Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

8 VASÁRNAP, 19*2. SZEPTEMBER ÍR TISZTA LEVEGŐT! A BENYOVSZKY-REGÉNY H

iradókep a televízióból: japán rendőrök engedelmesen sorakoznak az oxigénpalack előtt Tokió egyik utcájába.". Par perces lélegzetvételért, hogy fölfrissítsék vérkeringésüket A város levegője ugyanis mind több port, gumiszemcsét, benzin- és ólomgőzt tartalmaz. Jelképévé is lehetne ez világunknak, korunknak, amelyben a természetátalakítás nem kizarólag hasznos, és emberre kedvező tevékenység lett; a termeléssel, sajnos, elválaszthatatlanul együtt jár a szemétgyártás levegőben, vízben egyaránt Amit valamikor az ipari forradalom elején föl sem fogtak az üttöró technikusok — mármint azt, hogy az elégetett, felbontott anyagok egyszer majd az embert fenyegetik — ma napi valósíig ós foglalkoztató témánk lett. Nézzük meg a mikroszkóp elemzéset melyeit is ezek a szennyező anyagok! Elsősorban a szénmonoxid, a kéndioxid, a fluoridok, a nitrogenoxidok és növényvédő szerek nyomai tűnnek a szemünkbe. Pedig a levegőről azt tanultuk az iskolában, hogy szintelen. szagtalan, s most kiderül — hogy nemcsak it Egy NSZK-beli tudományos intézet megállapításai szerint minden európai nagyváros lakóját egyenként hét (!) mázsa szenny terhel a feje felett. A rák keletkezéséért talán éppen — szakszóval — ezek az aerosolok felelősek. Az NSZK-ban évente 280 millió tonna hulladék, 80 millió köbméter szennyvíz kerül a földbe és a vizekbe, a levegőbe pedig 20 millió tonna mérgező por. és más anyag. Amerikában még súlyosabb a helyzet. Ott 184 millió tonna szennyező anyag jut a levegőbe, a rendkívül káros szénmonoxid gáz pedig a gépkocsik kipufogóiból. Tudósok véleménye szerint, ha a levegő szennyezettségét felére lehetne csökkenteni, 25 százalékkal kevesebb veserák, 10—15 százalékkal kevesebb szív- és érrendszeri megbetegedés fordulna elö az USA-ban. És az alkalmi, váratlan szennytámadások se szednének áldozatokat, mint például 1952-ben Londonban, ahol az egy hétig tartó füstköd miatt a napi átlagos 300 halálozással szemben ezret számoltak. Senki se gondolja, hogy tőlünk távol áll a láthatatlan veszély. Bar a levegőszennyezésnek nincsenek olyan riasztó jelei Magyarországon, mint a fejlettebb nyugati államokban, mi sem hessegethetjük el magunktól a kellemetlen témát Budapesten az elmúlt években már előfordult, hogy nappal is meg kellett gyújtani a lámpákat, mert füstköd ereszkedett a városra. A borsodi és pécsi iparvidékeken, Tatabánya és Veszprém környékén kimondottan súlyos a helyzet Miskolcnak és környékének egy négyzetkilométerére 350—520 tonna por, korom, vegyianyag hull egyetlen esztendő alatt A Lenin Kohászati Művek 119 kéményéből árad a füst, korom, vaspor. Miskolcon, az elmúlt 15 év alatt több mint 20 órával csökkent a napsütéses órák száma. Budapesten fölmérést végeztek, amely szerint a lakóépületekben 265 millió forint kárt okozott a korrózió, a levegőbe került vegyianyagok maró, oxidáló hatása. És Szeged? Mi sem vagyunk az ország legveszélytelenebb vidéke. Bár az utóbbi években megvalósított gazprogram hatására sok háztartásban gáztüzelés váltotta fel a hagyományos széntüzelésű rendszereket, több üzemben gázkazánok termelik a hőt, sajnos, füstöt ontó gyárkéményeink is vannak. A város szívében, a Szilléri sugárút és a Római körút sarkán a Minőségi Cipőgyár kazánjainak tüzterében rendszeresen bőrhulladékot égetnek, csípős, egészségre rendkívül káros füstöt terítenek így egész Tarjánra, vagy ha a széljárás más, a Belvárosra. A lemezgyár kéménye fekete füstöt pipál, ugyanígy néhány kisebb üzem. kórház, hivatal szenes kazánháza. Valamiféle takarékossági szempontokra hivatkozva égetik a bőrhulladékot. Vajon, ha alaposabban megnéznénk — a füst és a korom, a korrózió nem okoz-e nagyobb károkat, mint amennyi hasznot hoz a hulladékok hője? Még mindig Szegednél maradva: örömmel kell konstatálni, hogy a gázprogram feltartóztathatatlanul száműzi a szeneskályhákat, és évről évre egyenletesen tisztuló levegőre számíthatunk. A teljes siker érdekében azonban jó lenne az említett gyárakat jobb szűrőberendezések felszerelésére, illetve gázkazánok építésére rábírni éppen a levegő tisztaságát védő törvények alapján. Hazánkban éppen az idén hozott fontos határozatot a Minisztertanács az ember természeti környezetének hatékonyabb védelmére. A Magyar Tudományos Akadémia, a SZOT és az Országos Levegőtisztaság-védelmi Bizottság már napi feladatokat old meg, s éppen az utóbbi szervezet 31 szennyező anyagra írt elő normákat „Az emberi makro, és mikrö környezet legkedvezőbb kialakítása" címmel országos kutatási program készült; az Országos Levegőtisztaság védelmi BiBizottság ülésén fogadták el azt az útmutatót, amely részletes irányelveket bocsát a tanácsok rendelkezésére ahhoz, hogy tisztaságvédettségi kategóriába sorolhassák az ország területeit, településeit I

' gy kiemelten védett terület az, ahol például egészségügyi, jóléti, tudományos vagy egyéb intézmény léte, illetve természetvédelmi gyógyés üdülőhelyi körülmények miatt elsőrendű feladat a levegő tisztaságának megőrzése. Védett a települések belterülete, a kert, a szőlő és más mezőgazdasági terület. A tervek szerint a munka első ütemében 50 várost és ipari települést sorolnak védettségi kategóriába. A munka folyamatosan öleli fel az ország minden részét, s végső soron 1975. december 31-ig az egész ország területét kategorizálják. Érdemes megjegyezni, hogy az intézkedési terv értelmében az első lépcsőben intézkedésre kijelölt terület Veszprém, Komárom, Baranya, Borsod megye és Budapest, a második lépcsőben kerül sor Csongrád megyére. Pest megyére, Hajdú megyére, i -Szolnok megyére, Heves megyére. Hazánk a környezetvédelmi törvény megalkotásával nagyon sokat tett lakóinak egészségéért. Hasonló törvény elég kevés államban található még. Persze nekünk sem elég csupán a jogszabály, hiszen a védekezés nem olcsó. Például van olyan korom-, füstszűrő- és elnyeletó-berendezés, amelynek értéke 100 millió forint. Ózdon például a kénszennyeződés határértékre való csökkentésére mintegy 200 millió forintos beruházást kellene fordítani. És tudjuk, hogy a gázcsőfektetés, az ütbontás, a készülékek beszerzése és gyártása sok tízmillió forintot igényel Szegeden is. A tiszta levegő ma is pénzünkbe, méghozzá sokba kerül, ám még többe kerülhet holnap, holnapután. Ezért fontos, hogy célszerűen, és hozzánk legkézenfekvőbb módon igyekezzünk megóvni környezetünket, számunkra oxigént biztosítani. Vegyük figyelembe, hogy a felnőtt ember szervezete naponta átlag 500 liter oxigént fogyaszt, ugyanennyi széndioxidot bocsát ki. Az orvosi irodalom szerint a rekeszizom mechanikus ingert gyakorol a belső szervekre, s a májból nagy mennyiségű vér kerül az erekbe. A vörös vérsejtek pedig gázcserével szellőztetik ki az ember szervezetét — a jó levegő kellemes érzés, fokozza az ember munkaerejét. Vajon mi kell ehhez? S mi az, ami nem milliókba kerül? Természetesen a fásítás, amely a tarjáni betonrengeteg kellős közepén éppen olyan szükséglet, mint a gyárakban, üzemekben. Egyetlen fa évente egy mázsa port képes felfogni, s egy bükkfa levelei 15—20 ember számára nyújtanak elegendő oxigént. Ha azt akarjuk, hogy tiszta levegőnk legyen, és ne facsarják mellünket a fullasztó gázok, a kiirtott fák helyére újakat kell telepíteni mindenütt. Gondoljuk csak meg, éppen Szegeden az utóbbi időben hány hatalmas terebélyes fa múlt ki a városiasodás, a jobb kilátás, az útszélesítés jegyében. És hányat ültettünk helyükre? G

ondatlanságunk helyet csinált újkeletű gondoknak. Rájöttünk arra, hogy a termelés nem csupán luxust, kényelmet és nagyobb életszínvonalat jelent. S ha akarjuk, ha nem, fölszaporodott környezetvédelmi feladataink, megoldására nemcsak milliókat, de még több törődést, munkát kell fordítanunk. MATKÓ ISTVÁN Csongrád városa az idén is megünnepelte — immár heted ízben — a Csongrádi Napokat. Ebben a fesztiválszerű ünnepi műsorban helyet kaptak a gyermekek, a sportolók, az ügyességi versenyek, a veterán autóparadék, vízi felvonulások, tűzijátékok, kulturális konferenciák, virágkiállítások, irodalmi előadások. A különböző mezőgazdasági és kulturális kiállítások között első helyet foglalt el a csongrádi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában az Országos Mezőgazdasági Múzeum rendezésében bemutatott Benyovszky István emlékkiállítás. Benyovszky Istváh, aki a magyar paraszti es pásztori élet egyik legkiválóbb es leghivatottabb ábrázolója volt, előbb az ötvenes években, majd halála előtt hosszú éveket töltött az általa annyira kedvelt Csongrádon. Csaknem három évvel ezelőtt, 1969. szeptember 26-án hunyt el 71 éves korában, a szen.tesi városi kórházban, ahová Csongrádról szállították a már akkor súlyos beteg festőművészt. Benyovszky István élete is valóságos regény. 1898. február 6án született Szatmárnémetiben, s már gimnazista korában egymásután nyeri az országos rajzversenyek első dijait. Az első világháború után ő a legkedvesebb tanítványa a kecskeméti művésztelepien Részész Imre festőművésznek. A húszas évek közepén Solymossy Sándor író-tanár megírja a hollandok számára a „Magyar mese és mondakör" című munkáját, melyet Benyovszky István lát el színes illusztrációkkal. Ez a munka Hollandiában óriási sikert aratott. Mint ismeretes, 1928-ban nagyszabású magyar zarándoklat készült az Egyesült Államokban, hogy ott leleplezze az amerikai magyarság áldozatkészségéből emelt Kossuth-szobrot New York egyik főterén. Ez a zarándokút annak idején az egész kis Magyarországot megmozgatta. Kossuth Lajos szobrát Horvay János szobrászművész készítette. New York-i szoborfelavatásra eredetileg 528-an jelentkeztek a kis Magyarországból, s végül 488 magyar zarándokolt el az Egyesült Államokba. A • zarándokok között volt Benyovszky Istvánt kint akarják tarközött ajánlatot kapott, hogy a „Magyar mese és mondakör" című művet angol nyelven Amerikában is meg akarják jelentetni. Mint kiderült, ennek óriási jelentősége lett volna elsősorban abból a szempontból, hogy az amerikai magyar családok gyermekei iskolai, hivatalos angol nyelvükön olvashatták volna a magyar mese, és mondavilágot. Sajnos, a szép terv csak terv maradt, de Benyovszky Istvánt kint akarják tartani Amerikában. Magyar szive azonban visszahúzza a hortobágyi és bugaci puszták világába. Évenként a nyári hónapokban erre a két pusztára rándult ki, s a helyszínen vetette papírra vázlatait, s festette kisebb-nagyobo méretű olajképeit. Ezeket az ország nagy városaiban, de elsősorban Szegeden, Debrecenben, Kecskeméten állította ki. Az anyagi és erkölcsi siker mindig jelentós volt. A második világháború után sokáig dolgozott az Országos Mezőgazdasági Múzeum festőműveszeti kollektívájában. Ekkor alkotta azokat a nagyszerű képeket, melyek most a múzeum tulajdonai. Érdemei elismeréséül Erdei Ferenc akkori miniszter, mint kiváló festőművészt külön kitüntette. Később az ATEKSZ utján sok lovas tárgyú képet festett angliai és amerikai megrendelők részére. Benyovszky István halala utan a Mezőgazdasági Múzeum nem lett hűtlen egykori alkotó művészéhez. Dr. Vleskó Lajos, a múzeum főigazgatójával egyetértésben dr. Szidnay Lászlóné osztályvezető megbízta az elhunyt művész egyik régi barátját, es képeinek alapos ismerőjét, Szederjey Jenő ny. fővárosi mérnököt, hogy írja meg a Mezőgazdasági Muzeum számára a művész életrajzát Szederjey Jenő nemcsak az életrajzot írta meg, de körülbelül 180 fekete-fehér kópiát is összeállított Benyovszky festményeiből. A Csongrádi Napok keretében megrendezett Benyovszky István emlékkiállítás termeszetesen csak egy kis töredékét ismertette Benyovszky művészetének. Hiszen mindössze 41 festményt lehetett — helyhiány miatt — kiállítani. Ezeknek egy részét a Mezőgazdasági Múzeum adta kölcsön, a többit magányosok kölcsönzték. A kiállítás így is rendkívül imponáló volt. A kiállítás ízléses, és nem hivalgó megrendezése elsősorban dr. Vitkay Kálmánné muzeológus érdeme, aki egy nagyon ambiciózus kollektíva segítségével igen szép és értékes munkát végzett. Vitkay Kálmánné személyesen részt vett a sok tárgyú és tónusú festmények minél ízlésesebb elrendezésében. A Csongrádi Napokon, s a Benyovszky István emlékkiállításon egyébként dr. Vleskó Lajos múzeumi főigazgató személyesen is megjelent A kiállítás sikere részben az ő érdeme is. Mint érdekességet említjük meg, hogy az emlékkiállítással csaknem egyidőben dr. Szidnay Kálmánné osztályvezető, a Mezőgazdasági Múzeum anyagából Keszthelyen egy másfajta Benyovszky-kiállítást rendezett. Ezúttal Benyovszky Istvánnak azokat a képeit állították ki, amelyek nemcsak az ősi, és a jelenlegi fogatokat mutatja be, hanem a fogatolás módját is. Mert Benyovszky-kiállítást rendezett. Ezecsetnek volt művésze, de a magyar paraszti élet szokásait is ismerte. Ezért választotta maga mellé illusztrátorának dr. Győrify István, a nagy magyar néprajztudós.