Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-18 / 272. szám

4 SZOMBAT, 1972. NOVEMBER 18. Szeged űjjáépitöje Lechner Lajos, Szeged újjáépítője 75 évvel ez­előtt hunyt el. Ma, szom­baton délben Szeged megyei város tanácsa, a Műszaki és Természet­tudományi Egyesilletek Szövetségének Csongrád megyei szervezete és a Magyar Építőművészek Szövetsége emléktábla avatásával emlékezik meg a kiváló mérnök munkásságáról. delem, a közlekedés és a forgalom érdekében valósul­tak meg. Megadta a szüksé­ges egészségügyi építkezések és intézkedések sorrendjét. Részletesen kidolgozta a középületek és , ^^^^ alakításának rendjét, és te, és lR97.noy ember 18-án mindezek mellett nem feled­kezett meg a korabeli eszté­tikai követelmények be­tartásáról sem. A terv alap­ján született meg az 1880. évi XVII. törvénycikk, amely a város újjáépítésé­ről és az erre szükséges Még nincs száz éve, hogy •xszág s világ rendült meg Szeged katasztrófáján. 1879. március 12-én, szerdán éjfél után a 98. számú vasúti őr­házon belül a töltésen épített nyúlgát 25 öl hosszúságban beszakadt, s az árvíz a vá­rosra zúdult A város pusz­tulásáról Mikszáth Kálmán >gy ír: „... Mint a kígyó, sziszegve, mászva jött az óriási áradat, elfoglalva a völgyezeteket, aztán a dom­bokat ... Egy tenger, mely néhány pillanat alatt meg­sokszorozta magát dagadásá­ban, mely lopva jött, mint az orgyilkos és sebesebben, mint az aggodalom. £s egy­szerre jött minden ponton. Nem lehetett előle kitérni sehol." Az elöntött városré­szeken volt 4103 házból csu­pán 86 maradt lakható, a keletkezett kár közel 11 mil­lió forint (akkori értékben kifejezve). A bajba Jutott városnak hamarosan segítői támadtak a határokon belül s azokon túl is. Tisza Lajos királyi biztos vezetésével megindult Szeged újjáépítése, s ennek műszaki vezetésével a vá­rosrendezés akkori hazai szaktekintélyét, Lechner La­jost bízták meg. A szorgal­mas munka, melynek irányí­tásán éjt nappallá téve dol­gozott, három év alatt meg­hozta eredményét: a szerény, provinciális településből metropolis jellegű alkotás jött létre. Lechner Lajos 46 éves volt, mikor Szegedre érke­zett Budán született 1833. február 8-án, édesapja az ottani Baudirectic hivatal­noka volt. Középiskolai ta­nulmányait Budán és Pes­ten végezte, majd félbesza­kítva azokat, 1849-ben a sza­badságharcosok sorába lé­pett, részt vett Buda ostro­mában, és a visszavonulók­kal egészen Világosig ki­tartott. A szabadságharc le­verése után egy ideig bank­ban dolgozott, majd beirat­kozott a Müegyeí»rnre. A mérnöki oklevél megszerzése után a Baudirectic szolgá­latába lépett, ahol olyan ki­váló mesterektől tanulta Az AFJT 3 s/ámii Autó_ meg a gyakorlati munkát, javító Vállalat Budapesten, mint Reiter Ferenc és Miha- ( a BM volt Miskolci utcai ja­lik János. Ezt követően öt ­évig dolgozott a Felső-Bod­rog szabályozásán. Szakmai felkészültségében tanúsított eredményei és vasszorgal­ma folytán, külföldi tanul­mányútra küldték, és bejár­ta csaknem egész Európát, tanulmányozta a modern városépítkezést. különösen sokat időzve Párizsban, ahol a körutas és sugárutas vá­rosrendezés ragadta meg fi­gyelmét. Hazatérte után részt vett a főváros rende­zésére kiirt nemzetközi pá­lyázaton, amelyen tíz ver­senytársát megelőzve, 6 nyerte el a tízezer forintos első díjat. Az 1873-ban, a főváros végleges csatornázá­sára kiirt pályázaton is meg­•yerte az első díjat, és a tényleges csatornázás később az ő alapelgondolasai sze­rint valósult meg. Terveit követve építették ki a Nagy­körutat és a Sugárutat (ma Népköztársaság útja). Munkásságának legmara­dandóbb értéke az elpusz­tult Szeged újjáépítési ter­ve. A külön bizottsággal 1879 júniusában érkezett a városba, és októberre mái­kész terveket mutatott be, amelyekben bölcs előrelátás­sal évtizedekre előre szá­molt a város fejlődésével. Az elfogadott és megvaló­sított terv hat részfeladat megoldására épült. Kidolgoz­ta a város területének a ké­sőbbi árvizekkel szembeni védelmét. A várost kör- és sugárutakra építette. Meg­alkotta azokat a változtatá­sokat, amelyek a kereske­pénzeszközök viseléséről In­tézkedett. E törvény az el­következő középítkezések és munkálatok kivitelezését rendelte el: a tiszai rakpart, az állandó tiszai híd, két körút, négy nagy sugárút, három kis sugárút, közterek, laktanya a Mars (ma Marx) téren, két falazott főcsator­na, a vár lebontása és az újjáépítési terv kivitelezé­séhez szükséges kisajátítások elvégzése. Lechner Lajos 1884. július 15-én búcsúzott el a város­tól, amikor a miniszteri ki­rendeltség műszaki osztályá­nak munkáját befejezettnek tekinthették. Eltávozása előtt a város közgyűlése, az újjá­építésben szerzett érdemei elismeréseképpen a város díszpolgárává választotta. A fővárosba való vissza­térte után 1886-tól a buda­pesti mérnöki hivatal veze­tésére kapott megbízást; s közvetlen irányította a fő­város vízellátásának és csa­tornázási rendszerének ki­építését. Legjobb szakiro­dalmi munkáit ekkor ír­ta: az 1885-ben megjelen­tetett, „Egészséges épít­kezés városokban és közsé­gekben" címűt, valamint az 1891-ben „Szeged újjáépíté­se" címmel, számos műszaki rajz kíséretében kiadott mo­nográfiát. Munkásságát Itthon és külföldön egyaránt elismer­ték, számos tudományos és állami kitüntetésben részesí­tették, többek között a fran­cia becsületrend, az olasz koronarend, a * francia „Instruction publique" tiszt­je címeket viselte. A sok munka, pihenést alig ismerő szorgalma egészségét felőröl hosszas betegség után el hunyt. Halálának 75. évforduló­ján fennmaradt művére em­lékezünk; három év alatt alkotta ujjá azt, amit a'Víz­özön lerombolt. BÁTYAI JENŐ Isiguli-szeriviz vítótelepén rendezte be az ország legnagyobb márka­szervizét. A Zsiguli javító­négyzetméteres javítócsar­nokkal, munkafelvételi és hibamegállapftó-helyekkel, modern kisgépekkel és szov­jet célszerszámokkal ellátott, a Zsiguli-gyárban kiképzett üzemet pénteken Kovács szakemberekkel dolgozó új Béla, az AFIT vezérigazga- üzem évi 35—40 000 gépkocsi tója avatta fel. Az 1600 javítására alkalmas. Milyen változások lesznek a nyugdíjrendszerben ? Öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékra vonatkozó rendelkezések Mindkét házastárs jogo­sultsága öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadék­ra: a jelenlegi rendelkezé­sek szerint az együttélő há­zastársak közül csak az egyik házastárs kaphat jára­dékot. Ha az egyik házas­társ >már járadékot kap, a másik részére nem lehet megállapítani sem öregségi, sem munkaképtelenségi já­radékot. A különélő házastársak mindegyike kaphat öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékot, de csak akkor, ha — legalább 5 éve külön élnek, vagy — különélésük a termelő­szövetkezetbe történt belépésük időpontjában fennállott, és vagyoni beviteli kötelezettsé­güknek ls külön-külön tettek eleget. Az új rendelkezések lehe­tővé teszik, hogy az együtt­élő házastársak mindegyike kaphasson öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadé­kot, feltéve, hogy a járadék­ra jogosultság feltételei mindkét házastárs esetében külön-külön fennállnak. Az együttélő házastársak közül azonban csak a járadék fe­lét kaphatja meg, vagyis 1973-ban 158,— Ft-ot az. akinek a járadékra jogosult­ságát később állapítják meg. A különélő házastársak mindegyikét a teljes összegű öregségi, illetőleg munképte­lenségi járadék továbbra is csak akkor illeti meg, ha — a házastársak az igény­bejelentést megelőzően már legalább 5 éve kü­lönélnek, vagy — különélésük a termelő­szövetkezetbe történt belépésük időpontjában is fennállott, és beviteli kötelezettségüknek kü­lön-külön tettek eleget. Ha a feltételek' a különélő házastársaknál nem állnak fenn (pl. ha 3 éve élnek kü­lön) a járadékra később jo­gosulttá váló különélő há­zastárs is az öregségi, Illető­leg a munkaképtelenségi já­radéknak csak a fele össze­gét kaphatja meg. özvegyi járadékot a túl­élő házastárs kaphat akkor, ha: — házastársa öregségi vagy munkaképtelensé­gi járadékosként, illető­leg az ehhez szükséges termelőszövetkezeti (szakszövetkezeti) tagsá­gi idő megszerzése után halt meg, és — az özvegy házastár­sának halálakor mun­kaképtelen volt, vagy a halál időpontjától szá­mított 12 hónapon be­lül munkaképtelenné vált, vagy — házastársának halála­kor az özvegyen ma­radt feleség a 65. élet­évét, illetőleg az özve­gyen maradt férj a 70. életévét betöltötte, vagy a haláltól számított 12 hónapon belül ezt az életkort betölti. Az említett feltételek be­következését a jelenlegi és az új szabályok egyaránt megkívánják. A jelenlegi szabályok sze­rint azonban a feltételek bekövetkezése esetén sem kaphat özvegyi járadékot az, akinek havi 260.— Ft-ot meghaladó keresete, jövedel­me vagy nyugellátása van. Az új rendelkezések sze­rint az özvegyi járadékra a jogosultságot csak akkor zárja ki az özvegy keresete, illetőleg a jövedelme, ha a kereset, illetőleg a jövede­lem az öregségi járadék ösz­szegét — vagyis 1973-ban a havi 418,— Ft-ot — megha­ladja. (Folytatjuk.) Milyen lesz a La Manche-alagút? 70 éve beszélnek róla. Most azonban minden meg­van ahhoz, hogy nyélbe is üssék. A francia és angol közlekedési miniszter alá­írta az egyezményt a La Manche-csatorna alatt épí­tendő alagútról. . ' Az alagút útvonalát már majdnem véglegesen meg­határozták. Tulajdonképpen csak 36 kilométer hosszúságban épül a tenger alatt, és a francia oldalon 5, az angol oldalon pedig 11 km hosszú föld­alatti alagútban végződik, összesen 52 km hosszúság­ban épül meg a 3, különbö­ző átmérőjű, 40 cm betonfallal körülvett tató" alagút a dolgozók köz­lekedését és a különböző berendezések továbbítását teszi lehetővé, ugyanakkor biztosítja a szellőzést is. A másik két alagútban közle­kednének az egyenként 30, kétemeletes vagonból álló szerelvények. Az egyik alagút szolgálna a személyi forgalom lebo­nyolítására, a másik oldalon közlekednének a turisták gépkocsijai és a teherautó­kat szállító szerelvények. Ez a két alagút kizárólag vas­úti közlekedés lebonyolítását biztosítaná. A gépkocsik be- és kira­vastag kodását maguk a vezetők alagút, végzik majd. A csúcsidőben A középső és egyben leg- 150 másodpercenként, egyéb­kisebb, úgynevezett „szolgál- ként félóránként, éjszaka egyóránként közlekedő sze­relvényekkel óránként, átla­gosan 4500 autót lehet szál­lítani. A nemzetközi vasúti egye­sülés tervbe vette, hogy be­indít az új útvonalon egy olyan nagy sebességű vasúti szerelvényt, amely (140 ki­lométeres óránkénti sebes­séggel) 35 perc alatt teszi meg az utat az alagút egyik végétől a másikig. Ezzel a Párizs—London közötti, je­lenleg 3 óra 40 perces útldőt 2 óra 40 percre lehet lerövi­díteni. A munkálatok költségeit — az évenkénti 6 százalékos inflációt figyelembe véve —> 8—9 milliárd frankra becsü­lik. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 121. Már az asszony szökésével is folt esett „férji becsületén", de őt még az a szégyen is érte, hogy a saját portáján összeverték, sőt a fához kötözték, s ennek híre órák alatt elterjedt a ta­nyavilágban. Már aznap este erről beszéltek a kocsmában, jól kikerekítve, s megjegyzésekkel megfűszerezve, erről az udvarokban, erről az istállókban, még a csöndes juhászok ls. Min­denki. A szomszéd fiúcska valóban odament akkor vasárnap, s mikor látta a fához kötözött embert, először tétovázott, hogy mit tegyen, de Sándor durván ráüvöltött: — Mit bámulsz, te állat. Mönj a konyhába, hozz egy kést és vágd el ezt a kötelet. Aztán befogd a pofád, mert kinyiffantalak. A fiúcska félénken teljesítette a parancsot, de mihelyt Sándor fölegyenesedett, s kissé Inog­va lépett egyet, már rohant is haza, mert el­borzadt még a nézésétől is. Sándor törölgette a vért az arcáról, s olyan veszett hangulatban volt. hogy a legszíveseb­ben azonnal elment volna Bitéékhez, hogy azt az incomfincom fiskáliscsemetét megkéselje, de tudta, hogy ez nem célravezető, aztán meg a víziemberek valóban úgy összetartanak, hogy­ha bárki közülük észreveszi az ő közeledését, mind ott terem, s akkor nehezen menekül meg elevenen. Az a rohadt Maréi megmondta, hogy a Boszorkányszi "étnél fogiák ki a hulláiét, ha k'fo"iák. mert lehet. ho"v kötelet akasztanak a nvakába valami neb—ékkel, s akkor kl tudta meddig boml'k. nüfréd míg a víz valahol fel­veri. De a bosszú mérge forrt he"ne, öklét fe­szegette. maid szérimKb-nt a dühtől, s volt nll­innrt ho"v a saié* ""--Ollósát se hánré volna. h« Rita Oéhorou kitölthette volna há-a"lst viskh v—®ste. emtt Moréi rnes'z'ne el­hajított. aztán fetsze után nézett, s még mindig az udvaron ténfergett tanácstalanul, néha-néha fölszisszenve, mert az ütések nyoma élénken belényilallt, mikor az istállóból előkerült az egyik bérese. Ünneplőben volt, lévén vasárnap A templomba, vagy éppen a kocsmába készült. — Hát te. itt voltál, az istenödet? — ordított rá felbőszültén. — Itt én, mög az Abris is — felelt amaz nyugodtan, megjátszva a tudatlant, — Vasár­nap van, kicsit hevertünk. — Aztán nem hallottatok sömmit, hogy mi történik itt? — s ment feléje fenyegető lép­tekkel, a szeme vérben forgott. — Mit köllött volna hallani? Biztosan alud­tunk. Az is mögesik az embörrel. — Mögesik? — üvöltött rá. — Hát akkor ta­karodjatok innen! Értőd? Te is, mög az Ábris is! Egy percig se maradjatok tovább, szarháziak! A béres, persze, mindent látott, Ábrissal együtt, de esze ágában se volt, hogy Tandari Sándor segítségére siessen. Gazdájukat ők sem állták, s eddig is csak az anyja könyörgésére tartottak ki mellette, mert Sándor kötekedő természetű volt velük ls, mindig talált minden­ben valami hibát, az öreg isten se tudta volna kielégíteni, de meg nem szívesen akaszkodtak volna össze a bivalyerős Matyival sem. akit különben is kedveltek, akár csak az egész Bite családot, hiszen ők is a Felsővárosból rajzot­tak ki, ide a tanyákra, s nem volt semmi okuk, hogy ebben az áldatlan perpatvarban ne a fiatalasszonyt támogassák, aki sokszor mene­kült sírva az istállóba, hanem a komisz férjet, még ha gazdájuk is az. Aztán meg ez a Matyi öt emberrel is elbír, ha egyszer megvadítják. — Nem úgy van az! — nézett vele farkas­szemet a béres, s csak most látta, hogy Sán­dor ajkai fölhasadtak az orra megdagadt, hom­lokán nagy kék foltok virítanak, de a keze is úgy lóg, mintha nem az övé volna. Ez fölbáto­rította. — Egy kis fizetség 1% járna még, úgy tudom. Aztán itt se vagyunk. — Szinte örült a fordulatnak. Lásd el te a lószáeot — gondol­ta kárörömmel. — Majd kevesebb időd lösz kocsmázni. — Szart kaptok, nem fizetségöt. Gváva\ csür­he — üvöltött tovább Tandari, de ekkor meg­látja Áhnst is. aki vasvillával lénett kl az istállóajtón. Erre kissé megjuhászodva mond­ta. — Megkapjátok. — Aztán bement a kony­hába bőszen, de még mindig támolyogva, az­tán átkozódva, szitkozódva tért vissza, s né­hány forintot számolt le a béres kérges tenye­rébe. — Itt van! Möhettök! Ábris, bár ő is tudott mindenről, meglepődve fordult Tandari felé: — Aztán mért? Nem végeztük jól a dolgun­kat? — Olyan embörök neköm nem köllenek, aklk­tül idegönök a gazdájukat akar agyon is ver­hetik. Errül van szó! Szödjétek össze a hol­mitokat, aztán le is út, föl is út. Többé ne lás­salak itt bennőtöket. — Ezzel bevágta maga után a konyhaajtót, s mór csak egyedül szisz­szent egyet, mert a karja is fájt pokolian, ahogy Matyi megcsavarta. A két béres összenézett, s gúnyosan elmoso­lyodott. — Jár ez még rosszabbul is — pusmogta Áb­ris. Aztán egy jó fél óra múlva egy-egy Kis mo. tyóval a kezükben, köszönés nélkül odébbáll­tak. Másnap már a juhász ls. meg a bojtárja is nagyon kelletlenül fogadta Sándort. Már tud­tak a béresek elbocsátásáról, s nekik sem volt nagy kedvük ezt a hirtelen gazdát szolgálni. — Aztán műnket is csak úgy kirúgsz egyik naorul a másikra? — szólalt meg az öreg szó­fukar subás, míg kikísérte a juhakolból Tan­dari t. — Kend nem szolgált rá, se a fiú — vont vállat komoran, s visszament a portájára. Hanem nagyon egyedül maradt, s hirtelen nem tudott mit kezdeni magával. Le-föl járkált a szobában, aztán kiléoett a tornácra, s ott silbakolt, miközben ráncolta a homlokát, s ezer tervet sütött ki. hogy mi módon torolta meg szörnvű sérelmét. De akárhogy soekulált is, mindig rá kellett jönnie, hoev senkire sem szá­míthat. még a tulatdon anyjára sem. mert az is Veront nártnria. De a kocsmíha se mehet, mert az ivóoimborák ts ös*zcröhö"nek a háta mögött c«k a smmáhen ért°nek vele egvet, e'iemerik kUörés«l toanis«á"át s mé" unszol­ták ts. hr»»v ne ha"via annviba a Hn'not Á Vorfcázat n—nem n7 övéké. s ezek kniön­ben ls csak addt" 'átsszák meg a jó cimbo-i rát. amíg fizet nekik. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom