Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám

SZERDA, 1972. OKTŐBER 23. Petőfi nyomában Szegedi iskolások a kiskőrösi szülőháznál A szegedi Móra Ferenc általános iskola tanulói a napokban Kiskőrösön jártak. A jubileumi év alkalmából Petőfi szülőházát keresték fel. Hetek óta készültek erre az útra, társadalmi munkában gyűjtött pénzből fedezték az utazás költségeit. Ünnepi úttörőruhában: fehér ingben, vörös nyakkendőben, csapatzászló alatt indultak a kirándulásra. Felkészülten mentek el, a nevelők már felkeltették a tanulók érdeklődését, beszéltek nekik Petőfi életűtjárói, szülőföld- és hazaszeretetéről. E kirándulás célja az volt, hogy a szabadság és forradalom lánglelkű költőjét Megismerjék a szülőházon, a féltve őrzött emlékeken keresztül is. „Legyen e megosztott porszemek temetője szivünk, és az örökbe jutott porszem tanítson bennünket úgy szeretni nemzetünket, ahogy ő szerette, úgy hinni a jövőben, ahogy ő hitt, s oly igaznak lenni, amilyen igaz volt a költő" — idézte a szülőház előtt Jókai szavait Szekeres Klára. S ennek a gondolatnak elmélyítése volt a kiskőrösi kirándulás legfontosabb célja. Petőfi szülőházában, életútjának múzeumában, a bútorok és emlékek között a tanulók felidézték a nagy költő családi verseit és a szülőföldjét üdvözlő és szabadságkölteményeit. Az énekkar Petőfi megzenésített verseiből adott elő néhányat. Az úttörőcsapat nevében a raj- és őrsvezetők koszorút helyeztek el az emléktáblánál. A kirándulás, az emlékek idézése ragyogóan sikerült, a tanulók meghatottan hagyták el a nádfedeles kis házat. Az Iskola igazgatója, Takó Tivadar a következőket jegyezte az emlékkönyvbe: „Itt jártak a szegedi Móra Ferenc általános iskola növendékei, hogy tisztelegjenek Petőfi szelleme előtt és a világszabadság nagy költőjétől tanuljanak hazaszeretetet és internacionalizmust." Ultrahanggenerátor A szovjet Felfedezés- és Találmányügyi Bizottság bejegyezte Jevgenyij Konovalovnak — a Belorussz Tudományos Akadémia tagjának — az ultrahang-kapillaritás jelenségére vonatkozó felfedezését. Az általa szerkesztett ultrahang-generátor alkalmazásával bizonyos anyagok a szokásos időnek egytizede alatt Itatódnak át folyadékokkal, vagy folyékony halmazállapotú anyagokkal. A találmány kitűnően alkalmazható olyan eljárásoknál, amikor szivacsos szerkezetű anyagokat folyékony fémmel s árbocokat, faoszlopokat, talpfákat, drótköteleket, egyes elektro- és rádiótechnikai berendezéseket különféle olajokkal kívánunk átitatni. Az átitatódás gyorsításának igen nagy a jelentősége az élelmiszeriparban is. Az ultrahang-kapillaritás felkeltette az orvostudomány művelőinek és a biológusoknak figyelmét. Segítségével több — eddig megoldatlan — problémára szándékoznak fényt deríteni. Az ultrahang hatására, amint azt a kísérletek során megállapították, a növények hajszálgyökerei sokkal intenzívebben szívják fel a tápoldatot meggyorsítva a termés beérését. Iskola élet' közeiben Merre tart a gimnázium? Patron - patikamérlegen Napok óta nehézkesnek érzem magam. Oh, milyen tökéletlen az emberi szervezet. Még hat-hét grammnyi különbséget sem érzékel a két kezében tartott tárgyak között. S milyen tökéletlen a háztartásom: nincs benne patikamérleg. Márpedig ez nélkülözhetetlen, ha már vettünk autoszifont. A patronok miatt, amelyek kétféle minőségben léteznek: nem súly hiányosak és súlyhiányosak. Persze, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy egy patron mennyit nyom. A fontos csak az, hogy patron legyen, vagyis lehessen vele szódavizet csinálni. Vagyis létezik jó patron és rossz patron. Csakhogy nálunk rendkívül illedelmesen beszélnek az iparban és a kereskedelembén. Olyan csúnya szót, hogy rossz, nem használnak. Súlyhiányos, az sokkal jobban hangzik. Tehát: „A fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos rendelkezés előírja a felhasználatlan súlyhiányos patronok kötelező, díjtalan cseréjét... A minisztérium felhívta az érdekelt kereskedelmi vállalatok figyelmét, hogy minden körülményeskedés nélkül cseréljék kl a felszúratlan, súlyhiányos patronokat." Mindezt a lapokból idéztem, amelyek ismét védtek egyet a fogyasztók érdekein. Persze, én jobban szerettem volna egy olyan utasítást olvasni, amely kimondja. hogy a boltosnak bocsánatot kell kérnie azért, mert vacak árut adott el — elismerem, önhibáján kívül — a vásárlónak. A jó modort azonban mindmáig nem foglalták rendeletekbe, utasításokba, s talán ezért ls akad olyan kevés van belőle: sokan azt hiszik, hogy megszegik a törvényeket, ha elviselhető hangon tárgyalnak a másikkal. De hát nem lehet mindent rendeletekbe foglalni. Lám-lám, milyen egyszerű ügy a súlyhiányos patron, s még itt is milyen nehéz rendezni a dolgokat. Az utasításból vagy felhívásból kimaradt ugyanis egy rendkívül fontos dolog. Honnan tudjam én, hogy melyik patron súlyhiánvos és melyik nem? Hivatásomnál fogva húsz esztendeje szorgalmasan és figyelmesen olvasom a lapokat, s emlékszem ré, amikor közölték a nagyközönséggel: azt a patront, amelybe eleve nem tettek szénsavat, azzal lehet megkülönböztetni a szénsavval ellátott, vagyis patron patrontól, hogy könnyebb, mint az. Azt hiszem, hat-hét gramm a különbség ... Mindenesetre olyan sokkal nem lehet nehezebb a jó patron a rossznál, s én egyszerűen nem tudom érzékelni. Pedig úttörőként még becsléspróbát is tettem, de akkor sem grammokra ment a dolog. Patikamérleget nem használok a szódakészítés előtt, mert ez meglehetősen lelassítaná a technológiát, s afféle egyszerű emberként egyelőre még ösztönösen és nem tudományosan készítem a szódát, ha sikerül. És akkor sikerül, ha a patronban van szénsav. S így — akkor jövök rá arra is, hogy egy patron súlyhiányos, amikor már kiszúrtam. Persze, akkor már hiába viszem vissza a boltba, ott helyesen nem veszik vissza, hiszen kiszúrt állapotban már minden patron egyforma nehéz, akár volt benne szénsav, akár nem. De még a csere sem old meg semmit, még ha meg is oldják a cserét, ami azonban tulajdonképpen megoldhatatlan. Egyetlen megoldás létezik. Mások mérik meg helyettem a patronokat, s csak olyat tesznek a dobozba, amelyek nem súlyhiányosak. Ekkor nem kell kicserélni a súlyhiányos patront a boltokban, nem létezik sem jogos, sem jogtalan csereigény, viszont létezik jó, megbízható patrongyártás. Egyelőre azonban nincs. Marad a méricskélés. Ez azonban kicsinyes dolog. Nagyvonalúan kell élnünk, s különben is, egészen könynyű, súlytalan problémák ezek. S akik azt hiszik, hogy az ilyesmiktől válik nehézzé az élet, vegyenek patikamérleget. P. I. Milyen gondokkal küzdött és küzd még ma is a gimnázium? A legnagyobb problémát a gimnázium, kettős funkciója okozta: azaz, felkészít az egyetemi-főiskolai továbbtanulásra, de egyben a tovább nem tanulóknak is alapot kellett adni — a tudás számos ablakának a kinyitásával — az érettségi után elhelyezkedéshez, a társadalmi életbe való gyors beilleszkedésre. A felülvizsgálatkor kiderült, hogy „a gimnázium tanulásra felkészítő funkciója az utóbbi években erősödött (az egyetemekre, főiskolákra felvettek 72 százaléka gimnazista), a tovább nem tanulóknak a gyakorlati életre való előkészítése azonban megoldatlan." (Az MSZMP KB 1972. június 15-1 határozatából.) Ahány iskola volt. annyiféleképp teljesítette e kettős funkcióiát. Nem minden gimnáziumban voltak kedvezőek a körülmények a színvonalas munkához. Súlvos problémát jelentett a gimnáziumi tantervi anyag túlméretezett volta; a megadott tananyag mennyisége nem volt arányban azzal, mint amennyit egy tanuló el tud végezni. A szakosított osztályok révén az órák száma tovább emelkedett. A tananvag túlzsúfoltsága nem tette lehetővé a begyakorlást, s ezáltal a szilárd. teliesítménvképes tudás kialakítását. Ezek voltak a legnagyobb gondok, melyek megoldási módjával foglalkozni kellett. Hogyan menjünk tovább, mi a legfontosabb tennivaló? Az MSZMP KB 1972. június 15-i határozatában ezt olvashatjuk: „A jelenlegi érvényes tantervekben és tankönyvekben rögzített tananyagot rövid időn belül lényegesen csökkenteni kell." (Az ezzel kapcsolatos munkák már a minisztériumban napirenden vannak, megjelenésük az 1973—74. tanévtől várható.) „Keresni kell a jelenlegi tantárgyi szétaprózottság felszámolásának útjait. a több tudományág körébe tartozó és jelenleg külön tantárgyakban oktatott ismeretanyag közös tantárgy keretei között történő integrált oktatásának lehetőségeit." S ugyancsak érdemes idézni a .határozatból e nagyon fontos feladatot: „A gimnáziumnak feladata elsősorban a továbbtanulásra való felkészítés legyen. A tovább nem tanulókat a gimnázium segítse a gyakorlati életre való felkészülésben is. A II. évfolyamtól kezdődően fakultatív tárgyak oktatását kell bevezetni. s ezek során olyan tantárgyak. tantárgycsoportok szerepeljenek, amelyek részben a továbbtanulásra készítik fel a tanulókat (például irodalom, történelem, matematika. természettudományok, idegen nyelvek), részben a végzés utáni munkába állásukat segítik (például közgazdasági, közigazgatási ismeretek, műszaki rajz gép- és gyorsírás, az üzemek igényel alapján meghatározandó speciális ismeretek)". Welker Ottónak, az MM osztályvezetőjének ezzel kapcsolatosan nagyon érdekes cikke jelent meg a Köznevelés című folyóiratban. „A gimnáziumban feldolgozásra kerülő tananyagot — írja — két részre kell bontani: törzsanyagra és fakultatív anyagra. A törzsanyagnak a tudományok, a művészetek. a kultúra, a technika olyan általános alapiait kell tartalmaznia, amelvek segítségével a tanuló képessé válik a tudomány, a termelés, a közélet és a kultúra valamennvi területén való tájékozódásra ... Kialakításában az átlagtanár, az átlagiskola, az átlagdiák szintiét kell szem előtt tartani... Az egyéni érdeklődés kielégítését a speciális irányultság erősítést (ezt most a tagozatos osztályok jelentették) a fakultatív tantárgycsoport keretében kell megoldani." A fakultatív tantárgycsoportoknak a szerző szerint két alapvető típusa lenne: 1. Meghatározott továbbtanulásra felkészítő (ebben kapnak domináns szerepet az egyetemi felvételi vizsgatárgyak), 2. Olyan — tanfolyami úton is megszerezhető — képesítést nvúitó, amely a munkába állást könnyíti meg. Ezek alapján a következő fakultatív tárgycsoportok képzelhetők el az első csoportnál: humán-, nyelvi, közgazdasági, műszaki, agrár- és természettudományos tantárgycsoport. A munkábaállást elősegítő fakultatív tantárgycsoportok esetében ilyen lehetőségek adódhatnak: gyors- és gépírás, műszaki rajz, könyvtáros, könyvesbolti eladó, idegenvezető, gépkocsivezetés és -•karbantartás, laboráns. A törzsanyag és a fakultatív tantárgycsoportok aránya évfolyamonként fokozatosan változna a fakultatív tantárgycsoportok javára. A gondolatok érdekesek, s kikristályosodásukhoz is van elég idő. A gimnázium továbbfejlesztését fokozatosan kell megoldani. A megoldás hogyanja még többször is napirendre kerül, és alapos kísérletek tapasztalatai szolgálnak a fakultatív tantárgy csoportos rendszer bevezetésére. i Bánfalvi József Elő gyógyszer A véralvadást gátló anyagok között az egyik leghatékonyabb a Hirudin, melyet csak kis mennyiségben sikerült laboratóriumi körülmények között előállítani. A Hirudin-szükséglet tekintélyes részét természetes forrásokból fedezik, a nadály, közismert nevén pióca révén — melyet napjainkban is igénybe vesz az orvostudomány. Alighanem viszolyogva néznénk az orvosra, ha magas vérnyomásunk elleni gyógyszerként előírna három, vagy öt piócát, még inkább, ha ezt a hátunkra helyezné, s így egy-egy állat 25—35 milliméter vértől könnyítene meg bennünket. Pedig az eleven medicina, a sajátos gyógymód igen jó hatású. A tudósok sokat foglalkoztak a piócakúra kérdéssel: mi magyarázza gyógyhatásút? Viszonylag könnyen tisztázták, hogy nem a tapadókorong a nadály fő „fegyvere" — ez csak a „kapaszkodást" biztosítja. A „főszerepet" az állat nyálmirigyében termelődő kis molekulafajstílyú fehérje, a Hirudin játssza. Ennek sajátos tulajdonsága, hogy a véralvadást meggátolja é6 a folyamatos vérkeringést biztosítja. A Hirudin tehát joggal sorakozik a legértékesebb gyógyszerek közé, amit az is bizonyít, hogy hazánkon kívül Franciaország. Svédország és az NDK orvosai is gyakran folyamodnak hozzá. Az ipari előállítás nehézségei arra ösztönözték a Német Demokratikus Köztársaság, Dánia és Magyarország tudományos kutatóit, hogy megpróbálják mesterséges úton előállítani a Hirudint. Lehet, hogy hosszú évek kemény munkája lesz, hiszen pontosan meg kell állapítani, mert azután fel kell építeni a Hirudin aminosavsorrendjét Ha azonban a munkát siker koronázza, olyan szerrel gyarapszik az orvosok „fegyvertára", amelyet a trombózisos és a magas vérnyomásos betegek gyógyításában népszerűtlen tulajdonosa, a pióca közreműködése nélkül is széles körben felhasználhatnak. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír toi. A riadalom is ennek arányában fokozódott, s bár a sajtót a főkapitány mérsékletre intette, a tényeket mégsem lehetett eltitkolni, a nép ott ácsorgott a parton egész nap, s keserűen szemlélte, ahogy a kubikosok százai vonulnak a baktói-macskási töltés felé, mert a vízügyi bizottság, nem bízván a Herrlch-féle percsorai keresztgátban, úgy határozott, hogy a végső biz'tonság kedvéért ezeket erősíti meg. De dolgoztak a sövényházi gáton s a korcsolyázó töltésen ls. mert a veszedelem betörését északról kellett várniok, s hogy legalább a várost mentsék meg a pusztulástól, még az alföldi vasúti töltést is meg akarták emelni néhány lábnyival, de a vasúti társaság az anyagi veszteségre s a szakértők véleményére való hivatkozással a városi magisztrátusnak' ezt a kérését visszautasította. Rengetegen menekültek ugyanis Vásárhely felé ezen a vasúti vonalon, s ez tetemesen megemelte a társaság bevételét, a szakértők pedig Herrich véleményét ismételgették (aki szerint a víz sohasem fogja meghágni a vasúti töltést), egyebet nem tehettek. A tápaiak a veszszősi gáton dolgozták, az algyeviek a szomolyain, de egyre lankadóbb buzgalommal, részint mert kezdtek kételkedni a töltések védelmében, részint mert itt volt a tavasz, s már vetni kellett volna az árpát, néhány takarmánynövényt, de a borsót meg a mákot is, hogy időre legyen belőlük valami. Az alsóvárosiak a Boszorkánysziget s a Matyhíd körül szorgoskodtak, ők is felpúpozták néhány lábnyival a ballagitói meg a Vöröskereszt-töltést, de a józanabbak — s ilyenek bőven akadtak Alsóvároson — már kezdték menteni a holmijukat, különösen az élelmiszert, szalonnát, lisztet, füstölt húsokat, s Domas/.ék, Nagysziksós és Csórva felé hajtották a jószágot is. hogy megmentsék őket a viz betörése elől. Mindenkinek volt valamilyen pereputtya az alsótanyai határban, juhász vagy gazdaember, azok Szívesen segítettek rajtuk, különösen ha kaptak is érte némi ellenszolgáltatást. A vízügyi bizottság egész nap tevékenykedett, már megjelentek a városházán a sportegyletek vezetői s felajánlották szolgálataikat, különösen a csónakúzó-egylet tagjai, akik arra is vállalkoztak, hogy hatósági segédlettel előjegyzésbe veszik a halászok, molnárok, hajósok ladikjait, hogy vész esetén rendelkezhessenek velük. Ez azonban nem ment éppen simán, mert a legtöbben ragaszkodtak vízijárműveikhez, hiszen a saját családjukat is meg kellett menteniük, ha valóban baj történnék. A buzgó sportifjak persze erre is tekintettel voltak, de lassan mégiscsak megérttették a tiszai emberekkel. hogy saját értékeik és családtagjaik biztonságba helyezése után tekintsék kötelességüknek a köz szolgálatát, hiszen a városnak hetvenezer lakosa van, s ez mind szeretne megmenekülni. De mindez csak előkészület volt még, biztonsági óvintézkedés, aminthogy a katonai parancsnokság engedélyével már a vár tetejéhez vezető fahidat is kezdték összeácsolni, s egyre gyakrabban gondolták arra is, hogy — ha a fagyveszély valóban elmúlt, s a Tisza nem ölt újra jégpáncélt — akkor az űjszegedi rendes hajóhidat is be kell kötni, hogy a nép arrafelé is elmenekülhessen, de — ugyancsak óvatosságból — most a hídfőket legalább harminc lábnyira kell fölemelni, ezt a magasságot a víz talán mégsem éri el. Az algyői iskola egy termét napokkal ezelőtt berendezték a húrom városi tisztviselő számára, egy-két futárt is rendelkezésükre bocsátottak, meg egy mindenes hajdút, aki fűtött, gondoskodott az élelemről s néha elkísérte valamelyik urat ellenőrző körútjára. Legszívesebben Szekerkét a vadászt kísérgette a hajdú, Csöke Lajos, mert az mindig puskával járt, s ritkán tért vissza a közös szobába valamilyen zsákmány nélkül. De meg is ismerte jól az egész vízi világot, s híradását nem lehetett nem megszívlelni. — Hát urak — érkezett meg egyik este a hajdúval, aki két elejtett vadrécét tartott a kezében —, nemigen lehet számítani már a fagyra, ami számunkra megváltást hozna. Az enyhülés tart. sőt fokozódik, már megszólaltak a mezei pacsirták, láttam egy-két bibicet is, a szürke gém is itt van már, jóval korábban, mint illenék. Aztán meg csoportosan pihennek meg a sömlyékek között az átvonuló vadlibák és vadrécék, kettőt puskavégre is vettem, jó lesz vacsorára. Lajos, segítsen Kati néninek, aztán majd egy kis bort is hozzon hozzá. A hajdú vigyorogva, de katonásan csapta öszsze a bokáját, aztán kifordult sietve a teremből, melyben a nagy asztalon kívül most három vaságy is sorakozott a sarokban, a kályha meg átizzva ontotta a meleget, derűt és békességet árasztva maga körül. Nóvák főügyész azonban komor volt és gondterhes, őt vérig sértette, hogy a város, az ország egyik legjelentékenyebb városa tehetetlenül küzd ezzel az átkozott Herrich-hel, a minisztérium mindig ezt a korrupt, tudatlan frátert küldi a nyakukra, aki már-már szadista kéjjel szemléli eredménytelen erőfeszítéseiket. (Folytatjuk.)