Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

n Hü VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÖT o 1£ <vrvv , 62. évfolyam 264. szám 1972. november 9., csütörtök Ára: 80 fillér A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Jl Nagy Október iinnepSése Díszünnepség a Szegedi Nemzeti Színházban Koszorúzás — Katonai parádé Moszkvában Megemlékezések világszerte Csongrád megye és Szeged dolgozóinak számos üze­mi, szövetkezeti és falusi ünnepsége után, november 6-án esté rendezték meg Szegeden, a Nemzeti Szín­házban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóját köszöntő dísz­ünnepséget. A Magyar Sza­cialista Munkáspárt Csong­rád megyei és Szeged váro­si bizottsága, Szeged megyei város tanácsa és a Hazafias Népfront szegedi bizottsága által rendezett ünnepi meg­emlékezésre kiváló munká­sokat, termelőszövetkezeti parasztokat, az értelmiség, az ifjúság, a fegyveres erők képviselőit és a forradalmi munkásmozgalom veterán­jait tisztelték meg meghí­vással. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom előestéjén tartott díszünnepségre gyö­nyörűen feldíszítették a ha­talmas színpadot: vörös dra­péria omlott le a zsinórpad­lásról, melyen a forrada­lom egyik jelenetének gra­fikáját helyezték el és két arany szám emlékeztetett a két dátumra: 1917, 1972. Az elnökség hosszú asztalát nemzetiszínű selyemmel vonták be és virágokkal dí­szítették. A díszünnepség elnökségé­ben foglalt helyet: Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbi­zottság első titkára: dr. Ko­mócsin Mihály, a Csongrád megyei tanács elnöke; Sza­bó Sándor, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak titkára; Sipos Géza, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának első titkára; Papp Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnökhe­lyettese; dr. Kovács József, az MSZMP szegedi járási bi­zottságának első titkára — a helyi párt- és állami veze-. tő testületek képviseletében; továbbá: dr. Ábrahám An­tal. a megyei tanács vb sze­gedi járási hivatalának el­nöke; Baló Ilona, a Szeged városi KISZ-bizottság titká­ra: Dér István festőművész; Fükő József, a szegedi Mun­kásőrség parancsnoka; Fü­löp János, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság országos elnökségének tagja; dr. Gi­ricz Mátyás, a Szegedi Nem­zeti Színház igazgatója; Havalecz: Istvánné, a forra­dalmi munkásmozgalom ve­teránja; Juhász Géza, a Pamutnyomóipari Vállalat szegedi textilművek gyárá­nak igazgatója; Juhász Jó­zsef. a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának vezető tit­kára; Kajdi János honvéd alezredes; dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának elnöke: dr. Kelemen Miklós rendőr ezredes, megyei rendőrfőka­pitány; Kenéz Antalné, a Vöröskereszt szegedi titkára; dr. Kovács Lajos rendőr al­ezredes, szegedi városi-járási rendőrkapitány; dr. Krajkó András, a József Attila Tu­dományegyetem pártbizott­ságának titkára: Kürti Lász­lóné, a szegedi kenderfonó­gyár dolgozója, a Szeged vá­rosi párt-végrehajtóbizottság tagja; Mákos István, a me­gyei Munkásőrség parancs­noka; Molnár József, az öntödei Vállalat szegedi üzemének szocialista brigád­A szegedi díszünnepség elnöksége vezetője; Molnár Sándor, g S Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titká­ra; Oskó Lajoné, a Magyar Kábelművek szegedi üzeme MSZMP csúcsvezetőségének titkára; dr. Petri Gábor egyetemi tanár, szegedi or­szággyűlési képviselő, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja; Széli Im­réné, a Szegedi Konzervgyár Állami díjas szocialista bri­gádvezetője; Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának első titkára; dr. Szőkefalvi Nagy Béla Kos­suth-díjas akadémikus, egye­temi tanár; Takács Imréné, a PNYV szegedi textilmű­vek gyárának szocialista bri­gádvezetője, szegedi ország­gyűlési képviselő; Tombácz Imre, a forradalmi munkás­mozgalom veteránja; Tóth Györgyné. a Szegedi Ruha­gyár szocialista brigádveze­tője és dr. Valkusz Pálné, a szegedi Tisza-parti Gim­názium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese. Ott volt a díszünnepség elnökségé­ben a hazánkban ideiglene­sen tartózkodó szovjet csa­patok képviselője. A Szegedi Szimfonikus Zenekar a magyar és a szov­jet nemzeti himnuszt ját­szotta, majd Papp Gyula kö­szöntötte a díszünnepség vendégeit és közönségét, Ünnepi beszédet Szabó Sán­dor mondott. A nagy tapssal fogadott megemlékezés után a zenekar az Internacionálé! játszotta, majd a Szegedi Nemzeti Színház művészei emlékműsort mutattak be. A műsorban közreműködött a Szegedi Szimfonikus Zene­kar, Vaszy Viktornak, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló művészének vezényletével, továbbá Janka Béla, Gre­gor József, Simon Péter, Harmath Éva, Tolnai Mik­lós, Martin Márta, Szabó Mária, Fenyő Ervin, Déry Mária. Melis Gábor, a Sze­gedi Nemzeti Színház mű­vészei. (Szabó Sándor beszéde, s összeállításunk a Nagy Ok­tóber ünnepléséről lapunk 2. otdafóitá A szegedi díszünnepség közönségének egy csoportja Parafálták az NDK-NSZK alapszerződést Szerdán délelőtt Bonnban újabb és egyben utolsó munkaülését tartotta meg az NDK és az NSZK küldöttsé­ge: egyeztette a délután parafálásra kerülő alapszerző­dés és a kísérő okmány szövegét. Ezzel párhuzamosan a két küldöttségvezető, Michael Kohl és Egon Bahr állam­titkár külön találkozott a kancellári hivatalban. Willy Brandt szövetségi kancellár a parafálás előtt külön fogadta Kohl államtitkárt, az NDK küldöttségé­nek a vezetőjét. Egon Bahr és Michael Kohl államtitkár, az NSZK, illetve az NDK küldöttségének vezetője szerdán délután négy órakor parafálta a Német Demokratikus Köztársaság és az NSZK alapvető kapcsolatait szabályozó szerződést. Az okmányok ünnepélyes parafálása után Kohl ál­lamtitkár nyilatkozatban méltatta az alapszerződés jelen­tőségét. majd nyilatkozatára Egon Bahr államtitkár vala­szolt. Az alapszerződést lapunk 2. oldalán ismertetjük. Fontos mérföldkőhöz érke­zett el egész Európa: a két német állam képviselői kéz­jegyükkel látták el az NDK és az NSZK viszonyát sza­bályozó alapszerződést. Ezzel valóban új fejezet nyílhat kontinensünkön, ahol évtize­deken keresztül akadályozta az enyhülést a két német ál­lam kapcsolatainak kialaku­latlansága és rendezetlensége. Az ilyenkor szokásos „szö­vegelemzések" még hátra­, vannak, a szakértők nyilván i elmondják majd véleményü­ket az egyes cikkelyekről, amelyek érthetően magukban hordozzák egy kemény, öthó­napos tárgyalási szakasz kompromisszum-keresésének eredményeit. A lényeg még­is az, amit az alapszerződés elnevezés is kifejez, hogy si­került egyezségre jutni az NDK és az NSZK békés egy­más mellett élésének alap­jait illetően. Ez pedig nem lehetséges másként. csak olyan keretek között, aho­gyan a koegzisztencia és együttműködés a szuverén, egymástól független, külön­böző társadalmi rendszerű államok között megvalósul. Aligha kell hangsúlyoz­nunk, miért annyira fontos ezeknek az elveknek érvé­nyesülése. Az NSZK-beli jobboldali köröknek az a po­litikája, s ez az ésszerűtlen magatartás sajnos igen hosz­szú időn keresztül a hivata­los állami politika rangján lehetett — hogy tagadják a demokratikus Németország önálló állami létét, visszauta­sítják elismerését, sőt a leg­szélsőségesebb elemek a má­sik német állam nyílt beke­belezését sem tartották elve­tendőnek. Az alapszerződés tehát a nyugatnémet politika kijózanodásának, a realitások elfogadásának folyamatót tükrözi, és sírfeliratát jelenti a korábban annyit hangozta­tott különféle doktrínáknak. Két ország alapszerződését parafálták, de ez kihat tá­gabb pátriánkra, Európára is. A Helsinkiben november 22­re összehívott multilaterális konferencia előkészítő ülés mindenképpen létrejött vol­na, de ezáltal, hogy a két német állam megállapodása megelőzte ezt. jelentős te­hertől szabadulhat meg az európai biztonsági konferen­cia. Olyan kölcsönhatások so­rozatáról beszélhetünk, ame­lyek jótékonyan befolyásol­hatják egymás menetét, a politikai kibontakozást. Az alapszerződés találó ne­ve arra is int, hogy megfelelő alapok nélkül semmit nem lehet csinálni. Richárd Nixont újraválasztották Ny. Podgornij üdvözli) üzenete SflK Somogyi Károlyné (elvételei Koszorúzási ünnepség a Széchenyi téri szovjet hősi cm­tékműnél Richárd Nixon elnök a közvéleménykutatók és a szakértők korábbi becsléseit felülmúló győzelemmel érte ] el újraválasztását a követ­j kező négy évre. Elsöprő arányú választási győzelmét követően tegnap Nixon elnök tanácskozásra ült össze a Fehér Házban kabinetjének és republiká­nus kormánypártjának ve­zetőivel. A tanácskozás té­mája: a Nixon-kormányzat következő 4 évének fő bel­és külpolitikai céljai és a feladatok fontossági sor­rendje. A szavazatok 95 százalé­kának megszámlálása után a szavazatok hozzávetőleges százalékuk szerinti megosz­lása a következő: Nixon 61 százalék, McGovern 38, egyéb 1 sázalék. A földcsu­szamlásszerű győzelem 49 állam összesen 521 elektori szavazatát biztosította Nixon elnök számára (270 szüksé­ges az elnökség elnyerésé­hez). Egyedül a 14 elektori szavazattal rendelkező Mas­sachusetts állam és a 3 eiektori szavazatát adó kü­lön közigazgatású főváros, a Distriet of Columbia dacolt a „Nixon-lavinával". Politikai megfigyelők sze­rint az új Nixon-kormány­ban több változás várható. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke üdvözlő üzenetet küldött Ni­xonnak abból az alkalom­ból, hogy ismét őt választot­ták az Egyesült Államok elnökévé. Podgornij táviratában egyebek között a következő­ket írja: „Megelégedéssel ál­lapítjuk meg, hogy megkez­dődött az országaink közötti kapcsolatok átrendeződésé­nek folyamata, amihez meg­bízható alapot teremtett a májusi moszkvai találkozás. Szeretnénk kifejezni azt a meggyőződésünket, hogy az előttünk álló időszakban to­vábbra is kedvezően fejlőd­nek majd a szovjet—ameri­kai kapcsolatok, a szovjet és az amerikai nép érdekében, a nemzetközi biztonság és a világbéke megszilárdítás Javára^

Next

/
Oldalképek
Tartalom