Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

PÉNTEK, 1072. SZEfTEMBEK 8. Ezernyi embertársam között nekem is kikérte véleményemet a Volán. A számlálólapon hosszasan taglalja, hogy miért van szükség fáradozásomra, ar­ra, hogy indulásom s ér­kezésem idejét közöljem. Megtudtam, hogy a felmé­rést „az utazási igények jobb kielégítése érdeké­ben" végzik, s hogy nem kívánják ingyen a tollkop­tatást, hiszen a kérdőivet pontosan kitöltő utasok között 100 darab egyvona­las bérletet sorsolnak ki októberben. Mindezt kö­rülbelül 84 négyzetcenti­méteren. Aztán jönnek a rubrikák, s köztük a „Ja­vaslat" alcímű. S lám, én a hálátlan, ahelyett, hogy boldogan kapnám kezembe a tollat, ismét csak számolni kez­dek: javaslataimra egy tizenkét centiméter hosszú, egy centiméter széles ro­vatocska jut. Pontosan hetedrésze annak, amit ve­lem, az utassal a Volán közöl. Gépírással is csak másfél sor fér bele, hát még ha elképzelem a nagybetűs írással bajlódó utasokat, akik annyira sze­retnének élni ezzel az ap­rócska jogukkal. Már nem is vonz any­nyira, lám, a mézesmad­zag. hogy képviseltessem magam ezen az izgalmas sorsoláson, ahol megtaka­ríthatok — ha szerencsém van — ötven forintot. Ha lenne még hely abban a rubrikában, inkább bele­írnám fantasztikus regé­nyekbe illő javaslatomat, hogy a száz bérlet helyett sorsoljanak ki októberre száz olyan járatot, ame­lyikre bizton lehet szá­mítani: minden napra jut­na belőle három. A cél sem egészen vilá­gos előttem. Micsoda zsák­bamacska az, hogy „az utazási igények jobb ki­elégítése érdekében"? Be­szélhetnénk magyarul Is egymással, valahogy így: „Kedves Utasunk! Segít­ségét kérjük felmérésünk­höz, amelyet az ön érde­kében végzünk, hogy kényelmesebben, gyorsab­ban érjen célhoz. Ehhez szükségünk van arra is, hogy tudjuk: melyik já­ratokon, vonalakon utaz­nak a legtöbben, milyen időben veszik leginkább igénybe autóbuszainkat." Azt sem értem egészen, miért ez a „jobb". Az em­ber nagyon-nagyon örülne annak, ha végre „kielégí­tenék az utazási igénye­ket". Nem kell nekem jobb, elég, ha úgy, amint azt a menetrend előírja. Igaz, nem véletlen: baj van a jelzőkkel újabban. Ez például — rendes kö­rülmények között — azt jelentené, hogy nemcsak húsz-tiz percenként köz­lekednének a felmérés után a buszok, hanem öt­két percenként, holott csu­pán arról lehetne szó, hogy a Volán meg akarja tud­ni, honnan és hová lehet abból a kevésből ésszerű­en áttenni egy-egy buszt. Ezzel pedig nem az igé­nyeket próbálná elsősor­ban megközelíteni, hanem a lehetőségeket. Am bocsánat: alaposan túlléptem a keretet. Ahogy Caesar a Rubicont. Vagy tán a Rubrikont. V. M. Tegnap ülést tartott Sze­ged megyei város tanácsá­nak végrehajtó bizottsága, A végrehajtó bizottság több té­mával foglalkozott: például a szolgáltatások helyzetével, a közterületek, parkok gon­dozásával, és a város közle­kedési koncepciójának ter­veivel. A tegnapi végrehajtó bizottsági ülés valamennyi napirendje a néhány hét múlva esedékes tanácsülés témája lesz. A bizottság vol­taképpen a tanácsülés elé kerülő anyagokat vitatta meg, készítette elő. Kiállítások külföldnek Gazdag kiállítási program tájékoztatja szeptemberben a külföldet a magyar képző­művészet, műemlékvédelem, fotóművészet világáról, ered­ményeiről. Az Olasz—Ma­gyar Társaság, a Római Ma­gyar Akadémia, és. a Pesaroi tanács szervezésében szep­tember 9-én rendezik meg Végvári Jáno6 magyar fes­tőművész kiállítását Pesaró­ban. Ezekben a napokban a Prágai Magyar Kultúrában Czeizig Lajos fotóművész Budapest című bemutatóját nézheti meg a cseh főváros közönsége. Szeptember 14­én harmadszor rendezik meg Pozsonyban a „naiv művé­szet triennáléját". A jubiláló fővárosért A főváros egyesítésének 100. évfordulója megünnep­lésére készül az ország. A centenárium alkalmából ígé­retes akciók bontakoztak ki. A főváros ifjú kommunistái például 500 000 társadalmi munkaórát ajánlottak fel a „Hat órát Budapestért" ­mozgalom keretében. A jubileumi program ki­emelkedő eseménye lesz az európai fővárosok vezetőinek szeptember 26—28-an sorra kerülő budapesti találkozója. Pest, Buda és Óbuda egyesí­tésének évfordulóján avat­ják fel Kiss István szobrász­művész centenáriumi emlék­művét a Margit-szigeten. 1973. januárjában a Buda­pesti Történeti Múzeum ren­dezésében nyílik meg a cen­tenáriumi emlékkiállítás, amely bemutatja a három város egyesítésének doku­mentumát, korhű okmányait, A főváros történetének utób­bi 100 esztendejét felölelő tárlaton különböző kiadvá­nyok szemléltetik majd a felszabadulás óta eltelt idő­szak fejlődést. 1973. október 25-én. az egyesített főváros első közgyűlésének 100. év­fordulóján tartja tudományos ülésszakát a Magyar Tudo­mányos Akadémia, a Buda­pesti Történeti Múzeum, és a Fővárosi Levéltár. 1973. no­vember 17-én a fővárosi ta­nács ünnepi tanácsülésen méltatja a jubileum jelentő­segét Üj filmek A 22-es csapdája AGYTOLL­FELVASARLAS TISZTÍTÁS nozoi.bs Brüsszeli krt. 89. Telefon: 16-429. Dk. 11 526 Műhelyemet megnyitottam Vállalok szerszámkászítést. esztergapadra forgácsold rtiunkdt. Dobó Péter laka­tosmester. Szeged. Muk­koserdó sor 6. DK. 14 531 Magyarul beszélő, színes, szélesvásznú amerikai lilni. Joseph Heller azonos című regényéből filmre irta Buck Henry. Rendezte: Mike Nichols, fényképezte: Dá­vid Watkin. Főszerepek­ben: Alan Arkin, Martin Balsam, Orsón Welles és Anthony Perklns. Aki még mindig felszáll bevetésre, noha csak haj­szálon múlik az élete, az őrült, tehát le lehet szerel­ni. Csak kérni kell a lesze­relését. De aki kéri a lesze­relését, az nem lehet őrült, tehát további bevetésre lehet küldeni. Ha megy, akkor őrült, tehát nem kell men­nie, de ha nem akar menni, akkor egészséges és mennie kell ... Ez a 22-es világhá­borús katonai törvénycikk csapdája. Ez az abszurd, s mégis annyira valóságos ön­magába visszatérő kör, melyből szabadulni szinte lehetetlen. Az őrület vad és abszurd kavargása Yossarian bombázótiszt kelepcéje, mely a második világháború vége felé zárja magába egy Földközi-tengeri sziget légi­támaszpontjának amerikai katonáit. A háború őrületé­nek és képtelenségének félel­metes karikatúra ja-szutirája. ez a népszerű regényből ké­szült film, mely csak itt-ott éri a földet, centiméterekkel fölötte jár, de pillanatonként figyelmeztet a harsány kaca­gásra ingerlő események kö­zött a valóság közelségére és borzalmára egy-egy ember­halál, vagy az emberi vér. A történetből csak egy vil­lanás jelzésként: Yossarian bombázótlszt nem hajlandó egy védtelen olasz település­re dobni gépének bombater­hét. A tenger halait Dusztít­ja inkább. Kitüntetik érte, mert nem derülhet kl a szándékos parancsmegtaga­dás. S még a kitüntetést át­adó tábornok is helyesel, s azon sem lepődik meg, hogy Yossarian kapitány anya­szült meztelenül jelenik meg az ünnepi ceremónián. Hahotázunk a képtelensé­geken — a kereskedő szelle­mű Milo vérfagyasztó üzle­tein, a fafejű Dreedle tábor­nok melléfogásain — de ugyanakkor döbbent iszonyat­tal figyeljük a háború fel­villanó borzalmait. A látha­tó, a felszínen levő szörnyű­ségeket, mert a filmnek in­kább erre van ereje, figyel­me. Neves színészeket vonul­tat fel Mike Nichols rende­ző. A főszerepet Alan Arkin játssza, inkább eszközök nél­kül, mint eszköztelenül. E film után minden bizonnyal sokan kezükbe veszik majd Joseph Heller regényét. T. L. Közel a természethez Négy asszony kapál egész nap a házak között, Nem új parkot készítenek, valami­kor már gyep volt ott, ahol most dolgoznak, csak ép­pen kitaposták a gyerekek. Nem tudom létezik-e a vi­lágon olyan fűfajta, mely elbírja, hogy egész nyá­ron át labdázzanak, fo­gócskázzanak, hancúrozza­nak rajta, de ha még nincs, én legalább annyi pénzt ad­nék kikísérletezésére, mint mondjuk a paprikanemesi­tésre. Butaságot mondok? Kár lenne a gyerekeket le­parancsolni a gyepről, ott sokkal jobb játszani, mint a játszóterek aszfaltján és ka­vicsán. (Tetszett már hasra esni ezen is, azon is? Ugye nem tetszett!) Tény és va­ló, hogy összesen több mint 240 ezer négyzetméter ját­szóteret és pihenőparkot terveztek Tarjánba, s ha még nem is látszik minde­nütt, tulajdonképpen hatal­mas parkban áll az egész lakótelep. Az ideköltözők két előnyt azonnal és készségesen el­ismernek: sokkal jobb a le­vegő, mint a városban (ki­véve persze ott, ahol az építkezés még port, piszkot csinál), s hogy valóságos gyermekparadicsom van a házak között. Mint más a vasárnapi jófalatokban, úgy válogathatnak a gyerekek a játszóterek között. Már­mint inkább csak a kiseb­bek: hinta, libikóka, csúsz­da, forgó, mászó rengeteg van. Nagymama: — Jé. ennek a hintának már van lánca? Unoka: — Igen, apuka tette rá. A lakók szeretik gyere­keiket és vigyáznak játé­kaikra. A nagyobb gyerekeknek már mostohább a sorsuk. Egyedül a körtöltés aljában, a záportározó tó mellett áll két kapufa a foclzóknak, itt-ott pingpongasztalok, más nemigen akad számuk­ra. Illetve hát az előbb em­lített tó. Azon a kis ré­szén, ahol nem nőtte be a nád, a sás, mindig akad né­hány horgászó gyerek. Hogy mit fognak? Valószínűleg csak a bot végét, de köz­ben órákon át jó levegőt szívnak, s ez a fontosabb. A záportározó tó körvo­nalát minden Tarjén-tér­képre pontosan berajzolták. Olyan vese alakú lenne, ha az egészet víz borítaná. Csakhogy — amint hallom — nincs, aki gondozza, a vízművek kezelésébe adták volna, csak tán éppen pénzt nem kerítettek hozzá. Most hét nagyobbik része inkább szúnyog-, mintsem záportá­rozó. Kunszt lehet egyébként a tarjáni parkokat gondozni. A Városgazdálkodási Válla­lat dolgozói kissé Kőműves Kelemennek érezhetik ma­gukat: amit az egyik héten parkosítanak, rendbe szed­nek, azt a másik héten fel­dúlják az útépítők, csator­nafektetők, vezetékelhelye­zők. A gyerekek lába csak kitapossa a füvet, de az épí­tők tövestől fordítják ki, amikor itt is, ott is várat­lanul ismét megjelennek. Valamikor jórészt kertek, Jon minden gyümölcsfa he­lyire ház. út meg csatorna épült? Nem tudom, most hány fa van Tarjánban, tar­tok attól, senki sem tudja. A tanácsnál mondták, hogy néhány hetes sziszifuszi munkával ki lehetne boga­rászni az egykori szanálási jegyzőkönyvekből, hogy hány gyümölcsfa állt erre­felé, Ha csak néhány meg­volna belőlük! Mire ezek a kis csemeték megnőnek, me­lyeket a tízemeletes házak tövébe ültettek (s melyek közül jó néhány rövid Idő alatt kiszárad), a lakók is megvénülnek. Láttam én a Széchenyi tér régesrégi fényképét, melyen a platánok még olyan sihe­derek voltak, hogy szinte át lehetett a fejük felett lát­ni, de nem is volt az ama ismert tekintélyes, szépséges szép Széchenyi tér! A Re­tek utcán Innen tervezik már Felsőváros új lakóterü­letét, a József Attila sugár­úton túl tervezik már az északi városrészt. Beruhá­zók, tervezők, kivitelezők fi­gyelem! Mentsetek meg minden megmenthető fát! Különb lesz minden alkotás, szebbek lesznek a házak, az utak, a parkok, szebb lesz az élet is, ha nem a teljes pusztulásra épül! Fehér Kálmán A negyedik iilem területe. A házaknak még csak egy ré­szében laknak. Ez a terület egybefolyik a második ütem területével, a házak szinte egymásba ékelődnek Állattartás Bakson Legolcsóbb takarmány a legelő, a mostani szarvasmarhatartásnak ez az alapja. Negyedszer legelteti Bakson, a Magyar—Bolgár Barátság Tsz korsze­rűen kezelt legelőit ebben az évben. „Mellékesen" 60—80 mázsa szénát Is betakarítottak holdanként a legelők­ről. 325 ezer mázsa siló egy kazalban: 540 szarvasmarha 6 hónapi téli fejadagja készül. Másodvetésből még ötezer má­zsa jön hozzá. Egy centis javaslet Előkészületek a tanácsülésre gyümölcsösök voltak ezen a területen. Az öreg diófá­kat már akkor elsirattam a Délmagyarországban, ami­kor kivágták őket, s emlé­kük még mindig kísért. Va­9 J 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom