokat; tizenegyed­szer igazolódik be, hogy ott, ahol történelmi szem­mértékkel nézve még nem­rég is csupán kevesek szellemi tápláléka volt a betű, ma növekvő tömeg­igényt elégít ki a szépiro­dalom s a politikai iroda­lom egyaránt. Tavaly 5536 művet 53,4 millió példány­ban nyomattak ki hazánk­ban. Sorolhatnók az átla­gokat, a kiugró sikereket, de aligha szükséges. Min­dennapi tartozéka, segítője életünknek a könyv, s ahogy tágul a látóhatár, úgy növekszik a politikai irodalom jelentősége. Mi minden érdekli, ns­gatja, teszi kíváncsivá az embereket? Hiszen van könyv, amelynek forgatá­sa nem több, mint időtöl­tés, könnyed szórakozás, ám művek légiója csak akkor kerül a polcokra, a kezekbe, ha tényleges igény, szellemi éhség, tudásgyara­pítást fontosnak tartó szándék emeli oda. A poli­tikai irodalomnak jelentő­sége mellett a befogadásá­ra kialakult készségről is szólni kell. A közgondol­kozás szintjének növekedé­séről, az országhatáron át­nyúló figyelemről, arról, hogy napjaink embere nemcsak tudni akar a vi­lág dolgairól, hanem érteni is kívánja azokat Sokat mond minderről, hogy évente negyvenmillió forintot tesz ki a politikai irodalmat gondozó Kossuth Könyvkiadó forgalma. Ám az összeg csak jelző, amely szerzők, művek és olva­sók egymásra találásának csupán egyetlen mozzana­tát rögzíti. Mert ennél fon­tosabb — s persze, jóval előbbre való — az az ér­ték, amelyet a könyvtáb­lák közé fogott eszmék, érvek, tények közvetítenek és sarjasztanak. Az az ér­téle, amely a marxista vi­lágnézet térhódításából fa­kad, a kiművelt, s bonyo­lult világ ezernyi dolgában könnyebben eligazodó em­berfők által jön létre. Általános, kivételt nem ismerő folyamat lenne már ez? Tudjuk, szó sincs róla. Vannak fehér foltok, tár­sadalmi csoportok, ahová még nehezen, sok akadá­lyon át jut csak el a kor meghatározó eszméjének szava. Van tehát tennivaló is bőven megnyerésükért, ahogy magának a kiadás­nak is még frissebbé, ru­galmasabbá keil válnia. Napjaink emberét szívesen nevezik racionálisnak, az­az szervezőnek, rendszer­teremtőnek, az összefüg­gések kutatójának. Sok az igazság e megállapításban, hiszen ahogy egyre bonyo­lultabbá válik a világ, úgy növekszik az eligazodást segítő eszközök szerepe. A politikai irodalom hazánk­ban alig két és fél évtize­des múltja jó indulásnak tekinthető. Jövendője ígér — a társa­dalom állapotát, változás­ra való készségét, a megér­tés iránti tömegigényt tük­rözve — nagy távlatokat. S nagy eredményeket M. O. Szárazon és vizén A tápéi hajójavítóban megszaporodott a munka. 'a téli hónapokban több hajóvontató, uszály és vízibusz pi­hen a partmenti vizeken. Javításra, felújításra, karban­tartásra várnak. A Vízművek és Fürdők kishajója, az Odessza is a javítóba került Nemrégen emelték partra és hamarosan felújítják a motorját, a Dunán dolgozó Vásár­helyi Pál vontatót pedig vízre bocsátották. Az Odessza kishajó a két part között szállította a stran­dotokat. Most a motorját generálozzák. alározat megszületett, Oktatáspolitikai aktivaértekeziet Szegeden A dunai vontatónak nem csupán a két darab, összesen ezer lóerős motorját varázsolták újjá, hanem elöregedett lemezeit is kicserélték. Már csak a festés van hátra. Egésznapos oktatáspolitikai aktívaértekezletet rende­zett tegnap, hétfőn a megyei tanács dísztermében az MSZMP Csongrád megyei bizottsága és a Csongrád me­gyei tanács végrehajtó bizottsága, az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai határozatának végrehajtásiról. A nagy jelentőségű tanácskozáson közel ötszázan vettek részt. Ott voltak Csongrád megye alsó- és középfokú ok­tatási intézményeinek igazgatói, pártszervezeteinek titká­rai, a járási és városi pártbizottságok képviselői, a nagy­községi pártszervezetek titkárai, az általános- és közép­iskolák szakfelügyelői, a tanárképző főiskolai és a sze­gedi egyetemek pártbizottságainak titkárai. Részt vett az aktíván dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Hantos Mihály, a Csongrád megyei Tanács elnökhelyettese és Papp Gyula, Szeged megyei vá­ros tanácsának elnökhelyettese is. A tanácskozást Hantos Mihály nyitotta meg, majd dr. Ágoston József tartott előadást, a Központi Biizottság ok­tatáspolitikai határozatának végrehajtásából adódó me­gyei feladatokról. Dr. Ágoston József előadása A megyei pártbizottság titkára előadásának beveze­tőjében a többi között han­goztatta, hogy a közoktatás­ról szóló párthatározat vég­rehajtásának egyik fontos állomása a megyei aktívaér­tekezlet A tanácskozás cél­ja: a megvalósítás módoza­tainak, eszközeinek kutatá­sa. A határozat része pár­tunk kulturális és ifjúsági politikájának, s jelentőségé­nek megértéséhez egyrészt azt kell figyelembe venni, hogy milliók életére és jövő­jére van hatással — ezért is mondjuk, hogy az iskolaügy társadalmi ügy — másrészt pedig, hogy hosszú évekre feladatokat ad mindenkinek, aki az oktatás fejlesztése ér­dekében tevékenykedik. Az előadó ezután a hatá­rozat megjelenésének szük­ségességéről szólott, s ezzel kapcsolatban rámutatott, a határozat egyrészt azért szü­letett, mert az iskolai okta­tást össze kell hangolnunk a rohamléptekkel fejlődő társadalom igényeivel, szük­ségleteivel. Tíz év alatt meg­kétszereződik az ipari ter­melés, s elképzelhetetlen, hogy az iskola ezekről a gyors változásokról ne ve­gyen tudomást Az iskolák továbbfejlesztését követeli másrészt a tudományos­technikai forradalom hazai kibontakozása, s végül a határozat létrejöttében sze­repet játszik az is, hogy a kultúra szerves része a nem­zetközi osztályharcnak. A kapitalizmust nem elég po­litikailag és gazdaságilag le­győzni — túlszárnyalni, eh­hez a műveltség fejlesztése is elengedhetetlen. A határozat alapelveivel foglalkozva a Csongrád me­gyei pártbizottság titkára rá­mutatott, hogy az iskola­ügyet a jelenlegi szervezeti kereteken belül kell korsze­rűsíteni. A strukturális vál­toztatás nem égető kérdés, a tartalmi változásokkal azon­ban nem késlekedhetünk. A továbbiakban az előadó hangsúlyozta, hogy a Köz­ponti Bizottság határozata az iskolaügy bonyolult té­makörében néhány kérdést kiemelten kezel. Közöttük van az óvoda. A probléma lényege, hogy a fejlődés je­lenlegi tempója lassú. Még egy ötéves tervre lenne ugyanis szükség ahhoz, hogy minden jelentkezőt felve­hessünk az óvodákba. Ez az idő hosszú, s le kell rövidí­tenünk, annál inkább, mert a jövőben tovább nő az óvo­dák iskolaelőkészítő szerepe. Az oktatásügy másik ki­emelt területe az általános iskola. Egyrészt azért, mert a felnövekvő nemzedék eb­ben az iskolatípusban kapja meg az alapműveltséget, másrészt azért, mert legna­gyobb gondjaink ehhez az iskolához kapcsolódnak. Ugyanis itt a legnagyobb színvonalkülönbség az egyes, tanyai, falusi és városi isko­lák között — Csongrád me­gyében ez egyenesen kirívó — nagy gondot okoz ezen­kívül a felszereltség ala­csony színvonala, amely alig éri el az ötven százalékot, Ráadásul ebben az iskola­típusban a legmagasabb a bukások száma. A tennivalók ebből a hely­zetből szinte természetsze­rűleg következnek. Csökken­teni kell az egyes iskolák közötti színvonalkülönbsége­ket — természetesen a gyen­gébbek felemelésének útján — javítani kell a felszerelt­ség állapotát, gondoskodni kell pedagóguslakások épí­téséről, meg kell végre ol­dani a tanárok és a tanulók túlterhelésének égető gond­ját, amelyről tíz év óta — úgy tűnik — szinte teljesen eredménytelenül beszélünk. Foglalkozott az előadás a gimnáziumok, szakközépis­kolák helyzetével is, rámu­tatva többek között arra, hogy ezekben az iskolatípu­sokban is hatékonyabban kell segíteni a munkás— paraszt származású fiatalo­kat, azzal például, hogy na­gyobb számban biztosítunk helyet számukra a gimná­ziumok tagozatos osztályai­ban. Az egyetemi előkészítő tanfolyamokat továbbra is szervezni kell és gyorsíta­nunk kell a kollégiumok, diákotthonok építését. A szakközépiskolákban erősíte­ni kell a szakmai oktatási;, másrészt biztosítani kell, hogy a végzettek közül töb­ben kerüljenek egyetemre. Jelenleg csak tíz százalék képes megfelelni a felvételi követelményeknek, s ez az arány nagyon kicsi. Kiemelt terület az oktatás­politikai határozatban a szakmunkásképzés. Ennek oka, hogy az általános isko­lát végzetteknek mintegy 45 százaléka ebben az iskolatí­pusban tanul tovább, vala­mint hogy ebben a típusban tanul, s nő fel az űj mun­kásnemzedék, s végül, hogy az itt tanulók 80 százaléka munkás-paraszt szülők gyer­meke. Amellett, hogy itt is növelni kell a színvonalat, s csökkenteni kell a túlterhe­lést. el kell érni, hogy a szakmunkástanulók közül többen — bekapcsolódva a gimnáziumi oktatásba —• éretségizzenek, s különféle egyetemeken tanuljanak to­vább. Érintve a felsőoktatás kor­szerűsítésével kapcsolatos követelményeket, a megyei pártbizottság titkára kiemel­te. hogy az egyetemektől, fő­iskoláktól azt is várjuk, hogy jól képzett kommunista ne­velőket bocsássanak ki fa­laik közül, s tevékenyebben vegyenek részt a végzett pedagógusok továbbképzésé­ben. A különböző iskolatípusok fejlesztésével kapcsolatos feladatok áttekintése után dr. Ágoston József általános érvényű tennivalókkal fog­lalkozott. Közülük először a neveléselméleti kutatásokat említette, rámutatva, hogy megyénkben igen kevesen foglalkoznak ilyen vizsgála­tokkal, pedig a feltételek, le­hetőségek jók. A továbbiak­ban fontos feladatként jelöl­te meg a matematikai, az anyanyelvi, valamint az ide­gen nyelvi oktatás fejleszté­sének tennivalóit. A túlter­heléssel kapcsolatban hang­súlyozta, hogy ennek oka csak részben következik mi­nisztériumi intézkedésekből, a túlterhelés a tanintézetek­ben is születik, többek kö­zött a tantárgyi sovinizmus­ból. Az oktatási módszerek túlértékelése is létrehozhatja a túlterhelést. A tudásszint értékelésével, a tanulók osztályozásának kérdéseivel foglalkozva az előadó rámutatott arra, hogy iskoláinkban túrhetetlenül magas a bukások száma, s az osztályzás szinte ijesztő hatású. Éppen ezért minden­képpen változtatni kell ezen, ahogyan már meg is szület­tek az első erre vonatkozó minisztériumi intézkedések. Az iskolairányítás korsze­rűsítésével, az iskolai élet demokratizmusával foglal­kozva az előadás egyebek közt hangoztatta, hogy haté­kony oktatómunkát nyugta­lan, zaklatott légkörben nem lehet végezni. Á kiegyensú­lyozottság azonban nem le­het azonos a tespedéssel. Az egészséges változás és moz­gás rendszerét kell az isko­lákban megvalósítanunk. Eh­hez az is szükséges, hogy szélesítsük a pedagógusok jogait, s hatékonyabbá te­gyük az iskolai pártszerveze­tek és ifjúsági szervezetek munkáját. Részletesen foglalkozott a beszámoló az iskolai párt­szervezetek feladataival, a kommunista pedagógusok te­vékenységével. Hangsúlyoz­ta, hogy a kommunista pe­dagógusoknak kell élen jár­niok az oktatáspolitikai ha­tározatok végrehajtásában, s a november 21-i nevelőtestü­leti értekezletek előkészíté­sében, munkájában. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozta: nem o határo­zat vitájáról Van szó. A dön­tés megszületett. Most már a végrehajtás módozatairól kell tanácskozni. Foglalkozott a beszámoló az iskolák és a termelőüze­mek kapcsolatának erősíté­sével, majd a pedagógusok tevékenységét méltatva hangsúlyozta, változatlanul szükség van a pedagógusok közéleti munkájára, de fő szerepet az iskolai tevé­kenységnek kell játszania. Korreferátumok Az első korreferátumot dr. Szalontai József, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője tartot­ta. Bevezetőjében hangsú­lyozta, hogy az 1972—73-as tanév fő feladata az okta­táspolitikai határozat meg­ismertetése és egységes ér­telmezésének biztosítása. Ezt annál is inkább szükséges hangsúlyoznunk, mert he­lyenként olyan vélemények is elhangzottak, hogy erre tulajdonképpen már nincs is szükség. A valóságban azon­ban az a helyzet, hogy a pe­dagógusok egy része még nem ismeri, vagy nem elég jól ismeri a határozatot, s bizonyos nem kívánatos je­lenségekkel is találkozha­tunk a határozat értelmezé­se körül. Foglalkozott az előadó a Csongrád megyei pártbizott­ság nemrég megjelent okta­táspolitikai állásfoglalásával is, rámutatva, hogy a me­gyei pártbizottság reálisan beszélt az eredményekről, őszintén a gondokról és ha­tározottan a feladatokról. Ezt az állásfoglalást is alapo­san meg kell ismernie a pe­dagógusoknak. Felszólalásának következő részében ismertette az elő­adó, hogy a kormány milyen intézkedéseket tervez a kö­vetkező esztendőkben a ha­tározat végrehajtásával kap­csolatban, majd egyéb ten­nivalókról szólva részletesen elemezte a túlterheléssel kapcsolatos gondjainkat. Oktatóiskola helyett nevelő­iskolára van szükség, s en­nek megoldása csak részben központi feladat. A tan­anyagcsökkentés helyes vég­rehajtása nem történhet meg a pedagógusok részvétele, se­gítsége nélkül. Az ezzel kap­csolatos intézkedések azon­ban önmagukban nem old­ják meg ezt a kérdést. A pedagógusok szemléletének kell megváltoznia. Ügyelni kell arra is, hogy gyakran okoz túlterhelést a tanuláson kívüli feladatok ellátása, va­lamint a szülők is gyakran előidézik azzal, hogy túlsá­gosan sokat kívánnak gye­rekeiktől. A korreferátum részlete­sen foglalkozott a tanulók értékelésének új módszerei­vel, rámutatva, hogy az osz­tályzás ma még, gyakran a megtorlás eszköze. Ez tart­hatatlan, s intézkedések egész sora következik majd, amely az objektív értéke­lést szolgálja. A továbbiakban az anya­gi eszközök fontosságáról szólott az előadó, de hangoz­tatta, hogy ezek önmaguk­ban nem oldanak meg min­dent. Az aktívaértekezlet máso­dik korreferátumát Hofge­sang Péter, a szakmunkás­képző intézetek megyei igaz­gatója tartotta, hangsúlyoz­va, hogy a szakmunkáskép­zés fejlesztése sarkalatos pontja oktatáspolitikánknak. Áttekintve a megyei hely­zetet, rámutatott, hogy a szakmunkásképzést a társa­dalom és a gazdaság szük­ségleteihez, igényeihez kell alakítani. Az általános isko­lák vezetőihez fordulva kér­te, hogy többet törődjenek a pályaválasztással, a beisko­lázással, szervezzenek üzem­látogatásokat, hogy a tanu­lókban és szüleikben egy­aránt reális szemlélet aia­kuljon ki a pályaválasztással kapcsolatban. Felszólalt az értekezleten Ökrös János, a Pedagógusok Szakszervezete Csongrád me­gyei bizottságának titkára is, részletesen elemezve, milyen segítséget nyújthat a szak­szervezet a Központi Bizott­ság határozatának végrehaj­tásában. Szekcióülések Délután az aktíva részt­vevői három szekcióban tár­gyalták meg az elhangzotta­kat. Külön-külön tanácskoz­tak az általános és a közép­iskolák képviselői, valamint az oktatás irányításával fog­lalkozó szakemberek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom