Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám

KEDD, 1972. OKTÓBER 31. Elöregvő és megújuló városrész Felsőváros jövője és lehetőségei Hallatlanul nagy érdeklő­dés kíséri újabban városszer­te azokat az előadásokat, tájékoztatókat, amelyeken a tanács vezetői egy-egy lakó­negyed jövőjéről, lehetősé­geiről ejtenek szót. Nemré­giben Felsővároson kellett a pártszervezet tanácskozó ter­méből átvonulni a Postás kultúrotthonba, hogy — még így se fért be minden­ki — a város főépítésze vá­laszolhasson az érdeklődök kérdéseire. A kintrekedtek s a kevésbé tájékozottak ké­résére Takács Máté legfon­tosabb válaszainak, érdekes meditációjának lapunkban is helyet adunk. « Közmiivek, talaj A legtöbbek által feszege­tett kérdés — melyet majd minden alkalommal feltesz­nek az előadónak —, hogy miért nem üres területeken építkezik a város, miért ép­pen a családi házas városré­szeken szanál? Hiszen min­den szegedi tudja, hogy a nyugati vagy északi város­részekben szinte alig kellene valamit bontani. Amiről a kérdezősködők elfeledkeznek, az, hogy míg az olyan terü­leteken, mint például Felső­város, részben megvannak a közművek, a szántóföldek helyén viszont mindent elöl­ről kell kezdeni. A nyugati városrész tervezésekor is csupán az könnyített a hely­zeten, hogy a főgyűjtő csa­tornának ottani szakaszát felépültnek lehetett tekinte­ni. Így is kitűnt hamarosan, hogy az alapközművek épí­tési költségei olyan maga­sak, hogy azok árán mintegy 1000 lakást lehetne fölépí­teni. A nagyobb baj akkor kez­dődött, amikor kiderült, hogy a talajvíz szulfáttartalma pél­dátlanul magas. Az pedig a betont és a vasat megtámad­ja, s kétségessé teszi még bizonyos védekezés esetén is, hogy 10—'15 év múlva nem mennek-e tönkre az alapok. Már olyan helyeken sem szokás építkezni, ahol a talajvíz literében 8 ezer milligramm szulfát van, a nyugati városrész helyén pe­dig 15 ezer milligrammot mértek helyenként. Termé­szetesen, két újabb kérdést is föl lehet tenni. Az egyik: nem lehetne-e kihagyni az olyan területeket, ahol ilyen magas a talajvíz szulfáttar­talma? A második: miért csak ilyen későn jöttek rá erre a tervezők? Az elsőre az a különös vá­lasz kívánkozik, hogy az említett területen a szulfát vándorol, nincs biztosítéka tehát senkinek sem arra, hogy hol bukkan föl, hol eszi meg egy-egy védettnek vélt épület alapzatát Az ilyen magas szulfáttartalom elleni védekezés gyakorlatát még nem is dolgozták ki. ha pedig ez alkalommal megte­szik, akkor is olyan ma­gasra emelte volna fel az építési költségeket, hogy is­mét ezer lakás árát vitte volna el. Az eredmény: ösz­szesen 2 ezer lakás a felépí­tendő három és fél, négyezer helyett. A második kérdésre a vá­lasz: a tervezés különböző fázisaiban más és másfajta talajmechanikai vizsgálatokat ír elő a szabály. Igy termé­szetes, hogy a szúrópróba­szerű fúrások nem mutatták ki a nagy szulfáttartalmat a tervezés első lépcsőjében, csak akkor sikerült erre rájönni, amikor az előírtnak megfelelően sűrűbbé váltak a mintavételek. Ebből okul­va az északi városrész terve­zését már igen sűrű talajvíz vizsgálatok előzik meg. S bár az utóbbi terület ilyen szempontból ideálisabb, a tervezők-építők semmiféle alapközműre nem támasz­kodhatnak, még a főgyűjtő csatorna sem érte el az észa­ki városrészt. Ilyen s hasonló objektív okai voltak annak, hogy Tarján további bővítésére, a felsővárosi rekonstrukcióra esett a választás. Utak, gáz­és vízvezetékek vannak ar­rafelé készen, s ráadásul így csak a József Attila sugár­úton szükséges egyelőre két vágányúvá építeni a villa­mospályát. Az utóbbi idő­ben azonban — jó hír a családi házak tulajdonosai­nak — az objektív okok mel­lett kezdik felmérni a szub­jektívakat is. Az a vélemény alakult ki, hogy amíg csak 5—6 ázat kell szanálni, mint Tarjánban, akkor még nem szükséges, a sűrűn lakott te­rületek rekonstrukciójakor azonban már elengedhetet­len szociológiai vizsgálatok végzése. 1000—1500 ember olyan közösség, amelynek véleményére oda kell figyel­ni. A mostani gyors átter­vezéskor még nem volt le­hetőség ilyen felmérésre, de az északi városrész és Rókus jövőjének megalapozásához a Városépítési Tudományos Tervező Intézet már végez szociológiai jellegű vizsgála­tokat. S mint kitűnt: a la­kók 90 százaléka — más vá­rosokban is — a megszokott városrészben szeretne ma­radni. Hol lehet építeni? Tapasztalatok bizotnyítják, hogy azok az idős emberek, akiknek családi házát a tar­jáni építkezéskor sajátították ki, a kapott pénzért kertes házat vettek. Ez a tendencia két veszélyt rejteget magá­ban. Egyrészt azt, hogy míg bizonyos városrészek arány­talanul megfiatalodnak, má­sok elöregednek — lakóik szempontjából. Másrészt azt, hogy azok a városrésznyi kö­zösségek, amelyeknek kiala­kulása évtizedeket vesz igénybe, felbomlanak, szinte pótolhatatlanul. A felsővá­rosi rendezési terv éppen ezért úgy készült, hogy a tömbbelsőkben helyet hagy olyan egy-két esetleg három emeletes, esetleg panelből készülő, kerttel is ellátható házacskáknak, amelyek az idős emberek szerény igé­nyeinek (egy szoba) felelnek meg. Igy az ötszáz szanálan­dó családi ház helyett 250 ilyen lakást lehetne létesí­teni. S ráadásul: a régi ott­hon környékén. Ha a tervezők és kivitele­zők, valamint a lakosság egyetértésével találkozna ez az ötlet, akkor egyedülálló példája lenne a megvalósu­lás arra: a rohanó kor ob­jektív szükségleteit hogyan lehet összekapcsolni az em­beri megszokással. Záporozó kérdések: mi lesz az új házakkal, hol lehet építeni Felsővároson, adni­venni lehet-e? S kezdjük — Takács Máté beleegyezésével — az utóbbival: adni is s venni is lehet, legföljebb tu­domásul kell venni, hogy az' árak másképpen alakulnak már ilyenkor. Felsővárosban az úgynevezett I—II—III. ütem beépítési terve kész van, elkészült — szintén két ütemezésben — a Római körút környékének rekonst­rukciós terve (1980 körül va­lósul meg), s bizonyos mér­tékben bizonytalanabbul a kőztük levő területek ren­dezési terve, amely még sokban változhat A rendezési tervnek meg­felelően, ott lehet építeni — általában egy emeletes há­zat —, ahol ilyet jelöl a tér­kép. Ott, természetesen, bár­mikor. Ahol ilyet nem jelöl a terv, a házakon csak az esetleges életveszély elhárí­tásához nélkülözhetetlen munkákat szabad elvégezni. A már említett közbeeső te­rületeken a rendezési terv meghagy bizonyos utcasza­kaszokat, ahol építeni is le­het. Ahol szanálás várható, ott lehet fenntartási, bizo­nyos korszerűsítési munká­kat végezni, de új lakást építeni nem. S mit kap ezzel Felsővá­ros? Hosszú lenne felsorolni. Alapvetően mindenesetre azt, ami kijár egy 80 ezres városrésznek (1980—85-re lesz ennyi lakosa): ÁBC­áruházakat, új körzetorvosi rendelőt — a Szilléri sugár­út és a Debreceni utca ta­lálkozásánál — éttermet, piacot, óvodákat, iskolákat. Két olyan üzemet, amely — könnyűipari lévén — másfél hektárnyi területen ezernyi nőnek biztosít a lakhelyhez közeli foglalkozást. Az egyik már megvan: a Szegedi Sza­bó Ktsz létesít 500—600 nőt foglalkoztató üzemet , • ra wr orzese A tradíciók őrzésére aKis­tisza utca néhány, védett városképbe illő házában helytörténeti, ipartörténeti múzeumot hoznak majdan létre. A lakosság ilyen mér­tékű növekedése minden­képpen minőségi változással jár majd: vonzani fogja a kereskedelmet a szolgáltató ipart. A gedói általános is­kola körüli területen ezért jön majd létre egy korszerű — országos tervpályázatot írtak ki rá — központ nagy­áruházzal, művelődési intéz­ményekkel. A felsővárosi központba tervezik a Csong­rád megyei gyógyszertári központ új épületcsoportját is, a kereskedelmi és ven­déglátóipari