Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

FENTEK, 1972. NOVEMBER ». BasaDEISIH Reménykedő ablakszemek Az Eötvös utcában a magas- és mélyépítő vállalat­nak, a Somogyi Béla utca végén a DÉLÉP-nek munkáját figyelik reménykedő szemek. Az orvostudományi egyetem az élöbbi épület felújításának befejezését, a másiknak felépültét várja november-decemberben. A több mint há­rom éve húzódó gyógyszerészkari felújítás miatt ideigle­nesen kiköltöztetett intézeteknek mielőbb jó volna visz­szakerülni az Eötvös utcába. S bár még tavasszal az év­kezdésre ígérte a vállalat az átadást, legalább a második félév kezdetére szeretnének újra otthonra találni a hall­gatók. MEGSZÉPÜLT A SZOTÉ KÖNYVTARA Nemrégiben tatarozták, csinosították kívülről az or­vosegyetem Lenin körúti IFJÜSAGÉRT ÉRDEMÉREM A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. évfor­dulója tiszteletére rendezett központi könyvtárát A meg- budapesti központi ünnepsé­szépült épületben azonban gen Gyárfás Mihályt, az egyre kevesebb a hely a rak- MSZMP Csongrád megyei tározásra, hiszen évente mintegy két és fél millió fo­rintot fordítanak könyvek, folyóiratok, egyetemi kiad­ványok beszerzésére. A 450 magyar folyóiraton kívül több mint 800 egyedi kül­földi folyóirat áll az érdek­lődők rendelkezésére. A köz­ponti könyvtarhoz tartozó egyetemi könyvállomány 104 ezer kötet. PÉCSI SANDOR­EMLÉKMÜSOR A RADIÖBAN Vasárnap a Petőfi-adón 18 óra , 10-kor meghirdetett „Makbegy" című rádiójáték helyett Pécsi Sándorra em­lékezik a Magyar Rádió. Be­mutatják Gogol „Egy őrült naplója" című művének adaptációját a most elhunyt kiváló színésszel a főszerep­ben. TOLVAJ AZ ABLAKBAN Lopás miatt indított bün­tetőeljárást a szegedi városi és járási rendőrkapitányság Földi Péter 22 éves, bünte­tett előéletű, Szeged, Petőfi Sándor sugárút 15. szám alatti lakos ellen. Földi fel­kereste egy ismerősét, s amíg ott tartózkodott, meg­figyelte, hogy melyik szek­rényben tartják a pénzt. Ké­sőbb távozott, maid az ab­lakon át ismét visszament, s a s/.ekrényböl magához vette az ott tartott kész­pénzt Ügyét vádemelésre hamarosan átadják az ügyészségnek. Leesett Ahány ember, annyi vágy. Vér­mérséklete, ambíciója válogatja. Az emberek maguk kovácsolják vágyai­kat — mondhatnám, szabadon, Marx után. Bár akkor azt is sietve hoz­zá kellene tennem: ám meghatá­rozott körülmények között. Amire különben végül a filozófiai lag eset­leg iskolázatlan állampolgár is ha­mar rájön, mihelyt szakadékot lát fölfedezni a lelkében táplált ter­vek, valamint a rendelkezésére álló lehetőségek között. Én például már zsenge gyermek­koromban szerettem volna szerezni egy szép. kifejlett farkaskutyát. (Pedig akkor ilyesmi nem is volt még divat.) Meg el akartam jutni mindenáron New Yorkba. (Ez se.) Most azonban a barométerről kí­vánnék szólni, szíves engedelmük­keL A birtoklása iránti vágy férfiko­rom hajnalán támadt föl bennem, amikor az ifjúság szeszélyes sza­bálytalanságai lassan lecsiszolódnak az emberről, és ezzel egyidőben ér­deklődést kezd mutatni a tartós fo­gyasztási cikkek iránt. Mondom, férfikorom hajnalán — tehát a far­kaskutya-tulajdonosság után, ám még a New York-i utazás előtt: barométer. Ez az az idő, amikor el kell kez­deni a dolgok gyűjtését. Hogy az­tán a trófeák, amelyeket nemes vadként jövedelme segítségével ej­tett el az ember a fogyasztói pia­con, egymás mellé sorakoztatva mu­tassák is, bizonyítsák is: lám, azért mégiscsak sikerült valamit elérnünk az életben. Semmi szükségem nem volt rá, hiszen ki az a dőre ember, aki egy efféle szerkentyű segítségével pró­bál eligazodni az időjárás dúsan burjánzó lehetőségeinek dzsungelé­ben? A fölöslegesség viszont tagad­hatatlan bájt, sót kifejezetten némi fönséget kölcsönzött neki. A műszeripar egy speciális ágá­nak csúcsteljesítményét tisztelve benne fizettem érte vagy ötszáz ke­mény forintot (de szép idők is vol­tak azok!), és úgy éreztem: megérte. Ráadásul az eladó megkérdezte tő­lem, hol lakom. S mikor mondtam, hogy a Lechner tér sarkán, babrált valamit egy mutatón, amely a sok egyéb tartozék közül egyetlenként — kívül helyezkedett el az üvegen. Ez aztán igen — gondoltam ma­gamban, igyekezve közben eltitkolni mellkast feszítő örömömet: a pre­cizitás teteje, lakáshoz van igazítva. Otthon a nagyablak mellett he­lyeztem el, KIK-tulajdonú reziden­ciánk egyik főhelyén. Szó. ami szó, takaros kis jószág volt. Középen hő­mérő. Jobbról, balról egy-egy üve­gezett kör, amely mögött számok, rovátkák, feliratok, és mindenek­fölött karcsú, szeszélyesen imbolygó mutatók. És mindez egy szépen pá­colt faalkotmányba beleszerelve! Mikor még újdonság volt, ültem előtte. Vártam. Figyeltem a mu­tatók kilengését itt, bent, valamint az időjárást, ott kint. Miközben sza­bad kapacitású elmém ugrásra ké­szen arra várakozott, hogy a két helyütt tapasztaltakat összevesse, majd az általánosítás szintjére emel­je. Ráébredve eközben arra, miként is működik e szarkezet, és amit mu­tat, hogyan egyeztethető össze a szintén kéznél levő empirikus ta­pasztalatokkal? Ezt ugyan másak, többek között a barométer szerkesztői már réges­rég elvégezték, ám summázatukat francia nyelven bocsátották rendel­kezésemre — a mellékelt használati utasításon. Ezek után elképzelhetik, mennyire nem tudhatok franciául, ha inkább azt a lehetőséget válasz­tottam, hogy mindent elölről kezdve próbálok közel férkőzni a számomra idegen nyelv börtönébe zárt titok­hoz. Ehhez persze némi türelemre és kitartásra volt — lett volna — szükség. A további fejlemények ki­menetele tehát nem is lehet kétsé­ges. Üj érdekesség után néztem. A barométer pedig elfoglalta helyét az únt tárgyak nem éppen megtisz­telő galériájában, a mikroszkóp a teleobjektívvel felszerelt fénykéoe­zőgép, a diavetítő, a Zeiss-látcső és sok más egyéb dolog mellett. Elnéztem mellette, hidegen, kö­nyörtelenül, mintha soha nem is­mertük volna egymást. Ezért aztán csak nagysokára vettem észre, hogy mutatói többé nem mozdulnak. Hiá­ba esett-fújt odakint, hiába sütött százágra a nap, ugyanott rostokolt. Szomorúan nézett vissza rám két üveglapszemével, miközben hőmérő­orra már-már lekonyult. S egy napon — délután volt ép­pen — lezuhant a falról. A padlón lelte halálát, közvetlenül a fűtő­test mellett. Máig is tűnődöm: vajon fölösle­gessége okán föltámadt benne a lel­kifurdalás, és öngyilkos lett végül? Vagy egyszerűen csak kilazult a szög?... Papp Zoltán MŰSZAKIAK, ÉRTELMISÉGIEK TALÁLKOZÓJA Ma, pénteken délután 5 órakor Kiskundorozsmán, a tanácsháza nagytermében baráti találkozón tájékozód­nak egymás véleményéről, gondjairól a nagyközség mű­SAVANYŰ KÁPOSZTA SZŰREGRÖL A Csongrád megyei MÉK szőregi tartósitó üzemének népes vevőtábora az idén szovjet partnerekkel gyara­podott. A szőregi savanyú káposzta szovjet exportját a közeli napokban kezdik meg, Zsüridivat szaki és értelmiségi dolgo- s december végéig 20 vagon­zói. A Hazafias Népfront he- nyit szállítanak ebből a cse­lyi bizottsága által szerve- megéből a Szovjetunióba. A zett összejövetel vitáját nagy keresletre tekintettel a Papdi József, a megyei párt- korábbi 40 vagonos éves bizottság osztályvezetője ve- gyártási tervet most 55 va­zeti. SZEGEDI NYOMDÁSZOK KÖNYVAJÁNDÉKA AZ ÓSZESZÉKI ISKOLÁNAK A Szegedi Nyomda szocia­lista brigadjai — az ezüst­plakettes Terv brigád kezde­ményezésére — augusztus­ban elhatározták: csatlakoz­nak a „Könyvet a tanyai gonra kellett emelni. FILMEK SEGÍTIK A JOBB MUNKÁT A munkahelyi szervezés korszerűsítése a hódmezővá­sárhelyi Alföldi Porcelán­gyárban is előtérbe került Ennek előmozdítására a fil­mezés nyújtotta lehetősége­ket is kihasználják, A leg­jobb munka-, illetve üzem­JZ^T^t mérési eljárásokról, a leg­bizottságának osztályvezető­helyettesét „Ifjúságért Ér­demérem"-mel tüntették ki. KIADVÁNYOK A 700 ÉVES SOPRONRÓL öt év múlva, 1977-ben ün­nepli Sopron várossá nyil­vánításának 700. évforduló­ját. Elhatározták, hogy 1973­tól 1977-ig évente egy-egy kiadványt jelentetnek meg Sopronról. Megindult a gyűjtés: 32 szo­cialista kollektíva két és fél ezer forintot adott össze a nemes célra. Tegnap délelőtt pedig már sor kerülhetett az ajándék átadására is: a nyomdászok képviseletében Vincze György igazgató adta át a külső őszeszéki iskolá­soknak azt a több száz kö­tetet, amelyek most már a tanyai iskola könyvtárát, a gyerekek tudását gazdagítják. KIGYULLADT AZ OLAJKÁLYHA Tegnap, csütörtökön dél­után az algyői olajfőgyűjtő állomás szivattyúházában ki­gyulladt a hibás olajkályha. A közelben tartózkodó dol­gozók kézi készülékekkel szakszerűen és gyorsan elol­tották a könnyen veszélyessé válható tüzet. Összefüggés — Tudod, hogy Jó­zsef barátunk súlyos agyrázkódással a kór­házban fekszik? — Az lehetetlen! Egy órája még az utcán lát­tam egy gyönyörű sző­ke nővel! — Éppen erről van szó! A felesége is látta! Ülésezett a megyei szövetkezeti koordinációs tanács Csütörtökön délelőtt ülést tartott Szegeden a Csongrád megyei szövetkezetek koor­dinációs tanácsa. Elsősorban azokat a tapasztalatokat vi­tatták meg, amelyeket nem­régiben Baranya, Tolna és Bács-Kiskun megyében sze­reztek. A látottakból, hal­lottakból azokat vették számba, amelyek a helyi sa­játosságokra legjobban al­kalmazhatók. Az ülésen szó esett a gazdasági együtt­működésről, a szövetkezet­politika összehangolásáról is. Az oktatás, a továbbképzés, a kultúrcsoportok és sport­egyesületek működése most, a tél küszöbén számvetésre és tervezgetésre is alkal­mas téma: tanfolyamot le­hetne indítani a szövetkezeti felügyelő és ellenőrző bizott­sági tagoknak, életre kelle­ne hívni Szegeden egy. kii*; bot, mely otthont adna az oktatásnak, a konferenciák­nak, a továbbképzésnek. A termelőszövetkezetek tagságának téli foglalkozta­tása a felszabadult munka­erő lekötése is feladat. Kö­vetésre méltó példa a tápéi: a tsz dolgozói télen a házi­iparban kapnak munkát. A szövetkezetek gazdasági együttműködését is napi­renden kell tartani. A Kon­kordia Kereskedelmi Válla­lat — mely a fogyasztási szövetkezetek árubeszerzését intézi — oly módon segíthet a lakosság ellátásán, ha az ipari tevékenységet folytató ktsz-ektől megveszi azokat az árukat, melyek a megye üzleteiből hiányoznak, s me­lyeket ma még az ország másik végében, Győrben adnak ei, — Mi van Kováccsal? eredményesebb üzemrészek­ről, brigádokról mozgófilme­ket, illetve állófilmsorozato­kat készítenek. Ezeknek le­vetítésével, elemzésével ta­nítják meg a többi dolgozót is a leghelyesebb munkafo­gások elsajátítására. — Zsűritag lett a csokigyárban. Háromszázmilliós megtakarítás — színdinamikával Életre kellene hívni — az ülés résztvevőinek vélemé­nye szerint — egy oktatási és kulturális albizottságot, rendszeressé tenni a tovább­képző tanfolyamokat és ta­pasztalatcseréket. A téli fog­lalkoztatás megoldására fel­mérést kellene végezni: mennyi a mezőgazdaságban olyankor felszabaduló mun­kaerő, mennyit tudnak elhe­lyezni az ipari szövetkezetek. Foglalkozott a koordinációs tanács azzal is, hogy a szö­vetkezetek miként hajtják végre a nők helyzetével kapcsolatos és ifjúságpoliti­kai határozatokat. Számba­vették, hogy milyen lehető­ségek vannak a nemzetközi kapcsolatok létesítésére, majd elfogadták a jövő év első félévére szóló munka­íenwt A gyomorbántalmakban szenvedők a sárgát, míg a szívbetegek a rózsaszínt kedvelik — jelezték többek között a Budapesti Műszaki Egyetem számítógépein ki­értékelt vizsgálati eredmé­nyek. A magyar színbizott­ság 50 ezer személlyel vég­zett tesztvizsgálatot, s a több millió adatot kompute­rekbe táplálták. A vizsgálatokból például kitűnt; a gyerekek a piros, a 20 és 30 év közöttiek a kék, az 50 éves körüliek a zöld, az idős emberek pedig ismét a piros színt szeretik. A színek kedveltsége — ál­lapították meg a bizottság tudományos munkatársai — összefügg a biológiai és szel­lemi érettséggel; a felserdült nők előbb vonzódnak a kék felé, mint a fiatalemberek. Ezeket a felismeréseket egyebek között az árucikkek színének megválasztásánál vehetik figyelembe, a ruha­ipartól egészen a játékgyár­tásig. A két éve alakult magyar színbizottság vizsgálatainak célja többek között, hogy a színdinamika, mint új tudo­mányág, elterjedésének útját egyengesse, a művészet, a tudomány és az ipar terüle­tén egyaránt. Jelentőségét aa utóbbiban az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság­nak az a tanulmánya is jel­zi, amelynek kidolgozásában a színbizottság kutatói is részt vettek. A tanulmány megállapítja; évente több mint 300 millió forintot ta­karíthatna meg a népgazda­ság, ha az üzemek fokozott gondot fordítanának a színes munkatér kialakítására. Ez­zel ugyanis növekedne a munka intenzitása, kevesebb lenne a baleset, és jobb a dolgozók közérzete is. Egy üzemet azonban nem elég egyéni izlés alapján élénk színekkel kifesteni; a munka tudatos környezet­alakítást követel. Az a mun­kás például, aki órákig piros színű terméket válogat, ha felnéz, a szemközti fehér fa­lat zöldnek látja. Ettől a szeme kifárad, ezért célsze­rű a falat eleve zöldre fes­teni. Színdinamikai szakembe­rek tanácsai alapján festet­ték ki már egyebek között a rekonstruált Kelenföldi Tex­tilgyár üzemeit, a Kőbányai Gyógyszerárugyár növény­üzemét. A munka mindegyik gyárban termelékenyebbé vált. DÉLMAGYARORSZÁG A Magvai Szocialista Munkáspárt Szcgoő vfcrosl Bizottságának napilapja - Megjelenik liélfö kivitelivel mindennap, hétköznap 5, vasárnap 12 oldalon. — Főszerkesztő: F Nagy István. — Szer­kesztőség es kiadóhivatal: Szeged. Magyar Tanácsköztársaság tu­ja 10 Telefon: 13-535. 13-003. — Felelős kiadu- Kovára László. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca U. ao. — Indext 23 063. — Előfizetési díj egy hónapra 20 feiuU

Next

/
Oldalképek
Tartalom