Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

CSÜTÖRTÖK, 1073. OKTÓBER 26. Űttöröparlament Szegetlen ötvenhárom egyenruhába öltözött úttörő gyűlt össze tegnap délelőtt a szegedi Űt­töróhá?ban. ök képviselték csapatukat, iskolájukat a negyedik városi úttörőpar­lamentben. Az ünnepi dísz­be öltözött Üttörőházban a szegedi úttörőcsapatok leg­jobbjai tanári felügyelet nélkül, maguk között mond­ták el véleményeiket úttörő­munkáról és iskolai életről, szervezeti felépítésről és felnőtt vezetőkről. A jegy­zetfüzetek fölé hajló, szor­galmasan írogató úttörők felkészülten, komolyan és felelősséggel mondtak véle­ményt. A IV. városi úttörőparla­menten, melyet Hernády László ifivezető, a Radnóti gimnázium negyedikes diák­ja vezetett, meghívottként volt jelen Csanádi Géza. a városi tanács műve'ődési osztályának csoportvezetője, és Gazdik Gyula, a városi úttörőelnökség vezetője. Az úttörőparlament megválasz­totta azt a harminckét kül­döttet, akik a november 8-i, makói megyei úttörőparla­menten fogják képviselni a szegedi úttörőket. Uttörővezetők tapasztalatcseréje Röszkén, az általános is­kolában tegnap, szerdán ta­lálkoztak a szegedi járás út­törővezetői, hogy tapasztala­tokat cseréljenek. A megbe­szélésen több jó észrevétel, javaslat hangzott el az út­törőélet tartalmi gazdagítá­sára. A röszkei Gábor Aron-út­törőcsapat az elmúlt idő­szakban kimagasló eredmé­nyeket mutatott föl, ezért megkapta a járási vándor­serleget. Az úttörővezetők ismerkedtek a Gábor Áron­úttörőcsapat életével. A röszkei pajtásoknak a köz­ség KISZ-istáinak és határ­őreinek a társadalmi mun­kájával, segítségével már úttörőotthonuk van; Móra­halom után ez a második a járásban. A járásban úttörő határőr zászlóalj működik, s ennek törzsparancsnoksága is teg­nap alakult meg. Ebből az alkalomból az úttörő határ­őrök tevékenységét a határ­őrség kerületi parancsnok­ságának képviseletében Go­zsó Béla alezredes méltatta, majd Bakacsi Géza, a rösz­kei általános iskola igazga­tója az úttörő határőr őrsök életéről, terveiről adott szá­mot. Megbolygatott madárvilág Az idei ősz szokatlan idő­járása megbolygatja a ma­dárvilág életének megszo­kott ritmusát. Az Országos Természetvédelmi Hivatalba befutó jelentések szerint egy hónappal késik a ván­dormadarak nagy tömegű vonulása. Míg az elmúlt években október derekán 25—30 ezres csapatokban lepték el tavainkat a vad­kacsák, jelenleg alig 5—6 ezres társaság kering a Ba­laton, a Velencei- és a Ta­tai-tó felett. A vadlibáknál hasonló a vadőrök megfi­gyelése, 200—300 madár ér­kezik szórványosan, ellentét­ben más évek több ezres tö­megével. A darvak is csak ..szállingóznak". A madárinvázió csúcsideje azért tolódik el, mert a már útra kelt vándormadarak megváltoztatják az évszáza­dok óta kialakult északke­let-délnyugati útirányt, amely a Balti-tenger menti sztyeppéktól Európán át egyenes vonalban a spa­nyol tájakig, vagy tovább, Afrikába vezeti az állatokat. Idén — a kontinens rend­ellenes időjárását meghatá­rozó hűvösebb-melegebb légtömegeket követve — a vándorlás helyett csak bi­zonytalanul kóborolnak. A másik Traviafa A szegedi opera vonzó tu­lajdonsába, hogy a premie­reket követő, úgynevezett második szereposztást rend­re második premiernek, ha tetszik, másik szereposztás­nak értelmezi. Világosan ki­derül ez a színlapról, hiszen a kedd esti Traviatában a Gregor Józsefet felváltó Sinkó Györgyről, vagy a Flóra szerepében Turján Vilma után bemutatkozó Lengyel Ildikóról — kivált­Analfabéták Az analfabéta szó írás­tudatlant jelent, s a görög nyelvből került hozzánk. De jelenti — átvitt ér­telemben — a