Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

SZOMBAT, 1972. SZEPTEMBER 23. s # Megvalósult javaslatok Közérdekű bejelentésnek azt a javaslatot, kérést, vagy sürgetést mondjuk, amelyet a választópolgár fogalmaz meg ugyan, de az élet diktálja. A rosszvizű ásott kutak helyett vízvezetéket kérnek azokban a falvakban, ahol még nincs, bölcsődét, óvodát sürgetnek, ahol mindkét szülő dolgozik és napközi otthont az óvodához is, iskolához is, művelődési házat, utat, járdát, csatornát, második orvost a faluba, vagy röntgenberendezést a rendelőbe, önálló állatorvost, négy tantermes, nyolc tantermes, tizenkét tantermes új iskolát, strandot, vagy kádfürdőt, villanyt és utat a tanyákra, csatornát a faluba, öregek napközi otthonát, új buszvonalakat, sűrített járatokat — ezek az „alapigények,, elképzelhetetlenül sok változatban. Számontartani is nehéz, megvalósítani viszont kötelesség. A közérdekű kívánságok legfőbb fórumai az elmúlt tanácstagi választások jelölőgyűlései voltak. „Házi feladatként" adták a jelölteknek : ha megválasztunk, erre is legyen gondod! A Hazafias Népfront járási bizottságának legutóbbi elnökségi ülése azt vizsgálta, mi lett ezeknek a bejelentéseknek a sorsa. Odafigyeltünk-e rájuk kellőképpen, számontartjuk-e azokat, és mit tettünk, vagy mit teszünk megvalósításukért? A községpolitikai házi feladatok számontartásával nincs baj. 1556 — jelölőgyűlésen elhangzott — közérdekű bejelentésről tudnak a népfront járási elnökségén. A nagy szám mellé rögtön egy másik szép számot is tudnak állítani: az elmúlt év közepén ebből 1031 javaslat meg is valósult. Közéletünk jellemzője lett, hogy falvaink népe nem csupán indításkor adta ki útravalóját jelöltjének, a kapcsolat azóta is annyira teljes — szintén a népfrontelnökség adta ezt a számot —, hogy a tanácstagi beszámolókon mostanáig 4745-en vettek részt összesen, és 1781 Újabb indítványt, javaslatot, kérelmet terjesztettek elő. Az elnökségi ülés azt állapította meg, hogy a jelölőgyűlések javaslatai közül csupán 127 nevezhető túlzott igényűnek, irreálisnak, a tanácstagi beszámolók ajánlásai pedig egytől egyig a valóság talajából nőttek. Ehhez a megállapításhoz azonnal hozzá kell tenni, hogy a községek anyagi teherbírása sokszor olyan igényt is a későbbi holnapok feladatai közé sorol, amire valóban szükség volna már most. Néhány példát említsünk csupán: Domaszék az egyetlen község, ahol tanyán van a központi iskola. Nyolc tanteremből álló új épületre lenne szüksége, hozzá 8 millió forintra, de csak 4 millió juthat rá. Kezdetként be kell érniük négy tantermes iskolával, hiszen a művelődési ház is bekéredzkedne a tanyáról a faluba. Mórahalmon a közvilágítás korszerűsítését kérték: legyen minden oszlopon lámpa! Ennek a feladatnak a megoldása nemcsak az utcai villanylámpák számának a duplázását jelenti, hanem az egész vezetékátépítését is. Kénytelenek rangsorolni a község vezetői: ennyi pénzük nincs; ami van, abból viszont megoldható sok más. Azt is megállapították a népfront tanácskozásán, hogy a tanácstagok minden hozzájuk befutó panaszt és javaslatot továbbítanak a tanácsi testületekhez és feladatukhoz illően sürgetik a megvalósítást. A községi tanácsok a nem hatáskörükbe tartozó javaslatokat alapos indoklással az illetékesekhez továbbítják. Elhangzott az is, hogy némely sürgető gond megoldásában a községek üzemei, vállalatai, közös gazdaságai az eddigieknél nagyobb részt vállalhatnának. Számos olyan égető gond merül fel, ami központi vagy községi pénzfedezetből csak sokára enyhülhetne, társadalmi összefogással azonban napok, hetek, vagy hónapok múlva könynyen, olcsón megvalósulhat. Az eddigi példák mutatják, hogy falvaink lakossága nemcsak a javaslatok elősorakoztatásában élénk, kellő összefogással azok megoldásán szabad idejét áldozva is kész dolgozni. A tanácsok feladata — állapította még az elnökség, hogy rangsorolják a feladatokat és sürgősségük sorrendjében a következő években keressék a megoldás lehetőségeit. így is számolni kell azzal, hogy néhány javaslat megvalósítására csak a következő ötéves terv adhat lehetőséget. H. D. Ma avatják Budapest centenáriumi emlékművét Ma avatják fel a főváros centenáriumára készült szobrot, Kiss István szobrászművész alkotását. A margitszigeti szökőkút előtt felállított 12 méter magas, monumentális acél és vörösréz emlékmű összefonódó lángnyelveivel jelképezi a három egykori város: Buda, Pest és Óbuda egyesülését. Budapest új dísze valóságcxs múzeum: acélfalainak „kapuján" belépve, a főváros száz évének történetét bemutató szimbolikus és valóságos tárgyak bronzmegmunkálásai vallanak az elmúlt időkről. A szobor még épül, a pesti lelemény azonban máris különböző nevekkel ruházta fel. Nevezik nyíló kagylónak, vannak, akik kipattanni készülő bimbónak látják, de sokak szerint űrhajóra err>lékeztet leginkább. Alkotói elképzeléseiről beszélgetett az MTI munkatársával Kiss István szobrászművész. — A város és országépítés heroizmusát igyekeztem kifejezni a szobor nagyságával; a felfelé egybecsavarodó kettős spirálforma az egyesülést szimbolizálja, ugyanakkor — bár kissé elvontan — az emberek tevékenységére utalnak a „kehelyben" látható, s az elmúlt század történetére utaló figurák. A háborúk borzalmainak, a Horthy-korszak terrorjának kifejeződései, valamint az országépítés lendületét, az ipari munkát példázó szerszámok épp úgy helyet kaptak a patinázott belső héjon, mint a század művészetének, építészeti stílusainak emlékei. A csúcson az atomkor tudományát jelképező lyukszalag és a Budapesti Művészeti Hetek szimbóluma, a páva latható. Aratják a rizst a szegedi határban A szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet baktói és algyői rizstelepein az árasztóvíz lecsapolása után megkezdődött az aratás. A szövetkezetben a legnagyobb őszi munkák közé sorolják a vízi gabona betakarítását annál is inkább, mert a megnövelt vetésterület most már négyszáz holdat tesz ki. Az állami gazdaságok Békés—Csongrád megyei főosztályához tartozó mezőgazdasági üzemekben ugyancsak vágják a rövidebb tenyészidejű rizsfajtákat. A változékony, csapadékos nyárutó mindenütt késedelmet okozott az aratás megindításában. Még most is lassan szikkad a talaj és a kalászok szemeiben magas a nedvességtartalom. Szép verőfényes őszi napokban bizakodnak a szántóföldek dolgozói, hogy az egyébként gazdag termést — amelyet egyelőre szárítani kénytelenek — a szabad ég alól mielőbb fedél alá vihessék; az időjárás okozta késedelmet még pótolni tudják. Ma már megbízható gépek állnak rendelkezésre, kézi aratók szerződtetésére nem volt szükség. Különösen beváltak a teljes lánctalpas, nagy vágószéle6ségű szovjet kombájnok, amelyeket a nyáron a kalászosok betakarításakor is jól hasznosítottak. A dél-alföldi állami gazdaságok a jelenlegi becslések szerint a tavalyinál gazdagabb termést vésznek le a földekről. Az átlaghozamok ígéretes növekedése mellett nagyobbodott a vetésterület és ennek eredményeként tovább csökkenhet hazánk rizsimportja. Nincs haláleset a pécsi karambolnál A Pécs közelében, a 6-os úton csütörtökön reggel történt tömeges közúti közlekedési baleset — amikor is három álló buszba beleütközött egy negyedik — 33 sérültje közül húszan elhagyták a kórházat. A többi betegről is megnyugtató a tájékoztatás: életveszély egyiküknél sem áll fenn, állapotuk javult, de még hoszszabb intézeti ápolásra szorulnak. A baleset színhelyén és idején köd és sűrű füst terjengett, amit a közelben tárolt nagy mennyiségű bőrhulladék öngyulladása okozott. Hasonló esetek elkerülése érdekében a Pécsi Bőrgyár azonnal intézkedett, a mintegy 250 négyzetméter kiterjedésű telep újbóli letakarásáról. Földgépek segítségével hermetikusan elzárják a gyulladásveszélyes anyagot. (MTI) Észrevétlenül lapul meg a város mellett. Szeged felől ezüst villanyoszlopok, a földek felől sárguló sás bújtatja, nincs kapuja, kerítése, portása. Minek? A gyár úgy odanött a kubikgödrök szabdalta földhöz, mint téglaverőinek éjszakája a nappalokhoz. Mert legtöbbjük ott lakik az öreg szeneskemencétől szinte karnyújtásnyira, a viharvert, egyszobás pihenőkben. Ha reggel felébrednek, szemhéjukról először le kell törölni a rózsaszínű port. Pontosan azt sem lehet tudni, hogy hol ls kezdődik tulajdonképpen a gyár. . A munkahely. Az „iroda-ebéd16" meg az egyszintes barakk között spárgán száradnak a pelenkák, a gyerekruhák. Ahogy közelebb kerülök, pöttöm cigánylány szalad elém: — Van cukrod? Ijedten kap utána az anyja, szaporán kér bocsánatot, majd fölkapja az apróságot, és leszalad vele a szemközti gödörbe, ahol két rozsdás mérleghinta és egy forgó áll, gyerekek játszanak. A magamfajtára nagyon rácsodálkoznak. Ide leginkább a szomszédos béketelepi kocsisok jönnek. A barakkablakokban asszonyfejek. az ebédlőből idős ember áll elém: másik kapuja a bánya felé mutat. A napfényben széles vállú, inas emberek hajolgatnak, cigányok és ahogy itt mondják, magyarok. Néha fölnevetnek, de kezük egy pillanatra sem áll meg. — Hova valók? — Csongrádról, Szentesről jöttünk. Az egész családdal. — Ugye nehéz ez a munka? (Mit is kérdezhetnék mást?) — Nem, tisztelettel; ez nagyon könnyű dolog, csak ne essen az eső. állítólag azóta itt vannak, hogy megszülettek. — Hát majdnem — „NEM VAGYOK MUNKAHÖS.. MEGÁLL A TUDOMÁNY CSONGRADRÖL. SZENTESRŐL — A rendőrségtől Jött? — Kit keres? — Az igazgatót. — Nincs olyan, az Szegeden található. Itt csak a mi főnökünk dolgozik, Sípos elvtárs. — Merre találom? Az öreg széttárja karját, mintha azt mondaná, valahol itt. Elindulok hát, hogy Sípos Andrást megkeressem. Deszkaszerű alkotmányhoz érek, a nyitott ajtón szljcsattogás hallatszik. A bunker. Transzmissziók hajtotta futószalagok hozzák az agyagot. Hol látni ma már ilyen gépeket! A bunker Fölnéznek az égre, a por szürke, repedezett páncélt vont a mellükre, csak a szemük fehérje villog. — Sípos András itt van? — Válaszul hátra böknek, ahonnan a motoros csille dohogása hallatszik. Ott, ő vezet. — Jó napot. Szeretnék beszélni pár percet magával. — Most nem lehet, megáll a tudomány, ha nem jár a csille. Keresse meg valamelyik művezetőt, az majd elmond magának mindent. Ne haragudjon, de látja, nincs kezelő, valamiért otthon maradt, be kellett ugranom helyette. A kemence mellé nagy zörgéssel kocsi érkezik. Az ajtókból, vagy inkább nyílásokból? — óvatos mozdulattal rakodnak. Bent legalább 50 fok van, nekem percek alatt dobolni kezd a halátékom. A rakodók nem izzadnak. Tenyerükön kézvédő, de így is megrepedezett a bőrük. Nézem a hosszú, r divatos frizurájú fiatalembert, aki 8—1Q téglával egyszerre olyan könynyedén hajladozik, mintha a maga kedvére tornázna. — Megfizetik? — Kétezer körül keresek. Tudnék jobbat, de hát én fekete káder vagyok. Volt egy kis ügyem, nemrég engedtek ki. — És a többiek? — Á, azok rendes fickók, mondja elgondolkozva Sípos András, bent, a csomagolópapírral leborított tiszta irodában. (A sarokban gondosan kiélezett lapát, gumicsizma, s egy mosdótál; ez az összes berendezés.) — Harmincharmincöt törzstag viszi az ipart, én aránylag a fiatalabbak közül való vagyok, 1962-ben kerültem ide. Égetőmester voltam Szentesen Szóval ez a pár ember, meg néhány tucat vándorló család termeli a téglát Nagy szükség van rá, ezt állithatom. — Sokszor csillézik? — Tudom mire gondol — ne tartson valamiféle munkahősnek. Azt csinálom csupán, amit kell. A gyár se menne, ha mindennap itt ülnék az asztalnál, és „gyárat vezetnék". Egy ember vagyok, s ha valahonnan hiányzik munkás, beugrók. De nemcsak én. hanem a többi művezető ls. Megszoktuk, hogy mindennap elosztjuk magunk közt a munkát, mert az nem változik, csak a létszám. Bizony a karbantartó, a lakatos néha bágerezik (iszapot bányászik), a szerelő leszed, vagy darabol. Bennünket a tégla után fizetnek. — S nem panaszkodnak miatta? — Nem. Bennünket nem izgat az ilyesmi. Ezt az egészet, így ahogy van, csináljuk, ez az életünk, őszintén szólva — nem szoktunk gondolkodni ilyesmin. Csak dolgozunk, hogy megkapjuk a fizetést, hogy délután békével és nyugodtan hazamehessünk, egyszerű ez, mint a pofon ... — Hallottam klmerülőben van az agyagbánya. — Talán 4—5 évig még kibírja. A gyár nem éli túl. Akkor pedig... Mondja, hol találunk hozzá hasonlót? Matkó István Megkezdődött az őszi ködök időszaka Az utóbbi 24 órában a Kárpát-medencében megszűntek a záporok és zivatarok. De a nedves talaj miatt a hajnali hűvösségben beparásodott levegő és csaknem az egész országban köddel vonta be az utakat, városokat. A vonatok és az autóbuszok természetesen óvatosabban közlekedtek és néhány percet késtek. Nagyobb gondot okozott a köd a Ferihegyi repülőtéren, ahol a MALÉV-nek Szófiába és Berlinbe induló gépét csak egyórás késéssel engedhették útjára. Ugyancsak egy órával később fogadhatták a Berlinben felszálló Interflug gégét. A sűrű ködben pénteken reggel az Ml-es útnak Bia és Bicske közötti szakaszán három személyautó és két tehergépkocsi egymásba szaladt. A mentők azonnal a helyszínre siettek és 4 súlyos sérültet szállítottak a kórházba, egy személyt pedig a helyszínen részesítettek elsősegélyben. Időközben még egy személygépkocsi is az összetorlódó gépkocsik közé rohant és ez újabb személyek sérülését okozta. Ez a baleset is arra figyelmeztet, hogy most már jobban számolni kell a köddel, a síkos utakkal, s a járművek nyáron megszokott sebessége már rendkívül veszélyes. Kapósak a színházbérletek Egy hét múlva, szeptember 29-én kezdődik a színházi évad. Akkorára befejeződik a bérletek szervezésének kéthónapos munkája is. A legfontosabb és legörvendetesebb tapasztalata ennek a szervezésnek, hogy idén a közönség érdeklődése a bérletek iránt nagyobb, mint tavaly. Az elmúlt hetekben 10 százalékkal több bérletet vásároltak a szegediek, mint tavaly ilyenkor. De nemcsak a szegediek. A szervezőirodán például a napokban vettek fel egy nagyobb kiskunfélegyházi megrendelést: száznegyvenen váltottak operabérletet. Általános tapasztalat, hogy a közönség nagy várakozással tekint az idei évad elé, elégedett a műsortervvel. Ennek megfelelően az úgynevezett premierbérletek már régen elkeltek, s lényegében hasonló a helyzet a nyugdíjasok bérletével is, amely az utolsó főpróbára szól, tehát bizonyos értelemben szintén „premierbérlet". A vegyesés a prözabérlet iránt is igen nagy az érdeklődés, különösen az egyetemeken, főiskolákon, ahol egyébként most, a tanévnyitás után kezdték meg a szervezést. Csütörtökön este például az orvosklubban találkoztak a színháziak az egyetem dolgozóival, hallgatóival. A közvetlen hangú találkozón a művészi vezetés új terveit Giricz Mátyás igazgató ismertette.