Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

SZERDA, 1972. SZEPTEMBER 13. 3 Együtt a várossal Eddig három községben zajlottak le az aktívaülések, melyek témája a községeknek Szegedhez való csatlakozása volt. Tápén, Kiskundorozsmán és Szőregen már az elmúlt héten állást foglaltak az ülés résztvevői. Problémákat, gon­dokat soroltak fel, néhányan kételyeiknek is hangot ad­tak, végső soron azonban egyhangúan helyeselték a lé­pést, melynek révén biztosíthatják a község jövőjét. Es ez a lépés a Szegedhez való csatlakozás. Tegnap Algyőn és Gyálaréten tartottak aktívaülést. Aktívaülés Algyőn Az algyői tanácsház nagy- dinamikusan fejlődik. Magá. termében dr. Dézsi Csaba, a val hozza például a maradék nagyközség párttitkára nyi- tanyákat, amelyeket már nem totta meg az aktívaülést. A is kilométerek hossza, ha­szegedi vonzáskörzet közigaz- nem valamiféle, egyre fo­gatási rendezésének kérdé- gyó erkölcsi távolság választ seiről dr. Bereczki János, a el nemcsak a várostól, na­járási hivatal elnökhelyette- nem még a községtől is. se tartott előadást. Eltérően Nemcsak nehézségeket örö­a Szegeddel való egyesülést köl azonban a nagyközséggel latolgató másik három nagy- Szeged, hanem igényt is, községtől, Algyőt nem a há- amelyet az emberekben ép­zak, hanem az olajmező köti pen a város közelsége emelt össze a nagyvárossal. Ter- eddig is. mészetesen más találkozó- Vörös Lajos, a nagyközség pontjai is vannak a két tanácselnöke örömmel álla­helység érdekeinek, hiszen pftotta meg, hogy a helység az algyői dolgozók nyolcvan párttagsága helyesen foglalt százaléka Szegeden talált állást az egyesülés kérdésé­magának munkahelyet, s a ben. Sok azonban még a hí­reggeli és délutáni buszok a resztelés: az a fontos, hogy városban tanuló fiatalok tö- a sok „aszongyákot" mikép­megeit szállítják évek óta. Pen lehet visszautasítani, Algyő és Szeged közeledése, megcáfolni azokat, az alap­találkozása beleillik abba a tólan pletykákat, hogy min­fejlődésbe, mely az utóbbi denért Szegedre kell majd a húsz évben végbement az lakosságnak szaladgálni: hi­országban. szen hatósági jogkörrel ma­A bevezető szavak után rad hivatala Szeged-Algyő­szót kért magának a nagy- nek is. termet zsúfolásig megtöltő Dr. Kutiván Rezső megyei hallgatóság is. Kiss Antal, tanácstag a túlzott igények az algyői takarékszövetkezet alaptalanságára figyelmeztet­igazgatója, és Németh Péter te az algyőieket, arra, hogy olajipari üzemrendész a ta- meg kell fontolni: saját ere­nácstagként hallott-tapasz- jéböl, ügyességéből mire fu­tait aggályokat tolmácsolta: totta eddig a községnek, s egyrészt, megvalósulhat-e mit kapott hozzá a közösből, mindaz, amit az utóbbi idő- az állami támogatásból. Hi­ben elterveztek a község la- szen jó néhány lehetőség — kói, másrészt, az egyesülés terven kívüli —azért terem­után vagy csak a távolabbi tödött meg — útépítés, gáz­jövőben részesülhetnek olyan program, társasházak —, kommunális, szociális ellá- mert a nagyközség, a ter­tásban, amely a városlakó- melőszövetkezet, az olajipar kat megilleti? Dr. BallaSán- vezetői egyeztették érdekei ­dor, a városi tanács osztály- ket. Erre továbbra is lehe­vezetője később ugyan, de tŐ6ég lesz, s ráadásul arra nekik válaszolt: ha nem is is, hogy a lakosság a szol­egy csapásra változik meg gáltatásokban a városi nor­minden. de azt Szegednek mákban megfelelően része­sem párt-, sem tanácsi ve- süljön: csak éppen nem pén­zetése nem tűrné el huzamo- tekről szombatra, sabb ideig, hogy különbség Előbb a történelem, majd legyen városi polgár és vá- a számok és százalékok nyel­tosi polgár között. vére fordította le mindazt. Paronai János, a II. Rákó- amiről a vita folyt dr. Bozó czi Ferenc Termelőszövetke- Sándor, a megyei tanács vb zet elnöke üdvözölte az egye- titkára. 1972-ben például a sülés demokratikus voltát, megyében fejlesztésre felhasz­megállapította, jobb, ha fo- nálható 1 milliárd 316 mil­kozatosan valósul meg, kö- lió forint hetven százaléka zös ügyként az elhatározás, jut Szegednek, s mindössze 9 mintha egy tollvonással szen- százaléka az 59 községnek tesítették volna. Egy későbbi — ebből is a nagyközségek hozzászólóval, dr. Vártok Jó- részesültek jobbára. Ha most zsef tanácstaggal együtt han- az egyesülés bekövetkezik, got adott annak az aggodal- akkor a következő ötéves mának is, hogy Szegednek terv kialakításakor már ar­is gondot fog okozni az egye- ra a 26 és fél ezer emberre sülés, annak ellenére, hogy is számítani kell, aki mosta ­Algyő az utóbbi időben igen nában dönt jövőjéről. Gyűlés Gyálaréten Kedden este Gyálaréten az megoldódik majd a község aktívaülést összekapcsolták sportpályagondja. Ádám, a község népfrontbizottságá- Sándor, a téesz íőagronómu­nak ülésével. Gergelyffi Ta- sa arról beszélt, hogy a vá­más, a tanács végrehajtó roshoz tartozás milyen le­bizottságának titkára ismer- hetőségekkel jár a község tette a csatlakozás követ- fejlődése szempontjából, kezményeit. Elmondotta, Dr. Csikós Ferenc, Szeged hogy milyen előnyökkei jár megyei város tanácsának vb­majd Gyálarét számára a titkára elmondotta, hogy a Szegedhez való tartozás. So- község gyakorlatilag eddig kan szólaltak fel a gyűlésen, is a városhoz tartozott Vá­valamennyien a község gond- rosi a közlekedés, a gyere­jait, problémáit boncolgat- kek több mint fele a város­ták. Katona Etelka például ba jár Iskolába, Szegeden azt vetette fel, hogy a haty- vásárolnak be Gyála lakói, tyastelepi sorompó miatl so- A csatlakozást nem az té­kát késnek az autóbuszok, szi szükségessé, hogy a vá­Széplaki István a vízkérdés ros ad-e valamit, most azon megoldásának lehetősegeit nai. Hanem az egymásra kérdezte, Molnár János a utaltság, a közös szükség helyi közigazgatás megszűné- Egyhamar a változást aligha sének várható következmé- fogják észrevenni a község nyei iránt érdeklődött. Len- lakói, csak majd akkor, ha gyei Lajos annak a remé- ez az egész terület egységé­nyének adott hangot, hofcy a ben többet tud felmutatni, csatlakozással előbb-utóbb mint ennek előtte bármikor. egy 12,6' százaléka él még tanyan. Számuk azonban egyre csökken, mind többen költöznek be a városba, bár néhány esztendeig még visz­sza-vissza járnak tanyájukra, mielőtt végleg a városi élet­formát választanák. A város vezetői a legfon­tosabb feladatokat ismertet­ve hangsúlyozták: a foglal­koztatottság megteremtésé­ben elért eredmények után most már egyre erőteljeseb­ben arra kell törekedni, hogy a város meglevő iparj kapacitását mind termeléke­nyebbé és hatékonyabbá te­gyék. Losonczi Pál és kisérete ezután a TBV csongrádi gyáregységébe látogatott. Az üzem kapujában Dómján Gyula, a Tisza Bútoripari Vállalat igazgatója, majd az előcsarnokban Papp Péter igazgatóhelyettes és Dávid János párttitkár üdvözölte a vendégeket, akik a gyár ta­nácskozó termében rövid megbeszélésen vettek részt. Itt Dómján Gyula adott rövid tájékoztatót az öt gyá­rat összefogó nagy országos vállalat munkájáról, amely­nek igen jelentős szerepe van mind a hazai, mind az export igények kielégítésé­ben. Elmondotta, hogy az 1963­ctS megalakulás óta mintegy ezer fővel csökkent a dolgo­zói létszám — ma 2 ezer —, a termelés volumene viszont emelkedett, tehát termeléke­nyebbé vált a munka, kor­szerűsödött a gyártástech­nológia. A további fejlesz­tést a rekonstrukció is segí­ti, amelynek negyedik ötéves tervbeli második ütemét nyolcvanmillió forintos költ­ségbefektetéssel valósítják meg. Jelentős részt vállalnak az ÉVM-lakásprogram megva­lósításának segítéséből azzal, hogy nagy mennyiségben be­épített bútorokat gyártanak. Minden gyáregységüknek van önálló bútorboltja is. (Mint az igazgató elmondot­ta, rövidesen Szegeden is lesz.) Közvetítésükkel állan­dó kapcsolatban vannak a vásárlóközönséggel. Gyorsan értesülnek az igényekről és segítséget kapnak a piacku­tató munkához. Szólt az úgynevezett ifjú­sági bútorgarnitúráról is, amely máris nagy sikert aratott, mert szép, olcsó és a fiatalság ízlésnormáinak is megfelelő. A • gondok között említette a nem megfelelő, tehát sok sérülést okozó bútorszállítást, valamint a növekvő nyers­anyagárakat. Államfőnk egyetértőleg nyugtázta a hallottakat. Fel­hívta a csongrádi bútorgyár­tók figyelmét arra, hogy igyekezzenek szép terveiket saját anyagi lehetőségeik ke­retén belül úgy megvalósíta­ni, hogy lehetőleg ne kell­jen emelni a termékárakat. Az árak problémájánál kü­lön is elidőzött, feltéve a kérdést a jelenlevőknek: nem lenne-e helyes egyes nyersanyagok esetében ár­Losonczi Pál látogatása megyénkben (Folytatás az 1. oldalról.) A keddi program Csong­rádon rendezett vacsorával zárult, melyen részt vett Lo­sonczi Pál, Győri Imre, dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság titkárai: dr. Ágoston József, Rózsa Ist­ván és Szabó Sándor; Góg Mihály, dr. Varga József; valamint dr. Márta Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a szegedi József Attila Tu­dományegyetem rektora és dr. Szontágh Ferenc, a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem rektora is. A beszélgetés során a me­gye, annak városai, valamint az egyetemek életéről, prob­lémáiról esett szó. A TBV i-sougrádi bútorgyárának új üzemrészébon, ahol a lapképzés és a felületkezelés folyik, ­egyik munkagépnek Az Elnöki Tanács elnöke mellett Dómján Gyula. (Fotó: Enyedi Zoltán) PAPP ZOLTÁN Losonczi Pál ma kora délelőtti szegedi programját követően Makót keresi fel, majd a délutáni órákban Hódmezővásárhelyre láto­gat. „Sok sikert kívánok a Május 1, szocialista brigád tagjainak, vállalásaik telje­sítéséhez" — ez a mondat került a brigádnaplóba, előbb azonban a magas ran­gú vendég tüzetesen végig­lapozta a dokumentumot. — Az itt látható rend és tisztaság mutatja, hogy a tartályállomás dolgozói be­csülik és szeretik munka­helyüket — e szavakkal bú­csúzott a munkahely dolgo­zóitól. A gázüzemben annak ve­zetője, Tóth Emil volt a ka­lauz. A berendezések meg­tekintése után itt is előke­rültek a szocialistabrigád­naplók. Előbb a Reflux bri­gád vezetője, Szabó László, majd a Béke brigád briga­dérosa, Gali Imre kérte meg Losonczi Pált arra, hogy jegyezzen be néhány sort a naplóba a látogatás emléké­re — és ő örömmel teljesí­tette a kérést. Az olaj mezőn tett látoga­tás az olajmunkások társa­ságában elfogyasztott közös ebéddel ért véget, majd az Elnöki Tanács elnöke Győri Imre, dr. Komócsin Mihály és Szabó Sándor társaságá­ban Csongrádra utazott * Csongrádon, a városi ta­nács épületének főbejáratá­nál Góg Mihály, a városi pártbizottság titkára és dr. Varga József, a város ta­nácselnöke üdvözölte állam­főnket majd a vb tanács­termében rövid beszélgetés­re került sor. Itt Góg Mihály adott rövid tájékoztatót, ismertetve a város fejlődésének fő jelleg­zetességeit, külön kitérve a helyi sajátosságokra. • Köztudott, hogy Csongrád még alföldi méretekkel mér­ve is a rendkívül fejletlen helységek közé tartozott. Alig néhány ember folytatott itt valaha ipari tevékenysé­get, ma viszont már több ezer az iparban foglalkozta­tottak száma. A város mező­gazdasága is feljövőben van. Az elmúlt időszakban ugyan sok problémával kellett meg­küzdeniük az itteni termelő­szövetkezeteknek, most vi­szont a gabona-termésátla­gokban már sikerült fölzár­kózniuk a megyei átlagszín­vonalhoz, ami jelentős ered­ményként könyvelhető el. Az állattenyésztésben még nem tudtak idáig eljutni. Ott még két-három eszten­dőre van szükség ahhoz, hogy a kitűzött eredmények­hez elérjenek a sertés- és a szarvasmarhaprogram reali­zálásában. Ezután közvetlen beszélge­tés alakult ki, melynek során az Elnöki Tanács elnöke több kérdést tett fel. Többek kö­zött a szakmunkásképzés helyzete iránt érdeklődött, majd arra kért feleletet, mekkora és milyen adottsá­gokkal rendelkező tanyavi­lága van a városnak. Mint a város vezetői elmondották. az itteni lakosságnak mint­Lálogatá* a Csongráa iiatáránan épülő szakosított sertéstelepei1!. Az államfő mellett (jobbról) dr. HsJustylk Mihály, (balról) Bo­kor János stopot elrendelni? Egyértel­mű igen volt a válasz. Bár a beszélgetés során az a vé­lemény alakult ki, hogy a termékek árszintje nem ki­zárólag a nyersanyagárak függvénye, hanem alakítá­sukban szerepe van a bútor­gyáriaknak is. A vendégek ezután meg­tekintették az üzem külön­termében kiállított két ifjú­sági szobaberendezést, amely tetszetősségével, viszonylag olcsó árával az Elnöki Ta­nács elnökének elismerését is kivívta, majd a gyár új — egy téglagyárból kialakí­ott — üzemrészébe látogat­tak. Itt mind a lapképző és felületkezelő, mind a szerelő­üzemben virágcsokorral kö­szöntötték a magas rangú vendéget. Előző helyen Nagy Istvánná szocialista brigád­vezető, utóbbin pedig Major Istvánné üdvözölte. A mun­katermekben megtekintették a gyártási folyamatokat. A vendégek egy-egy gépnél hosszasabban is elidőztek, majd megismerkedtek a korszerű dobozos csomagoló­formával, és a szintén mo­dernizált, úgynevezett gör­gős szállítás munkafolyama­tával. A bútorgyári látoga­tást az üzem bútorboltjának megtekintése zárta. Itt Szál­kái Sándor boltvezető fogad­ta a vendégeket. Losonczi Pál búcsúzóul el­ismerését fejezte ki, jó mun­kát kívánva a bútorgyáriak­nak. Mint mondotta, örül annak, hogy vannak már olyan országos vállalatok is, amelyek vidékről irányítják a fővárosban működő üzem­egységeiket is. — Jó lenne — jegyezte meg —, ha az olcsó, úgynevezett ifjúsági bútorok gyártásában a kon­kurrens vállalatok verse­nyeznének a csongrádiakkal, mert ennek a vetélkedésnek a fiatalság, a vásárlóközön­ség látná hasznát. A késő délutáni órákban ezután a város határában épülő, szakosított sertéste­lephez vezetett a vendégek útja. A jelentős beruházás három termelőszövetkezet — a Vörös Csillag, a Tisza és a Petőfi —, valamint egy ál­lami gazdaság — a felgyői —, összefogásával létesül. Az átadásra ez év novembe­rében kerül sor. A sertés­program megvalósításában jelentős szerephez jutó léte­sítmény 7 ezer 500 férőhe­lyes. tizenötezres kibocsátá­sú üzem lesz majd. Kapujában a vállalkozás­ban részt vevő gazdaságok vezetői fogadták a magas rangú vendéget és kíséretét, akik a továbbiakban dr. Halustyik Mihálynak, a Vö­rös Csillag Tsz elnökének és Bokor Jánosnak, a telep ve­zetőjének kalauzolásával te­kintették meg a létesít­ményt, majd az irodaépület­ben rövid beszélgetésre ke­rült sor. Itt a Vörös Csillag Tsz elnöke ismertette szö­vetkezete fejlődését, elért eredményeit, később a ser­téstelepről szólott. Az Elnöki Tanács elnöke a vállalkozás részleteit tu­dakolva tett föl kérdéseket, különösen arra vonatkozóan, a benne résztvevők hogyan dolgoznak majd együtt á te­lep munkába állítása után? A válaszokat meghallgatva Dedig arra hívta fel a hely­beliek figyelmét, hogy vál­lalkozásuk akkor lesz miha­marabb nyereséges, ha be­tartják az iparszerű sertés­termelés szigorú technológiai fegyelmét, amellett nagyon vigyáznak a higiéniára, a tisztaságra. * i

Next

/
Oldalképek
Tartalom