műveletlen, tudatlan, hozzá nem értő embert ls. S ez nem vé­letlen, hiszen aki írni-ol­vasni nem tud, önmagát fosztja meg az ismeretek bővítésének legnagyobb le­hetőségétől. Hazánkban a felszabadulás előtt mint­egy 600 ezer analfabétát tartottak számon. A Föld lakosságának igen jelentős része — a legfrisebb ada­tok szerint 783 millió em­ber — még ma is írástu­datlan. A hazai analfabétizmus jelenleg — így fejezik ki a hivatalos jelentésekben — már nem számottevő. Ennek ellenére semmi okunk a megnyugvásra. Igaz ugyan, hogy a statisz­tika szerint 1930-ban még a lakosságnak 9,3 százalé­ka egyáltalán nem járt is­kolába, az arány I970-re már 1,8 százalékra javult —, és ez viszonylag való­ban nem nagy szám, alig 106 ezer ember... Egyes megyékben eléri a 17—18 ezer főt — a lakosság 3— 4 százalékát. S ez akkor is ígv van, ha mindiárt hoz­záfűzzük. a legtöbb helven az elmúlt húsz év alatt több mint felére csökkent az analfabéták száma. Lehet játszadozni ezek­kel a számokkal, viszonyít­hatjuk más országokéhoz, kimutathattuk, hocv még a feitettebb országokban is akad ennyi írástudatlan. A ténveken azonban ez mit sem változtat. Ha átlagot számolunk is, azt jelenti, hogy megyénként legalább tízezer ember, amikor az aláírását kérik, csak ke­resztet rajzol a neve he­lyett, vagy legfeljebb a ne­vét tudja lekörmölni. Min­den megyében egy nagy­községnyi ember számára a könyvesboltok kirakatai csak színfoltok, az újságok címlapjai csak tarka ákom­bákomok. A rohamosan fejlődő technika korában ennyi ember még az útjel­ző táblákat sem tudja ki­betűzni. Az UNESCO teheráni vi­lágkongresszusán 1965-ben határozták el, hogy világ­szerte harcra buzdítanak az írástudatlanság felszá­molásáért. De nemcsak ab­szolút írástudatlanság lé­tezik. Van átmeneti álla­pota is ennek. Van olyan, aki csak éppen hogy el­végzett egy-két iskolai osz­tályt, aztán kimaradt. Igé­nye, műveltsége, szellemi felkészültsége alig külön­bözik az írástudatlanoké­tól. S ezeket ki tartja szá­mon? A felkutatásuk is nehéz, mert rejtőznek, szé­gyenkeznek, leplezik tu­datlanságukat, s takargat­ják ezt még a ' hozzátarto­zók is. Nem nagy ügy az a megyénkénti tíz-húszezer analfabéta, mondhatja bár­ki, kár ennyit beszélni ró­luk. De ha ez alatt nem­csak írástudatlant, hanem az alapvető műveltség megszerzéséből kirekesz­tett embert is értünk, már nem lehetünk közömbö­sek. Van még tennivaló bőségesen. T. P. képp, hogy kisebb, epizód­szerepekről van szó — ba­josan írhatnánk le: második szereposztás. Az est unikumát Bartha Alfonz, a megbetegedett Ré­ti Csaba helyett „beugró" vendégművész, az Állami Operaház tenoristája ígérte. Bartha Alfonz dekoratív je­lenség a színpadon, Alfréd­ja inkább elegáns, mint szenvedélyes, szalonokban járatos, választékos ízlésű és modorú úriember, aki a muzsika romantikus hevüle­tében is megőrzi szertartá­sos hűvösségét. Kulturáltan énekel, artikulációja, tiszta, szép szövegmondása már­már túlságosan is precíz. S hogy őszinte legyek. míg alakításának erényeit soro­lom, mintha mentségeket keresnék számára. Bartha Alfonzot kitűnő Mozart-éne­kesnek tudtuk, s a koncert­pódiumon is remek daléne­kesi adottságokkal rendel­kezik, erre utalnak frazíro­zásai, hangképzésének tech­nikája. Szegeden ennél sú­lyosabb, drámaibb szerepet vállalt, s kétségtelenül meg­oldotta, bár az operák vilá­gában járatosak dallamfor­málásaiból kiérezhették: Alfréd nem az igazi terüle­te. Vendégjátéka megmen­tett egy előadást, nem is akármilyen előadást — kö­szönet érte. N. I. Még a nyáron följelentet­ték a népi ellenőrök a sze­gedi ügyészségen az ásott­halmi Aranykalász Szakszö­vetkezet egykori és a Petőfi Szakszövetkezet akkori veze­tőit közös vagyont károsító hűtlen kezelés miatt, és kü­lön a Petőfi Szakszövetke­zet főkönyvelőjét sikkasztás alapos gyanújával. Sajnos, időközben kiegészült ez a följelentés egy másikkal. Az ellenőrző bizottság elnöke a törvény igazságát kérte, azt állítva, hogy őt Temesvári István szakszövetkezeti el­nök megverte. Az eset első hallásra is föl háborító. Ha egy vissza­élésekkel megtűzdelt szövet­kezet elnöke megveri a kö­telességét teljesítő belső el­lenőrzés emberét, ehhez csak egy hozzáfűznivalónk lehet. Végső következtetéseinkkel várjuk meg mégis a bíróság döntését. Annyit nézzünk meg csupán, mi vezetett az állítólagos pofonhoz. Olyan csodála­tos mel­léküzem­ági vezetőnek havi átlagke­resete a népi ellenőrök je­lentése szerint tizenkétezer forint volt, és saját kocsijá­nak használati átalányát ha­vi hétezer forintra emelte még akkor, amikor nyolc­van fillért ért egy kilomé­ter — de ennyit sem lett volna szabad fölvennie, mert kocsiját lakása és munka­helye között használta. Be kell látnunk, nem fér bele egy riportba minden. Megvizsgálták a szövetkezet házipénztárát a népi ellen­őrök, és illetlenül könnyű­nek találták. 10 ezer forint hiányzott belőle. Ahány vizs­gálat azóta történt, mind megállapította, hogy megha­misították a szövetkezet el­múlt évi zárómérlegét. Any­nyi variáció van csupán, hogy minden vizsgálat újabb hamisításokat derít föl. A főkönyvek kozmetikája rosz­szul sikerült. HAMIS MÉRLEG VACSORA VAN ágat szervezett az Aranyka­lász, amelynek három év alatt négy gazdája lett. A józan ésszel elképzelhetetle­nül bonyolult ügynek csak azt a hajtását bogozzuk most, amelyik a Petőfi Szak­szövetkezet „nedveit" szívta. A séma, sajnos, ismerős. Nincs erkölcsi bizonyítványa a részleg vezetőjének, de vezethet, pénztárt kezelhet, utalványozhat. Működési en­gedélyt a szegedi járásban kapnak, legnagyobb munká­jukat mégis Békés megyé­ben végzik. Olyan bérjegy­zéken fizetnek, amilyet me­sebeli három kívánságában sem merne óhajtani senki: az sincs ráírva, hány na­pot dolgoztak, az se, hogy mennyit végeztek. Az erköl­csi bizonyítvánnyal nem ren­delkező, de rendkívül vállal­kozószellemű melléküzem­Tüdőgyógyászok tudományos ülése Tudományos ülést rende­zett tegnap, szerda délután a Szeged megyei városi ta­nács kórháza Pulz utcai kultúrtermében. Ezúttal a kórház tüdőgyógyászati osz­tálya számolt be munkájá­ról. Dr. Kókai Károly megbí­zott osztályvezető főorvos a bőrtünetekkel kísért, tüdőben levő aprógócos elváltozások­ról és a hörgőfetöltéses vizs­gálatokról beszélt — ez utóbbi előadásának érdekes­sége, hogy egy Szegeden mindössze két esztendeje be­vezetett rutinvizsgálati mód­szer eredményeit tárta a hallgatóság elé. A gyógyszerész dr. Ma­gyar Leventédé és dr. Kó­kai Károly közös referátu­.ma arról szólt, hogyan ke­zelhetnek fuladásos panaszú és asztmás betegeket gastri­xonnal: a gyógyszert általá­ban gyomorfekélyeknél hasz­nálják, s a referensek állaton végzett kísérletek bemutatá­sával és az emberi hatás is­mertetésével bizonyították új felhasználásának lehető­ségeit. Érdekes, társadalmi­lag sem haszontalan témát boncolgatott dr. Hörcher Andrea osztályos orvos be­számolója azokról a fegyel­mezetlen, magukat kezelni nem hagyó betegekről, akik gyógyulatlanui távozhatnak a kórházból, természetesen saját felelősségre, s lényegé­ben ők terjesztik tovább a bacillusokat. A tudományos ülés elnöke dr. Kulka Frigyes egyetemi tanár volt. Törvény van rá, hogy mi­ként a szövetkezet eredményeit és gondjait, úgy a benne vég­hezvitt gazságokat is a tagok tudomására kell hozni, min­denféle szépészeti beavatko­zás nélkül. A legutóbbi köz­gyűlésen tehát az elnöknek, vagy másnak ismertetnie kellett volna a népi ellen­őrzés részletes jelentését. Mivel a meghívó napirend­jei között ez a téma nem szerepelt, kötelességének megfelelően meghívta a köz­gyűlésre az ellenőrző bizott­ság elnöke a népi ellenőrö­ket, ismertessék ők, mire jutottak. Törvény szerint tet­te, de a maga vesztére. Any­nvira kivívta maga ellen ez­zel a tettével az elnök ha­ragját, hogy — elmondása szerint — a közgyűlést kö­vető vacsorán, a Pölös ven­déglőben többszörös verését volt kénytelen elviselni. (Csak egy lélegzetvételre álljunk meg: Csaltak ebben a szövetkezetben, a közgyű­lésen tárták föl, hogy vesz­teség ugrott elő a mérlegből, de a közgyűlési szertartások­hoz a vacsora, a megelőző és követő italozás akkor is hoz­zátartozik, ha százfelé vi­szik a szövetkezet vagyonát? A módját ennek is meg kell adni?) Semmiképpen nem aka­rom keresztezni az igazság­szolgáltatás útjait, csupán azt írom le, hogy beszéltem a sértettel is, és a szövet­kezet elnökével ls. Az első beszélgetés közben azt hal­lottam, nem első eset, hogy megverték. És nem ő az egyedüli ebben a szakszö­vetkezetben, akit megvert az elnök. Az elnökről megkérdeztem a község egyik felelős veze­tőjét. Véleménye így hang­zott: — Tagadhatatlan erényei vannak, de irtózatosan go­romba. Gyerekkorától isme­rem, ha ivott, könnyen ló­dult a keze. A mostani eset­re se, és az előzőkre se ta­lálok mentséget. Tartozom az Igazságnak annyival, hogy elmenjek az elnökhöz is. Vitt a kíváncsi­ság is. Szerettem volna lát­ni azt az embert, aki végre lemondott a közgyűlésen, el is fogadta lemondását a köz­gyűlés; akit felelősség terhel a közös vagyont károsító hűtlen kezelés miatt, és eb­beli felelősségére a közgyű­lésen is ráreflektoroz a népi ellenőrzés, aki a hírek sze­rint ráadásul megveri az el­lenőrző bizottság elnökét, mert — úgymond — „nya­kamra hoztad a népi ellen­őröket" —, és mindezek el­lenére felsőbb utasításra to­vábbra is elnök marad. Ha csak fele igaz mindennek, akkor is ritka az ilyen el­nök. NEM KOCSMAI Mit mond­hatnék? Olyan tiszta lelkű és tiszta kezű ember talán a világon sincs, amilyennek Temesvári Ist­ván mondja magát. Hogy ő megverte volna a törvényes bizottság fejét? Soha. Egy ujjal se nyúlt hozzá. Más­hoz se. Egyáltalán nem ter­mészete a verekedés. Az ivás se. Most úgy tűnik, lesz dol­ga ezzel a pörrel a bíróság­nak. Annyi biztos, nem kocs­mai verekedésről van szó csupán. Az is biztos, hogy méltó jutalmát mindenki megkapja ebben az egész ásotthalmi bonyodalomban. De egy kérdés még így is választ vár: A közös gaz­daság levegőjének a tiszta­ságáért a kezdet kezdetén többet lehetett volna tenni. Kiskirályok, saját zsebre dolgozók addig virágozhat­nak, amíg a bíróság le nem töri a szarvukat? A tagság ismeri a maga embereit. Miért nem szól addig közbe, amíg nem nő­nek égig a jegenyék. Ha egy elnök irtózatosan goromba, addig fogjuk meg a kezét, amíg nem üt vele' Ennyi ta­nulságot a tárgyalás előtt is le kell vonnunk az esetből. Horváth Dezső Az ifjúsági szakrendelések fejlesztése A város lakosságának je­lentős hanyadát alkotó fia­talok egészségügyi ellátásá­ról nagyrészt az Ifjúsági Egészségügyi Intézet gondos­kodik. Hogy a szakrendelé­seire háruló feladatoknak minél inkább eleget tudjon tenni, a Szeged megyei vá­rosi tanács 12 ezer 500 fo­rintot irányzott elő — pót­lólag — műszerek, és 50 ezer forintot gyógyszerek, vegyszerek és röntgenfilmek vásárlására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom