Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

KEDD, 1972. SZEPTEMBER 19. 3 Vetnek a homokon \ A Duna—Tisza közén, jól megművelt homokföldeken megkezdték a vetést. Takarmánynövények magvai — őszi árpa és triticale — kerülnek először a vetőgépekbe, vagy rozsot vetnek oda, ahol a szigorú talaj a búzát még nem iselné el. Évről évre örülünk a jó gabonatermésnek. A rekordok titka itt van: időben vetünk, és jól megmun­káljuk a földet. Termelés és piac Munkalehetőséget is biztosítunk Falugyűlések Tápén és Gyálaréten A címben idézett mondat egyáltalán nem szokatlan, hiszen mindenki tudja: ke­vés a munkáskéz: Telis-teli vannak a lapok álláshirdeté­sekkel. De ha e szavakat — „munkalehetőséget korlátla­nul biztosítunk" — egy Sze­ged környékén levő község szövetkezetének vezetője mondja, az legalábbis meg­lepő. Hiszen Szegeden is kevés- a munkáskéz, éppen­séggel a községekből járnak be dolgozni az emberek. Mégis, amit a tápéi háziipa­ri szövetkezet elnöke, Nagy Pál mondott, az elgondol­kodtató. Tápén négy, Gyálaréten pedig egy falugyűlést tartot­tak a múlt héten, melyeken a községek Szegedhez való csatlakozása volt a téma. Ez­zel kapcsolatban mondotta a háziipari szövetkezet elnöke, hogy eddig is szimbiózisban élt Tápé a várossal. Vagy kétezer ember jár a nagy­községből Szegedre dolgozni, de sok szegedi Tápén talált magának munkát. A szövet­kezet fejlett bedolgozó­rendszert épített ki magá­nak. És éppen ez rejt ma­gában újabb lehetőségeket. Ugyanis idős emberek, vagy testi fogyatékosok számára ideális ez a munka és a szö­vetkezet korlátlan számban alkalmazná őket. Már eddig lő sokan dolgoznak, szege­diek a szövetkezet számára. A közigazgatás egyesítése pedig még inkább természe­tessé teszi e dolgot. Olyan munkáról van szó, melyet otthon lehet végezni, és amit néhány hét alatt meg lehet tanulni. Fontos ez a szövet­kezet számára, hiszen ter­melésük 80 százalékát ex­portra kötötték le, képtele­nek annyit előállítani, amennyit el ne tudnának adni. Szegeden alighanem akadnak néhány százan, akiknek szintén előnyös len­ne az ilyen munka. Akár például a sokgyermekes édesanyáknak, akik máskép­pen elhelyezkedni nem tud­nak. Érdekes és érdemes tehát beszélgetni néhány emberrel a közigazgatás rendezéséről. Például azért is, mert ösz­szecsengő véleményeket hallhat az ember. A szőre­giek is elmondták: végre megszűnik a bizonytalanság. Tápén Csejtei Istvánná ta­nácselnök szinte szóról szó­ra ugyanezt mondta. Olyan érzése volt a tápéiaknak, hogy a járástól kevesebb tá­mogatást kaptak, mint más községek, hiszen őket már régebben is Szegedhez tar­tozónak tekintették. Vagy 15 esztendeje például elkészül­tek egy gyönyörű művelődé­si otthon tervei, amelyekből végül nem lett semmi. A tá­péiak sok mindent nagy­részt saját erejükből építet­tek. Művelődési otthont pél­dául, és a most készülő 50 férőhelyes óvodát is. Az egészségügy szempont­jából dr. Benkóczi Pál kör­zeti orvos elsősorban a szak­ellátásban és az ügyelet biz­tosításában vár változást. Szőreg és Tápé ugyanis a tervek szerint a központi ügyelethez tartozik majd. Ez feltétlenül megkönnyíti a körzeti orvosok munkáját. A szakellátást — fogorvos, nő­gyógyászat stb. —, pedig az épülő tarjáni rendelő bizto­sítja majd. Az embereknek nem kell a zsúfolt köponti rendelőintézetbe járni. Papdi János, a Tiszatáj Tsz párt­szervezetének és a község párt-csúcsvezetőségének tit­kára a szövetkezet szem­pontjából is előnyösnek tart­ja a változást. Az értékesí­tésben eddig is jó kapcsola­tuk volt a városbah székelő vállalatokkal, az ÉLIKER­rel, a városellátó szövetke­zettel, a MÉK-kel, és így to­vább, s az egyesítés révén méginkább természetes lesz ez a kapcsolat. Az általános iskola igazga­tója, Szél Tamás, az iskola szempontjából közelesen nem vár nagy változást. Ed­dig is sok támogatást kap­tak a szegedi felsőoktatási intézményektől, közös kísér­leteket is végeztek. A közös munkát nyilván változatla­nul folytatják. Nagy gond viszont a tanteremhiány, és az, hogy nincs tornaterem. Ezen nyilván nem lehet má­ról holnapra segíteni, de hát eddig még csak gondolni sem lehetett például egy tornate­remre. Érdekes dolgokat mondott el az iskola igazgatója az emberek hangulatáról. Sze­rinte az egyesítés nem okoz gondot a dolgozó emberek­nek. Tápé és Szeged közt volt ugyan egy „hagyomá­nyos" ellentét, de ez a sze­gedi polgárság és a tápéi jó­módú gazdák ellentéte volt. A megszűnt osztályok ellen­tétei. A szegényparasztok és a szegedi munkások viszont nemegyszer vívtak közös harcokat. A tápéiak is emlé­keznek még arra az időre, amikor a szegedi munkások támogatták a tápéi szegény­parasztok bérharcait. Ezek a hagyományok pedig össze­kötnek, nem elválasztanak. A falugyűléseken is gya­korta hivatkoznak az embe­rek a múltra. Arra, hogy sokan féltek a téeszszerve­zéstől is, most pedig — senki sem csinálná vissza. Ha a jelenre fordul a szó, az is az egyesülést támogat­ja. Hiszen például alig telik a könyvtár fejlesztésére, a művelődési ház fenntartásá­ra. Szeged talán újabb lehe­tőségeket biztosít. Az embe­rek gondokat sorolnak, a község gondjait, bajait, me­lyekre a városon belül lehet majd megoldást keresni. El­lenvetés nem hangzott el a falugyűléseken, de egy mon­dat többször is: a tápéiak pénze ne menjen be a Szé­chényi térre, hanem leg­alább azt használják fel Tá­pén. De sokan elmondták azt is, hogy ha azonnal nem is, de néhány év múlva nyilván' több jut majd Tápénak, mint eddig bármikor. Voltaképpen hasonló be­nyomásokat szerezhetett az ember Gyálaréten is. Ger­gelyffi Tamás, a tanács vég­rehajtó bizottságának titkára szerint az emberek egy dol­got kérnek: maradjon a köz­ségben tanácsi kirendeltség, ahol ügyes-bajos dolgaikat intézhetik. Ne kelljen Sze­gedre bejórniok mindenért. Ez speciálisan gyálai gond, hiszen a többi községben — a jóval nagyobb lélekszám indokolja —, lesz szakigaz­gatási kirendeltség. Mindeh­hez Gergelyffi Tamás teszi hozzá, hogy a gyálai embe­rek nem is elsősorban ható­sági bizonyítványokért jár­tak be a tanácshoz, hanem tanácsot, útbaigazítást kér­ni ügyes-bajos dolgaikban. A falugyűlés 19 hozzászó­lója is szükségesnek, jónak találta a Szegedhez való csatlakozást. Csak azt kér­ték, legalább egyszer hetente helyben intézhessék a ta­náccsal kapcsolatos problé­máikat. ök is sorba vették a község gondjait, a víz, az óvoda stb. problémáit, mely­re majd megoldás születhet. És talán éppen az óvoda gondja oldódhat meg leg­hamarább. Mivel megszűnik a községi tanács, az épületet át lehetne alakítani óvodá­vá. Ha sikerül, az nyilván máris nagy nyereség a gyá­laiaknak. Szávay István A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat nemcsak az ország, de Európa leg­nagyobb kenderfeldolgozója és mű­szaki textil gyártója is. Termékeink a Tá­vol-Kelet kivételével a világ minden Iá­ján megtalálhatók. Hazai alapanyagon kí­vül számos európai, közel- és távol-keleti, afrikai országból importálunk pamutío­nalat, szintetikus fonalat, granulátumot, ramiét. sisált és egyéb alapanyagokat. Te­vékeny részesei vagyunk így a nemzetközi és belföldi kereskedelemnek. Az új gazdasági mechanizmus sikeres indítása után e téren várt megoldásra a legtöbb feladat. A vállalati önállóság és a közgazdasági szabályozók lehetővé tet­ték, hogy a termelőegységek közelebb ke­rüljenek a piacokhoz, azok hatásait köz­vetlenül észleljék, és szükség szerint rea­gáljanak rájuk. Meg kellett tehát ismer­ni és ismertetni azokat az új módszere­ket, amelyeket eddig évtizedeken keresz­tül nem alkalmaztunk. Létre kellett hoz­ni a szervezet új kereteit: a piackutató, a propaganda- és a marketingrészlegeket. Emellett át kellett alakítani a gondolko­dást is: hogy a piac, a vevő igényeinek megfelelően kell termelni. A legnagyobb változás a külkereskede­lemnél. az export és import ügyleteknél következett be. A textiliparban ugyan megmaradt a külkereskedelmi vállalatok monopol helyzete, de az áruhoz való vi­szonyuk lényegesen megváltozott. Ez azt jelenti, hogy mindenféle külkereskedelmi tevékenységet külkereskedelmi vállala­ton keresztül lehet lebonyolítani, de az áru tulajdonjoga nem száll át, hanem a vállalaté marad. Az új együttműködési megállapodás keretében döntő kérdéssé vált az ár, amelyet most már az ipar ha­tározhatott meg, mivel árutulajdonosi joga ezt lehetővé tette. Ujabb feladat volt a világpiaci árak megismerése, tájékozódás az alapanyag és a- készáruk értékéről. A külkereskedelmi vállalattal szervezett együttes piackutató utak lehetővé tették, hogy megismerked­jünk termékeink piaci helyzetével, a ve­vők kívánságaival és a világpiaci árak­kal. Most már elmondhatjuk, ismerjük azo­kat a vevőket, akiknek szállítunk, és az áralakulásra ható tényezőket is. Az új gazdaságirányítási rendszer egyik legna­gyobb eredménye vállalatunknál, hogy termékeink ára most már jórészt eléri a világpiaci árszínvonalat, 'amely az utóbbi három évben 20—25 százalékot, egyes ese­tekben ennél többet is növekedett. Ez hasznos a népgazdaság számára, mivel az ország devizabevétele nÖVekedett, de a vállalati eredmény is javul. A külföldi piackutató utak. a vevőkkel való közvetlen kapcsolatok számos terüle­ten éreztették gyümölcsöző hatásukat. Mi­vel jól ismertük a vevők igényeit, mini­mumra csökkent a minőségi reklamáció, az utóbbi három évben minőségi kötbért sem kellett fizetni. Exportpiacainkat Európában, Közel-Ke­leten. Afrikóban, Kanadában és Dél-Ame­rikában sikerült úgy bővítenünk, hogy az eddigi 36 ország helyett 50 országba ex­portálunk. Külföldi kapcsolatainkban legjelentő­sebb a KGST-országokkal folytatott ke­reskedelmünk. elsősorban a Szovjetunióba irányuló áruforgalmunk. A rendelés sta­bilitása, a nagy széria gyártása óriási je­lentőségű a vállalati termelés, irányítás és a gazdaságosság szempontjóból. Ezért kü­lönösen fontosnak tartjuk a szovjet piac megismerését, illetve termékeink bemuta­tását. Érdemes volt megteremteni a köz­vetlen kapcsolatokat a szovjet átvevőkkel, hogy az igényeket jobban megismerhes­sük. Évente legalább kétszer szervezünk vállalatunk műszaki és kereskedelmi szak­embereinek tanulmányutat a Szovjetunió­ba. Idén augusztusban is már másodszor rendeztünk Moszkvában önálló kiállítást, ahol hagyományos termékeink mellett új cikkeinket is bemutattuk. Kiállításunk nagy sikerrel zárult. Közvetlenül talál­kozhattunk átvevőinkkel, a minisztérium és külkereskedelem képviselőivel. Megle­pő volt, hogy a szovjet tv-híradó olyan hosszan foglalkozott kiállításunkkal, hogy erre még saját hazánkban sem volt példa. Külkereskedelmi tevékenységünk ered­ményei azt bizonyítják, hogy a reform el­veinek megvalósítása jó irányba hatott. Növekedett devizabevételünk és nyeresé­günk, kedvezően alakult a gyártmány­struktúra. Szükséges megemlíteni, hogy a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalattal kapcsolatunk jó, egymás közös érdekeit figyelembe véve működünk együtt. Á külkereskedelemről azért esett több szó, mert részesedése volumenünkben majdnem megközelíti a 40 százalékot, s ez az arány előreláthatólag tovább növek­szik. Belkereskedelmi politikánk alapja szintén a közvetlen kapcsolat nagy ipari és kereskedelmi átvevőinkkel. Sem nagy-, sem kiskereskedelmi tevékenységet nem folytatunk, a fogyasztókkal való közvet­len kapcsolatot a szegedi szaküzleten ke­resztül tartjuk. Elképzelhető a szaküzlet­hálózat kiterjesztése néhány más nagyvá­rosra is. Mivel piackutató részlegünk felkészül­ten látott hozzá új feladataihoz, munká­jának meg is volt az eredménye. Az igé­nyek évről évre növekedtek, soha nem küszködtünk rendeléshiánnyal. A vevők­kel kiépített szoros kereskedelmi kapcso­lat lehetővé tette, hogy belföldön is biz­tosítsuk nagy sorozatok gyártását, és emellett a gazdaságtalan cikkeket háttér­be szorítsuk. A piaci információk bősé­gesek. így időben készülhetünk fel az előttünk álló feladatokra, pontosan prog­ramozhatunk, tervezhetünk, beszerezhet­jük az anyagokat. Célunk, hogy tovább öregbítsük a vállalat hírnevét; ezt a ha­táridőre és megfelelő minőségben szállított árukkal, a vevő igényeire való gyors rea­gálással tudjuk elérni. K ülönösen nagy jelentősége van az időnek, itt valóban érvényes az a közmondás, hogy „az idő pénz". Hiszen csakis az tudja a racionális gaz­dálkodást biztosítani, aki gyorsan tud vá­laszolni a vevő igényeire, aki például rö­vid idő alatt tud gyártmányösszetételt vál­toztatni. Gyakran kell gyorsan döntenünk lényeges termelési kérdésekben is — pél­dául abban, hogy vállalkozunk-e valami­lyen fejlesztési tevékenységre, bevezes­sünk-e valamilyen új terméket, vagy meg­szüntessük-e egy réginek a termelését. Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat a lehe­tő leggyorsabban és legalaposabban el lehessen végezni, tapasztalatunk szerint jó kollektív munkára, átfogó, összehan­golt kereskedelmi tevékenységre van szük­ség. DR. SZABÓ ISTVÁN. a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat menedzser igazgatója Magszüret a virágmezon Színpompás látványt nyújtanak az algyői út mentén a szegedi Felszaba­dulás Termelőszövetkezet kertészetének virágtáblái. A "tavalyinál nagyobb terüle­ten, ötven holdon nevelnek lila, fehér, sárga, kék, több árnyalatú piros őszirózsát, ezenkívül petúniát, pipacs­és egyéb mezei virágok ne­mesített változatát. A tarka szirmokat azonban nem szedik le, mert magtermesz­tésre kötöttek szerződést. A betakarítást kézzel és géppel is végzik. Az őszirózsákat például kora reggel még harmatosan szárastól vágják le ollókkal, majd csomók­ba gyűjtik. Amikor a har­matcseppek felszáradtak, adapterrel felszerelt gabo­nakombájn asztalára rakják, csépelik ki a magot, amit további gépekkel tisztítanak. A virágtermesztéssel már régóta foglalkozó gazdaság megtalálja számítását. A holdanként! bruttó bevétel húsz-huszonötezer forint. Egyrészt jövedelmezőbb sok egyéb gazdasági növénynél, másrészt jól illeszthető a zöldségtermesztésbe. Kora tavasszal a paradicsom, a paprika palántáinak kiüite­tése előtt megkezdhetik kis kerti gépekkel a vetést Ily módon a kertészel dolgozói­nak idényét előbbre hozzák, foglalkoztatásukat időben megnyújtják. Ezzel rövidí­tik a mezőgazdasági holt­idényt, több keresethez jut­tatják a tagokat. Népgazda­sági szempontból is jövedel­mező a színpompás kultúra, mert a virágmagot külke­reskedelmi szerveink Hol­landiába exportálják, tehát valutát hoz az országnak a Felszabadulás Tsz virágos kertje. Olaj nyerés — tűzzel A hazai olajmezők kőolaj­készletének csak a töredékét , tudjuk kitermelni a hagyo­mányos módszerekkel. Az egri olajmezőn például csak a készlet mintegy 20 száza­lékát lehet felszínre hozni, mivel az olajat felszínre se­gítő földalatti atmoszféra nyomás a termelés közben rendkívül alacsonyra csök­ken. A probléma megoldá­sára a Szovjetunió és az Egyesült Államok olajipará­nak tapasztalatait hasznosít­va, érdekes kísérletek van­nak folyamatban a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalat egri üze­mének területén.- A kísérle­tet arra alapozták, hogy a földalatti tárolókőzet csator­nácskáiban elhelyezkedő, gyakran nagy sűrűségű olaj­készlet felmelegítéssel meg­felelő módon cseppfolyósít­ható, s ugyanakkor a fel­melegedés során keletkező magas fokú hőenergia pótol­ja az egyébként hiányzó ré­legnyomást. Az eddigi kísérletek eredményeként egy elektro­mos árammal táplált be­rendezéssel sikerült begyúj­tani egy 250 méteres mély­ségben elhelyezkedő tároló­réteget. Az előzetes számitá­sok szerint legalább 500 fokos hőmérsékletet kell előidézni a föld alatt ahhoz, hogy a fejlődő hőenergia a tárolókörzetben elhelyezkedő olajat a termelőkutak felé szorítsa. Így természetesen megsemmisül a földben rej­lő olaj egy része, de a módszer ennek ellenére ki­fizetődő. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom