Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

SZOMBAT, 1912. SZliPTEMfiLTi 18. Szegedi emlékek Kazimir Thália Szlnház-beli Irodá­jában beszélgetek Kazimir Károly Kossuth-díjas rende­zővel. Szívélyes, kedves, s mint később megtudom, meglepetést Is turtogut szá­momra-számunkra: két sze­gedi emléket. Már látta a Körmendy Jánosról lapunkban megje­lent cikket, amiben róla is szó esett. Újdonság volt szu­m&ra, mert csak most tudta meg, milyen eldöntő szere­pet játszott a kitűnő karak­terszínész, Körmendy János életében. — Egyébként nem szoktak emlékeztetni rá — jegyzi meg —, hogy Szegeden kezdtem a pályámat: maga az első, aki ez ügyben keres tel. Pedig túlzás nélkül: pesti születésű vagyok, de színházi emberré Szegeden születtem. Emlékei foszlányosak, de nagyon mélyek. nyom. a vezetésem alatt ál­ló színiiskola előkészítő tan­szegedi szobrok Szeptemberben két szegedi szobor avatásának Jubileuma szólít bennünket meg­emlékezésre: Kossuth és Rákóczi ércszobra. Kossuth szobrát 1902. szeptember 19-cn, Rákócziét 1912. szeptember 29-én leplezték lc. Egész nap szólt a Kossuth-nóta — A háború utáni zavaros folvamát eredményesen elvé­idokben — kezdi az elején gezte. Tekintettel arra a kö­—, ugy lutszott, nagyon ne- rülményre, hogy Budapestre héz lesz azzal foglalkozni, visszatér és ott tovább ukar­l. weretnék. Negyvenöt Ju tanulmányait folytatni, aprllisaban Budupest csak kérem őt ebben a törekvé­nelkülözést kínalt, de semmi ^ben támogatni. Lehotuy lehetőseget egy magamfajta Árpád igazgató, gyereknek. Hallottam, hogy A masik egy levél, amit Szegeden él rokonom, hogy 1945. november 12-én postáz­ott nincs annyi rom, s meg- lak Ez áll benne: „Igen nvílt a színház. Ez eleg volt Tisztelt Művész Ür! A sze­nhhoz, hogy egy hutiz.sukkai gedi MaDISZ központi kul­— benne Ady összes költe- túrosztálya ezúton mond há­ményelvel — elinduljak Sze- ^is köszönetet azért az elég­gedre. Aztán atTa emlek- gé fel nem becsülhető művé­szem, hogy csak Bekescsa- szi közreműködésén., amely­bán keresztül juthatott az lyel noVember hó 10-én ember vasúttal Szegedre, s rendezett Ady-est erkölcsi hogy Békéscsabán az állo- sikeréhez hozzájárult. Szi­máson eltűnt egy családnak yességét mégegyszer köszön­a gyereke. Valamilyen jár- ve maradunk demokratikus vanyról is beszéltek, és csak üdvözlettel: Hajós ..." A ugy engedtek be Szeged va- keresztnév kiolvashatatlan. rosaba, hogy a csalad azt Az „eléggé fel nem be­mo?dt^,uwí gyerekük va- „süihető művészi közremű­gyok. Több napig tartott az ködésrőr Kazimir Károly­Ot, mire célba értem nak a következő jut eszébe: — A megérkezésről csak _ E(,yszer bejött Salamon annyi maradt meg bennem, Béla a színiiskolába. Társu­hogy a Kárász utca elején, latot szervezett" a kabaré­aho most a közónségszerve- együtteséhez. Mindenkit ző iroda van, lángost sútot- meghallgatott, aztán így tek a kirakatban, s megle- szólt. Ti mondtátok legrosz­pett, hogy Szeged ugy nezett szabbui a verset, ti jöttök ki, mint egy város! velem!" — és rám meg Kazimir Károly jelentke- Kormendyre mutatott. Ügy­zett a Zeneiskolába, s felvet- hogv vele játszottunk egy ték ének es zongora szakra. dai.abig a színház melletti Itt, az iskolaban ajánlottak moziban neki először lakást, mégpe- A Csusingura Körszínház­(hg Körmendy Jánosok laka- beli bemutatója után a sze­... , gedi egyetemisták meghív­Kazimlr csendesen nevet: ták előadást tartani japán — Ugy fogadtak, jol em- sz(nhózi élményeiről. Mun­lekszem: - Urasagod lakast kúja miatt nem tudott a a88, , ,,, . meghívásnak eleget tenni. A Zeneiskolát hamarosan Pedlg mindig szívesen jön otthagyta, átment Lehotay szegedre, mert... Árpád színnskolájnba. Itt _ Mert van mire emlé­tanulta a színészmesterséget, kezni mondja itt ismerkedett a színház vi­idejüket. Október Ö-án reg­gel egy koszorút találtak a Kossuth-szobor talapzatán, ezzel a fölirattal: „Dicső em­lékednek — a visszatartott katonák." A koszorút a hely­őrség parancsnoka, Csallány Géza altábornagy a kaszár­nyába vitette. A lakosság nagy tömegben a laktanya elé vonult. Két lövés dördült el az összecsapás sorún. Sú­lyos sérülést szenvedett Ba­barczi József alsóvárosi nap­számos és Krausz János pék­A szegedi Kossuth-szobrot, Az ünnepség a Himnusz népségén való részvételtől, és ^^V,™"0^?.4*-^6^0^! Hóna József alkotását, Kos- hangjaival kezdődött. Az ün- a honvédtisztek sem világít­suth születésének centenári- nepl beszédet a helyettes pol- halták ki lakásuk ablakát, urnán, 1902. szeptember 19- gármester, Tóth Pál mondta. Estefelé a sötét ablakok mi­én leplezték le. Ez volt az Eötvös Károlyt idézte: „Nem att tüntetések voltak, a ka­ország huszonnegyedik Kos- lehet annak a nemzetnek tonatiszti lakások ablakait a története" is bizonyítja hogy suth-szobra, teljes alakos nagy jövője, mely dicső múlt- tüntetők betörték. A tömeget ' ' ' megmintázásában pedig a járói megfeledkezik..." Be- lovas rendőrök verték szét. hatodik. széde közben lehullt a szo- . következő évben 1903 Kossuth halálakor szerte borról a lepel. A tömeg él- ok?ób^r6^n törté^t' véres az országban gyász- és em- jenzett. 8 t0^u™| lékbizottságok alakultak. Sze- A delutáni órákban a vá- milyen gyűlölet ™ ltazor- hoz hanem ^Sn^nS' r* ÍSk°láÍnak tUáksága je" felsőbb Vezetésében, fő- f* ^ az 1894. március 22-en meg- ient meg a szobornál. A fel- ként a hadsereeben a ma tartott rendkívüli közgyülé- vonulók közben „kifogyha- ££ szabadtóetáív szimVó­sen tízezer koronás a apít- tatlan erővel énekelték a 1 s^aasaevagy szl.m.D°­ványra tettek javaslatot Kos- K^uth-nóS." Az ünnepes- LTév ő^n a KrsSi maí .SE^^MSJS" ^ a Vár0St WvilágítoUák. föi^nySül" ^S! hallgató éf eKvg inurSaí A SzeSeden állomásozó ka- ták azokat a katonákat, akik S^.tLnlF^J^™. tonaságot eltiltották az ün- már letöltötték szolgalati rúzó Macsó Istvánt és Csó-| ka Lajost egv-egy havi vár­fogságra ítélte a hadbíróság. A szegedi Kossuth-szobor tanuló részesült volna évente. A fővárosban március 24­én elhatározták, hogy szob­rot emelnek Kossuth Lajos­nak. Ugyancsak ezen a na­pon a szegedi ügyvédi ka­mara rendkívüli ülésén Pil- Közel negyven köztéri szo- Iád legkiemelkedőbb egyénl­lich Kálmán felszólalásában bor ékesíti Szegedet. Az sége. kifejtette: „Nem elég az, hogy Aradi vértanúk terének kö- A II nemcsak ünnepi lelkesedés, hivulalos szónoklatok, kép­viselők és főispánok díszbe­szédei tapadnak egy szobor­késői könnyek, megalázások, sortűz, hadbí­rósági ítélet, a hazaszeretet megtorlása. Hetven éve áll Szegeden Kossuth Lajos ércalakja! Dr. Adámfy József Elhalmozták virággal Rákóczi szobrát A Pesti Napló 1912. októ­ber l-l száma így tudósít uz Rákóczi Ferenc em- avatasról: „Szegeden is teg­az ország csak egy szobrot zepén áll II. Rákóczi Ferenc lékmü lovának modellje — nap délelőtt leplezték le emeljen Kossuth Lajosnak..." bronz lovas szobra, amelyet mint más hasonló alkotásaié (ezen a napon — 1912. szep­Azt javasolta, hogy „indítson hatvan éve, 1912. szeptember is — nem eszményi, hanem tember 29-én leplezték le mozgalmat a kamara, hogy 29-én lepleztek le. egy Hanak nevű kladrubi nyíregyházi Kossuth-szobrot lágával, miközben sokat dol­gozott fizikai munkát, hogy meg tudjon élni. — Szóval egy csomó ro­mantikus dolog volt — em­lékszik mosolyogva a Thália Színház főrendezője. — Éle­tem legizgalmasabb évét töl­töttem ott. Először éltem tá­vol a családomtól — a roko­nomat se találtam meg, te­hát teljesen egyedül. Azt hiszem. Szegeden aludtam életemben a legkevesebbet.. Habzsoltam az életet, telje­sen rendszertelenül kapkod­tam ide-oda. Minden akar­tam lenni. Rendkívül pezsgő művészi élet zajlott a város­ban. Pataki Kálmánt hallot­tam énekelni. Előttem volt a világhír és a csoda! Simán­dyt hallgattam, Lehotay volt Cyráno! Akkoriban jött Sze­gedre Rozsos István, Horvay István ... Radnóti, József At­tila nyomait kerestem, ifjú Horváth tevékenysége után kutattam. Mindez mély, erős nyomot hagyott bennem. Csak Jóval később jöttem rá. hogy én hol voltam! Kazimir Károlv feláll, pa­pi rokkal teli íróasztalához lép. — Táláltam szegedi doku­mentumokat. Érdekli? Hogyne érdekelne. Kezem­be ad egy papírt, majd egv másikat. Az első bal sarká­ban nyomtatva ez áll: LEHOTAY ARPAD SZtNirSKOLAjA KAZINCZY-utca 1—3 SZ., I. EM. 26. Majd írógéppel a többi: „Igazolvány. Ezennel igazo­lom, hogy Kazimir Károly (1928., Budapest) tanftvú­Gulny István Szegeden is állítsanak szob- A Rákóczi szabadságharc mén pontos megfelelője. A is. — A szerző inegj.) nagy rot Kossuthnak". Pillich a kibontakozásának Idején, lovon ülő fejedelem fejét pe- ünnepség keretében II. Há­Klauzál teret javasolta a szo- l_V04-ben került Szeged a dtg Vékes Imréről mintázta, kóczi Ferenc gyönyörű lovas szobrát. Az ünnepség már szombaton este kezdődött, János sze- amikor is díszelőadás volt a városi színházban. A leleple­zést megelőzően, délelőtt ki­lenc órakor a Rákóczi-egye­bor helyéül, mivel a város Duna—Tisza közén folyó har- akit sokan ismertek Szege­kétszer is itt látta Kos- cok központjába. Rákóczi den. suthot. hadai a szerbek ellen veze- Di Javaslatát a kamara ülése tett hadjáratban Titelnél gedi lakos a Dél-Magyaror­elfogadta, s március 27-én a megverték a szerb csapatot, szág 1972. április 23-i szá­helyi lapokban közzétette a innen a Tisza mentén észak- mában — Várostörténeti ki felhívásit, amelyben a lakos- ra vonulva bevették Szeged ság támogatását kérték a szo- városát. A feljegyzések sze­bor felállításának költségei- rint Rákóczi 1704 júliusában letett Szegeden. Daliás ter­mit tud? — elmondja, hogy sülét díszzászlaját szentelték Vékes Imre 1879-ben szü- föl... A zászló fölszentelése után az ünneplő közönség hez. A helyi lapok, társula- járt a városban, ahonnan a metű, koromfekete, természe- zeneszó mellett a Széchenyi tok, intézmények egymás hozzá nagy számban csatla- tesen hullámos hajú. pödrött térre vonult, ahol a szobor után csatlakoztak az indít- kozott szegedi halászok kísé- bajszú, igen szép férfi volt, áll... A lovas szobrot az Szolnok felé távo- nem csoda, ha Vastagh ünneplők elhalmozták virág­György a Rákóczi-szobor mo- gal," ványhoz. retében A gyakorlati megvalósítás kérdése csak 1900 őszén ve- A Rákóczi iránti tisztelet delijének szemelte ki." tődött fel, mikorra az ügy- és szeretet ébresztette Sze- Ugyancsak az említett szám­védi kamara 6000, a Szegedi ged polgáraiban a szoborál- ban olvasható Ziétenyi Aran­Napló pedig már 8000 koro- lítás gondolatát 1906-ban, ha. szintén szegedi lakos nyi­nát gyűjtött. Kulinyi Zsig- amikor a fejedelem hamvait, latkozata, mely szerint Vé­mond javaslatára alakítottak Rodostóból, A Szegedi Napló 1912. ok­tóber l-l száma így folytalja az avatás leírását: „Az ünne­pély a Szózat éneklésével ért ke« lm™ n-Ar-f i_w' ,, véget. A hatalmas koszorúk - Törökországból «es Imre azért is lehetett - JV ss,aiaBiait hétfőn le­egy ötventagú szoborbizott- hazahozták Kassára. Egy sze- modell mert feje „nagyon ®™eK«s szalagjait nettón íe Ságot. Célul tűzték ki, hogy gedi újságíró kezdeményező- hasonlított a Mányoki Adám J- hlvezték el meeőrSa „ „ —/,„:., ..j. 1 1 • ., fpstmónvon óK,*Zrf„H f„i„„'> neiyezicK. el megoi/.cs a szobor a centenáriumra, sére, aki „kalaptányérozás" festményen ábrázolt fejre." 1902-re készüljön el. A vá- útján gyűjtötte az első pénz- A szobor az 1912. évi le­ros 1901. évi költségvetésé- összeget a szegedi belvárosi leplezéskor a szegedi város­ben tízezer koronát irányoz- kaszinó lúgjaitól, a szobor háza előtt, a Széchenyi té­tak elő a szobor költségeire, közadakozásból készült, a ren állott. (A kolozsvári helyezték végett." A szobor együtt él Szeged­del hatvan éve. Megszokta, megszerette őslakó, idegen, A szoborbizottság 1900.no- „Szegedi Rákóczi-egyesület" egyetem Szegedre való köl- utazó egyaránt. Gyönyörűsé vember 11-én elhatározta, hazafias mozgalma révén. tözése idején, uz 1921—30-ig hogy a szobrot a Klauzál té- Alkotója, ifj. Vastagh tartó építkezések, városren­ren helyezik el. A szobor György szobrászművész, a dezés után került 1930-ban fiúra emlékeztet, aki minde­megmintázására Róna Józse- székely származású, de Sze- az Aradi vértanúk terére, az nét föláldozta, hogy hazáját get, erőt. elszántságot érez, aki megáll előtte. Olyan íér­fet kérték fel, és negyven- geden meggyökeresedett, gaz- egyetemi épületek elé.) A ezer forintos költségben meg- dag művészi hagyományok- bronzból készült alkotás 7 állapodtak vele. kai rendelkező Vastagh esa- méter magas. szabadnak, függetlennek, nemzetét boldognak láthassa. Kecskés József MRCZCU A. KÁROLY 69 Gábor mindig megcsodálta Pintér Pista rend­kívüli memóriáját, mely különösen történelmi adatok és évszámok tekintetében egészen Tig­lutpllezárig, vagy II. Kamsesig terjedt, pedig ő is megjegyezte azt, amire éppen szüksége volt, de benne a tervezgetés, a képzelőerő már-már az alkotás görcsös igényével működött, s meg­óvta őt attól, hogy ismereteinek raktározásá­val korlátozza szelleme szabad kibontakozását. ö mindig valamilyen cél érdekében emlékezett a szükséges bizonyítékokra, Pista mindent ma­gába gyűrt, jelentőset és jelentéktelent, persze nem szandékkal, csak alkatánál fogva, mert agya annyira a befogadásra, a begyűjtésre volt berendezve, hogy egyszeri olvasásra vagy hal­lásra sem tényt, sem nevet, sem ritmust vagy melódiát soha többé nem felejtett el. — Igen, ez valóba szomorú — válaszolta Gábor —, de egy Széchenyi, egy Wesselényi, Eötvös, vagy az erdélyi Mikó szerepe talán enyhíti ezt a lesújtó névsort. — De Kemény Zsigmondra már nem hivat­kozhatnál nyugodt lélekkel, mert hírhedt röp­irata a forradalom után heves támadás Kos­suth és a szabadságharc ellen, s annyira híve az osztrák centralizmusnak, hogy müvét a Pcs­ter Zeitung — bizonyítékul — németül is le­közölte. Persze, ez semmit sem bizonyít, for­rongó, nagy időkben az emberek is változnak, tévednek, s néha becstelennek látszó módon hátat fordítanak korábbi ideáljaiknak. Gondolj csak az emigrációra! Lassan majd mindenki hazatér, s első dolga volt megtagadni Kossu­thot, meg Pulszky és Klapka is, s annyira el­fásultan figyelték Kossuthnak valóban hősies küzdelmét az emigrációban, hogy a különben jószándékú Jósika Miklós Brüsszelben gúnyo­san csak „szabadsággyárnák" nevezte a nagy száműzött londoni irodáját. Ez, persze, nem volt tisztességes magatartás, mert Kossuthnak nyilván voltak nagy emberi hibái, nagy poli­tikai baklövései is. de lángesze, szerintem, ép­pen az emigrációban bontakozott ki. Amit ott véghez vitt, beleszőve terveibe Palmerstont, III. Napóleont, Cavourt, s egész Amerika népét, az valóban rendkívüli volt, s nem rajta múlott, hogy az olasz háború idején III. Napóleon pál­fordulása folytán a már megszervezett magyar légiók nem tudtak Lombardiából az ő vezeté­sével betörni Magyarországra. A siker akkor nagyon valószínűnek látszott, bár az is igaz, hogy Anglia és Amerika inkább csak rokon­szenvével tüntette ki a szabadséghőst, de fegy­veresen aligha sietett volna segítségére. — Nos, éppen erről van szó. Pista. Mi itt foly­ton csak a nagy nevekkel dobálózunk, akik kö­zül valóban sokan kompromittálták magukat. Tisza Kálmán is Teleki László híve lévén, Fe­renc Józsefet nem ismerte el királynak, s ha­tározati javaslatukban egyszerűen csak főher­cegnek titulálták. S most hol tart? Hetenként szaladgál Bécsije, és sütkérezik a Burg pom­pájában. Én most a nevtelen hősökre gondo­lok, akiket a sajtó is, de a köztudat is, téves megítélés alapján, vagy egyszerűen csak auli­kus okoknál fogva inkább rágalmaz, mint meg­becsül. Arra a boldogtalan szabólegényre gon­dolok, aki a milánói lázadás idején, tnegsokall­va az aradi vértanúk, Batthyány, s több száz nemzeti hős kivégzését, illetve bebörtönzését Kufsteinban, Olmützben, vagy Josephstandt­ban, egymaga, egy egyszerű konyhakéssel a zsebében, kileste a várbástyán a szárnysegéd­jével sétálgató fiatal császárt, Ferenc Józsefet, rárontott, s a nyakán megsebezte. Csak a ma­gas gallér mentette meg a császár életét. Li-, bényi Jánosnak hívták ezt a szerencsétlent, 3kit mindenki ledorongolt, mindenki elitélt, még Kossuth is, pedig ez nem tett egyebet, mint a Bach-korszak rémségében, amikor nem volt szabad körszakállt viselni, pörgekalapot föltenni u fejre, s tollat tűzni belé, nem volt szabad csárdást táncolni, lovat és puskát tar­tani, három embernek összeülni, amikor Bony­hády leromboltatta a tanyai kocsmákat, hogy elejét vegye a titkos konspirációknak, felgyúj­tatta a nádasokat, hogy ne lehessen hová el­bújni a zsandárok elől, amikor Szegeden Is csak német nyelvű folyamodványokai fogadtak el a városházán, a színészek németül játszot­tak, s ha mégis engedélyeztek egy-egy magyar elŐHdásl. azt agyoncenzúrázták, akkor ez a je­lentéktelen. talán megszállott szabólegény mindezekért a sérelmekért — amiktől az egész nemzet szenvedett — egymaga akart elégté­telt szerezni azzal, hogv megöli a császárt, a rémuralom legfőbb urát. Persze elpufogtat­íák a hangzatos szólamokat, hogy a magyar lovagias nép, nem híve az orvgyilkosságnak. de ez hazugság volt, mert mindenkiben forrt a bosszú vágya egy olyan kivégzés után, mint volt a Batlhványé. akit a bíróság a dinasztia szempontjából is ártatlannak minősített. Mégis meggyilkolták. De mi bűne volt Czuczornak, hogy Kufstein várába zárják, mint egykor Ka­zinczyt. Vörösmarty Bajzával álneveken bújdo­sott, de így is haditörvényszék elé kerültek. Tompát „A gólya" miatt sanyargatták, Sárosyt, Vachotot börtönbe csukták, s Vas Gerebent még az ügyvédi diplomájától is megfosztották. De ez semmi! Mert Libénvl kivégzése után egy héttel már felakasztották a romantikus hajlamú Noszlopy Gáspárt, aki szolgabíró, majd a szabadságharcban kormánybiztos lett. s az volt a szándéka, hogy Ferenc Józsefet tervezett magyarországi útján híveivel túszként elfogja, s addig nem engedi szabadon, míg rendes al­kotmányt nem ad. (Folytatjuk.) , r t t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom