Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

PÉNTEK, 1072. SZEfTEMBEK 8. Ezernyi embertársam között nekem is kikérte véleményemet a Volán. A számlálólapon hosszasan taglalja, hogy miért van szükség fáradozásomra, arra, hogy indulásom s érkezésem idejét közöljem. Megtudtam, hogy a felmérést „az utazási igények jobb kielégítése érdekében" végzik, s hogy nem kívánják ingyen a tollkoptatást, hiszen a kérdőivet pontosan kitöltő utasok között 100 darab egyvonalas bérletet sorsolnak ki októberben. Mindezt körülbelül 84 négyzetcentiméteren. Aztán jönnek a rubrikák, s köztük a „Javaslat" alcímű. S lám, én a hálátlan, ahelyett, hogy boldogan kapnám kezembe a tollat, ismét csak számolni kezdek: javaslataimra egy tizenkét centiméter hosszú, egy centiméter széles rovatocska jut. Pontosan hetedrésze annak, amit velem, az utassal a Volán közöl. Gépírással is csak másfél sor fér bele, hát még ha elképzelem a nagybetűs írással bajlódó utasokat, akik annyira szeretnének élni ezzel az aprócska jogukkal. Már nem is vonz anynyira, lám, a mézesmadzag. hogy képviseltessem magam ezen az izgalmas sorsoláson, ahol megtakaríthatok — ha szerencsém van — ötven forintot. Ha lenne még hely abban a rubrikában, inkább beleírnám fantasztikus regényekbe illő javaslatomat, hogy a száz bérlet helyett sorsoljanak ki októberre száz olyan járatot, amelyikre bizton lehet számítani: minden napra jutna belőle három. A cél sem egészen világos előttem. Micsoda zsákbamacska az, hogy „az utazási igények jobb kielégítése érdekében"? Beszélhetnénk magyarul Is egymással, valahogy így: „Kedves Utasunk! Segítségét kérjük felmérésünkhöz, amelyet az ön érdekében végzünk, hogy kényelmesebben, gyorsabban érjen célhoz. Ehhez szükségünk van arra is, hogy tudjuk: melyik járatokon, vonalakon utaznak a legtöbben, milyen időben veszik leginkább igénybe autóbuszainkat." Azt sem értem egészen, miért ez a „jobb". Az ember nagyon-nagyon örülne annak, ha végre „kielégítenék az utazási igényeket". Nem kell nekem jobb, elég, ha úgy, amint azt a menetrend előírja. Igaz, nem véletlen: baj van a jelzőkkel újabban. Ez például — rendes körülmények között — azt jelentené, hogy nemcsak húsz-tiz percenként közlekednének a felmérés után a buszok, hanem ötkét percenként, holott csupán arról lehetne szó, hogy a Volán meg akarja tudni, honnan és hová lehet abból a kevésből ésszerűen áttenni egy-egy buszt. Ezzel pedig nem az igényeket próbálná elsősorban megközelíteni, hanem a lehetőségeket. Am bocsánat: alaposan túlléptem a keretet. Ahogy Caesar a Rubicont. Vagy tán a Rubrikont. V. M. Tegnap ülést tartott Szeged megyei város tanácsának végrehajtó bizottsága, A végrehajtó bizottság több témával foglalkozott: például a szolgáltatások helyzetével, a közterületek, parkok gondozásával, és a város közlekedési koncepciójának terveivel. A tegnapi végrehajtó bizottsági ülés valamennyi napirendje a néhány hét múlva esedékes tanácsülés témája lesz. A bizottság voltaképpen a tanácsülés elé kerülő anyagokat vitatta meg, készítette elő. Kiállítások külföldnek Gazdag kiállítási program tájékoztatja szeptemberben a külföldet a magyar képzőművészet, műemlékvédelem, fotóművészet világáról, eredményeiről. Az Olasz—Magyar Társaság, a Római Magyar Akadémia, és. a Pesaroi tanács szervezésében szeptember 9-én rendezik meg Végvári Jáno6 magyar festőművész kiállítását Pesaróban. Ezekben a napokban a Prágai Magyar Kultúrában Czeizig Lajos fotóművész Budapest című bemutatóját nézheti meg a cseh főváros közönsége. Szeptember 14én harmadszor rendezik meg Pozsonyban a „naiv művészet triennáléját". A jubiláló fővárosért A főváros egyesítésének 100. évfordulója megünneplésére készül az ország. A centenárium alkalmából ígéretes akciók bontakoztak ki. A főváros ifjú kommunistái például 500 000 társadalmi munkaórát ajánlottak fel a „Hat órát Budapestért" mozgalom keretében. A jubileumi program kiemelkedő eseménye lesz az európai fővárosok vezetőinek szeptember 26—28-an sorra kerülő budapesti találkozója. Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évfordulóján avatják fel Kiss István szobrászművész centenáriumi emlékművét a Margit-szigeten. 1973. januárjában a Budapesti Történeti Múzeum rendezésében nyílik meg a centenáriumi emlékkiállítás, amely bemutatja a három város egyesítésének dokumentumát, korhű okmányait, A főváros történetének utóbbi 100 esztendejét felölelő tárlaton különböző kiadványok szemléltetik majd a felszabadulás óta eltelt időszak fejlődést. 1973. október 25-én. az egyesített főváros első közgyűlésének 100. évfordulóján tartja tudományos ülésszakát a Magyar Tudományos Akadémia, a Budapesti Történeti Múzeum, és a Fővárosi Levéltár. 1973. november 17-én a fővárosi tanács ünnepi tanácsülésen méltatja a jubileum jelentősegét Üj filmek A 22-es csapdája AGYTOLLFELVASARLAS TISZTÍTÁS nozoi.bs Brüsszeli krt. 89. Telefon: 16-429. Dk. 11 526 Műhelyemet megnyitottam Vállalok szerszámkászítést. esztergapadra forgácsold rtiunkdt. Dobó Péter lakatosmester. Szeged. Mukkoserdó sor 6. DK. 14 531 Magyarul beszélő, színes, szélesvásznú amerikai lilni. Joseph Heller azonos című regényéből filmre irta Buck Henry. Rendezte: Mike Nichols, fényképezte: Dávid Watkin. Főszerepekben: Alan Arkin, Martin Balsam, Orsón Welles és Anthony Perklns. Aki még mindig felszáll bevetésre, noha csak hajszálon múlik az élete, az őrült, tehát le lehet szerelni. Csak kérni kell a leszerelését. De aki kéri a leszerelését, az nem lehet őrült, tehát további bevetésre lehet küldeni. Ha megy, akkor őrült, tehát nem kell mennie, de ha nem akar menni, akkor egészséges és mennie kell ... Ez a 22-es világháborús katonai törvénycikk csapdája. Ez az abszurd, s mégis annyira valóságos önmagába visszatérő kör, melyből szabadulni szinte lehetetlen. Az őrület vad és abszurd kavargása Yossarian bombázótiszt kelepcéje, mely a második világháború vége felé zárja magába egy Földközi-tengeri sziget légitámaszpontjának amerikai katonáit. A háború őrületének és képtelenségének félelmetes karikatúra ja-szutirája. ez a népszerű regényből készült film, mely csak itt-ott éri a földet, centiméterekkel fölötte jár, de pillanatonként figyelmeztet a harsány kacagásra ingerlő események között a valóság közelségére és borzalmára egy-egy emberhalál, vagy az emberi vér. A történetből csak egy villanás jelzésként: Yossarian bombázótlszt nem hajlandó egy védtelen olasz településre dobni gépének bombaterhét. A tenger halait Dusztítja inkább. Kitüntetik érte, mert nem derülhet kl a szándékos parancsmegtagadás. S még a kitüntetést átadó tábornok is helyesel, s azon sem lepődik meg, hogy Yossarian kapitány anyaszült meztelenül jelenik meg az ünnepi ceremónián. Hahotázunk a képtelenségeken — a kereskedő szellemű Milo vérfagyasztó üzletein, a fafejű Dreedle tábornok melléfogásain — de ugyanakkor döbbent iszonyattal figyeljük a háború felvillanó borzalmait. A látható, a felszínen levő szörnyűségeket, mert a filmnek inkább erre van ereje, figyelme. Neves színészeket vonultat fel Mike Nichols rendező. A főszerepet Alan Arkin játssza, inkább eszközök nélkül, mint eszköztelenül. E film után minden bizonnyal sokan kezükbe veszik majd Joseph Heller regényét. T. L. Közel a természethez Négy asszony kapál egész nap a házak között, Nem új parkot készítenek, valamikor már gyep volt ott, ahol most dolgoznak, csak éppen kitaposták a gyerekek. Nem tudom létezik-e a világon olyan fűfajta, mely elbírja, hogy egész nyáron át labdázzanak, fogócskázzanak, hancúrozzanak rajta, de ha még nincs, én legalább annyi pénzt adnék kikísérletezésére, mint mondjuk a paprikanemesitésre. Butaságot mondok? Kár lenne a gyerekeket leparancsolni a gyepről, ott sokkal jobb játszani, mint a játszóterek aszfaltján és kavicsán. (Tetszett már hasra esni ezen is, azon is? Ugye nem tetszett!) Tény és való, hogy összesen több mint 240 ezer négyzetméter játszóteret és pihenőparkot terveztek Tarjánba, s ha még nem is látszik mindenütt, tulajdonképpen hatalmas parkban áll az egész lakótelep. Az ideköltözők két előnyt azonnal és készségesen elismernek: sokkal jobb a levegő, mint a városban (kivéve persze ott, ahol az építkezés még port, piszkot csinál), s hogy valóságos gyermekparadicsom van a házak között. Mint más a vasárnapi jófalatokban, úgy válogathatnak a gyerekek a játszóterek között. Mármint inkább csak a kisebbek: hinta, libikóka, csúszda, forgó, mászó rengeteg van. Nagymama: — Jé. ennek a hintának már van lánca? Unoka: — Igen, apuka tette rá. A lakók szeretik gyerekeiket és vigyáznak játékaikra. A nagyobb gyerekeknek már mostohább a sorsuk. Egyedül a körtöltés aljában, a záportározó tó mellett áll két kapufa a foclzóknak, itt-ott pingpongasztalok, más nemigen akad számukra. Illetve hát az előbb említett tó. Azon a kis részén, ahol nem nőtte be a nád, a sás, mindig akad néhány horgászó gyerek. Hogy mit fognak? Valószínűleg csak a bot végét, de közben órákon át jó levegőt szívnak, s ez a fontosabb. A záportározó tó körvonalát minden Tarjén-térképre pontosan berajzolták. Olyan vese alakú lenne, ha az egészet víz borítaná. Csakhogy — amint hallom — nincs, aki gondozza, a vízművek kezelésébe adták volna, csak tán éppen pénzt nem kerítettek hozzá. Most hét nagyobbik része inkább szúnyog-, mintsem záportározó. Kunszt lehet egyébként a tarjáni parkokat gondozni. A Városgazdálkodási Vállalat dolgozói kissé Kőműves Kelemennek érezhetik magukat: amit az egyik héten parkosítanak, rendbe szednek, azt a másik héten feldúlják az útépítők, csatornafektetők, vezetékelhelyezők. A gyerekek lába csak kitapossa a füvet, de az építők tövestől fordítják ki, amikor itt is, ott is váratlanul ismét megjelennek. Valamikor jórészt kertek, Jon minden gyümölcsfa helyire ház. út meg csatorna épült? Nem tudom, most hány fa van Tarjánban, tartok attól, senki sem tudja. A tanácsnál mondták, hogy néhány hetes sziszifuszi munkával ki lehetne bogarászni az egykori szanálási jegyzőkönyvekből, hogy hány gyümölcsfa állt errefelé, Ha csak néhány megvolna belőlük! Mire ezek a kis csemeték megnőnek, melyeket a tízemeletes házak tövébe ültettek (s melyek közül jó néhány rövid Idő alatt kiszárad), a lakók is megvénülnek. Láttam én a Széchenyi tér régesrégi fényképét, melyen a platánok még olyan sihederek voltak, hogy szinte át lehetett a fejük felett látni, de nem is volt az ama ismert tekintélyes, szépséges szép Széchenyi tér! A Retek utcán Innen tervezik már Felsőváros új lakóterületét, a József Attila sugárúton túl tervezik már az északi városrészt. Beruházók, tervezők, kivitelezők figyelem! Mentsetek meg minden megmenthető fát! Különb lesz minden alkotás, szebbek lesznek a házak, az utak, a parkok, szebb lesz az élet is, ha nem a teljes pusztulásra épül! Fehér Kálmán A negyedik iilem területe. A házaknak még csak egy részében laknak. Ez a terület egybefolyik a második ütem területével, a házak szinte egymásba ékelődnek Állattartás Bakson Legolcsóbb takarmány a legelő, a mostani szarvasmarhatartásnak ez az alapja. Negyedszer legelteti Bakson, a Magyar—Bolgár Barátság Tsz korszerűen kezelt legelőit ebben az évben. „Mellékesen" 60—80 mázsa szénát Is betakarítottak holdanként a legelőkről. 325 ezer mázsa siló egy kazalban: 540 szarvasmarha 6 hónapi téli fejadagja készül. Másodvetésből még ötezer mázsa jön hozzá. Egy centis javaslet Előkészületek a tanácsülésre gyümölcsösök voltak ezen a területen. Az öreg diófákat már akkor elsirattam a Délmagyarországban, amikor kivágták őket, s emlékük még mindig kísért. Va9 J 4