Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

a SZOMBAT, 1078, OKTÓBER T Szegedi emlékek Szoborcsoportozat az énekkartól Békés András, az Állami Operaház rendezője pályafutásának felénél kapta azt az ajánlatot, legyen a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője. Korábban Kecskeméten volt főrendező, majd Budapesten — az érdekes az, hogy egyértelműen prózai rendezőként ismerték mindaddig. amig Szegedre nem Jött. Ide is prózát rendezni hívták, ám már akkor azzal a hátsó gondolattal írta alá a szerződést, hogy kihasználja a jelentős operatársulat nyújtotta lehetőséget, s operát is rendez. — Vaszy Viktornak el ls árultam ezt — meséli Békés András. — Azt hiszem, ijedten hallgatta, de megegyeztünk azért, hogy a kisebb felújítások rendezői munkáját rám bízza majd. A következmény: két év alatt — 1958-tól 19öQ-ig — A", öt opera került az ő rendezésében színpadra: a Rlgoletto, a Sevillai borbély, az Otelló, a Köpeny és a Bajazzók. Szabadtéri Játékoknak még hat éven át egyik színpadi rendezője volt. Ennek a Szentendrei Theátrum vetett véget, mióta ez megszületett, nyaranként ott munkálkodik. — Sok véletlen játszott közre — tűnődik el egy cseppet — abban, hogy zenés rendező lettem. Kecskeméten, mint főrendezőnek még „muszájból" kellett zenés darabokat és operát rendezni. Aztán jött egy debreceni meghívás vendégrendezésre,,, Idáig csupa véletlen, Hiszen soha eszembe se jutott, hogy operaházi rendező legyek. Viszont most felötlött bennem, hogy gyerekkoromban mint kis esodahegedűs kezdtem, ötéves koromban mér hegedültem Debrecenben. Aztán betegség, anyagi tönkremenés — Madách Színházhoz, s az Állami Qpe- „ii„„f,,«4 ruház is felajánlotta, éppen megszűnt zenei palyafutaszegedl rendezeseim alapján, som. Igaz, diákkoromban is hogy legyek ott rendező, jártam operába, koncertekVégülis ez utóbbit fogadtam re, a lemezhallgatás ismeg— így visszaemlékezve — el. Ily módon a szegedi szín- maradt, de mint pályafutás, Jegyzi meg Békés András — háznál töltött két esztendő, s a zenei elfelejtődött, Szóval az Otello-t és a Köpeny-t az ottani munkám meghatá- Szegeddel bezárult egy kör életem legjobb munkái közé rozó lett az életemben, mert az életben —a csodahegedűs sorolom. Egyébként én ma- a pólyámat más síkra tolta, visszatért a zenéhez... gam hosszabb Időre mentem prózai rendezőből operaren- Aztán eszébe jut az elváSzegedre, nem csupán két dező lettem, iás a szegedi „Nemzeti"-től. évre. Sok Jó példa voltelőt- Szegedtől nem szakadt el Olyan kedves, ünnepi bútem, hogy igazán kitűnő is- a fővárosba visszakerülve csúztatós, amilyenben részekola lehet a vidék és főleg sem. A következő évad szép- sítették, soha többet nem Szeged. Nem volt eldöntött temberében még rendezte a adódik. Játékos, megható szándékom, hogy eljövök a Tüzljóték-ot, és az IvanSzu- búcsúzkodássorozat után táSzegedi Nemzeti Színháztól szanyin bemutatóját. A kö- vozott. — majd azt ls elmondom, vetkezőkben sem a színházon — Az ottani összes piamiért Eljövetelem oka, hogy múlott, hanem elfoglaltságán, kátokat, cikkeket, fényképehirtelen három helyre is hogy rendez-e Szegeden da- ket egy albumba ragasztothivtak Budapestről: mehet- rabot. Egyébként rendezett ták, s átadták nekem. Latom volna a Fővárosi Ope- is még városunkban — a kásom legértékesebb díszét, egy kínai szoborcsoportozatot az énekkartól kaptam. Ha rosszkedvem van, visszamegyek Szegedre. Bemegyek a színházba, mindenkinek köszönök, és akkor az a nap jól telik el... Szombat délután van — az Operaházban úgy látszik, nincs szabad szombat —, most fejezte be Békés András, az Istenek alkonya próbáját. Ebben az évadban még Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékát éa Ránki György Pomédó király című zenes komédiáját újítja fel az Operában. GuUy István Zenei kalandozások Ausztriában 2. „Veszélyes" nézőtér Amit a legjobb lemez- gáló, sokszor kiszámíthatat- is tapsol, amikor nem tetvagy rádiófelvétel sem lun, az indiszponált éneke- szik neki az, amit látott vagy pótolhat, az a színházi elő- sekre mindenesetre életve- hallott. Hu pedig volna oka a adás sajátos légköre, a szín- szélyes publikummá válnak, lelkes tetszésnyilvánításra, pad és nézőtér állandó kői- Produkálnak mindent: ne- szégyelli elárulni megindultcsönhatása. Ez jelenti a bécsi gyedórás ünneplő tombolást, sógát, mert az aranyozott opera előadásait látogatók vagy füttykoncertet, dobhár- mennyezet alatt nem tartja számára az igazán különíe- tyát repesztő bravózást vagy illőnek a kiabálást. Ha pedig ges élményt, gyilkos pisszegést, olykor fütyülni próbálna, talán még Képzeljük el hogy a sze- egyszerre valamennyit. Pre- ki is vezetnék a nézőtérről, gedi színházban a nézőtéren Verdit például az egyik Me- Ha az előadás rossz, elunja az utolsó földszinti széksorok dea-előadás végén néhányan magát, szomorúságba esik, a hiányzanak s az így feiszu- füttyei és bü-zássai „köszön- bánatában ott hagyja a* badult területen állóhely tötték", A legrosszabbul az utolsó felvonást. Ez a szenvan melyet minden este fa- egyik Faust-előadás eímsze- vedélytelen légkör nem tesz nati'kus operarajongók népe- repét éneklő idősebb és jót a színháznak. A szfnésa sítenek be zsúfolásig Ez a meglehetősen indiszponált te- légüres térben találja mapór száz főnyi csoport teljes norista, Waldemar Kmennt gát, a mivel nem fenyegeti a szenvedéllyel figyeli az elő- Járt, akinek áriáit és jó- bukás veszélye, nem érzi az adóst tapsfergeteggel ée formán minden „megmozdu- állandó ellenőrzést, nem öszmindent elsöprő bravózással lását" csodálkozó morajjal, tönzi a közönséggel való érvagy éppen füttyel és pisz- rnajd enyhe és megbocsátó zelmi találkozás, lehetősége, szegéssel fejezi kl ítéletét és derültséggel fogadták. Né- ezért nincs módja az állanérzelmeit. Nem tévedhetet- hány nappal ezután Plaeido do önvizsgálatra, s a siker Domtngót, a pár esztendeje nyomón járó megújulásra, feltűnt nagyszerű tenorcsil- fokozatosan fásulttá, igénylagot olyan hatalmas ünnep- teleimé vélik, elveszti lába lésben részesítették, amire alól a talajt maga a színház csak sportrendezvényeken és pedig halódásnak indul. HrftHk ih m«GhH«7Pietlenül beatkoncerteken van példa. Valami végzetes félreértés iSív riB Negyedórákig félbeszakadt van Szegeden a színház sSf divaf^rTnt öltözött e* u Tosca-előadáe, és már- közönség kapcsolatában. len, de mindig őszinte. A bécsi opera állóhelyén esténként összegyűlt közönség felért egy kisebb világIfjúsági találkozóval. Kik lóhely extázisba és A játszotta, esett ifjú amit szíve szerint szeretett darabokra volna, hanem amiről azt Fiatalok az építőiparban Példamutatóan oldja meg a amelyik írót az első olvazsaluzati feladatokat a Ve- sott könyve utón megkedvelszelovszki-brigód. Az MTA tem, annak minden munkóBlológiai Kutatóintézetének ját megszerzem." 2. sz. épületénél imponáló Zsebpénze tetemes részét gerenda- és deszkarendszer fordítju könyvekre- Nem kelti fel az érkező figyelmét, csupán szépirodalmiakra, Nemrégiben került a bri- persze — hanem mindenekgádhoz Vtkartovszki Sanyi; 6 eiött az elektrotechnikával u DÉLÉP vállalat hathónu- foglalkozókra... pos tanfolyamát elvégezve, a nyáron szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Előzően is volt szakmája: a cipőiparban dolgozott; óm ott gyomor-ulkuszt kapott az idegesítő „hajtásban". Itt, az egészséges, férfias munkán — fizikailag is megerősödött. A régi brigádtagok szeretik, becsülik, mert — bár csak egy esztendeje működik a szakmában — igyekszik lépést tartani a többiekkel. A nagynevű brigád „öregeivel". (Akik között — korra nézvést nem suk az öreg: maga a brigádvezető is csalt 33 esztendős.) * Csinos, kékszemű, nyílt tekintetű leány fogad az új Házgyár területén: Maróthi Mária- elektrotechnikus. „Régi" ismerősöm — hisz még az épülő, félkész kombinátban ismerkedtem meg vele, amikor nyoma sem volt a mai, patikajellegű tisztaságnak és rendnek ,.. Marika Dorozsmáról járogat ide, s azoknak az aszszonyoknak a munkáját irányítja, akik az elkészült — kiváló minőségű — panelok „hőérlelését" végzik — gőzkamrákban. öt. óra hosszal kell érlelődnie az új elemeknek a gőzben ... ö az első házgyári alapszervezet KlSZ-tltkára volt annak Idején. S ma, amikor a megszaporodott tagság három alapszervezetre tagozódott, szintén vállalta az egyiknek a vezetését... Hobbyja a fotózás, s a könyvolvasás. „Ügy vagyok vele — mondja —, hogy Dér Endre Csaplár Ferenc pelyhedző szakállú gimna- krtzör;sl-,RO apró mindig vzoluf" elegumnóval szedi « SíínhÓ- hitte, hogy kell a koaönségmegjelenő japán egyetemi «íhorán aX é^5Ít"t kopott- öres épülotet az lalt Kockázatot. A közönség és envhén statea lezser öl- utobbi években nemigen fe- pedig ugy tett, mintha tettezékű ameS fiúk és lá égették ilyen veszélyek, szene nSfci a dolog, s köznvok es^vPraLs svóiei ta* Sikerek és bukások miná- ben szép csendesen kezdett nhón'ő is fewe Dulóveres lunk csendben- Körül- elmaradozni a színházból, nitono es fekete puioveres mények között zajianak le. Ideje lenne, hogy végre Íven* áUamoo Srsóflú nétó- A mi Közönségünk nyugodt őszintébbek és igényesebbek ííí J m 8 8 68 udvarias, nem igen lehet legyenek egymáshoz, valarek es aiaooK. kihozni a sodróból. Egy ré- hóra komolyan vegyék egyMár két órával az előadás sze már az őszintétlen reagó- mást kezdete előtt gyülekeznek, láshoz is hozzászokott Akkor sorba állnak a pénztárcsarnokban, mert a nagyon olcsó állóhelyjegyeket nem lehetett elővételben megvásárolni. Ha a hosszú várakozás után végre megvan a jegyük, rohannak a földszinti, illetve az emeleti állóhelyek felé. Itt újabb sorbanállás, várakozás, közben szövegkönyv olvasás, purtlturaböngészés. Negyedóra, félóra múlva az egyenruhás nézőtéri ügyelők beengedik őket az állóhelyekre. Itt nincsenek számozott helyek. Mindenki keres magának egyet, s azt a könyöklőre erősített zsebkendővel, sállal vagy újsággal „lefoglalja" magának. Ezzel véget ór a kispénzű hívők színházba való bebocsáttatásának nem kevés fizikai kitartást igénylő ceremóniája. Mikor elkezdődik az előadás, a csendes, fegyelmezett és végtelenül udvarias fiatalok szenvedélyesen reaA trolibusz jövfiie A városi tömegközlekedés hogy túlságosan zajosan közkét „főszereplője", a villa- lekedik. Az autóbuszt nem mos és az autóbusz mellett korlátozzák a sínpálya megnálunk csak szerényebb sze- kötöttségei, útvonalát tetrep jut a trolibusznak. Csu- szés szerint választhatja meg, pán a főváros néhány vona- s ez nagy előny. Viszont lén közlekednek ezek a jár- ugyancsak zajos, mlndamelművek, vidéki városainkban lett az egószsegre ártalmas hiába is keresnék őket, Pe- kipufogógázokkal árasztja el dig a jövőkutatók nagy le- az útvonalat, ahol halad. A hetőségeket lótnak a troli- trolibusz csendes és tiszta busz elterjesztésében, meg is üzemű, gyors jármű, ám a indokolják, hogy miért. felsővezeték-hálózat kiépitéA villamos sínhez kötött sét nem nélkülözheti, jármű, amelynek áramelló- A Szovjetunióban eltertasához egyenárammal táp- jedt a trolibusz közlekedés. Iáit vezetékrendszer szüksé- Engelsz városban hatalmas ge« A sínhálózat, a váltó- üaem állítja elő az ország rendszer karbantartása, fel- vóposaiban nálunk isb újítasa jelentős összegbe varosalDun (es nalumt is) kerül, de az a panasz is fel- közlekedő trolibuszok több merülhet a villamos ellen, mint 90 százalékát 87. — Nem vagyok felelőben, Etelkám, s kissé szégyellem magam, hogy nem tudtam uralkodni vugyuimon, de egyszerűen nem volt hozzá erőm ... Ne haragudj! — Már hogy haragudnék, Gábor — nézett rá csodálkozva. — Én talán nem akartam? Legalább úgy, mint te, hu nem jobban. Hiszen én hívtalak föl. El is küldhettelek volna — s kedveskedve csókolta meg. — Min töröd a buksi fejedet? — Rendezni szeretném ezt a ml dolgunkat, drágám — mélázott a fiú. — Ez férfi kényszer. Valami megoldást kell találnunk, mert ez így nagyon kockázatos. Meg kell előznünk a mi kapcsolatunk következményét. Nem tudom, értesz-e? — Persze, hogy értelek — mondta természetesen a leány. — Gyerekünk lesz. — Talán nem azonnal, de .,. — Biztos vagyok benne, hogy megfogantam ... Egy új élet elindításához ez a hőfok illik. — S akkormit csinálunk? •»• Azt hiszem, összeházasodunk, — De az esetleg már késő. Nem akarom, hogy rossz híredet költsék. — Fütyülök rájuk. Apám majd megvéd. — De anyád? — ő keményebb dió, de... — Tudod, mit? — Mondd! — Ne várjunk nzzul a házassággal. Most húsvétkor esküdjünk meg. Az utolsó vizsgámat utána is lelehetem. De lakás is kell — borult el újra a felhevült fiatalember. — Apám akár holnap bérel egyet » be is rendezi nekünk. Van pénze elég- Erről mór beszéltem vele a nyáron, mikor először éreztem meg, hogy te — s itt bájos mosolyra húzódott a szája — nekem vagy rendelve. Vagy nem így mondják? — Így is lehet — vonta magához Gábor és megcsókolta, — Apám itt akar neked ügyvédi Irodát berendezni a belvárosban, de el tud helyezni a városnál is. A főkapitány, tudod, rokonunk, de ő ismer mindenkit. Bokay Nándi bácsi is segít. Szóval: húsvétkor. Az most lesz nemsokára. Addig még senki sem láthat rajtam elváltozást. Egyáltalán nem félek a terhességtől. Gábor nézte ezt a leányt, ezt az érzelmes, de ugyanakkor olyan öntudatos teremtést, a egyre jobban vonzódott hozzá, hu ez egyáltalán még lehetséges volt. De most nem a nőisóge bűvölte, az is, most az okos magatartása, viselkedésének egyszerű közvetlensége, mely a szerelem beteljesülése után eleve föloldotta őt az ilyenkor szokásos önvád nyomás alól, hiszen tőle is függött, hogy ne lépje át a megengedett határt s idejében térjen magához. Etelka készséggel vállalta a maga részét, s talán önmagát nevette volna ki, ha vádlóan számon kéri szerelmesétől tettét, melyet közösen s természetszerűen követtek el. Édes cinkos volt ő moát, aki már régen felkészült a „csínyre", s most nem rendez jelenetet, nem sír-rí, nem jajveszékel a „muggyalázattatás" miatt, melynek szégyenét neki kell elviselnie, hanem ott ül mellette, majdnem ffús pajkossággal, mint aki örül, hogy van valakije, boldog, hogy szereti, s büszke rá, hogy meg merte tenni azt, amit a kisváros álerkölese mólyen megbélyegez. Hiába, az apja lánya volt! Gábort annyira meghatotta a vállalásnak ez a készsége, hogy szinte zavarba jött, mint aki már-már hiányolja az ilyenkor esedékes szemrehányásokat. — Igazán nem haragszol rám? — ügy viselkedem? — bújt hozzá s mohón belemart a szájába. Gábor tüstént fölhevült s folytatni akarta a szerelmeskedést, de Etelka, mikor már veszélyesnek érezte a helyzetet, pihegve s kissé rekedtes hangon taszította el magától. — Most ne, Gábor. — Baj van? — riadt meg a fiú. — Nem, semmi. Egy kicsit vérzem. — Aztán látva Gábor megrémült ábrázatát,, fölnevetett. — Ez vele jár, nem? De én sem tudhatom jobban, mert én ti csak most vesztettem el először a szüzességemet — s erre megint szívből, egészségesen kacagott. — De fájdalmat okoztam — dadogta amaz. — Ó — legyintett Etelka —, szóra sem érdemes. Inkább most menj el, édes, mingyárt haza jönnek az öregek, s egy kicsit rendbe kell hoznom magamut. Hogy ne vegyenek észre semmit. Azért arra nincs semmi szükség. Ez u mi keltőnk dolga. Gábor megértette, hogy miről beszel, de be kellett vallania, hogy még sohasem esett Ilyen nehezére u búcsúzkodás, összecsókolta Etelkát, arcát, kezét, lábát, s aztán kitámolygott az előszobába. Etelka az ajtóban még ezt suttogta a fülébe útravalóul: — S eztán minden nap várlak ,, Egy napot se hagyj kl, mert belehalok,,, Gábort nem kellett erre felbiztatni, valóban ott volt sülve-főve EtelkáóknúJ, s élték u maguk titkos mézesheteit. Néha a szülőkkel Is találkozott, megvárta őket, akik rendszerint ott marasztalták vacsorara, <l« Gábor többnyire sietett haza, mert anyja is igényt tartott rá, s apját is biztatnia kellett a jövőt illetően, akt, szegény, hitelt adva a vigasztaló szavaknak, még huzgóbban faragta Krisztusát, hogy mielőbb felállítsák a templomban. De Veron miatt is gyakran kellett otthon tartózkodnia, aki félt Tundarl Sándor bosszújától s minden lépésre vagy gyanús neszre fölriadt s bezárkózott a Gábornak; fenntartott kisszobába. (Folytatjuk.)