szakközépisko­lát, s valószínű, hogy iroda­ház is magasodni fog ott ahol ma még házacskák töp­pednek. Másfél évtized alatt újjászületik az ősi városrész. A cél az, hogy mostani és majdani lakói megelégedésé­re újuljon meg. Veress Miklós N em kell ahhoz pedagógusnak vagy az iskolával szoros kapcsolatban álló embernek lenni, hogy megál­lapíthassuk, erőteljesen halad az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai ha­tározatának végrehajtása. Elég ehhez az is, ha belelapozunk a folyóiratokba, új­ságokba, hetilapokba. Nemcsak vitacikke­ket olvashatunk e lapok hasábjain, ame­lyek a maguk módján segítik a gondola­tok, az elkepzelések tisztulását tehát hozzájárulnak a határozat egységes ér­telmezéséhez. Olvashatunk ezekben a cik­kekben-írásokban olyan új intézkedések­ről-döntésekről is amelyek a határozat után azzal a céllal születtek, hogy a Köz­ponti Bizottság döntéseinek szellemében vigyék tovább, vigyék előre a magyar ok­tatás ügyét. A végrehajtásnak ez az erőteljes tem­pója arra mutat, nem várjuk meg. amíg mindenki egységesen értelmezi a határo­zatot, hogy azután kezdjünk hozzá az új intézkedések bevezetéséhez. A kettő együtt halad. Miközben folytatjuk az esz­mecserét és a vitát a határozatokról, be­vezetjük az új intézkedéseket is. Ez az együtthaladás nem valami metodikai za­var, hanem a végrehajtásnak egyik igen fontos eszköze, hiszen az új intézkedések a határozat egységes értelmezését is se­gítik. Nem keli magyarázni, az űj intézkedések példát, magyarázatot adnak arra, hogyan kell helyesen értelmezni egy-egy konkrét kérdésben a határozatot, illetve a határozat valamelyik pontját. Azok közül a dokumentumok közül, amelyek e munkával kapcsolatban az utóbbi időben megjelentek. Szegeden és Csongrád megyében kiemelkedő jelentő­ségű a lapunk vasárnapi számában napvi­lágot látott közlemény a megyei pártbi­zottság október 25-i üléséről. A jelentés amiatt és azért fontos, mert helyi érdekű és értékű. A Központi Bizottság július­ban országosan elemezte az oktatásügy, az iskolák helyzetét. A megyei pártbizott­ság a szegedi és a Csongrád megyei hely­zetet vizsgálta, egyébként a júliusi hatá­rozat óta most első ízben. A Központi Bizottság vitájának és a megyei pártbizottság ülésének anyaga egyaránt hangsúlyozza, hogy az iskolaügy: társadalmi ügy. Szegeden azonban nem­csak egyszerűen erről van szó. Szeged is­kolaváros — mondogatjuk büszkén, néha csak pusztán arra gondolva, hogy diák­ként, tanárként milyen sokan, több tízez­ren kötötték-kötik sorsukat az iskolához. Arról azonban néha megfeledkezünk, hogy Szeged ezen felül fontos bázisa a magyar iskolaügynek. Az iskolareform űj törek­vései közül például nem egyet először Szegeden vezettek be és próbáltak ki, Sze­ged az úgynevezett programozott, tehát gépi oktatás egyik központja, itt valósult meg először a középfokú, szakközépiskolai képzőművészeti nevelés —, hogy csak uta­lásszerűén idézzük fel iskoláink e fontos funkcióját. Nem kétséges, hogy Szegednek, a sze­gedi iskoláknak ez a fontos szerepe a jö­vőben is megmarad, sőt lálva-tapasztalva a dinamikus fejlődést, feltételezhetjük, hogy fokozódik. Ily módon életbevágóan fontos, miképpen értelmezzük a KB hatá­rozatát, hogyan cselekszünk a végrehajtás folyamán. Hivatalnokként, vagy egy jó ügy lelkes harcosaként dolgozunk, akik mindent beleadnak a munkába, nem kí­mélve erejüket, mert tökéletesen tudják, miről van szó; ez most a kérdés. A megyei pártbizottság ülésének anya­ga éppen ehhez ad segítséget. Már önma­gában az a tény, hogy a pártbizottság na­pirendre tűzte az oktatásügy helyzetének vizsgálatát, mutatja a kérdés jelentőségét Az a mód pedig, ahogyan a pártbizottság sorbavette, vizsgálta a helyzetet, az isko­lák és a pedagógusok életének legfonto­sabb kérdéseit, arra mutat, nem hivatal­noki munkát várunk a pedagógusoktól. Al­kotó munkára van szükség. Arra, hogy ne kizárólag „fentről" várjunk mindent, ha­nem „lenn", az iskolákban is kezdődjék meg, pontosabban folytatódjék nagyobb lendülettel, mint eddig, az újat, a jót ke­reső munka. A közlemény például kimondja, hogy a pedagógus — szó szerint idézünk — „a nevelés döntő tényezője". A pedagógus­munka fontosságát természetesen máskor is hangsúlyoztuk már. Lehetetlen azonban észre nem venni, hogy még sohasem ilyen erőteljesen, mint most. Csakhogy a dolog még ezzel a határozott megfogalmazással sem valósul meg önmagától. Ahhoz, hogy a pedagógus valóban a nevelés „döntő té­nyezője" legyen, magától értetődően fo­kozott aktivitás szükséges. Az, hogy a ta­nárok és tanítók akarjanak és tudjanak is „döntő tényezővé válni. De ez hivatástu­dattal végzett alkotómunka nélkül, amely természetszerűleg jóval több, mint a hi­vatalnoki kötelességteljesítés, sohasem va­lósulhat meg. S a megyei pártbizottság vasárnap megjelent közleményének ily módon nemcsak az a jelentősége, hogy a helyi körülményeket vizsgálva hozzájárul a Központi Bizottság határozatának egy­séges értelmezéséhez, hanem az is, hogy — s ez nem kisebb fontosságú — lendületet ad a pedagógusok alkotómunkájának ki­bontakoztatásához. S végül is a jó hatá­rozatok után ez a dolog lényege: a pe­dagógus nyilvánvalóan nemcsak az isko­lában „döntő tényező", hanem a párt ok­tatáspolitikájának végrehajtásában-megva­lósításában is. Ökrös László Országgyűlési bizottság ülése Dr. Bognár József elnökle­tével hétfőn a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizott­sága. A tanácskozás napi­rendjén csupán egy, ám an­nál fontcsabb téma szere­pelt. A képviselők a beruhá­zási fegyelem megszilárdítá­sa és a beruházási egyen­súly helyreállítása érdeké­ben tett intézkedéseket, il­letve azok eddigi hatásait, eredményeit elemezték. A témáról Dreczin József, az Országos Tervhivatal elnök­helyettese tájékoztatta a terv- és költségvetési bi­zottság tagjait. (MTI) Kötés - programvezérléssel Magyar küldöttség utazik a béke-világkongresszusra Az Országos Béketanács ügyvezető elnökségi ülése — amely hétfőn délelőtt ta­nácskozott a Belgrád rak­parti népfrontszékházban — meghallgatta a BVT chilei elnökségi üléséről szóló be­számolót. Ezt Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára terjesztette elő. Szó volt eb­ben a béke-világmozgalom 1973. évi programjáról, amelynek kiemelkedő ese­ménye lesz az a béke-világ­kongresszus, amelyet a jövő év őszén Moszkvában ren­deznek „A békéért, a nem­zetközi biztonságért és a nemzeti függetlenségért" jel­szóval. A világtalálkozón delegációval képviselteti ma­gát a magyar békemozgalom is. Másik témaként az OBT ügyvezető elnöksége értékel­te az 1972. évi hazai béke­munkát és megtárgyalta a következő esztendőre szóló munkatervet, béketnozgal­munk itthoni feladatait és nemzetközi munkáját. (MTI) Programvezérléssel irányítják azt a belga gyártmányú, új patentkötő gépet, amelyet a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár vásárolt. Még további kilenc hasonló be­rendezést kapnak. Az 1973-ban már üzemelő tíz új gép­pel hatvan személy munkáját takarítják meg Piacszervezési konferencia Hatszáz szakember rész­vételével hétfőn vállalati piacszervezési konferencia kezdődött Budapesten, a Technika Házában. A Szer­vezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság rendezte két­napos tanácskozást Vég László, a Magyar Kereske­delmi Kamara marketing szakbizottságának elnöke nyitotta meg, majd Zala Fe­renc, a Belkereskedelmi Ku­tató Intézet igazgatója tar­tott bevezető előadást. A tanácskozás három szek­cióban foglalkozik a fogyasz­tási cikkekkel, a termelőesz­közökkel és az export-im­port kérdésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom