Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

»zóló fejlesztési programok kidolgozása. Feladataink: — A gazdaság tervszerű fejlődésének erősítése érdekében javítani kell a népgazdasági tervek megalapozottságát, fejleszteni kell a tervezőszervek közötti együttműködést és munkamegosztást, fokozni kell a tervek végrehajtásának ellenőrzését, A tervek megalapozottságának javítása a központi fejlesztési programok és a beruházások jobb műszaki-gazdasági előkészítését, a naturális célok és a pénzügyi fedezet pontosabb összehangolását, valamint az ár- és értéktervezés fejlesztését teszi szükségessé. — A népgazdasági tervezésről törvényt kell alkotni, amelyben biztosítani kell az Országos Tervhivatal nagyobb hatáskörét is. Növelni kell az ágazati minisztériumok felelősségét tervjavaslataik realitásáért, a műszaki fejlesztés irányáért és a tervezési struktúra korszerűsítéséért. Megfelelő előkészítés után létre kell hozni a Minisztertanács szerveként az állami tervbizottságot, amely jobban összehangolja a minisztériumok és főhatóságok tervezőmunkáját, javaslatokat tesz a kormánynak a népgazdasági tervre és a gazdasági szabályozásra, s ellenőrzi a végrehajtást. Ö

A beruházások több éven át • meghaladták a népgazdaság lehetőségeit, túlméretezetté váltak, szétszórtságuk növekedett, és a befejezetlen beruházások állománya magas szintre emelkedett. 1970—71ben a beruházások és a fogyasztás együttes összege érezhető mértékben meghaladta a megtermelt nemzeti jövedelmet; növekedett a költségvetési hiány és az ország külföldi adóssága. A Központi Bizottság és a kormány 1971 végén az 1972. évi beruházások fő összegét lényegében az 1971. év szintjén állapította meg. Ez megfelel a IV. ötéves terv tényleges beruházási előírásainak. Az intézkedések hatására 1972-ben a megfelelő szintre korlátozódtak mind a központi, mind a vállalati beruházások. A kérdés nagy népgazdasági horderejét számba véve, a beruházásokat a továbbiakban is szorosan kézben kell tartani, hogy azok külön-külön bármennyire is indokoltak volnának, összességükben ne haladhassák meg a népgazdaság tényleges lehetőségeit. Q Jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben az árrendszer fontos szabályozó szerepet tölt be a népgazdasági tervek megvalósításában, a gazdasági munka hatékonyságában, a termelés és a fogyasztás alakulásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált és a szabad árak rendszere alapvetően betölti rendeltetését. Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasági fejlődést is zavarja. Az építőiparban az 1968-ban központilag elhatározott 13 százalékos áremelésen túl a termelői árak túlzott, évi 4 százalékos emelkedése, a kivitelezés költségeinek növekedése esetenként lehetetlenné teszi a tervek végrehajtását, és súlyosan terheli a költségvetést. Fix árú vég+" "T"9|iet kibocsátó számos nagyÖzemnél a szabad Arakkal dolgozó kooperáló vállalatok által felemelt termelői árak hatása nehéz problémákat okoz a gazdálkodásban. A rögzített fogyasztói árak egy részénél a rendkívül magas állami ártámogatás a költségvetésben fokozódó feszültséget okoz. Ugyanakkor a szabadáras fogyasztási cikkeit áremelkedéseinek egy része indokolatlanul terheli a fogyasztót A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy gazdaságpolitikai céljaink elérése érdekében folytatni kell a jelenlegi árpolitikát. Továbbra is az értékarányos árakra kell törekedni, de közben maximálisan biztosítani kell az árak stabilitását. A felismert hibákat ki kell küszöbölni. Ennek érdekében: — Mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál javítani, szélesíteni és szigorítani kell az árellenőrzést. Ki kell terjeszteni az árváltoztatás bejelentési kötelezettségét, s a megalapozatlan áremeléseket nem lehet engedélyezni. — A termelői áraknál a rögzített, a limitált és a szabad árak mellett széleskörűen be kell vezetni a megrendelőt és a szállítót egyaránt kötelező szerződéses árak rendszerét. — A kötött építőipari árak arányát a jelenlegi 60 százalékról 90 százalékra kell növelni. Az építőipari költségeket kötelező normatívák alapján kell felszámolni és maximálni kell a haszonkulcsot. — A Központi Bizottság, mérlegelve a helyzetet és megvizsgálva az illetékes állami gazdasági szervek idevonatkozó javaslatait, elfogadta, hogy néhány fogyasztási cikknél — különböző okoknál fogva — most áremelést kell végrehajtani. Ezek a következők: A ráfordítási költségek megközelítése és az állami ártámogatás csökkentése céljából a tej- és tejtermékek fogyasztói árát átlagosan 30 százalékkal kell felemelni. Az utalványra adott csecsemőtej ára nem emelhető. Az élelmezési normák felemelésével, a költségvetés terhére a gyermekgondozó intézmények, a kórházak és hasonló intézmények tejellátásának eddigi szintjét fenn kell tartani. A tej és tejtermékek fogyasztói ára emelkedésének részbeni ellensúlyozásául, az áremeléssel egyidejűleg a nyugdíjakat, a járadékokat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt és az ösztöndíjakat egységesen havi 50 forinttal fel kell emelni. A költségvetési bevételek növelése céljából fel kell emelni az égetett szeszes italok és a cigaretta árát A költségvetés bevételeinek növelése céljából, valamint a gépjárműközlekedés nagyarányú növekedése miatt szükséges járulékos beruházások (útépítés stb.) költségeinek részbeni fedezésére- fel kell emelni a személyi tulajdonban levő gépkocsik adóját — a gépkocsik nagyságától függően differenciálva — átlag havi 190 forinttal, a motorkerékpárokét havi 20 forinttal. A Központi Bizottság megvizsgálta a nagy állami hozzájárulást igénylő fogyasztói húsárakat is. Ügy foglalt állást, hogy a hús fogyasztói árának indokolt és szükséges felemelésére 1976-ban, a következő ötéves terv elején kerüljön sor. Akkor Is úgy, hogy a hús árának felemelését ezzel egyidejűleg és annál nagyobb mértékben bér- és szo-; ciálpolitikai intézkedésekkel, valamint a textil-, ruházati és egyéb cikkek^ árának csökkentésével kell ellensúlyozni. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a mo^t elhatározott áremelések után az alapvető élelmiszerek árait az ötéves terv hátralevő részében maximálisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak. A sza. badáras cikkek körét nem lehet bővíteni. Országunk adottságai — kü• lönösen nyersanyagszegénységünk — következtében népgazdaságunk, s annak fejlődése nagymértékben függ a nemzetközi gazdasági tevékenységtől. Nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a külkereskedelmi forgalomban realizálódik és ma már a nemzeti jövedelem I százalékos növelése a külkereskedelmi forgalom 2 százalékos növelését igényli. Mindennek következtében Magyarország széles körű gazdasági kapcsolatokat épített kl, s azokat növelni kívánja a jövőben is. elsősorban a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal. Gazdasági kapcsolatainkat bővítjük a fejlődő országokkal és a fejlett kapitalista or. szágokkal is. Külke • '-—'elmünk az elmúlt négy é is lendületesen fejlődött, 196b—69-ben a tervezett irányban, 1970—71-ben azonban nem á tervezettnek megfelelően, összességében az import négy év átlagában évi 15 százalékkal, az export csak évi 12 százalékkal növekedett. Mivel ez az arány tartósan egészségtelen, az illetékes párt- és államj szervek 1971 decemberében határozott intézkedéseket hoztak, és ennek eredményeként 1972 első kilenc hónapja alatt az import 4 százalékkal csökkent, az export viszont 23 százalékkal növekedett. Ez azonban csak átmeneti és részeredmény. A népgazdaság megfelelő fejlődését, az ország nemzetközi fizetési mérlegének kívánatos alakulását az export és az import egészséges arányának tartós megteremtésével lehet csak biztosítani. II Nemzetközi gazdasági kapcso. lataink különleges fontosságú eleme a KGST-országok közötti szakosítás és kooperáció gazdag lehetősége, amellyel ez Ideig még csali kismértékben tudtunk élni. Aa együttműködés új. magasabb formáját nyitja meg az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció közösen kidolgozott komplex programja, amelynek megvalósítását a Magyar Népköztársaság minden tőle telhető módon előmozdítja. I y A X. kongresszus gazdaságpolitikai határozatainak végrehajtása folvamatban van, de ez még sokirányú és lendületes munkát kíván az illetékes párt-, állami, gazdasági szervektől, a társadalmi szervezetektől, a dolgozó tömegektől VIII IV egyaránt. E határozatok végrehajtásától függ népgazdaságunk erősödése, az életszínvonal további emelkedése, szocialista társadalmunk fejlődése. A tennivalók gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése érdekében 1975-ig: — A népgazdaság irányítóinak meg kell vizsgálniok a gazdasági fejlődést eddig hatékonyan segítő, de a nagy állami vállalatok műszaki, gazdasági fejlődését ma már inkább fékező eszközlekötési járulék csökkentésének, esetleg megszüntetésének lehetőségét. — 1975-ig a közszolgáltató vállalatok gazdálkodási rendjét újból átfogóan felül kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni az V. ötéves terv feladatainak megfelelően. IO A feladatok megoldása érdekében a gazdasági vezetőknek Intenzíven kell dolgozniok a Központi Bizottság és a kormány üzemés munkaszervezésről szóló határozatának végrehajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egységben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség. Ennek során gátat kell Vetni az adminisztratív létszám egészségtelen felduzzadásának is. E folyamatot a párt- és szakszervezeti szervek fokozott mértékben ösztönözzék, segítsék és ellenőrizzék. — Jó, hogy az utóbbi időben a Szocialista munkaverseny-mozgalomban egyre inkább a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a hibátlanul végzett munka követelménye kerül előtérbe. Fontos politikai feladat, hogy ezek a célok és követelmények a munkaversenyben, a szocialista brigádok vállalásaiban még nagyobb súlyt kapjanak és á mozgalom egészére kiterjedjenek. — A munka hatékonyságának Rendszeres emelése útján biztosítani kell, hogy a termelés szélesebb területein csökkenjen a termékek önköltsége, főként a korszerűség és a nagy sorozatokban való gyártás fokozásával. Intézkedni kell az irányítás és a végrehajtás minden szintjén a munka termelékenységének további javítására, a korszerű termelői kapacitások fokozottabb kihasználására, az előállított termékek minőségének javítására, valamint a termelés önköltségének, $ rezsi- és az általános költségeknek á csökkentésére. — Az ötéves terv végrehajtása megkívánja a fegyelmezett és intenzív munkát, a normáknak a bevezetett új technikával és technológiával lépést tartó folyamatos karbantartását ugyanúgy, mint a jobb munka megkülönböztetett díjazását, a szocialista bérezés elvének jobb érvényesítését. IV. ÉLETSZÍNVONAL, SZOCIÁLIS KÉRDÉSEK A X. kongresszus újólag megerősítette pártunk politikájának azt «z alaptételét, hogy a szocialista társadalom építésének menetében a dolgozók életszínvonalának rendszeresen emelkednie kell, és több döntést hozott az életszínvonal kérdésében. A X. kongresszusnak az életszínvonalra vonatkozó alaptétele és határozatai a gyakorlatban megvalósulnak. A lakosság teljes foglalkoztatottsága lényegében megoldódott. Minden dolgozó osztály és számottevő réteg kereseti- és lakásviszonyai, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kulturális ellátottsága javul, életszínvonala rendszeresen emelkedik. A kongresszus óta központi intézkedésekkel emeltük az építőipari, a közlekedési dolgozóknak, a fegyveres erők tagjainak, a pedagógusoknak, az egészségügyi, az igazságügyi és egyes kulturális intézmények dolgozóinak bérét. Emelkedett a családi pótlék, a nyugdíj, több központi és helyi intézkedés nyomán javult a nők, a fiatal dolgozók helyzete. Ez a kedvező összkép azonban .mem homályosíthatja el, hogy az elmúlt két évben a kereseti viszonyok és az életszínvonal általános javulása mellett egyes dolgozó családok — különösképpen amelyekben kevés a kereső, sok az eltartott, a gyermek — életszínvonala alig, vagy nem emelkedett. Következetesen kell dolgozni azon kongresszusi cél érdekében, hogy a családi jövedelmek közelítsenek egymáshoz. Külön probléma, hogy az alapvető dolgozó osztályok és rétegek közül általában a munkások, különösképpen az állami nagyüzemi munkások keresete viszonylag kisebb mértékben emelkedett. A nyereségrészesedés egyenlőtlen, néha igazságtalan megoszlása is rendezést kíván. A fogyasztási cikkek egy részének áremelkedése is érezhető teher a dolgozók számottevő részénél. A kongresszus életszínvonalra vonatkozó határozatainak megfelelő végrehajtása érdekében az alábbi intézkedések szükségesek: I A népgazdasági tervnek megfelelően — az előző évek bérfejlesztéséhez hasonlóan — a bérből és fizetésből élő dolgozók keresete 1973-ban átlagosan 4—5 százalékkal emelkedjék. y Ezen túlmenően 1973. március 1-től külön központi bérintézkedéssel az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag 6 százalékkal fel kell emelni. A béremelést vállalatok és foglalkozások szerint, a közelmúltbán végrehajtott bérfejlesztéseket ip szem előtt tartva differenciáltan kell végrehajtani. Figyelembe kell venni a magasabb képzettséget, á teljesítményt, a nehéz fizikai munkát, és előnyben kell részesíteni a nagyobb részt nőket foglalkoztató, több műszakban dolgozó üzemeket. E központi bérintézkedés az állami lakbér-hozzájárulás mértékét nem csökkenti. O A tanácsi dolgozók jutalonjJ' keretét a béralap 8 százalékára kell felemelni. A A Központi Bizottság fontos* • nak tartja, hogy a munka szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség szocialista elve következetesebben megvalósuljon. A megfelelő kereseti arányok biztosítása érdekében a bértarifa rendszer részeként ki keŰ dolgozni a szakmai bérek országos táblázatát. Ezúton fokozottabban érvényt kell szerezni annak, hogy aa egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon skálájú alapbért kapjanak az egész országban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagy- vagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti, vagy a magánszektorban dolgoznak. A szakmai bértáblázatban is kifejezésre kell juttatni, hogy a magasabb képzettséget, a nagyobb erőkifejtést igénylő, illetve kedvezőtlen körülmények között végzett munkát az átlagosnál nagyobb alapbér illeti meg. C A dolgozók munkaidejének csökkentését előirányzó program szerint az iparban már megvalósult a 48 órás munkahétnek 44 órás munkahétre való cükkentése. További tennivaló: — Az iparon kívüli ig;. es területeken lehetséges munkaidő-csökkentés keretében 1973. június 1-én kerüljön sor a 44 órás munkahét bevezetésére — többletlétszám és bér igénybevétele nélkül — az államigazgatás területén. — A további munkaterületeken lehetséges munkaidő-csökkentésre, valamint ennek központi irányítására és ellenőrzési rendszerére a kormány a miniszterekkei és szakszervezetekkel együttese" '-'"oztasson ki nrogramot. Z A X. kongresszus az eletszínvonal, illetve a szociális ügyek központi kérdéseként, foglalkozott 6 lakáshelyzettel, amelyben a kongresszusi határozatok végrehajtásával ugyancsak nem lebecsüh ndó javulást értünk el. 1971—72-ben a tervezett 143 000 helyett mintegy 155 000 lakás épül. A lakásépítés struktúrája azonban eltér a tervezettől, mert )i .ezerrel kevesebb az állami építésű iakás és 20 ezerrel több a lakossági építésű lakás. A IV. ötéves tervben elhatározott 400 000 lakás felépítése összességében 1975. végére teljesíthető, ami a lakáshelyzet lényeges javítását eredményezi. Ezen belül azonban az állami segítséggel épülő magánlakás-építés jelentős túlteljesítése mellett az állami lakásépítésben a IV. ötéves tervre előirányzott feladatok, anyagi okok következtében, mintegy féléves késéssel valósulnak meg. Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv keretében a Budapestet, és az öt kiemelt várost arányosan megillető lakások felépüljenek. A lakáshelyzet tovéhhí javítása érdekében: — A folyó ötéves tervben évente növekvő számú, ésped'g 1973-ban 33—34 ezer, 1974-ben 36—37 ezer, 1975-ben 40—41 ezer állami lakás építését kell előirányozni. — Lakótelepek tervezésével, a beépítendő területek közművesítésével és más módon is fel ke!) készülni &2 V. ötéves terv mainál nagyobb állami lakásépítésére. .— A lakásépítő szövetkezeteknél a készpénz előtörlesztés összegét lakásonként átlagosan 20 000 forinttal csökkenteni kell; többgyermekes munkáscsaládoknál egyedi elbíráláj alapján az előtörlesztést teljesen el lehet engedni. — ösztönözni kell s> vállalatoS munkáslakás-építési akcióit. Arrá