Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

PÉNTEK, 1972. SZEPTEMBER 8. 3 Üj forgalmi rend a hídnál Meg kellett változtatni Újszegeden a Székely sor forgalmát a híd burkolatának felújítása miatt. Jelzőtáblák igazítják majd útba ma, péntek reggeltől a járműveket, hogy az építkezés idején a lehető legzavartalanabb legyen a forgalom. Mint ismeretes, az építkezés alatt csak a híd egyik felét vehetik igénybe a jármüvek. Ezek szerint a következő forgalmi rend lép életbe. A két hídfőnél rendőr, az útépítés mindenkori helyénél pedig kéziirányitású ..rendőrlámpa" ad útbaigazítást. A Székely soron egy irányban, a hídtól az Odeszszai körút felé lehet közlekedni. Természetesen érvényben marad a Vedres utca—Csanádi utca—Odeszszai körúti körforgalom is. Újszeged felől a hídra csak a Népkert sor felől lehet felhajtani. A szegedi hídfőben kötelező haladási irányt jelző tábla utasítja a járműveket a hídról egyenesen a Széchenyi tér felé. A burkolat cseréje a tervek szerint két hónapot vesz igénybe, s ez idő alatt kell az új rendszer szerint közlekedni. A forgalommódosítás nagyobb figyelmet igényel a járművek vezetőitől. A megszokott táblák helyett újak adnak útmutatást. Szolidaritási gyűlésen A „ja)}, el ne késsem" izgalmával pillantott órájára a kendergyár lépcsőházában tegnap délután egy fiatalaszszony, és sietősebbre vette lépteit. Keresztül ment az evőeszközök csörömpölésétől hangos éttermen, a gyár könyvtárába. Amikor leült az egyik karosszékbe, a fehérrel megterített asztal mellé, talán azon kezdte törni a fejét, mit is főzzön vacsorára a családnak. Arra se nagyon figyelt, hogy a hoszszú asztal végében körülállnák egy fekete hajú, fehérblúzos lányt, gallérján kék hímzett virág, és autogramokat kérnek tőle. Akkor még nem jutott eszébe, hogy az ö gondja: a munka, a rohanás, a család — ez a béke. És hány és hány vietnami lány, asszony, mint a fehér blúzos, cserélne vele életet. A gyár Ho Si Minh-brigádjának gyűlésén is elhangzott mind az, amit minden újságolvasó ember tud, és ami ellen minden igazságszerető ember fellázad. A borzalmakról nem elég egyszer hallani vagy olvasni, de százszor és ezerszer sem, hiszen a valóság minden leírt vagy kimondott szónál elképesztőbb. Amíg a szónok beszélt, mindannyian lopva Nguyen Thi Hien. a nálunk tanuló vietnami lány arcát kutattuk, miiyen érzéseket, emlékeket válthatnak ki belőle ezek a szavak. Ezt meg is tudtuk, mert meghatottan, meglepően helyes magyarsággal mondta el népének szenvedéseit. A mi békebeli gondjaink ezekben a percekben eltörpültek a vietnamiak szenvedései mellett. A Ho apóról elnevezett brigád tiltakozó táviratot küldött az amerikai nagykövetségre, és szolidaritási táviratban biztosította együttérzéséről a követség útján a vietnami népet. A vietnami diáklány egész nepc nevében mondott köszönetet az együttérzésért, melynek szcp bizonyítéka volt a vietnami költőtől, magyar fordításban elhangzó két vers és a szemtanú vallomásának egy részlete. Ch. A. Tápé csatlakozása Szegedhez Aktívaülés a nagyközségben Nem új a téma, aligha szokatlan bárkinek is a kérdés. Hiszen már többször fölmerült a gondolat Szeged és környéke közigazgatási rendezéséről. Most legutóbb az MSZMP Csongrád megyei bizottságának végrehajtó bizottsága vitatta meg ezt a kérdést. Pontosabban nem is csak Tápé csatlakozását, hanem még négy, a megyeszékhely közvetlen közelében levő, Szegeddel már szervesen összekapcsolódó község Kiskundorozsmy, Algyő, Szőreg és Gyálarét — csatlakozásának kérdését is. E témában a végrehajtó bizottság véleménye találkozott az ország vezető testületeinek egyetértésével is, hiszen e községek csatlakozása Szegedhez megfelel a településhálózat országos fejlesztési terveinek, melynek célját és irányelveit a kormány tavaly határozatban fogalmazta meg. Á lakosság egyetértésével Az sem véletlen, hogy éppen most került napirendre e kérdés. Hiszen az öt község vezetői és lakóinak többsége jól ismeri Szeged távlati fejlesztési tervét, amely nemcsak a vezetők, hanem a községek lakóinak egyetértésével is találkozott. E tervek pedig érintik a környező területeket is, megvalósításuk, egyszóval a jövő záloga is e lépés, a községek csatlakozása Szegedhez. A következő ötéves terv készítésekor pedig — mivel idejekorán megtörténik e lépés — már úgy veszik figyelembe Szegedet, mint egy 150 ezer lakosú, kiemelt felsőfokú központot. Ez pedig nyilván a községek számára is sokkal többet nyújt, mint bármilyen korábbi lehetőség. Tegnap délután ezért került tehát sor Tápén az aktívaülésre, melyen a nagyközség párt-, állami, gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői vitatták meg a kérdést. Tóth Béla, az MSZMP szegedi járási bizottságának osztályvezetője ismertette az aktívaülés résztvevőivel a községek csatlakozásáról készült terveket. Elmondotta, hogy a felszabadulás óta egymástól függetlenül is hatalmasat fejlődött a város és a környező községek is. De a településhálózat jelenlegi szerkezete nem az iparosodott, intenzív, szocialista termelési módhoz alkalmazkodva alakult ki, hanem voltaképpen még feudális örökség. Ahhoz, hogy az ipar fejlesztése, az emberi életkörülmények javítása terén előre tudjunk lépni, ahhoz már az ország településhálózatának szerkezetén is változtatni kell. Ez a lépés tehát része az országos folyamatnak. Nélkülözhetetlen változás A tájékoztató szólt arról, hogy a fejlődéshez nélkülözhetetlen ez a változás. Közös érdekekről van szó: a községek csatlakozása egyaránt javát szolgálja Szegednek és az öt községnek is. Hogy ez valóban így van, ha a távolabbi jövőt tekintjük, az aligha szorul bizonygatásra. Az egységes közlekedés-, víz-, csatornahálózat kialakítása, a zöldterületek, lakónegyedek és iparkörzetek ésszerű elhelyezésének lehetősége, a községek városiasodása nyilvánvaló következményei és lehetőségei a csatlakozásnak. De már a közeljövő is ígér változásokat. Hiszen — mint ahogy már említettük — készülnek a következő ötéves tervidőszak tervei. A csatlakozás révén az öt község nyilván sokkal inkább részesül a fejlesztés lehetőségeiből, mint eddig bármikor. Hiszen egységet alkothat Dél-Magyarország ipari, tudományos. egészségügyi, kulturális, oktatási, kereskedelmi központjával, Szegeddel. A csatlakozás már csak azért is jó előnyökkel biztat, mert amíg Tápén vagy a többi község fejlesztésére csak milliók, addig Szeged fejlesztésére százmilliók állnak rendelkezésre, és ebből az összegből nyilván részesülnek a községek lakói is, A településhálózat rendezése különben már minden megyei város esetében megtörtént, hiszen előnyei vitathatatlanok. A tájékoztatóban Tóth Béla elmondotta, hogy a község mostani ötéves terve változatlan maradna az egyesülést követően. Megmarad Tápé neve, az intézmények. üzemek stb. jelenlegi önállósága. Nem változik az adózás rendszere sem. Viszont a községi tanács megszűnne. Szeged megyei város tanácsába választanának tagokat a tápéiak._ A községben a városi ta"nács szakigazgatási szerve működne, amely a lakók minden ügyes-bajos dolgát továbbra is intézné. Tápé lakói képviseltetnék magukat a városi tanács végrehajtó bizottságában is. A hozzászólások is azt tükrözték, hogy — bár vannak kételyek a csatlakozással kapcsolatban — mindenki megérti e lépés alapvető jelentőségét a község jövőjére nézve. Dr. Berecz Árpád körzeti orvost az érdekelte, hogy az egyesülés együtt járna-e az egészségügyi hálózat városi jellegű megszervezésével, például a csecsemőgondozás, a csecsemőtej-ellátás területén. A válasz nyilván csak igen lehet, mint ahogyan a kommunális terhek is kisebbek lesznek a városban, mint a községben. Dr. Benkóczy Pált inkább az esetleges hátrányok érdekelték. Mondván: Szeged külső területei a vízhálózat szempontjából például rosszabb helyzetben vannak, mint a községek. Takács János, a városi tanács elnökhelyettese e kérdésre mondotta el, hogy ennek jó oka van. Ugyanis a községek már évezredekkel ezelőtt is lakott területek voltak, csakúgy, mint Szeged egyes részei, például Felsőváros, vagy Alsóváros. Ezek a környék település számára legEgy ház születése Tavaly nyár derekán, a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat egyik szegedi munkahelyén halálos baleset érte ifj. Olajos Balázst. Lapunkban azóta többször hírt adtunk arról a segítségről, amellyel a vállalatok és társadalmi szervek igyekeztek elhárítani a család gondjait. Az annak idején még csak tervezett ház ezzel a támogatással épült fel, s most már hamarosan be is költözhet a szép új otthonban özv. Olajos Balázsné és két kisgyermeke. A segítőkészség, az együttérzés és az emberség szép példájaként áll Csanyteleken, a Botond utcában Olajosék új otthona. inkább alkalmas pontjai. A Szegedet környező telepek pedig jórészt az 1920-as években, Ínségtelepként alakultak, a városi mérnökkar tiltakozása ellenére. Tehát helyzetüknél fogva is hátrányban vannak, nem csupán a város beljebb levő részeivel, hanem a környező községekkel szemben is. És ízeken az adottságokon egyhamar változtatni sem igen lehet. Tehát a községek kétségtelen előnyöket élveznek, helyzetüknél fogva. Á községek is részesednek Dr. Bodó István, a Tiszatáj Tsz elnöke arról szólt, hogy Tápé már öszszeolvadt Szegeddel. Több mint 2 ezer tápéi dolgozik a városban, oda járnak szórakozni a fiatalok. Lokálpatriótának lenni, szeretni Tápét is csak úgy lehet, ha a fejlődés mellé áll az ember. Dr. ördögh Piroska, a megyei tanács tagja is a jövendőbeli lehetőségekről beszélt, egy 150 ezer lakosú település kiváló lehetőségeiről. Kovács Imre, a megyei tanács elnökhelyettese arról beszélt, hogy amikor elkészült Szeged távlati fejlesztési terve, arról véleményt mondtak az érintett községek vezetői is. Hiszen e fejlődés óhatatlanul érinti, és befolyásolja, gyorsítja e községek fejlődését is. Szegeden már gond, hová építsék a lakónegyedeket, családi házakat, három-négy szintes társasházakat. Hová telepítsék az iparkörzeteket, hogyan alakítsanak ki egységes zöldövezeteket. Most mindebből a községek is részesedhetnek. Természetesen ezzel az úthálózat, a közlekedés, a kommunális és kereskedelmi ellátás javulása is együtt jár a jövőben. A közelebbi és távolabbi előnyöket vitatni aligha lehet. Ez az a lépés, amely Szeged és az öt község, vagyis az egész régió intenzív, gyors fejlődéséhez elengedhetetlen. Ez a vélemény alakult ki az aktívaülésen is. Jó hangulatban zajlott le az ülés, felelősséggel, az értelem szavára hallgatva nyilatkozott minden hozzászóló. Biztató ez abból a szempontból is, hogy a hamarosan sorra kerülő falugyűléseken is a saját, a közös jövő okos megértése, biztosítékainak megteremtése lesz a résztvevők, a községek lakóinak a célja. Sz. I, A közömbösség ellen A

z emlékezetes kánikulai napok egyikén történt, az sem titok, hol: Pesten, a Bella Itália teraszán. Söröző külföldiek és hazánk fiai között egy német házaspár — „Egyszer vagyunk Magyarországon!" — rizlinggel öntözgette torkát. Szemmel láthatóan kellemesen érezték magukat. Amikor fizetésre intették a pincért, csak akkor hervadt le arcukról a mosoly: a fél liter borért 75 forintos számlát állitottak ki. Mondták ők a „halbes Liter Rizling"-et, mutatták is a szemmel láthatóan félliteres nagyságú korsót — mindhiába. A fizető szemrebbenés nélkül visszaadott 25 forintot a százasból, s mint aki se lát, se hall, elillant. A fiatalasszony egyre mondogatta, segélykérő pillantásokat vetve a környező asztalok felé, hogy előző nap ugyancsak rizlinget ittak a hajón, de ott 30 forint körüli összeget fizettek. Segítettünk nekik: szereztünk egy itallapot. Az ott feltüntetett borok közül nemhogy a rizlingnek, de egyetlen bornak az ára sem érte el a 70 forintot. Közös reklamációnkra a házaspár visszakapta a fizetett összeg felét, mondván: tokaji aszút ittak (ez nem szerepelt egyébként az itallapon), és a pincér úgy „értette", hogy egy litert. Mi pirultunk, az érdekelt pincérek nem. Sőt! Kérdésünkre, hogyan történhet ilyesmi, az egyik előadta elképesztően hamis csengésű filozófiáját. Így, szó szerint: „Miért esnek hasra minden külföldi előtt? Ez csak nálunk van, Magyarországon. Bennünket ugyan észre se vesznek sehol a világon. És különben is azt hiszik, engem nem csaptak be külföldön? Mindenhol becsaptak kérem." A Bella Itália filozófusa még hozzátette: „Egyáltalán ki maga, és különben semmi köze az egészhez!" Ez a kijelentés már panaszkönyvért kiáltott. Hosszadalmas közelharc után, melyhez csatasorba állt a személyzet, végül csak rögzítettük a történteket és elhangzottakat, bizonyítandó, hogy igen is van közünk az élethez, amely körülöttünk — más emberek körül — zajlik. A közömbösség létjogosultságára azonban nemcsak elméletek születnek. A gyakorlat is szolgál számos példával, ennek kis töredéke eljut a szerkesztőség postaládájába is, levél formájában. Sajnos olyan is, amely a nem közömbösök szélmalomharcát tanúsítja. Olvashattunk például a szegedi taxisofőrről, aki, míg utasa beugrott társáért az egyik szórakozóhelyre, buzgón tekerte az órát. Amikor az egyik járókelő tetten érte, csupán elmosolyodott, mint a gyerek, akit valami pajkosságon kaptak. Az egyik szegedi étteremben pedig hiába kérte a panaszkönyvet egy házaspár, mert vacsoraidőben csupán halászlével tudták őket kínálni. A központban levő könyvért magukat a vendégeket küldték el, s ők korgó gyomorral taxiba ültek. Mondanom se kell, hiába. A vacsora árát azonban elvitte az esti autózás. Hallottunk háziaszszonyról, aki kevésbé zsíros darált húst kért a hentestől, mire az egyáltalán nem volt hajlandó kiszolgálni őt. S ki ne látott volna villamoshoz vagy buszhoz hiába rohanó, csalódott arcú idős embereket. Nem akadt senki, aki a kalauz kezét megfogta volna, mielőtt az inditást jelző csengőt megnyomta. Lám, vagyunk néhányan, akik nem megyünk el behunyt szemmel az ilyen esetek mellett. Szólunk, írunk, megpróbálunk tenni valamit. De még mindig akadnak, nem is kis számmal, akik önmagukból nem hajlandók kibújni, szétnézni, cselekedni, meg éppenséggel restek, ök azok, akik a „mi közöm hozzá"? filozófiáját szajkózva, hidegvérrel végignézik, hogy verik véresre egyik embertársukat. Ilyen emberek előtt történhetett meg az a sokat emlegetett, pesti aluljáróban elkövetet, gyilkosság, és számos, halállal végződött kocsmai verekedés. Hát mind ilyenek, szemethunyók vagyunk? Nem! Az ajándékozás örömével adunk vért a sose látott betegeknek, kezünket nyújtjuk az úttesten kocogó idős embernek. A minap láttuk a tévében; 50 ezer forintot helyezett takarékba egy főorvosasszony, hogy egy arra rászoruló, jó képességű diák továbbtanulását segítse. És emlékezzünk csak az egész társadalom — és a haladó világ — igazságérzete tiltakozott, eredményesen, Angéla Davis börtönbüntetése miatt. Éppen ezekben a napokban pedig az ország többmillió dolgozója és diákja emeli fel a szavát az indokinai népek borzasztó szenvedése ellen. M

indezt azért tettük és tesszük, mert semmi közünk hozzá? Ugye, tisztelt fiatalember, a Bella Itáliában, ugye, nemmel felelne. Vannak jelentéktelen és világraszóló igazságtalanságok. Aprók és életbevágóan fontosak. Mindegyikhez közünk van. Szólni, tenni ellenük pedig nemcsak jogunk, kötelességünk is. Ne szégyellje a nyugdíjából élő idős asszony a hiányzó 2 deka. felvágottat is a mérlegre rakatni, s ne ítéljük minden kákán csomót keresőnek a főorvost sem, ha akár filléres számítási hibáért is szót emel. Vegyük ki a játszótéren a rágyújtó gyerekek szájából a cigarettát, még ha az oktalan szülők később ránk is támadnak: „Mi köze az én gyerekemhez?" Chikán Ágnes