Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

kMv VILÁG fHOLtTÁttÖtL EGYES ÜLJETHíCl f-jSc^f'Ac' 62. évfolyam 263. szám 1972. november 6., hétfőÁra: 1 forint A M A G Y A R SZQ CIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA A világbéke forradalma Századunk beköszöntése a fejlett országokban egybeesett az imperializmus kialakulásával. Az imperializmusban a korabeli osztálytársadalom belső ellentmondásai világméretű, egymást átszövő konfliktusrendszerré terebélyesedtek. A gazdasági, politikai érdekellentétek törvényszerűen vezettek el kezdetben országok, majd érdekszférák közötti katonai konfliktushoz, amelyek végül is az első imperialista világháborúba torkollottak. Századunk indulása azonban egybeesett a bolsevik mozgalom, majd párt létrejöttével, állandó politikai erősödésével is, az ideológiában pedig azzal a folyamattal, amelyben a marxizmus a leninizmussal vált teljessé, a munkásosztály harcának eszmei, gyakorlati vezérfonalává. A bolsevikok — élükön Leninnel — a munkásosztály, az egész társadalom felszabadításáért folytatott harcukat egybekapcsolták az imperialista agressziók, a világháború elleni állandó küzdelemmel. A nemzetközi munkásmozgalom forradalmi baloldala azonban ekkor még nem volt elég erős ahhoz. hogy a katonai, hatalmi összeütközéseket megakadályozza. Mindent megtett ugyanakkor annak érdekében, hogy az imperialista háború igazságtalanságait leleplezze, és erőt gyűjtsön ahhoz, hogy a népek mészárszékét a saját osztályelnyomói elleni leszámolássá változtassa. A háború éveiben így merült fel a szocialista forradalom győzelmének lehetősége — mindenekelőtt Oroszországban. Ehhez azonban a politikai helyzet konkrét elemzése alapján tovább kellett fejleszteni a marxizmus klasszikusainak prognosztikus megállapításait. Persz? Engels „A kommunizmus alapelvei" című munkájában így fogalmazott: „A kommunista forradalom nemcsak nemzeti lesz, hanem egyidejűleg megy végbe valamennyi civilizált államban, legalábbis Angliában, Amerikában, Franciaországban és Németországban. Világforradalom lesz, s ezért világméretű arénája lesz." Lenin — értékelve a gazdasági, társadalmi fejlődés Engels által előre nem látható alakulását —, 1916-ban már így fogalmazott: „A kapitalizmus fejlődése a különböző országokban a legnagyobb mértékben egyenlőtlenül megy végbe ... Ebből adódik a vitathatatlan következtetés, hogy a szocializmus nem győzhet egyidejűleg valamennyi országban." Először egyetlen vagy néhány országban Lenin megfogalmazta, hogy a szocialista forradalom „először egyetlen vagy néhány országban fog győzni, a többi bizonyos ideig burzsoá, vagy a burzsoá rendig még el sem jutott ország marad." Leninnek a társadalom objektív fejlődésének vizsgálata alapján készült tudományos előretekintése alig egy esztendő múlva társadalmi valóság lett 1917 októberében egy országban győzött a proletariátus. Létrejött Oroszországban a szovjet állam, mint a proletariátus új típusú hatalmi szerve. A proletárhatalom legelső nemzetközi lépése a békét szolgálta. Október 26-án a szovjetek II. összoroszországi kongresszusa egyhangúlag elfogadta a Lenin által előterjesztett békedekrétumot E dekrétum az annexiók és hadi sarc nélküli azonnali békét javasolta a hadviselő feleknek, „mely után minden hadviselő országban a háborútól kimerült, meggyötört és megkínzott munkásság és más dolgozó osztályok túlnyomó többsége sóvárog, és amelyet az orosz munkások és parasztok a cári monarchia megdöntése után a leghatározottabban és a legállhatatosabban követeltek". A burzsoá kormányok nem fogadták el a szovjet békejavaslatot. Szovjet-Oroszországnak azonban békére volt szüksége. Marx a Párizsi Kommünről azt mondta, hogy a legnagyobb forradalmi tette saját léte volt. A szovjet hatalomnak is a legforradalmibb tette saját léte, és legfontosabb forradalmi feladata létének biztosítása volt Lenin hangsúlyozta, hogy „a gyökeres változás most az Oroszországi Szovjet Köztársaság megteremtésében rejlik, hogy mind számunkra, mindpedig nemzetközi szocialista szempontból mindennél előbbre való ennek a köztásaságnak, a már megkezdődött szocialista forradalomnak megóvása volt." A forradalom megóvása akkor csak annak árán történhetett, amit „breszti kompromisszum" néven ismer a történelem. Ennek lényege az volt, hogy Szovjet-Oroszország békeszerződést írt alá Németországgal, számára súlyos feltételek mellett Ennek szükségességét akkor a bolsevikok közül is sokan nem értették, Trockij és hívei pedig élesen támadták és akadályozták a béke megkötését. Lenin csak óriási erőfeszítésekkel tudta elérni a béke átmeneti biztosítását ezzel a szovjet állam megóvását. A burzsoázia természetesen nem nyugodott bele hatalma elvesztésébe Szovjet-Oroszországban. A reakció 14 ország intervenciós csapataival a belső ellenforradalom támogatásával akarta megakadályozni e nagy történelmi világfolyamat győzelmes megindulását. Az intervenció, az ellenforradalom veresége azonban bebizonyította azt, hogy a forradalom mögött állt a nép óriási többsége, de megmutatta azt Is, hogy az imperialista hatalmak minden fegyveres felkészültségük ellenére sem verhetetlenek. A forradalom megvédésével, és 1922-ben a Szovjetunió megalakulásával új történelmi helyzet állott elő. Napirendre került a két társadalmi rendszer egymás mellett élésének, viszonyának kérdése. Lenin „A nemzeti és gyarmati kérdésről szóló tézisek tervezete" című írásában foglalkozik azzal a folyamattal, amelyben a proletariátus diktatúrája nemzeti diktatúrából, „azaz olyan diktatúrából, ainely egy országban áll fenn és képtelen döntően befolyásolni a világpolitikát", nemzetközi diktatúrává, „azaz legalábbis néhány előrehaladott országbán fennálló poletárdiktatúrává, amely képes döntően befolyásolni az egész világpolitikát" válik. Ha e szakaszolást a két világrendszer viszonyára időrendben akarjuk meg; határozni, úgy az első szakasz a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődik, és a második világháborúig tart. Az első szakaszban a nemzetközi burzsoázia gazdasági, politikai, s végül katonai eszközökkel is kísérletet tett a szocialista társadalmi rendszer megsemmisítésére. A nemzetközi burzsoázia két világháború közötti szovjetellenes politikájában — amely a Szovjetunió elleni fasiszta katonai agresszióba torkollott —, ez a folyamat jól nyomon követhető. A Szovjetunió óriási vér- és anyagi veszteségek árán kivívott katonai győzelme, a fasizmus leverésében játszott döntő szerepe azonban újólag bebizonyította a burzsoázia számára is a szocialista társadalmi rendszer erejét és meghatározó jellegét a huszadik század derekának társadalmi változásaiban. Képes döntően befolyásolni a világpolitikát A két társadalmi rendszer viszonyának második időszaka a háborút követően a Szovjetunió vezette szocialista világrendszer kialakulásával vette kezdetét és azóta tart. E szakaszban a szocializmus világrendszerré szélesedett, s így képessé vált arra, hogy döntően befolyásolja a világpolitikát Az új helyzetben — a Szovjetunió, a szocialista országok gazdasági, politikai, katonai erejének állandó növekedésével — reálissá vált a két világrendszer viszonyában a békés egymás mellett élésé lehetősége. A békés egymás mellet élés tehát nem azért vált lehetségessé, mert megváltozott volna az imperializmus agresszivitása, vagy a burzsoáziának mo6t már nem lenne célja a szocializmus megsemmisítése, hanem azért, mert a Szovjetunió, a szocializmus ereje megváltoztatta az erőviszonyokat. Az imperialista agresszor századunk mindkét világégése előtt „kipróbálta erejét". Miután az agreszszor a „háború főpróbáiban',: büntetlenül győzött — gondoljunk csak a második világháborút megelőzően az Abesszínia elleni agresszióra, a spanyol köztársaság vérbefojtására, Ausztria bekebelezésére, vagy a szé-. gyenteljes müncheni szerződésre —, ezek után a világháború kirobbantása nem sokáig váratott magúra. Az imperializmus háborús próbálkozásai a második világháborút követően i® állandóan napirenden voltak és vannak. Elegendő a koreai háborúra, az indokínai francia vagy amerikai agresszióra, a közel-keleti katonai agressziókra, a kubai válságra utalni, de e sort lehetne folytatni. Vagyis az erőviszonyok állapotát — milliók szenvedése és óriási anyagi pusztítások árán — az imperializmus most is kipróbálja. Csakhogy erejéből már nem futja győzelemre, éppen a Szovjetunió, a szocialista világrendszer, a szabadságukért küzdő népek ereje, harci eltökéltsége miatt. Ez az új helyzet ébresztette rá a burzsoáziának a realitásokkal számoló köreit arra, hogy kénytelen tudomásul venni, sőt mind több területen elfogadni a Szovjetunió, a szocialista országok békekezdeményezéseit. A szovjet békepolitika A szovjet békepolitika szellemében küzdő erők harca jogos optimizmusra od okot Gondoljunk csak arra, hogy az imperializmus megjelenését követő másfél évtizeden belül kitört az első világháború. Az elsőt követően alig két évtized múlva másodszor taszította az imperializmus világégésbe az emberiséget. És most — először a huszadik században — egy világháború mentes harmadik évtized végéhez közeledünk. Ennek okát is kizárólag a Szovjetunió, a szocialista világrendszer, a haladásért küzdők erejének nemzetközi fölényében találjuk meg. Ez ad realitást igazságos harcunk sikeréhez. Békepolitikánk célja természetesen nem csupán egy világháború kirobbantásának megakadályozása, hanem ezzel együtt lehetőségének csökkentése, majd teljes kiküszöbölése a két rendszer viszonyából. Ezt célozta a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozásának az anti(F oly tatás a 2. oldalon.) I •• Üdvözlő távirat1 Odesszába November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei tanács elnöke, Sípos Géza, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára és dr. Biczó György, Szeged megyei város tanácsának elnöke táviratban üdvözölte a szovjet Odessza testvérmegye és Odessza testvérváros dolgozóit. A távirat szövege: Kedves Elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából forró, elvtársi üdvözletünket küldjük Önöknek, s Önök útján a testvéri odesszai terület dolgozóinak. Az ország népével együtt Csongrád megye lakossága tisztelettel és őszinte elismeréssel gondol a lenini párt vezette első győztes proletárforradalomra, a testvéri szovjet nép nagy alkotására, a Szovjetunióra. Engedjék meg, hogy az évforduló alkalmából gratuláljunk a testvéri odesszai terület, Odessza város kommunistáinak és valamennyi dolgozójának a XXIV. kongresszus határozatainak végrehajtásában elért kiemelkedő eredményeihez. További sikereket, eredményes, jó munkát kívánunk Önöknek a kommunizmus építésében, Október eszméinek megvalósításában. Éljen a szovjet—magyar barátság, éljen és virágozzék testvéri barátságunk, erősödjék tovább az odesszai terület és Csongrád megye kapcsolata.